<div dir="ltr">
<div><h2>Constantinus császár 313. jún. 13-án vetett véget a keresztényüldözéseknek a Római Birodalomban</h2>
</div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2023/06/Constantinus-latomasa-Raffaello-Sanzio_In-hoc-signo-vinces_fresko-reszlet-1024x683.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="144" height="96" class="gmail-CToWUd"></div><div>
<p></p>
</div>
<div>
<p><a href="https://vasarnap.hu/2023/06/13/constantinus-csaszar-1710-eve-vetett-veget-a-keresztenyuldozeseknek-a-romai-birodalomban/" target="_blank">https://vasarnap.hu/2023/06/13/constantinus-csaszar-1710-eve-vetett-veget-a-keresztenyuldozeseknek-a-romai-birodalomban/</a></p><p><font size="2"><strong> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">313. június 13-án adta ki I.
(Nagy) Constantinus római császár a milánói ediktumot, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">véget vetve</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
keresztény</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">üldözéseknek</span> a Római Birodalomban. <br></span>
</strong></font></p>
<p><font size="2"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A rómaiak valláspolitikáját a kezdetektől fogva viszonylagos
<span style="background-color:rgb(249,203,156)">tolerancia </span>jellemezte</span></b>: a hódítások nyomán nyelvileg és etnikailag is
egyre inkább heterogénné váló birodalomban <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a különböző kultuszok </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">békében
megfértek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egymás</span> mellett</span></b>. A meghódított területeken tisztelt
istenségeknek és tiszteletük rítusainak a legtöbb esetben meg lehetett
találni a római megfelelőjét, s amennyiben a provinciák lakosai
elfogadták a római isteneket, illetve a császárkorban az uralkodó
kultuszát, békében gyakorolhatták saját vallásukat.</font></p>
<p><font size="2"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kivételt </span>jelentett azonban a 3. században kialakult, dualista
manicheizmus és a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">monoteista kereszténység</span></span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A keresztények ugyanis
nemcsak </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a császárt</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem voltak</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hajlandóak <span style="background-color:rgb(246,178,107)">istenként </span>tisztelni</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
hagyományos politeista kultuszokban </span>sem vettek részt</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ez </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">pedig a rómaiak
számára a<span style="background-color:rgb(234,209,220)">z egész hitvilág</span></span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">megkérdőjelezését is jelentette</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hitüket
büszkén vállaló, </span></b>több szempontból is kívülállónak számító <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztények
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">és a birodalom többi polgára között állandók voltak a konfliktusok,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">így</span></b>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézus Krisztus követői </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kiváló bűnbaknak számítottak a hatalom számára</span></b>.
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Már Nero (54-68) és Domitianus (81-96) is üldözte</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztényeket</span></b>,
akiket a birodalom gondjaiért tettek felelőssé, de erről törvényt nem
hoztak, a keresztényeket külön-külön perekben, feljelentés alapján
felségsértés, a császárkultusz megtagadása miatt ítélték el.</font></p>
<h5><font size="2"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A 3. századtól azonban </span>a<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> kereszténységet,</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">amelynek hívei </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem egy
népből, hanem a birodalom egészéből verbuválódtak</span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az állam érdekeit
fenyegető vallásnak minősítették,</span> elsőként Decius (249-251) rendelt el
kényszerintézkedéseket a keresztények ellen.</font></h5>
<p><font size="2">A birodalmat időlegesen stabilizáló és minden tekintetben
egységesíteni kívánó <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Diocletianus (284-305) eltávolította<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">őket</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
hadseregből, betiltotta<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">istentiszteleteiket,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">vagyonukat<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> és templomaikat </span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">elkobozta, </span>papjaikat<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">bebörtönözte, rengetegen haltak </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mártírhalált hitük</span></b>
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">miatt</span>.</span></b></font></p>
<p><font size="2">Diocletianus uralmát – és egy újabb polgárháborús időszakot –
követően <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">végül I. Constantinus, avagy Nagy Konstantin császár (306-337)
ragadta magához a hatalmat – ez </span>pedig a keresztényekkel kapcsolatos
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">politika </span>gyökeres megváltoztatását jelentette</span></b>. Ő is tisztában volt vele,
hogy a birodalom fennmaradásának záloga annak egységesítése, de
felismerte, hogy a császár személye körüli kultusz nem képes eszmeileg
összefogni az államot, a Diocletianus által bevezetett tetrarchia (a
kormányozhatóság érdekében a birodalom megosztása két társcsászár
között, akik egy-egy segítőt is maguk mellé vesznek) pedig tovább
nehezítette a kérdés megoldását. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Constantinus az új ideológiai alapot az
addig <span style="background-color:rgb(234,209,220)">üldözött</span>, de mégis terjedő kereszténységben talált meg, amelyet
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellenségből </span>terveit elősegítő tényezővé tett. </span></b>A fordulatot jelképezi a
legenda, amely szerint 312-ben, a Maxentius ellen vívott, a birodalom
sorsáról döntő csata előestéjén az égen megjelent előtte a kereszt az „E
jelben győzni fogsz” szavak kíséretében. A császár katonái pajzsára
festtette a jelet és valóban legyőzte túlerőben lévő ellenfelét.</font></p><div><font size="2"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=4vm6TWpt444" target="_blank"><span></span></a><span></span></font></div>
<h5><font size="2"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Konstantin 313-ban </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a birodalom nyugati fővárosában, Mediolanumban
(Milánó)</span> társcsászárával, Liciniussal közösen kiadott rendeletével
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">engedélyezte a keresztények szabad vallásgyakorlását és azonnali
hatállyal rendelkezett a keresztény közösségek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">korábban lefoglalt
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">vagyona</span>, templomai és ingatlanai<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span>visszaszolgáltatásáról.</span></font></h5>
<p><font size="2">Bár ez szakítást jelentett a korábbi császárok valláspolitikájával,<b><span style="background-color:rgb(249,203,156)"> a
közhiedelemmel </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">ellentétben nem tette államvallássá</span> a kereszténységet</span></b>. A
milánói ediktum latin szövegét a keresztény teológus, Constantinus
fiának nevelője, Lactantius De mortibus persecutorum (Az üldözöttek
haláláról) című művéből ismerjük.</font></p>
<p><font size="2">Constantinus támogatta a keresztényeket föld- és templomadományokkal,
adómentességgel, a korábban előttük zárva levő tisztségek
megnyitásával, de tisztában volt azzal is: nem lehet csak keresztény
alattvalói császára. Ezért építkezésein és az általa veretett pénzeken
továbbra is használta a római vallás szimbólumait, viselte főpapi
tisztségét (pontifex maximus), sőt, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak </span>halálos ágyán <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztelkedett
meg</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Így a következő fél évszázadra sajátságos helyzet alakult ki,
egymás mellett élt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a monoteista keresztény </span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a politeista hagyományos
római vallás.</span></span></b></font></p>
<p><font size="2">Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a keresztény vallás sem volt
egységes: az alexandriai Arius ugyanis azt tanította: Jézus is isten
teremtménye volt, így nem lehetett vele egylényegű (homouszion), csak
hasonló lényegű (homoiuszion) – ezzel gyakorlatilag elvetette a
Szentháromság eszméjét. Tanainak gyors terjedése az egyházszakadás
veszélyével fenyegetett,</font></p>
<h5><font size="2"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A császár így 325-ben összehívta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az első egyetemes zsinatot <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Niceába</span>,</span>
amelyen ő maga elnökölt – pontifex maximusként</span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A zsinaton</span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">megerősítették a Szentháromságtant</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">, Ariust és híveit eretneknek
</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">minősítették és kiátkozták, lefektették az egyetemes és igazhitű (azaz
katolikus és ortodox) egyház dogmáit és tanait.</span></font></h5>
<p><font size="2"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A következő évtizedekben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kereszténység rohamos terjedésnek indult </span>
és a következő császárok is <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezt</span> tekintették a privilegizált vallásnak </span></b>–
egyedüli kivételt a később hitehagyottként (Apostata) emlegetett
Iulianus uralma jelentett, aki sikertelen kísérletet tett a keresztény
közösségek kiváltságainak megszüntetésére és az eredeti vallás
restaurálására. Halála után a régi vallás híveit egyre gyakrabban érték
atrocitások, a keresztény térítés egyre erőszakosabbá vált. A folyamatot
I. Theodosius császár zárta le, aki 380-ban a kereszténységet a
birodalom államvallásának tette meg.</font></p>
<p><font size="2"><strong>(MTI)</strong></font></p></div><div class="gmail-yj6qo"></div><div class="gmail-adL">
</div>
<br></div>