<div dir="ltr"><div>TOVÁBBÍTVA: (Forrást nem kaptam. E /M)</div><div><br></div><div>
<div>Szokták mondani, hogy jobb később, mint soha, de miért kellett 
egyáltalán eljutnunk odáig egy magát nemzetinek nevező kétharmados 
kormányzás idején, hogy szétvertek egy intézetet, ahol csupa hazája és 
nemzete iránt elkötelezett tudós dolgozott azzal az elszántsággal, hogy 
visszahozza a hazai tudományos életből másfél évszázada száműzött 
nemzeti narratívát. A Magyarságkutató Intézet egy kis sziget volt a 
patrióta gondolattól elidegenített tudományos világban, de aztán a 
nyakunkra küldték Kásler Miklóst és bandáját, akik egy értékmentesített 
pénzkifizetőhelyet csináltak a szellemi műhelyből. A kollégák többségét 
kirúgták vagy távozásra kényszerítették azért, hogy az ingyenélő, 
értelmezhető végzettséggel alig rendelkező rokonok, ismerősök és barátok
 hadának munkahelyet biztosítsanak. Az a néhány szakember pedig, akiket 
azért hoztak oda, hogy a látszatot fenntartsák, pontosan annak az 
akadémiai (labanc) történelemszemléletnek a harcos hívei voltak, akikkel
 szemben alternatívát akartunk nyújtani. Igen, ezt árulásként éltük meg.
 Kásler Miklós biztosan nagyszerű orvos volt, de a Magyarságkutató 
Intézet vezetőjeként (és emberként is) csúfosan leszerepelt.</div><div><br></div><div>Nekem
 már nincs közvetlen érdekeltségem a történetben, hiszen azon egykori 
magyarságkutatós kollégák közé tartozom, akik kényszerűségből új utakat 
kerestek. Megtisztelő és felelősségteljes feladatom van jelenleg, hiszen
 a hazámat képviselem egy választott tisztségben, ahol a tőlem telhető 
legtöbbet és legjobbat fogom nyújtani továbbra is, de féltő szeretettel 
gondolok egykori kollégáimra és barátaimra, és arra az intézményre, ahol
 először érezhettem a helyemen magam. Kívánok M. Lezsák Gabriellának sok
 erőt és elszántságot ahhoz, hogy visszaállítsa a „kizökkent időt” az 
MKI-ban! Isten segítse munkáját!"</div><font color="#888888"><div><br></div></font>

<br></div></div>