<div dir="ltr"><div><font size="4">Tudja valaki, ki volt az alább név szerint itt nem említett """"katolikus""""" közéleti szereplő?  (Lenne egy két sejtésem, de nem tudom ...)</font></div><div><br></div><div>
✍️A napokban kikerült az internetre egy hosszabb okfejtés – a Pride <br>
ideje alatt a 35 fokban tűző napon, térden állva rózsafüzérező híveket <br>
kritizálandó – <font size="4"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy egyébként katolikus közéleti szereplő tollából</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">(őt </span></b><br>
most nem nevezném meg</font>, hogy a személye ne vigye el a fókuszt a jelen <br>
írás tartalmáról), <font size="4"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ami több </span></b>katolikus hívő által <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">is meg lett osztva, </span></b><br>
meglepő módon<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> pozitív felhanggal.</span></b></font><br>
<br>
<font size="4"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ez az írás úgy fogalmazott</span></b>, <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>hogy a Pride egy békés önkifejezés, egy <br></b></span></font>
<font size="4"><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>méltóságünnep, </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">míg a vele </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy időben zajló rózsafüzérezés </span><span style="background-color:rgb(249,203,156)">nettó <br>
demonstratív ítélkezés, </span></b><font style="background-color:rgb(255,255,255)"><b><span style="background-color:rgb(249,203,156)">amely </span></b></font></font><font size="2" style="background-color:rgb(255,255,255)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a vallást</span></b></font><span style="background-color:rgb(246,178,107)"><b><font size="4"> <span style="background-color:rgb(252,229,205)">eszközzé silányítja</span></font></b></span><span style="background-color:rgb(252,229,205)"><b><font size="4">.</font></b> </span>...</div><div><br></div><div>Alább: A KEA által küldött egész cikk:</div><div>
Szent István Intézet, 2025.07.01. -- Varga Gergő Zoltán<br>
<a href="https://www.facebook.com/photo?fbid=758397919860384&set=pb.100070705471742.-2207520000" rel="noreferrer" target="_blank">https://www.facebook.com/photo?fbid=758397919860384&set=pb.100070705471742.-2207520000</a><br>
<br>
<br>
✍️A napokban kikerült az internetre egy hosszabb okfejtés – a Pride <br>
ideje alatt a 35 fokban tűző napon, térden állva rózsafüzérező híveket <br>
kritizálandó – egy egyébként katolikus közéleti szereplő tollából (őt <br>
most nem nevezném meg, hogy a személye ne vigye el a fókuszt a jelen <br>
írás tartalmáról), ami több katolikus hívő által is meg lett osztva, <br>
meglepő módon pozitív felhanggal.<br>
<br>
Ez az írás úgy fogalmazott, hogy a Pride egy békés önkifejezés, egy <br>
méltóságünnep, míg a vele egy időben zajló rózsafüzérezés nettó <br>
demonstratív ítélkezés, amely a vallást eszközzé silányítja. Erre <br>
reagálnék most, hogy miért hatalmas csúsztatás ez?<br>
<br>
1️⃣Nem az ítélkezés, hanem a valóság szeretete vezet az imára<br>
A keresztény hitből fakadó ima – akár egyedül, akár közösségben végzett <br>
– soha nem lehet pusztán „demonstráció”, kiváltképp nem provokáció. Ha <br>
mégis annak látszik, az nem a hívő hibája, hanem a világ torz tükre. <br>
Különösen akkor fontos ez, ha a másik oldalon nem csupán egy szimpla <br>
közösség, hanem egy olyan mozgalom áll, amely a teremtés rendje és a <br>
klasszikus, bibliai emberkép ellen lép fel. Ez a Pride, és ez nem <br>
egyszerűen „büszkeség”, hanem ideológiai gőg.<br>
<br>
2️⃣ A Pride nem önazonosság, hanem ideológiai forradalom<br>
A kortárs Pride-mozgalom nem pusztán arról szól, hogy az emberek <br>
bizonyos jogokért harcolnak, bár kétségtelen, innen indult a dolog. Már <br>
a mozgalom kezdete is lázadás: a Stonewall Innben történtek, amelyre az <br>
LMBTQ-közösség, mint „felszabadulás” emlékezik vissza, valójában egy <br>
melegbárban végzett rendőrségi razziára adott erőszakos válasz volt. <br>
Innen indult a „meleg felszabadítási mozgalom”, amelynek kifejezett <br>
célja – nyíltan bevallottan – a társadalom átalakítása.<br>
Ez az ideológia nem elégedett meg azzal, hogy az emberek „elfogadják” a <br>
másságot – célja a normák eltörlése. Ezt támasztják alá az olyan <br>
szerzők, mint Marshall Kirk, Hunter Madsen, vagy a Gay Liberation Front <br>
alapítói, akik nyíltan beszéltek arról, hogy az amerikai társadalmat „át <br>
kell szerkeszteni”. És nem csupán gondolati szinten: a mozgalom hatalmas <br>
nemzetközi intézményrendszert épített ki (pl. ILGA), és <br>
dollármilliárdokban mérhető pénzügyi támogatottsággal bír, olyan <br>
multimillárdosok által, mint az egyébként meleg Tim Gill, a transz <br>
Jennifer Pritzker, vagy a napjait „transzhumánként” tengetni próbáló <br>
Martin Rothblatt, vagy épp az Európai Bizottság.<br>
A Pride tehát korántsem egy egyszerű önkifejezés – hanem egy <br>
antropológiai forradalom ünnepe, amely tagadja a teremtett emberi <br>
természetet, a férfi és nő közötti komplementaritást, és a <br>
heteroszexualitást, mint az emberi természetbe írt szexuális rendet.<br>
<br>
3️⃣A keresztény szeretet figyelmeztet – mert az igazság szabaddá tesz<br>
A keresztény szeretet nem a hallgatás szeretete. A szeretet nem <br>
asszisztál a bűnös életformákhoz, hanem irgalommal figyelmeztet és a <br>
megtérés útját kínálja. Jézus a házasságtörő asszonyt sem ítélte el, de <br>
nem is relativizálta bűnét: „Menj el, és többé ne vétkezzél.” Ez az <br>
igazi irgalom, ez a keresztény etika forrása.<br>
A Pride viszont nemcsak hogy nem bánja meg a bűnt, hanem büszkélkedik <br>
vele. Olykor körbejár egy mém arról, hogy hogyan sajnálkozik a többi <br>
főbűn, amiért a Pride egy egész hónapot kapott…<br>
Itt nem pusztán egyéni életutak elfogadásáról vagy el nem fogadásáról <br>
van szó, hanem nyilvános demonstrációkról, ahol a „szexualitás, mint <br>
szabadság” képe jelenik meg, sokszor egészen obszcén és provokatív <br>
formákban – gyakran gyerekek szeme láttára. Ez nem a szeretet kultúrája, <br>
hanem a szégyen elvesztésének kultúrája.<br>
<br>
4️⃣Az ima nem eszköz, hanem a legnagyobb szeretet kifejeződése<br>
Imádkozni valakiért nem ítélkezés, hanem a legmélyebb jóakarat. <br>
Különösen igaz ez egy olyan világban, ahol már a szót is megfosztják <br>
jelentésétől, és ahol a gyerekeket is sok helyütt ideológiai nevelésnek <br>
teszik ki.<br>
<br>
Amikor valaki a Pride idején rózsafüzért vesz a kezébe és imádkozik, azt <br>
nem azért teszi, hogy másokat provokáljon, hanem mert fáj neki, amit <br>
lát, a szakadék felé rohanó közeget rántaná vissza, hiszen ő is, <br>
szerettei is ebben élnek. Nem gyűlöletből, hanem reményből fakad ez az <br>
ima. A legnagyobb jót akarja: hogy a másik felismerje, ki ő valójában <br>
Isten szemében, és ne tévúton keresse az önazonosságát.<br>
<br>
5️⃣A Pride nem a „más többiek” ünnepe, hanem a normalitás tagadása<br>
A Pride nem egyszerűen a másság elfogadtatására törekszik, hanem a <br>
klasszikus erkölcsi rend dekonstruálására. Ezt nemcsak teológusok és <br>
filozófusok mondják, hanem (bár túl kevesen vannak) keresztény <br>
pszichológusok is. Hogy a magyaroknál maradjunk, Bagdy Emőke, Hal <br>
Melinda vagy Bánki M. Csaba is figyelmeztetett: a Pride vizuális és <br>
érzelmi tartalma – különösen gyermekekre – traumatizáló lehet. Nem <br>
semleges esemény, hanem olyan ingerek tárháza, amelyek zavarhatják a <br>
fejlődést, az önazonosságot, a biztonságos kötődést és az erkölcsi <br>
érzéket, amint erre Szilvay Gergely felhívta a figyelmet nemrégiben <br>
megjelent tanulmányában.<br>
<br>
A köztereken látott bőrszerkós, pórázon vezetett vagy félmeztelen <br>
performerek nem véleménynyilvánítók, hanem gátlástalan hatásgyakorlók.<br>
<br>
6️⃣A gender-ideológia filozófiája: az ember újraértelmezése<br>
A gender-elmélet szerint az embernek nincs eleve adott természete és <br>
célja, hanem pusztán társadalmi konstrukciók terméke. Ez tökéletesen <br>
szemben áll a keresztény emberképpel, amely szerint az ember test és <br>
lélek elválaszthatatlan egysége, és akinek a teremtett világban van <br>
helye, értelme és célja.<br>
<br>
A gender-elmélet azonban nem ismeri el ezt a célszerűséget (causa <br>
finis), sőt a világot is „varázstalanítja” (á la Max Weber), vagyis <br>
értelmetlen anyaghalmazként kezeli. Ezért válhat a test puszta eszközzé, <br>
a nem pusztán érzéskérdéssé, az identitás pedig végső soron politikai <br>
kijelentéssé. Ez az emberkép radikálisan ellentétes nemcsak a <br>
kereszténységgel, hanem a természettörvényt felismerő józan ésszel is.<br>
<br>
7️⃣A gyermekek védelme: nem gyűlölet, hanem kötelesség A gyermekek jogai <br>
nem ott kezdődnek, hogy bármilyen felnőtt életformát „megismerhetnek”. A <br>
joguk a védettséghez, az egészséges fejlődéshez, a szexualitásuk <br>
fokozatos kibontakozásához fűződik. A Pride azonban – ahogy a <br>
szakpszichológusok rámutattak – nem csupán tájékoztat, hanem provokál. A <br>
látottak nem semleges képek, hanem erős és gyakran zavaró ingerek, <br>
amelyek identitászavarhoz, félelemhez, szorongáshoz vezethetnek.<br>
Aki ez ellen szót emel – vagy rózsafüzért imádkozik –, az nem gyűlöl, <br>
hanem véd. És a gyermek védelme mindig elsőbbséget élvez a felnőttek <br>
önkifejezési igényével szemben!<font color="#888888"><br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.</font>

 <br></div><div><br></div></div>