<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1>Interjú az aranymisés Erdő Péter bíborossal</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2025. június 27., péntek | 20:01</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/mindent-ajandekba-kaptunk-interju-az-aranymises-erdo-peter-biborossal" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/mindent-ajandekba-kaptunk-interju-az-aranymises-erdo-peter-biborossal</a><div><br></div></div><div><a rel="lightbox['g148592']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=1&img=c_0o6a8235cr.jpg" width="180" height="154" style="margin-right:0px"><span title="16 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Erdő
Péter bíboros, prímást ötven évvel ezelőtt, 1975. június 18-án
szentelte pappá Lékai László esztergomi érsek</span>. A jubileumi hálaadó
szentmisét június 28-án ünnepli a budapesti Szent István-bazilikában.
Ebből az alkalomból kérdeztük hivatásáról, életéről, papságának alakító
szempontjairól.</h3><div></div><div><p><b>–
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Hatgyermekes család első gyermekeként </span>született Budapesten. Édesapja
Dr. Erdő Sándor, édesanyja Kiss Mária volt. Hogyan hatott a családi
háttere, neveltetése a későbbi életére és arra a döntésére, hogy pap
lesz?</b></p>
<p>– Döntő hatással volt rá, mert valóban <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hívő légkörben nőttem fel</span></b>.
Nemcsak szokásszerűen jártunk el a templomba, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem naponta együtt
imádkoztunk, együtt készültünk az ünnepekre. A szüleim hívő emberek
voltak, ez volt az életük középpontja</span></b>. Ezért nem gyakorolhatták tanult
hivatásukat, de ezt abban az időben ők nem is vették olyan nagyon zokon.
Természetesnek tekintették, hogy abban a világban, ha egyszer hívő
katolikus az ember, akkor ez az útja. Nem a hősiesség pózában, hanem a
hitnek a természetességével élték meg mindezt.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Józsefvárosban keresztelték meg, ott is kezdett
ministrálni, majd pedig a Ferencvárosban</span>. Hogyan emlékszik vissza az
oltár szolgálatának kezdeteire?</b></p>
<p>– Számomra <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagy élmény volt az Eucharisztiának a közelsége, a tisztelete</span></b>. Az, hogy</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=1&p=1&img=c_IMG_6919.JPG" alt="" border="0" width="451" height="300"></a></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ami a szentmisében történik, az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világon </span>a legfontosabb dolog. </span></b>Ez
volt az élményem, és biztos, hogy ebben a papok is, akik ott működtek
annak idején, a segítségemre voltak, mert úgy végezték a szentmisét.</p>
</blockquote>
<p>Látszott rajtuk is, hogy valami nagyon fontos dologban működnek. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ott
kezdtük el a ministránsfoglalkozásokat is, ahol a hitoktatás – a
ministrálásra való felkészítés ürügyén – nagyon sok értékeset és szépet
közvetített. </span></b>Iskolai hitoktatás akkor már nem volt, plébániai hitoktatás
még nem volt, de a templomban, az oratóriumban, ott lehetett beszélni a
hitről azon a címen, hogy a ministrálás gyakorlati teendőire készülünk
fel.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A Piarista Gimnázium </span>hogyan formálta életét, személyiségét? <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan és mikor döntötte el, hogy pap szeretne lenni</span>?</b></p>
<p>– Az első érzések, hogy nem volna-e nekem is erre hivatásom, még
gimnazista korom előtt fordultak meg bennem. Akkor még szó sem volt
elhatározásról, inkább csak érdeklődésről. A lelkivezetőm adott
könyveket, de sosem mondta, hogy legyek pap. Lehet, hogy akkor
megijedtem volna ettől. De</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=&p=1&img=c_20.jpg" alt="" border="0" width="451" height="300"></a></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a lelki olvasmányok sokat segítettek</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a piaristáknál pedig már
komolyan, megalapozottan</span></b>, rendszerbe foglalva ismertük meg a hitünket és
az Egyház életét.</p>
</blockquote>
<p>És nem akárkiktől, hanem olyan emberektől, akik a koruk legmagasabb
színvonalán értették a dolgokat. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jelenits István tanított három évig
hittanra, egy évig pedig Medvigy Mihály tanár úr.</span></b></p>
<p><b>– Esztergomban, majd Budapesten, a Központi <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Papnevelő Intézetben készült a papságra. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Kik segítették </span><b>a készületben?</b></p>
<p>– Januárban szereltem le, tehát februárban kezdtem Esztergomban a
második félévben az első évet, és a félév során magánvizsgákon letettem
az első félév vizsgáit, a második félévet pedig rendesen a nyár elején,
tanév végén. Örömmel, érdeklődéssel tanultam. Nagyot segített, hogy a
gimnáziumban jó latintanáraim voltak – ezt természetesen nem mindenki
mondhatta el magáról. Sokan jöttek olyanok, akik előtte nem tanultak
latint, voltak, akiknek a hittani felkészítése sem volt olyan alapos.
Ezzel együtt a<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> filozófiát, a biblikus ismereteket már ott, Esztergomban
kezdtem</span></b> érdeklődéssel tanulmányozni. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Aztán másodévtől Budapesten </span></b>voltam,
tehát <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Hittudományi Akadémián, mint a központi szeminárium növendéke.
</span></b>Az egy kulturálisan nyitottabb, szabadabb légkörű helyzet volt, de teli
rengeteg érdeklődéssel.</p>
<blockquote>
<p>Teli olyan kispaptársakkal is, akik abban versenyeztek egymással,
hogy mit olvastak a múlt héten, mi volt a legnagyobb élményük, akár
kulturálisan, akár a teológiában.</p>
</blockquote>
<p>A könyvtárba jártak nyugati folyóiratok – az is egy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">külön feladat
volt például, beletanulni a német teológiai szaknyelvbe</span></b>. De én azt nagy
szorgalommal végeztem, és közben persze <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">tanultam nyelveket, közben
kiszótáraztam a cikkeket</span></b>, ha volt olyan kifejezés, amit nem ismertem,
megtanultam.</p>
<p>Akkor a Hittudományi Karon nívós, jó tanáraink voltak, többen közülük
még a háború előtt végeztek – <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Félegyházy József </span></b>például, akitől az
egyháztörténelmet tanultuk –, de azt hiszem, hogy mindenkitől értékes
dolgokat kaptunk. Emberileg is, a diákok felé, ők nagyon is kedvesek,
segítőkészek voltak. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kosztolányi István tanár úr </span></b>például – aki az <i>Újszövetséget</i>
oktatta azokban az években – rendkívül türelmes, kiváló pedagógus volt.
Feltételezték, hogy már tanultunk görögül, de ő azért szép lassan az
újszövetségi görögöt is megtanította nekünk. Ha szívességet kértem tőle,
például fordításokat készítettem Cusanusról, ő volt az, aki kedvesen
elvállalta, hogy ellenőrzi nekem a szöveg helyességét.</p>
<blockquote>
<p>Nagyon sokat segített <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nyíri Tamás </span></b>is.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Előadásai olyan vonzóak voltak,
hogy még az ELTE-ről is jöttek át hallgatók, úgyhogy mindig tele volt a
terem. Kitűnő előadó is volt,</span></b> nem csalódtak, akik hallgatták.</p>
</blockquote>
<p>De mondhatnám <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Timkó Imrét, a későbbi görögkatolikus püspököt </span></b>is.
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ókeresztény egyháztörténelmet és patrológiát </span></b>tanított nekünk. Látszott,
hogy otthon van ezen a területen, a memóriájában vannak ezek az
ismeretek, szabadon, kreatívan dolgozott velük, és ez vonzó volt. Azt
hiszem, hogy a mai kornak – tehát nem az akkori időnek, hanem a mai
kornak – a szellemi áramlatait is előre látta. Igen tehetséges ember
volt; egyébként édesapám felett járt valamikor a budapesti bencés
gimnáziumba.</p>
<p>Voltak <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">fiatal, kezdő tanárok is</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tarjányi Béla </span></b>akkor kezdett el tanítani bennünket, akkor még <i>Ószövetségre.</i> Később ment át az Újszövetségi Tanszékre. Majdnem mindenki, akivel ott találkoztam, pozitív élményt hagyott bennem.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=&p=1&img=c_26.jpg" alt="" border="0" width="451" height="300"></a></p>
<p>Jók voltak <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a könyvek </span></b>is, amiket ajánlottak. Szennay András például,
aki az alapvető hittant tanította, akkor még <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Albert Langn</span></b>ak a <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><i>Fundamentálteológiá</i></b></span><i><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>já</b></span>t</i>
ajánlotta nekünk is. Lényegében annak a gondolatmenete szerint adta elő
az anyagot. Abban az időben nemzetközi szinten is a legelfogadottabb
standard mű volt erről a témáról. Tehát a képzésünknek még a
korszerűségében sem volt lemaradás. Inkább azt mondhatom, amit egyszer
egy német paptól hallottam, hogy egészséges diétán éltünk. De ami
hozzáférhető volt, azt próbáltuk megismerni.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Bíboros atya a kultúra, a könyvek embere is</span>. Honnan ered ez
a szeretete a könyvek iránt, és miért fontos egy pap életében, hogy
szeresse az írott szót, s ne fáradjon bele az olvasásba, tanulásba?</b></p>
<p>– Alapvetően nem tudom, hogy honnan ered, de biztos van benne családi
örökség. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">’56-ban a lakásunk kiégett</span>, és édesapám nagyon rosszul érezte
magát, hogy nem lehet igazán jó könyveket kapni. Az ötvenes években
Magyarországon nem mindent lehetett kiadni, még a nemzetközi profán
irodalomból sem, nemhogy vallási témából. Ezzel együtt, én azt hiszem,
nem is maguk a könyvek – jó, becsülöm a szép kötéseket vagy az értékes
illusztrációkat –, de <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">igazán a tartalom az, ami engem mindig érdekel.
</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Rányitja az ember lelkét a világra.</span></p>
<blockquote>
<p>Engem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindig az érdekelt, hogy miben hiszek, miért hiszek, és mit
akarok ezzel a felismeréssel, ami él bennem. Nekem ehhez mindig
kellettek az igazságok.</span></b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kíváncsi voltam a dolgok történetére Jézus Krisztusig menően és
azelőttről. Kíváncsi voltam, hogyan fogalmazódtak meg a történelem során
hitünk alapigazságai. Mire épülnek? Erre ma is kíváncsi vagyok. Amikor
egy-egy ilyen téma előkerül, akkor mindig magamat hallgatom először,
hogy miben is hiszek én ezzel kapcsolatban. És amiben hiszek, azt miért
hiszem el. Nos, ha magamnak megnyugtatóan tudok választ adni – ami
persze az ember életében változhat, mert változik a kultúrája, változnak
a tapasztalatai –, ami magamnak akkor megnyugtató, azt el merem mondani
másoknak is, mert én is mai ember vagyok. </span></b>Tehát bízom abban, hogy
megértik. Lehet, hogy nem fogadják el, de megérteni megérthetik.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ötven éve Budapesten, a Bakáts téri templomban szentelte
pappá Lékai László</span>. Mit jelentett, hogy a plébániatemplomában
szentelték? Hogyan emlékszik vissza rá, miben volt más, mint ma egy papi
pálya kezdete? Milyen újmisés kelyhet kapott?</b></p>
<p>– Papszentelésem idején, azaz 1975 júniusában Lékai László még nem
volt bíboros. De tudnivaló volt, hogy esztergomi érsek és bíboros lesz
hamarosan. Ő volt egyházmegyénk főpásztora. Elve volt, hogy ne csak az
esztergomi bazilikában legyen papszentelés, hanem esetleg a Palócföldön –
mondjuk, Mátraverebély-Szentkúton – és Budapesten. Ő így mondta: hogy
lássák az emberek, hogy van ilyen. Tehát <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hivatásgondozási szempontból
fontosnak tartotta, hogy az embereknek legyen egy élményük,
találkozzanak a szenteléssel. Erre Budapesten a növendékeknek a saját
lakóhely szerinti plébániatemplom adódott mint színhely. A Bakáts téri
templom szép templom, Ybl Miklós tervezte. Annak idején is elég sokan
jártak oda, tehát nagyon szép ünnepséget tudtak ott rendezni, és én
örömmel elfogadtam ezt a lehetőséget</span></b>.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=0&p=1&img=c_untitled-8.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye (archív)</i></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az újmisés kehelyről annyit kell tudni, hogy a Bakáts téri plébánián
volt egy kehely, szerintem a 20. század elején készülhetett</span></b>, elég szép,
de nem különösebben díszes darab, amit a szentmise után visszavittek a
helyére. Jóval később, amikor már érsek voltam, a Bakáts téri plébános
elhozta nekem ajándékba. Kicsit gondolkoztam rajta, hogy tulajdonképpen
kié volt az a kehely, a plébániáé vagy a plébános úré; mindenesetre
örömmel használtam utána évekig, és ma is megvan ez a kehely. Ha a
plébániáé volt, szívesen visszaadom nekik. Mindenesetre szeretettel
őrzöm, itt van az egyházmegyei központban.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A dorogi kápláni évek hogyan formálták az életét?</span></b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Dorogon </span></b>azért ürült meg a <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">kápláni beosztás</span></b>, mert <span style="background-color:rgb(255,255,255)">az elődöm
Blanckenstein Miklós volt. Miklós igen aktív ifjúsági lelkipásztor volt,
és ez feltűnt a hatóságoknak is. De hát 1975-ben pusztán ezért egy
papot már nem vittek el a börtönbe. Tíz évvel korábban esetleg igen, de
ekkor már nem. Hát mit csináljanak vele? Behívták katonának, fölszentelt
papként</span>. Megürült tehát a plébánia, de tudtuk azt, hogy ez olyan hely,
ami szem előtt van. Ugyanakkor <font size="2"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Dorogon nem volt nagy a hitélet, éppen
azért, mert a lakosság összetétele, a foglalkozás, az atmoszféra nem
volt különösebben vallásos. Persze voltak azért régi vallásos családok,
az odaköltözöttek között is olyanok, akik hívők voltak.</span></font></p>
<blockquote>
<p><font size="2"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Tehát </span></font><b style="background-color:rgb(255,242,204)">volt teendő, munka, nagyon szép szolgálat volt; azt hiszem, hogy hálás lehetek mindazoknak, akikkel ott találkoztam.</b></p>
</blockquote>
<p>Ugyanakkor az ott töltött két év alatt <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az is elvárás volt, hogy írjam
meg a disszertációmat, és doktoráljak le Pesten</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lékai bíboros úr még
azt is mondta, hogy „ez pont jó lesz, mert közel van Budapesthez, le
tudsz doktorálni”. Ebben benne volt a feladat, hogy tegyem is meg ezt.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Római tanulmányai, későbbi oktatói tevékenysége, a Szent
Péter-bazilikában történt püspökké szentelése, majd bíborossá kreálása</span>
miben alakította az életét, szolgálatát, személyiségét?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagyapám, aki iskolaigazgató volt, azt szokta mondani, hogy a
tanítónak, a tanárnak van a legnagyobb hatása az emberekre. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nagyobb,
mint egy közszereplőnek</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">, nagyobb, mint egy írónak</span>, </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mert rengeteg ember
őrzi az emléket, amit tőle kapott. Én is ezt az élményt szereztem meg
Rómában, először a három évi egyházjogi tanulmányok ideje alatt a
Lateráni Egyetemen, később pedig ’86-tól, amikor visszatértem, a
Gregorianán, az oktatás során. </span></b>Olyan tárgyakat is tanítottam, amelyek
kötelezőek voltak, tehát sokan vettek részt a kurzusokon. És</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=1&p=1&img=c_0o6a7085.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">mind a mai napig püspökök, érsekek a széles világból rám köszönnek,
hogy ők is hallgatták az előadásaimat, nálam vizsgáztak, és örömmel
fedezem fel, hogy tényleg.</b></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ilyen értelemben ez nagyon széles tapasztalat volt</b></span>, és az is, hogy
találkozni lehetett a világ minden részéből érkező papokkal,
szerzetesekkel, diákokkal. Más és más volt az előképzettségük, más és
más volt az a problémakör, amire ők akár az egyházjog, akár a teológia
területén választ kerestek. Ilyen értelemben az ember egy kicsit
beletanult, beleérzett a világegyházba, és ez nagyon hasznos volt.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">– Életének egyik fő munkája </span>a II. Vatikáni Zsinat tanítása alapján az 1983-as, j<span style="background-color:rgb(255,242,204)">elenleg is hatályos <i>Egyházi Törvénykönyv</i>
magyar nyelvű gondozása. Hogyan hatott az életére a kánonjog, és miért
döntött úgy, hogy ezen a fontos területen is kimagaslóan szolgálja az
Egyházát?</span></b></p>
<p>– Gondolom, lehetett valami, ami engem a joggal összekötött, már az
édesapám vonalán is; ő is szeretettel beszélt ilyen témákról. A
szemináriumban azt vettem észre, hogy van egyfajta vita – a zsinat utáni
időket éltük – arról, hogy kell-e egyházjog, nem kell-e egyházjog, s ha
kell, akkor az milyen legyen. Az <i>Egyházi Törvénykönyv</i> reformja
idején történt mindez. Sokan azt mondták, hogy persze, biztos kell,
csak azt nem tudjuk, hogy most éppen mi van hatályban. Ezt még az
egyházi vezetők sem nagyon tudták, hanem azt gondolták, hogy szükség van
valakire, aki ezekben naprakész, biztos eligazítást tud adni. Tehát ez
egy gyakorlati szükséglet volt.</p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Engem az is érdekelt, hogy mi a teológiai értéke az egyházjognak, az
Egyház egysége szempontjából mi a funkciója. Lehet-e egyházjog nélkül az
Egyház, egyáltalán működhet-e anélkül.</b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ezekben nagyon fontos megerősítő ismereteket és tapasztalatokat
szereztem Rómában. Azzal a meggyőződéssel tértem haza, hogy nincs Egyház
fegyelmi struktúra nélkül. Ha kimondom azt a szót, hogy Egyház, már egy
intézményt nevezek meg – </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">tehát pusztán spirituális, testetlen,
társadalmi vonatkozás nélküli Egyház nincsen</span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Nem pusztán egy gondolati
irányzat a kereszténység, hanem kezdettől fogva közösség. Jézus tizenkét
apostolt választott ki, mint a régi választott népnek a pátriárkái. Ő
valóban olyan módon szervezte a követőit, hogy még a feltámadás után is
megkérdezték tőle: most állítod helyre Izrael országát? </span></b>Tehát
gondolhattak arra, hogy itt komoly szervezkedés folyik. És ez magának
Jézusnak a személyére mutat vissza. Természetes, hogy akkor
tanulmányozni kell a kezdeteket, az első századokat, és így tovább,
végig. Ez valóban érdekes élmény volt, és ezzel a tudattal érkeztem
haza.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=0&p=1&img=c_untitled-11.jpg" alt="" border="0" width="471" height="469"></a></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Érdekelt az is, hogy a régi egyházjognak, akár a középkori
egyházjognak, Magyarországon milyen emlékei maradtak fenn</span></b>. Kéziratos
kódexeket kutattam, amelyekből szintén született publikációm. Unikumnak
számított, mert Magyarország nem az ilyen emlékeknek az őrzőhelye: itt
volt török pusztítás, itt volt nagyon sok minden, ami a nagy részét
megsemmisítette ennek az anyagnak, de még így is sok mindent lehetett
találni.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Aztán a másik dolog, ami lebilincselt, hogyan sarjadt ki a jogi norma
a társadalomból, a közösség életéből. Hogy is van ez a szokásjogi
norma, a közösségi élet, a népszokások világa? </span></b>Különösen
Franciaországban volt már ennek egyfajta jogszociológiai irodalma, ami
engem nagyon érdekelt. Azt láttam, hogy itthon is igény van rá, szükség
van rá. Át kell adni, ha tetszik, iskolát, iskolákat kell teremteni. Úgy
éreztem, ha hazajövök, akkor ez egy felelősség lesz.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mit választott papi jelmondatául, és ha ötven év távlatából visszatekint erre, ma hogyan látja?</span></b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor pappá szenteltek, arra gondoltam, hogy nekem a
görögkatolikus szentmisék nagy élményt jelentettek</span></b>. Ott a szemináriumban
erre hetente egyszer volt lehetőség. Engedélyt kértünk, hogy latin
kispap létünkre elmehessünk arra. Én mindig eljártam rá: <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">tetszett az
ének, tetszett a szertartás szövege, például a felajánló imádságban ez a
mondat, hogy „Tieidet a tieidből néked ajánljuk fel mindnyájunkért és
mindenekért</span></b>”. Természetesen a ma is használatban lévő első római
misekánonban is szerepel ez a gondolat. Nem szó szerint így, de <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">akkor
engem a görög liturgia fogott meg, </span></b>és</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=1&p=1&img=c_0o6a8024.jpg" alt="" border="0" width="451" height="300"></a></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">azt gondoltam, hogy<u> minden, amit kaptunk – az életünk, az összes
lehetőségünk –, az Isten ajándéka. Mit tehetünk vele jobbat, mint hogy
neki ajánljuk fel</u></b></p>
</blockquote>
<p>Ez volt az alapgondolatom, amikor ezt a mondatot választottam. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ez
egyébként ma is teljes mértékben az élményem</span></b>, és hálás vagyok azért a
sok lehetőségért, amit az élet Isten kegyelméből megadott.</p>
<p><b>– Ha a papi életére rátekint, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mely papokra gondol vissza hálás szívvel?</span></b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagyon sok mindenkire.</span></b> Ez is egy különleges kegyelem, ajándék, hogy
ilyen papokkal találkozhat az ember. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Voltak köztük olyanok, akik még
ministránsként tanítottak vagy vezettek bennünket. Arnold László </span></b>például
a józsefvárosi templomban, az ötvenes évek legvégén. Nagyon
lebilincselő ember volt, aki megragadta a figyelmünket, és át tudta
adni a gyerekeknek a hit élményét. Aztán<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Papp Ferenc,</span></b> aki ott plébános
volt, és felkészített minket az elsőáldozásra, bérmálásra.</p>
<p>Idős papként ismertük meg, de a szüleim baráti köréhez tartozott
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Molnár Frigyes, Frici bácsi</span></b>, aki valamikor <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mihalovics Zsigmond</span></b>nak volt a
káplánja. Mihalovics Zszigmond bácsi pedig az édesanyámnak volt a
keresztapja. Frici bácsi volt az, aki bennünket, remegő lábú és nem
sokkal az első gyónás után újra gyónni merészkedő gyerekeket azzal
biztatott, amikor beléptünk a gyóntatószékbe – még el sem kezdtünk
mondani semmit –, hogy megdicsért, amiért eljöttünk gyónni. Tehát
mindjárt másképpen állt hozzá az ember ahhoz a helyzethez. Aranyos ember
volt, és azon a kis plébánián, ahol ő Budapesten működött 1944-ben,
több ezren keresztelkedtek meg, és ezáltal meg is menekültek az
üldözéstől. Utána viszont, aki tényleg csak félelemből tette ezt és
jelentkezett, az visszairatkozott az eredeti hitközségébe, és ezt is
lelkiismeretesen bejegyezte. Frici bácsi lebilincselő egyéniség volt.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mihalik Imre </span></b>a bécsi Pázmáneumban végzett, kitűnő papja volt az
egyházmegyének, de az én gyerekkoromban <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ő már állami vonalról el volt
tiltva a papi működéstől. A Szentkirályi utcában lakott egy albérletben,
és valahova járt misézni. Hittanból foglalkozott velünk, különösen a
kisebb testvéremmel, én pedig franciaórára jártam hozzá</span></b>. A baráti
családok, akik közösséget alkottak egyébként, őt tekintették a
papjuknak, és küldték hozzá a gyerekeiket különböző nyelvórákra. Nagyon
hálás vagyok, mert megszerettette velem a francia nyelvet.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=1&p=1&img=c_ua-13-9m7a9529.jpg" alt="" border="0" width="180" height="120"></a></p>
<blockquote>
<p>Kitűnő papokról beszéltem korábban is, például <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Futó Károly atyáról</span></b>,
vagy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Bakáts téren működő más papok</span></b>ról. Voltak ott kiváló káplánok
rajta kívül is. Például <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Zimonyi János, Kiss György; a még élők közül
Györgydeák Márton atya </span></b>is ott működött.</p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A piaristáknál </span></b>majdnem minden tanáromra nagy szeretettel emlékezem
vissza. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Fekete Antal az osztályfőnököm </span></b>volt. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Őt sokan szigorú embernek
tartották, és féltek is tőle. Én nagyon szerettem. A magyar nyelv és
irodalmon kívül tőle tanultunk például stilisztikát. Ami azt jelentette,
hogy megtanultunk kerek mondatokban és szinte irodalmi nívón
fogalmazni. Persze az irodalmi nívó és az irodalmi tehetség azért kettő.
Annyira belelkesedtem, hogy jelentkeztem irodalomszakkörre is.
Hittanszakkörre úgyis jártam. Az irodalomszakkört Jelenits tanár úr
vezette. Voltunk nyolcan-tízen ebben a csoportban, és az volt a feladat,
hogy mindenki írjon egy novellát, egyik alkalommal az egyik, másik
alkalommal a másik olvassa fel, és ezt bírálni kell, persze az ő
vezetésével. Olvasta is egyik, másik, én már készültem is a magaméval,
aztán felolvasta az Esterházy Péter is. Ez volt az az alkalom, amikor
azt mondtam, hogy én ilyet biztosan nem fogok tudni írni. Többet nem
mentem oda. Megmaradtam a hittanszakkörnél.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tényleg kiváló képzést kaptunk, és emberileg is azt mondhatom, minden
tanárunkon érződött, hogy a hivatásának él. Pogány János például,
akiről azt mondták egyesek, hogy rettegett matematikatanár volt. Én nem
rettegtem tőle, mert pedagógiai zseni volt. Egy-két óra alatt a félév
anyagát el tudta magyarázni. Utána már csak a gyakorlás következett</span></b>. Az,
hogy<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Isten kegyelméből Pogány Jánosnál jelesre érettségiztem
matematikából,</span></b> engem is meglepett, de hát így történt. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A kedvenc
tantárgyam mindig a történelem volt.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=1&p=1&img=c_0o6a7636.jpg" alt="" border="0" width="451" height="300"></a></p>
<p>Közben azért megismertem más papokat is, szüleim baráti társasága
révén. Például <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ritter Márton egri papot, aki Mihalik Imre barátja </span></b>volt,
vagy később <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lénárd Ödönt. Amikor szabadlábon volt, sokszor a mi
lakásunkban találkoztak össze</span></b>. Kicsit félelmetes volt hallani, hogy az
atyát, aki ide szokott járni,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> letartóztatták, elítélték</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sokat
imádkoztunk is érte.</span></b></p>
<p>Voltak olyan papok, akiket békepapnak mondtak, de velünk nagyon
rendesen viselkedtek. Akár a Bakáts téri plébánosra, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Draskovits
Károly</span></b>ra, akár <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kardos Józsefr</span></b>e nagy szeretettel emlékezem vissza. Ők is
érezték, hogy fontosak a papi hivatások: Draskovits Károly egyszer
bejött az esztergomi szemináriumba, hogy engem meglátogasson, és hozott
magával egy nagy kartondobozt. Ebben annyi tábla tejcsokoládé volt,
ahányan voltunk a szemináriumban. Akkor még elég sokan. Volt külön egy
helyiség, ahova mindenki letehette az ennivalót, amit ajándékba kapott a
szüleitől, rokonaitól. Volt, aki őrizgette, és csak maga járt rá, mások
viszont feltették az asztalra, és mindenkit megkínáltak. Ilyen volt
akkor még a helyzet; nem volt valami kiváló a kosztunk. És akkor jön egy
pap, és mindenkinek hoz külön egy teljes tábla csokoládét, az egy
szuper jó élmény volt.</p>
<p>Visszatérek a tanáraimra<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">: Zemplén György püspök úr </span></b>például – ha lehet
intelligensen órát adni vagy rektori exhortációkat tartani, az ő volt.
Megszólalásai mindig magas színvonalúak voltak. Azt hiszem, ezen a
vonalon nagyon sokat kaptam. Aztán <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">amikor kimehettem Rómába tanulni,
szintén azt mondhatom, hogy kiváló tanáraim voltak. Volt egy nagyszerű
és jó pedagógiai érzékű domonkos professzor, José Castañónak hívták,
akinél a házasságjogot meg a szentségi jogot tanultam</span></b>. Most <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">látom
örömmel, hogy Leó pápa nála doktorált a másik egyetemen, az Angelicumon,
a domonkosok egyetemén. </span></b>Kicsi a világ.</p>
<p><b>– Az elmúlt évtizedek papi, majd főpásztori szolgálata a
magyar és egyetemes Egyházat is gazdagította<span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Mit üzenne a papságra
készülőknek, milyen lelkülettel és miért vállalják ezt a szent
szolgálatot?</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– Azért, mert az életet az ember ajándékba kapja, és azt úgy kell felhasználni, hogy ez a legfontosabb. És</b></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">annál fontosabb nincs, mint hogy ráébressze az ember a többieket
arra, segítse őket abban, hogy megtalálják hivatásukat. Azt a hivatást,
ami az örök boldogságra szól. Ettől a remény vallása a kereszténység.</b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">földi dolgokban </span>reménykedünk, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">földi sikerekben vagy gazdasági
eredményekben – az</span> is szép, ha megvan –, hanem az örök életben és az
örök boldogságban</span></b>. Ez lehet, hogy nagyon valószínűtlenül hangzik, de <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">aki
ebben hisz, annak már<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> itt a földön</span> megváltozik az élete. Ezt továbbadni
– ennél fontosabb feladat a világon nincs.</span></b></p>
<p><b>– Ötven év fontos időszak egy ember életében. Hogyan tekint
vissza az elmúlt évtizedekre, hogyan készül a hálaadásra, milyen kérések
vannak a szívében?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hálaadás az maximális, de a kérések közül az első az mindig a
bocsánatkérés az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elszalasztott </span>lehetőségekért, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem</span> mindent
használtam fel úgy, ahogy azt kellett volna. </span></b>Ahogy mondani szokás:
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. </span></b>Sokat vét az ember a
hivatás gyakorlása során is. Azt hiszem, erőt is kell kérnem a maradék
időben a továbbiakra. Mert még mindig van lehetőség, és ezért hálát kell
adni<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Hálát kell adni mindazért, ami sikerült, mert az is ajándék.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g148592']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=148592&v=1&p=1&img=c_9m7a6219.jpg" alt="" border="0" width="180" height="120"></a></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az ember nem </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">tesz semmit a maga erejéből</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> terveztük</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> meg magunkat</span></b>,
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">építettük fel magunkat,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mi</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">tárgyak </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">vagyunk. Saját magunkat és
életünket is ajándékba kapjuk.</span></b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hivatást is ajándékba kapjuk. Az életünkben számos helyzetet
ajándékba kapunk. Tehát ez az évforduló is a hálaadás ideje kell hogy
legyen</span></b>. A Ez az, ami engem most teljességgel foglalkoztat, és ez az, ami
eltölti a szívemet.</p>
<p><b>– Végül engedje meg, hogy az Olvasók nevében <span style="background-color:rgb(255,242,204)">csatlakozzunk a
hálaadásához életéért, hivatásáért! A Jóisten gazdag áldását kívánjuk
életére és szolgálatára. Imáinkban hordozzuk bíboros atyát és
szándékait!</span></b></p>
<p><b>Lejegyezte: Hollósi Judit</b></p>
<p><b>Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita, Halász Gábor</b></p>
<p><b>Kuzmányi István/Magyar Kurír</b></p>
<p><i>Az </i></p></div>
<br></div>
</div>
</div>