<div dir="ltr"><div><b><font size="4">Kedves Eszter! Nagyon köszönjük! </font></b></div><div><font size="4"><b>Alább a két friss levél: 1./ és 2-,/ .-es számozással</b>. Szeretettel, Emőke</font></div><div><br></div><div><b><font size="4">1./ Sorosi Esztertől: </font></b>On Tue, Jul 8, 2025 at 3:03 PM Eszter Sorosi <<a href="mailto:sorosieszter@gmail.com">sorosieszter@gmail.com</a>> wrote:<br></div><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div>
Kedves Emőke!<div dir="auto"></div><div dir="auto">Küldök egy pár nappal
ezelőtti cikket, amiből bővebben kiderül, hogy ezek a tanárok miről is
írtak. Ebben a témában írta meg remek cikkét Szilvay Gergő.</div><div dir="auto"></div><div dir="auto">Üdv,</div><div dir="auto">Eszter</div><div dir="auto"></div><div dir="auto"><a href="https://share.google/JsAbNgwJ375Z3Bl4u" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">https://share.google/JsAbNgwJ375Z3Bl4u</a></div>
</div><div><font size="4"><b>2./ Szilvay Gergely cikke:</b></font></div>
<div dir="ltr"><b><font size="4">Három pázmányos""katolikus"" LMBPTQ pszichológus oktatónak válaszol Szilvay Gergely</font></b></div><div class="gmail_quote">
<div><h1>
</h1><h1><font size="2">Téved a Pázmány három, HVG-be cikket író, LMBTQ- párti pszichológus oktatója</font></h1><p>Ignorálják a nekik nem tetsző tudományos kutatásokat, amiket kilistázok nekik.</p><span></span><div><div> 2025. július 07. 22:25 </div><span></span></div><span><br>S<a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">zilvay Gergely</a><div>Facebook</div></span><span><div></div><div><p>„‘<font size="4"><b><span style="background-color:rgb(246,178,107)"><span style="background-color:rgb(249,203,156)">Egy
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> keresztény szellemiségű egyetem</span> oktatóiként és pszichológusként
valljuk: minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű’</span> </span></b></font><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">címmel írt a <a href="https://hvg.hu/360/20250618_magyar-szivarvanycsaladok-lmbtq-elfogadas-kutatas-ppke-pszichologusok-velemeny-kengyel-judith-szondy-mate-zsila-agnes" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">HVG-be</a>
Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes, </span></b>a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézete pszichológus oktatói cikket a
HVG-be. </p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><font size="4">A szerzők többek közt ezt írják</font></span></b>: ‘Legyen szó a Pride
betiltásáról vagy a homoszexualitásra utaló könyvek befóliázásáról, a
jogkorlátozások visszatérő indoka a gyermekek védelme. Ezzel szemben
számos kutatás igazolta, hogy <font size="4"><b><span style="background-color:rgb(249,203,156)">az azonos nemű és a heteroszexuális párok
gyermekei között nincs különbség az általános egészségi mutatók, a
tanulás, az érzelmi nehézségek és az azokkal való megküzdés terén</span></b>.’</font></p><p>Ha jól látom, <font size="4"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a cikkben összesen két kutatást linkelnek</span></b></font>. Hát, én többet fogok felsorolni eme poszt végén.</p><p>Szomorú,
hogy épp a Pázmány oktatói nincsenek tisztában a szakirodalom
egészével. Persze az is lehet, hogy elfogadják a progresszív tudósok
azon álláspontját, hogy azok a kutatások, amelyek nem igazolják
elvárásaikat (‘nincs különbség’), azok egyszerűen a ‘rossz tudomány’
termékei, vagy áltudományos akármik. Ez azonban nem igaz. </p><p>Az általuk kifelejtett szakirodalom listája a poszt végén olvasható.</p><p>A Pázmányon 2020-ban megvédett <a href="https://real-phd.mtak.hu/1078/1/Szilvay_Gergely_disszertacio.pdf" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">doktori disszertációmban</a> is összefoglaltam a kutatástörténetet, ez benne van a disszertációm könyvváltozatában is (<a href="https://szazadvegkiado.hu/termek/a-meleghazassagrol-kritika-a-klasszikus-gondolkodas-fenyeben/" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank"><i>A melegházasságról. Kritika a klasszikus gondolkodás fényében</i></a>, Századvég, 2020).</p><p><font size="4"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Számos
kutatás van, ami ellentmond </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a három pázmányos pszichológus
álláspontjának</span></b></font>. A legtöbb vitát Mark Regnerus texasi szociológus
professzor 2012-es kutatása váltotta ki, akinek az ügyét összefoglaltam a
tavasszal a Valóság folyóiratban megjelent tanulmányom, melynek címe:</p><h3> <b>Mark Regnerus és a tudományos kirekesztés módszertana</b></h3><p>Az
addig szociológussztárnak tartott Mark Regnerus és kollégái 2012-ben
jelentették meg hatalmas kutatásuk eredményét a Social Science Research
című tudományos folyóiratban (Q1, hat lektor) – ez az Új Családi
Struktúrák Tanulmánya (<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/New_Family_Structures_Study" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">New Family Structures Study</a>, NFSS). </p><span><div><p>A
Regnerus-tanulmány arra jutott: negyven változóból 25-ben van jelentős
eltérés azoknál, akiknek édesanyja leszbikus kapcsolatban (is) élt,
azokhoz képest, akik stabil, hagyományos házasságban élő szülők
gyermekeként, azaz ép biológiai családban nőttek fel.</p></div></span><p>A
meleg férfiak melegkapcsolatában felnevelt gyermekeknél ez a negyvenből
11-re igaz. Az ilyen gyermekek és fiatalok inkább hasonlítanak az egy
szülő által nevelt gyermekekhez. Az olyan változók kiszűrése után, mint a
kor, nem, nemzetiség, stb, az derült ki: a homoszexuális vagy leszbikus
pártok által nevelt gyermekek közt (akik az egyik fél korábbi,
heteroszexuális kapcsolatból származó biológiai gyermekei) később
háromszor annyi a munkanélküli, mint a hagyományos családokban
nevelkedettek között, és csaknem négyszer annyian szorulnak szociális
segítségre. Azon fiatal felnőtteknek, akiket olyan nő nevelt, akinek
volt leszbikus kapcsolata, a 28 százaléka munkanélküli, szemben a
hagyományos családban nevelkedettek 8 százalékával. Az első kategóriába
tartozók 40 százaléka csalta meg házastársát vagy élettársát, míg a
második csoportba tartozóknak csak a 13 százaléka. Az első csoport 19
százaléka vett részt pszichoterápiás kezelésen depresszió, aggályoskodás
vagy épp kapcsolatai sikertelensége miatt, míg a második csoportnak
csak a 8 százaléka.</p><p>Aggodalomra adnak okot a kutatás korai
szexuális iniciációra és molesztálásra vonatkozó adatai, amelyek
egyértelműen ellentétesek a 2010-es National Longitudinal Lesbian Family
Study (lásd később) eredményeivel. A leszbikus anya által nevelt
gyerekek 23 százaléka bevallotta, hogy „szexuálisan érintette” őt az
anya vagy annak partnernője; és 31 százalék bevallotta, hogy szexre
kényszerítették akarata ellenére. Ugyanez vonatkozik a homoszexuális apa
által nevelt gyerekek 25 százalékára. A leszbikus anyák által neveltek
20 százaléka és a homoszexuális apa által neveltek 25 százaléka nemi
úton szerzett betegségben szenvedett.</p><p>A Social Science Research
eme száma még két hasonló tanulmánynak adott helyet. Paul Amato
szociológus szerint Regnerus tanulmánya problémái ellenére épp
módszertani szofisztikáltsága miatt emelkedik ki, és lényegében minden
korábbi tanulmánynál jobb. </p><p>Loren Marks, a Louisianai Egyetem
professzora pedig az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által
hivatkozott azon 67 kutatást vizsgálta ugyanezen lapszámban (tehát
Social Science Research, Q1), amely alapján a szervezet
problémamentesnek nyilvánította az azonos neműek kapcsolatának keretei
között való gyermeknevelést, és arra jutott, hogy a</p><span><div><p> legtöbbjük megbízhatatlan módszerrel készült, azaz az APA komolytalan kutatásokra alapozta álláspontját. </p></div></span><p>Az
APA által hivatkozott kutatásoknál rossz volt a mintavétel, kicsik
voltak a minták, 26-nál nem voltak heteroszexuális kontrollcsoportok,
ahol voltak, ott gyakran egyedülálló anyákat használtak
kontrollcsoportként, az eredmények ellentmondásosak, hiányoznak a
területileg és időben kiterjedt vizsgálatok, valamint éppenséggel épp az
APA által előirányzott statisztikai követelményeknek sem felelnek meg.
Többségük felső-középosztálybeli, fehér leszbikus párok gyermekeit
vizsgálta, és egyik sem készített utánkövetést: nem vizsgálták, mi lesz a
felnövő gyermekekkel évek múlva. Azaz ezen tanulmányok nem
megbízhatóak.</p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Persze </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mark Regnerus</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellen megindult az úthenger, </span></b>
áltudósnak kiáltották ki, etikai eljárást indítottak ellene, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mivel a
kutatása eredményei</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem igazolták</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a progresszív politikai elvárásokat</span></b>. A
hat lektorra, akik lektorálták kutatását, ráhívtak egy árva
szupervízort, Darren Sherkat szociológia professzort, akiről közben
kiderült, hogy minősíthetetlen hangnemben szokta ekézni a konzervatív
meggyőződésű tudósokat. De Regnerusnak a "botrány" után két könyve is
megjelent az Oxford University Pressnél, aligha lehet tehát átudósnak
kikiáltani.</p><p><b>Regneruséhoz<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> hasonló eredményekre jutott például Paul D. Sullins </span></b>(Catholic University of America) és Sotirios Sarantakos. </p><p>Sullins
szerint átlagosan rosszabbul teljesítenek azon gyermekek, akik nem
élnek együtt mindkét biológiai szülőjükkel, akkor is, ha ketten nevelik
őket, és ez független a nevelőszülők iskolázottságától, etnikumától, s
attól is, hogy házasok-e vagy sem. (És a Demography – Q1 –, amiben
úgyszintén megjelentek az eredményei, semmilyen mérce szerint sem
predátorlap – ezt csak azért írom, mert az egyik megjelenési helyt
predátorlapnak kiáltotta ki az a kutató, akit kritizált.)</p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sotirios
Sarantakos ausztrál kutató </span></b>például 174 iskolás gyermek képességeit
vizsgálta meg húsz területen. A legjobban a házas különnemű párok,
legrosszabbul a melegpárok által nevelt gyermekek teljesítettek.
(Children Australia, Q3-Q4)</p><p><a href="https://www.libri.hu/konyv/szilvay_gergely.a-gender-elmelet-kritikaja.html" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank"><i>A</i> <i>Genderelmélet kritikája</i></a>
című kötetemben külön fejezet foglalkozik azzal, hogy vajon tényleg
egyenlőek-e a a különféle családmodellek, és a szakirodalom alapján arra
jutok, hogy nem azok. Vannak persze az élet szülte kényszerhelyzetek. </p><p>Például
svéd kutatók, akik 24, 1987 és 2007 közt megjelent tanulmányt néztek
át, amelyek összesen 22300 alanyt vizsgáltak, rámutattak, hogy azok a
gyermekek, akik együtt éltek a szüleikkel, édesanyjukkal és
édesapjukkal, kevesebb viselkedési problémával küzdenek. Az apáknak
különösen is aktív szerepük van a lányaik pszichológiai és fiaik
viselkedési zavarainak leküzdésében, csökkenésében. Az apával való
folyamatos kapcsolat csökkenti az esélyét annak, hogy a gyerek
szembekerül a törvénnyel, erősíti a kognitív képességeket, mint az
intelligencia, a logika, és a nyelvi fejlődésnek is hasznára van. A svéd
uppsalai egyetem professzora, Anna Sarkadi, aki az egyetem női és
gyermekjóléti tanszékének tanára, figyelmeztet: a pozitív apafigurával
találkozó gyermekek jobbak a tanulásban, és jobb kapcsolatot alakítanak
ki mindkét nem képviselőivel. A nők esetében a jó apa jobb
partnerkapcsolatokhoz és jobb mentális-pszichikai állapothoz vezet.
(Sarkadi et al. 2008, Acta Paediatrica, Q1)</p><p>Az apák és anyák
közti, fent taglalt különbségeket számos más kutatás is igazolja, s
mindez nem meglepő, tekintve a női és a férfi gének, hormonok, agy és
psziché közti, a puszta anatómián jóval túlmutató különbségeket. Az apák
(és a hagyományos család) szerepét lebecsülők úgy tartják, nem az az
elsődleges, hogy kikből áll a család, hanem hogy mit nyújtanak a szülők.
Azonban tévednek. 172 kutatás elemzése például meghatározó
különbségeket talált az anyák és apák szerepét illetően. Azaz </p><span><div><p>egy nő nem tud helyettesíteni egy apát, és egy férfi sem egy anyát. </p></div></span><p>(Lytton-Romney 1991. Psycholigical Bulletin, Q1)</p><p>És
akkor még ide lehetne hozni az elvált szülők gyermekeit, a
nevelőszülőknél nevelkedőket és így tovább. Ezek lehetnek szükség
szülte, adott helyzetben jobb kényszermegoldások. Jellemző például az
örökbefogadott gyermekek esetében a biológiai szüleik utáni fokozott
érdeklődés. </p><p>Mint Schumm felhívja a figyelmet a könyvében, számos
kutatás megkérdőjelezi azt a bevett állítást, hogy a biológiai kapcsolat
nem fontos a normális fejlődéshez. (Pl.: Sullins 2015a,
Reczek-Spiker-Liu-Crosne 2016, Demography, Q1)</p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
szakirodalom tehát minimum megosztott abban a kérdésben, </span><span style="background-color:rgb(249,203,156)">hogy ‘minden
családmodell egyenlő’,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">meg <span style="background-color:rgb(249,203,156)">hogy</span></span><span style="background-color:rgb(249,203,156)"> ‘minden szeretetre épülő kapcsolat
egyenértékű’. </span></b></p></div></span><p>Walter Richard Schumm (Kansas State
University) és Duane Crawford például rámutatnak, hogy a szexualitás
területén végzett társadalomtudományos kutatások a probléma
összetettsége miatt igen nehéz feladattal néznek szembe, a kutatók
módszertani problémákkal küzdenek, ráadásul befolyásolja őket a saját
értékrendjük. (Linacre Quarterly, Q2-Q4; Psycholigical Reports, Q3,
azóta Q2.) <a href="https://www.amazon.com/Same-Sex-Parenting-Research-Critical-Assessment/dp/099568328X" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank"><i>Same-Sex Parenting Research: A Critical Assessment</i></a> című kötetében Schumm a teljes kutatási anyagot megkritizálja, érdemes elolvasni. </p><p>Schummék egy tanulmányban azt a következtetést vonják le: </p><p>‘Példák
vannak arra vonatkozóan, hogy az alapvető, úgynevezett tények, mint
például, hogy hány gyermeket nevelnek fel azonos nemű szülők, teljesen
tévesek voltak; hogyan elfogadták a nem véletlenszerű, megfelelő
mintákat, jóllehet véletlenszerű nemzeti minták sok éve léteznek; hogyan
sérültek a mintatervek; és hogyan végeztek hibás statisztikai
elemzéseket. Úgy tűnik, hogy a politika szerepe sok esetben felülírta a
tudományos józan észt és a szabványszerű módszertani protokollokat,
ezzel károsítva a társadalomtudósok hitelességét, a társadalomtudomány
területét és számos társadalomtudományos szakmai szervezet integritását.
Az ilyen gyengébb kutatások általánosságban és a konkrét
folyóiratcikk-eredményeket tekintve, minthogy úgy tűnik, hogy </p><span><div><p>támogatják
a politikailag korrekt célkitűzéseket, a tudomány olyan
megközelítésének alkalmazását sugallják, amely szerint a cél igazolja az
eszközöket, amely megközelítés végső soron aláássa a társadalom
társadalomtudományba vetett bizalmát és az ilyen hibás kutatásokon
alapuló bírói döntéseket.’ </p></div></span><p>(Schumm-Crawford 2015)</p><p>Az
esetleg valaki arra gondolna, hogy oké, de a nem heteró párok gyermekei
a diszkrimináció és el nem fogadás miatt teljesítenek rosszabbul, akkor
a válaszom az, hogy ez az állítás sem biztos, hogy tartható. (Ujma
2022, Psychiatria Hungarica)</p><p>Mindemellett felhívnám a három pszichológus figyelmét </p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><font size="4">a társadalomtudományban, és főleg a pszichológia tudományában </font></span></b>jelentkező <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><font size="4">progresszív torzítás</font></span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><font size="2" style="background-color:rgb(255,255,255)">ra </font></span></p></div></span><p>(Nathan Honeycutt és Lee Jussim kutatásai, pl. Psychological Inquiry, Q1). </p><div id="m_-6573541939371022231m_7579333721267042041m_-8642455427798973771m_-1498397659055803634m_107558498449729893m_-240235853228142110m_-8626735036355636672m_8507859838293561280m_-2413433469330435719m_515248089524742120gmail-Mandiner_normal_content_7_7" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"><div id="m_-6573541939371022231m_7579333721267042041m_-8642455427798973771m_-1498397659055803634m_107558498449729893m_-240235853228142110m_-8626735036355636672m_8507859838293561280m_-2413433469330435719m_515248089524742120gmail-google_ads_iframe_/22652647,23273789910/Mandiner_normal_content_7_6__container__" style="border:0pt"></div></div><p><b><font size="4" style="background-color:rgb(217,234,211)">Egyébként
a Pázmány szabályzata szerint az oktatók fele <span style="background-color:rgb(255,242,204)">katolikus kell legyen</span>, a
többieknek pedig a munkaszerződésükben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">el kell fogadniuk</span> az egyetem
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">katolikus értékrendjé</span>t</font></b>. A három pszichológus valóban kért publikálási
engedélyt, amit valóban meg is kaptak, ám a kérelmükben teljesen más
téma szerepelt – csak ha már a <a href="https://444.hu/2025/07/04/fegyelmit-inditott-a-pazmany-harom-pszichologus-ellen-mert-kialltak-amellett-hogy-minden-szeretetre-epulo-kapcsolat-egyenerteku" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">444 ezen méltatlankodik</a>,
érdemes megemlíteni ezt a momentumot. Idézem a kérelmet. ‘1. téma: az
altruista, odaforduló attitűd egészségvédő hatása a vallásos hit
tükrében.‘ ‘2. téma: a tudomány és hit kapcsolata. Elemezzük, hogyan
jelenhet meg a hit egy olyan racionális és objektív területen, mint az
empirikus kutatás.’ Ráadásul a három oktató nem a saját nevében
nyilatkozott, hanem az egyetemre is hivatkoztak.</p><p>Jelezném <b><font size="4" style="background-color:rgb(255,242,204)">amúgy, </font></b><font size="2" style="background-color:rgb(255,255,255)">hogy</font><b><font size="4" style="background-color:rgb(255,242,204)"> a keresztény hit racionálisan igazolható</font></b>,</p><span></span><p> javaslom ezügyben például <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Edward_Feser" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">Edward Feser</a>, a Los Angeles-i Pasadena City College filozófus professzorának és <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Richard_Swinburne" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">Richard Swinburne</a>, Oxford nyugalmazott filozófus professzorának könyveit tanulmányozni. </p><p>Azt
is jelezném, hogy <b><font size="4" style="background-color:rgb(249,203,156)">a ‘minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű</font></b>’
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kijelentés</b> </span>társadalomtudományosan <font size="4"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">igazolható</span></b></font>, és ez inkább
filozófiai-teológiai kérdés. <font size="4"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A katolikus egyház tanítása szerint </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">vannak
objektíve</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">rendetlen vágyaink és érzelmeink</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">és kb az egész LMBTQ-cucc
ide</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">sorolható</span></b>. A <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">teremtés rendjének (‘férfinek és nőnek teremtette’,</span></b>
nemi komplementaritás) <span style="background-color:rgb(255,255,255)">semmibe vétele megelőz</span> minden empirikus és
sikerességközpontú vizsgálatot. </font></p><p>Frissítés: nem azt állítom, hogy
az igazság kizárólag ezeknél a szerzőknél van, hanem hogy <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><font size="4">a három
pszichológus egyoldalúan idézte </font></span><font size="4"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a szakirodalma</span></font></b><font size="4">t </font>(meg mondjuk két tétel
nem tétel), és<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <b><font size="4">a minimum, </font><font size="2" style="background-color:rgb(255,255,255)">amit elmondhatunk</font><font size="4">, hogy nincs tudományos
konszenzus a kérdésben. </font></b></span> </p><h3><b>És akkor a szűkített szakirodalomlista:</b></h3><p>Ana Samuel ( szerk.): No Differences? How Children in SameSex Households Fare. The Witherspoon Institute, 2014.</p><p>Mark
Regnerus : How different are the adult children of parents who have
same-sex relationships? Findings from the New Family Structures Study.
Social Science Research, 2012. 41:4. 752–770. </p><p>Paul Amato: The well-being of children with gay and lesbian parents. Social Science Research, 2012. 41:4. 771–774.</p><p>Loren
Marks: Same-sex parenting and children’s outcomes: A closer examination
of the American psychological association’s brief on lesbian and gay
parenting. Social Science Research, 2012. 41:4. 735–751.</p><p>Paul D.
Sullins: Emotional Problems among Children with SameSex Parents:
Difference by Definition. British Journal of Education, Society, and
Behavioural Science, 2015. 7:2. 99–120. Paul
D. Sullins: Sample Errors Call Into Question Conclusions Regarding
Same-Sex Married Parents: A Comment on “Family Structure and Child
Health: Does the Sex Composition of Parents Matter?” Demography, 2017,
54:6, 2375–2383.</p><p> Paul D. Sullins: The case for mom and dad. Linacre Quarterly, 2021, 88:2, 184-201.</p><p>Sotirios Sarantakos: Samesex Couples. Sydney, 2000, Harvard Press.</p><p>Sotirios
Sarantakos: Children in Three Contexts: Family, Education, and Social
Development. Children Australia, 1996. 21:3. 23–31.</p><p>Walter R.
Schumm – Duane W. Crawford: Difficulties With Methodology in Social
Science Research With Controversial Issues Regarding Human Sexuality.
The Linacre Quarterly, 2023. 90:2. 194–216. </p><p>Walter R. Schumm: A
Review and Critique of Research on Same-Sex Parenting and Adoption.
Psychological Reports, 2016. 119:3. 641–760.</p><p>Walter R. Schumm –
Duane W. Crawford: Violations of Fairness in Social Science Research:
The Case of Same-Sex Marriage and Parenting. International Journal for
the Jurisprudence of the Family, 2015. 67. </p><p>Walter Schumm: Same-Sex Parenting Research: A Critical Assessment. Nielson, 2018.</p><p>Anna
Sarkadi et al: Fathers’ involvement and children’s developmental
outcomes: a systematic review of longitudinal studies. Acta Paediatrica,
97. 2008/2. 153–158.</p><p>Hugh Lytton – David M. Romney 1991: Parents’
differential socialization of boys and girls: A meta-analysis.
Psychological Bulletin, 109. 267–296.</p><p>Ronald Rohner – Robert
Veneziano, 2001: The Importance of Father Love: History and Contemporary
Evidence. Review of General Psychology, 5. 2001/4. 382–405.</p><p>Margaret McCarthy (szerk.): Recovering Origins: Adult Children of Divorce. Eerdmans Publishing, 2015.</p><p>Reczek,
C., Spiker, R., Liu, H., & Crosnoe, R.: The promise and perils of
population research on same-sex families. Demography, 2017, 54,
2385-2397.</p><p>Ujma P. Péter: A kisebbségi stressz okozza-e a
szexuális kisebbségek rossz mentális egészségét? Psychiatria Hungarica: A
Magyar Pszichiátriai Társasag tudományos folyóirata 37(4):378-388.</p><p>Szilvay Gergely: Mark Regnerus és a tudományos kirekesztés módszertana. Valóság 2024 április, 1-10.</p><p>Szilvay Gergely: A melegházasságról. Kritika a klasszikus gondolkodás fényében. Budapest, 2016, Századvég. 242-267.</p><p>Szilvay
Gergely: A genderelmélet kritikája. Alapjogokért Központ, 2021. Tényleg
egyenlőek-e a különböző családmodellek? c. fejezet.</p><p>Szilvay Gergely: A genderelmélet kritikájának vázlata. Bioetikai Szemle, 2023/1.</p><p>Sherif
Gergis - Ryan T. Anderson - Robert P. George: What Is Marriage?: Man
and Woman: A Defense. Encounter, 2020. (Korábban megjelent rövidebben:
Harvard Journal of Law & Public Policy, 2010, 34/1., ekkor Q2)</p><p>Nathan Honeycutt – Lee Jussim: A Model of Political Bias in Social Science Research. Psychological Inquiry, 2020. 31:1. 73–85. </p><p>
</p><div><span><div><p>Nathan
Honeycutt – Lee Jussim: Political bias in the social sciences: A
critical, theoretical, and empirical review. In: Frisby, C.L., Redding,
R.E., O'Donohue, W.T., & Lilienfeld, S.O. (szerk.): Ideological and
political bias in psychology: Nature, scope and solutions. New York,
2023, Springer.</p></div></span></div>
<p><br></p><p></p><div id="m_-6573541939371022231m_7579333721267042041m_-8642455427798973771m_-1498397659055803634m_107558498449729893m_-240235853228142110m_-8626735036355636672m_8507859838293561280m_-2413433469330435719m_515248089524742120gmail-Mandiner_normal_content_7_13" style="text-align:center;margin-top:10px;margin-bottom:10px"><div id="m_-6573541939371022231m_7579333721267042041m_-8642455427798973771m_-1498397659055803634m_107558498449729893m_-240235853228142110m_-8626735036355636672m_8507859838293561280m_-2413433469330435719m_515248089524742120gmail-google_ads_iframe_/22652647,23273789910/Mandiner_normal_content_7_12__container__" style="border:0pt;display:inline-block;width:468px;height:280px"></div></div></div></span></div></div>
</div>
<br></div>