<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Miguel Orozco újmisés pap útja Kolumbiától Szatmárig</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2025. július 8., kedd | 8:00<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-minden-aldozatot-szazszorosan-megald-miguel-orozco-ujmises-pap-utja-kolumbiatol-szatmarig">https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-minden-aldozatot-szazszorosan-megald-miguel-orozco-ujmises-pap-utja-kolumbiatol-szatmarig</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g148702']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148702&v=&img=c_o.jpg" width="471" height="349" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 5</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Július
5-én, szombaton délelőtt 11 órakor a szatmárnémeti székesegyházban
Giampiero Gloder érsek, apostoli nuncius pappá szentelte a kolumbiai
Cáliban született Miguel Angel Alcalde Orozco diakónust, Schönberger
Jenő megyéspüspök pedig diakónussá szentelte az aknasugatagi származású
Melega Ferenc kispapot, a gyulafehérvári Papnevelő Intézet ötödéves
hallgatóját. </h3><div class="gmail-wrapper"></div><div class="gmail-contentsav"><p><em>Miguel Angel Alcalde Orozco a szatmári egyházmegye <a href="https://www.szatmariegyhazmegye.ro/egyhazmegyei-redemptoris-mater-misszios-szeminarium/" target="_blank">Redemptoris Mater Missziós Szeminárium</a>ának
növendéke. Primíciáját – az első ünnepi szentmiséjét – július 6-án,
vasárnap délelőtt 9 órakor mutatta be a szatmárnémeti Urunk
Mennybemenetele székesegyházban.</em></p>
<p><em><em>Miguel Angel Alcalde Orozco atyával még papszentelése előtt
készített interjút a szatmári egyházmegye munkatársa, amelyet
szerkesztve közlünk.</em></em></p>
<p><strong><em><em>– </em></em>Kérem, röviden mutatkozzon be: hol született, beszéljen a családjáról, a hittel való első találkozásáról?</strong></p>
<p>– A nevem Miguel Angel Alcalde Orozco, Kolumbiában, Cáliban
születtem. A szüleim elváltak, amikor még kicsi voltam, így édesanyámmal
nőttem fel. Egy húgom van. A hittel való első találkozásom
gyerekkoromban történt, már akkor is éreztem, hogy Isten különleges
módon hív engem. Az évek során ez a hívás egyre erősebb lett.</p>
<p><strong>– Mikor érzett először meghívást a papságra?</strong></p>
<p>– Először tizenöt éves koromban éreztem. Épp egy válságon mentem
keresztül, és nagyon egyedül éreztem magam. Már volt egy elképzelésem az
életemről, például, hogy össze fogok házasodni egy lánnyal, tíz
gyermekem lesz, és építész leszek. De egy napon a hitoktató katekézise
közben rájöttem, hogy minden, amit addig terveztem, csak rólam szólt.
Miközben ő beszélt, belül bizonyosságot éreztem: Isten boldognak akar
látni, és nem kell mindent a saját erőmből elérnem. Ezt az ígéretet adta
nekem – akár családdal, akár anélkül. És most ezt tapasztalom, hogy</p>
<blockquote>
<p>az igazi boldogság abból fakad, hogy követem és szeretem Krisztust.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g148702']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148702&v=&p=1&img=c_o3.jpg" alt="" border="0" width="471" height="211"></a></p>
<p>(…)</p>
<p><strong>– Hogyan fogadta Ön és családja a hírt, hogy Szatmárra jön
tanulni, és itt lesz pap? Mit jelentett az Ön számára elhagyni a
szülőhazáját a papi hivatásért? Mi volt a legnagyobb áldozat, amit ezért
meg kellett hoznia?</strong></p>
<p>– Amikor megtudtam, hogy Szatmárra jövök tanulni, és itt leszek pap,
nagy öröm és egyben félelem is volt bennem. A családom meglepődött, mert
ez egy nagyon távoli hely számunkra, és különösen az édesanyám számára
volt nehéz elfogadni, hogy ilyen messzire megyek. De az idő múlásával
megértette, hogy ezt nem én választottam magamnak, hanem Isten hívott
ide. Ez az ő számára is kegyelmi tapasztalattá vált.</p>
<p>Számomra elhagyni a szülőhazámat azt jelentette, hogy Isten kezébe
helyezem az egész életemet: kultúrát, nyelvet, álmokat, mindent. Ez egy
nagy hitbeli lépés volt számomra, mert nem tudtam pontosan, mi vár rám.
Az volt a legnagyobb áldozat, hogy hátrahagytam a családomat és azt a
biztonságot, amit Kolumbia jelentett számomra. De most azt tapasztalom,
hogy</p>
<blockquote>
<p>Isten minden áldozatot százszorosan megáld. És itt, Szatmáron, egy új otthont kaptam, testvéreket és örömet a hivatásomban.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g148702']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148702&v=&p=1&img=c_o4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Hogyan tapasztalta meg Isten vezetését a magyar és román
nyelv megtanulása, valamint a helyi közösségbe való beilleszkedés során?
Volt-e olyan pont, amikor elbizonytalanodott, és ha igen: hogyan
segítette tovább a hit?</strong></p>
<p>– A magyar és román nyelv megtanulása nagy kihívás volt számomra.
Eleinte nagyon nehéz volt, mert teljesen idegen nyelvek voltak, és
sokszor éreztem magam kicsinek, tehetetlennek. Volt olyan pillanat is,
amikor elbizonytalanodtam, és megkérdeztem magamtól: „Valóban ide hívott
Isten?” De pontosan ezekben a nehézségekben tapasztaltam meg leginkább
az Ő vezetését.</p>
<p>Isten mindig küldött valakit mellém: egy testvért, egy tanárt, vagy
éppen egy mosolyt a közösségből, ami új erőt adott. A hit segített
abban, hogy ne magamra nézzek, hanem arra, aki meghívott.</p>
<blockquote>
<p>Nem tökéletes nyelvtudásra van szükség a szolgálathoz, hanem szeretetre.</p>
</blockquote>
<p>És ez megnyitotta a szívemet mások felé, és segített beilleszkednem.
Ma már örömmel mondhatom, hogy a nyelvtanulás is a hivatásom része lett,
egy út, amelyen keresztül Isten formál, és másokhoz vezet.</p>
<p>(…)</p>
<p>A missziós időszak különösen értékes volt számomra. Ott
megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember kilép a komfortzónájából, és
másokat szolgál. Láttam, hogy az emberek nem tökéletességet várnak,
hanem őszinte szeretetet és jelenlétet.</p>
<p>(…)</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148702']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148702&v=&p=1&img=c_o2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Ön szerint hogyan, mivel kell, hogy egy pap Krisztus
megjelenítője legyen az emberek között? Mit jelent az Ön számára a papi
hivatás, milyen előképe van a papságról? Milyen pap szeretne lenni?</strong></p>
<p>– Úgy gondolom, hogy egy pap Krisztus megjelenítője kell legyen az
emberek között elsősorban a szeretete, közelsége és szolgálata által.
Krisztus nem távolról tanított, hanem belépett az emberek életébe,
meghallgatta őket, együtt sírt velük és örült velük. Én is ilyen pap
szeretnék lenni – aki közel van az emberekhez, jelen van, és együtt
halad velük. Számomra a papi hivatás nem csupán egy feladat, hanem egy
életforma: Krisztushoz hasonlóan élni, nap mint nap odaajándékozni
magamat másokért, különösen azokért, akik szenvednek vagy elhagyatottak.
A pap híd Isten és az emberek között. Ezt a szerepet mély alázattal és
örömmel szeretném betölteni. A papi hivatás előképét Jézus jó pásztori
képe jelenti számomra: aki ismeri juhait, nevükön szólítja őket, és
életét adja értük. De példaképeim azok a mindennapok papjai is, akiket
láttam imádságban, egyszerűségben élni, mindig készen szolgálni a
közösséget. Olyan pap szeretnék lenni, aki nem önmagát hirdeti, hanem
Krisztust. Aki nem uralkodik, hanem szolgál. Aki közösséget épít, békét
teremt, és mindig nyitott szívvel hallgatja meg az embereket. Egy pap,
akiben az emberek megtapasztalhatják Isten irgalmát és szeretetét.</p>
<p>(…)</p>
<p><strong>– Milyen ajándékot vagy sajátos kincset hoz a saját
kultúrájából, amit papként szeretne megosztani a szatmári egyházmegye
híveivel?</strong></p>
<p>– A saját kultúrámból, Kolumbiából sok mindent hozok, amit kincsnek
tekintek, és amit szeretnék megosztani a szatmári egyházmegye híveivel.
Az egyik legnagyobb ajándék talán az az öröm és életszeretet, ami a
latin-amerikai kultúrában nagyon jelen van. Mi, kolumbiaiak szeretünk
ünnepelni, közösségben lenni, énekelni, táncolni, és mindezt gyakran
Isten dicsőségére tesszük. Ezt a nyitottságot, melegséget és
közvetlenséget szeretném papként is megélni és közvetíteni.</p>
<p>A másik nagy ajándék a hitünk családi jellege. Nálunk</p>
<blockquote>
<p>a hit nemcsak a személy magánügye, hanem az egész család ügye: együtt
imádkozunk, együtt szenvedünk, együtt örülünk. Ezt a közösségi,
testvéri hitet szeretném továbbadni itt is, hogy az Egyház valóban
legyen egy család, ahol mindenki otthonra találhat.</p>
</blockquote>
<p>Végül szeretném tanúsítani, hogy Isten minden kultúrában jelen van,
és minden népet meghív a szentségre. Hiszem, hogy amit kaptam
Kolumbiában, az nemcsak az enyém, hanem azért van, hogy ajándékká váljon
mások számára is itt, Szatmáron.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148702']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148702&v=&p=1&img=c_o5.jpg" alt="" border="0" width="471" height="263"></a></p>
<p><strong>– Van-e olyan szentírási rész vagy szentnek az élete, amely
különösen közel áll a szívéhez, és elkísérte papi hivatása során? Mi a
papi jelmondata, és mit jelent az Ön számára?</strong></p>
<p>– Van egy szentírási rész, ami végigkísért papi hivatásom útján:
„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a
maga teljességében” (2Kor 12,9). Ez az ige mindig emlékeztetett arra,
hogy nem saját erőmre kell támaszkodnom, hanem Isten kegyelmére. Sokszor
éreztem magam gyengének, alkalmatlannak, idegennek, de ez az ige mindig
megerősített: Isten nem a tökéleteseket hívja, hanem azokat, akik
bíznak benne.</p>
<p>(…)</p>
<p>Ma már tudom, hogy Krisztus az egyetlen, aki igazán szükséges, és
minden más kegyelem. Nem azt érzem, hogy lemondtam valamiről, hanem
örökösnek tartom magam: a mennyek országának örököse vagyok, ahová
törekszem, és ahová másokat is vezetni szeretnék.</p>
<blockquote>
<p>Az életemet már nem egy földi hely határozza meg, hanem a küldetés:
elvinni Krisztust mindenkinek, hogy mások is felfedezzék, hogy Ő az
igazi otthon, az igazi család, a beteljesedett ígéret.</p>
</blockquote>
<p>A papság számomra ez az út: a teljes önátadás útja, mert megtaláltuk az elrejtett Kincset, és Érte érdemes mindenről lemondani.</p>
<p><em>A teljes interjú <a href="https://www.szatmariegyhazmegye.ro/a_hivatas_ajandek/" target="_blank">ITT</a> olvasható.</em></p>
<p><strong>Forrás és fotó: <a href="https://www.szatmariegyhazmegye.ro/a_hivatas_ajandek/" target="_blank">Szatmári Római Katolikus Egyházmegye</a></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
<br></div>