<div dir="ltr">
<h1>Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2023. május 23., kedd | 6:00</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-apor-vilmos-puspok-vertanu" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-apor-vilmos-puspok-vertanu</a><div><br></div></div><div><a rel="lightbox['g53160']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=53160&v=&img=c_aporvilmosgyerekekkel.jpg" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="284" height="181" style="margin-right: 0px;"></a></div><div></div><h3><span style="color:rgb(0,0,255)">„A
kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset” </span>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ez volt a püspöki
jelmondata az 1945-ben vértanúságot <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedett </span>Apor Vilmosnak, akire
május 23-án emlékezik az Egyház.</span></h3><div><p><span style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Az
Apor család Erdélyből származott. Vilmos harmadik gyermekként született
1892. február 29-én, Segesváron. Néhány év múlva a család Bécsbe
költözött az édesapa szolgálati helyének megváltozása miatt. Apor Gábor
1898-ban <span style="background-color:rgb(234,209,220)">váratlanul meghalt</span>, az édesanya, Pálffy Fidélia ezután Bécsben
nevelte gyermekeit, akiktől fegyelmezettséget, igénytelenséget és
pontosságot kívánt. Ezt mondogatta nekik: </span></b></span><i style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(255,255,255);color:rgb(0,0,255)">„Ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út.”</span></b></i></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Apor Vilmos <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a gimnáziumot Kalksburgban és Kalocsán </span>végezte a
jezsuitáknál. Ezt követően a győri egyházmegye szemináriumába
jelentkezett, ahol az Apor családdal rokonságban lévő gróf Széchenyi
Miklós püspök örömmel fogadta, és az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">innsbrucki egyetemre </span>küldte
tanulni. Itt alakult ki papi-lelkipásztori programja. Világosan látta,
hogy a papi élet a lemondás útja, és a türelemnek, a szelídségnek és a
fáradhatatlan munkásságnak kell jellemeznie.</b></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>„</b></span><i><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Valójában úgy érzem, hogy a lelkipásztor-apostolnak szól az
utolsó boldogság, a »boldogok, akiket üldöznek és akik szenvednek az
igazságért«. Ez a pap boldogsága, az önfeláldozás, az életáldozat és
vértanúság</b></span>”</i> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">– olvasható Apor Vilmos kéziratos feljegyzéseiben. </span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g53160']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=53160&v=&p=1&img=c_aporvilmospuspokvertanu.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p></div><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Szubdiákonussá szentelése előtt ezt írta naplójába</span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">:</span></b> <i>„Életem
legfontosabb elhatározása előtt állok és arra készülök. A három magasabb
rend, amelyet most fölveszek, mintegy azok a szögek, amelyek Krisztus
keresztjére erősítenek egész életemre. Óh, édes és szívlelendő
szolgaság, amely által az ember igazzá, szabaddá és szentté lesz!”</i></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Apor Vilmost 1915. augusztus 24-én szentelte pappá Sigmund Waitz
brixeni segédpüspök. Működését a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nagyváradi</span> egyházmegyében kezdte meg,
ahová az 1911-ben áthelyezett Széchenyi Miklós püspök magával vitte.
1918 nyarán plébánosi kinevezést kapott <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Gyulára</span>, ahol azelőtt káplánként
szolgált. Úgy tartotta</span></b>, <b><span style="color:rgb(0,0,255)">„a lelkipásztor az igazi pap”. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szigorú
napirenddel élt, szabadidejét tanulásra és önművelésre fordította,
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">önmagával </span>szemben aszketikus fegyelem jellemezte, mások iránt viszont
kedvesség és figyelmesség. Lelkipásztori tevékenysége során katolikus
lapot alapított, hitoktatást tartott, látogatta a fogvatartottakat,
segítette a szegényeket, a betegeket. Jelentős összegeket juttatott
jótékony célokra – 1925 karácsonyán például elajándékozta a plébánia
élelemkészletének nagy részét és minden <span style="background-color:rgb(217,234,211)">pénzét</span>.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Plébánosi szolgálata alatt magára vállalta a legnehezebb feladatokat.
Káplánjaival a kölcsönös tisztelet és barátság szellemében dolgozott
együtt. Szívesen gyóntatott, másokat megértő hozzáállása a
gyóntatószékben érvényesült a legjobban. Mint lelkivezető a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindent
</span>legyőző lelkierő kialakítására törekedett, fegyelmezettséget,
igazságszeretetet igyekezett vezetettjeiben kialakítani.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">1941. január 21-én kapta kézhez a pápai nuncius iratát, miszerint a
Szentatya <span style="background-color:rgb(217,234,211)">győri </span>püspökké nevezte ki. A február 24-i püspökszentelés,
amelyen nemcsak a főpapok és előkelőségek, de a szegény galbácskerti és
krinolinkerti hívek is részt vettek, évtizedekig emlékezetes maradt
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">Gyula</span> történetében.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="text-align:justify">Apor Vilmos március 1-jén érkezett
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Győrbe</span>, másnap megtörtént a hivatalos beiktatás. Az egykori gyulai
plébános új szolgálati helyén, immár püspökként is emberszeretettel,
alázattal kormányzott.</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Első körlevelében felvázolta lelkipásztori programját</b></span>:<b><span style="color:rgb(0,0,255)"> <i>„A
lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a
vágy, hogy »mindenkinek mindene« legyen, teszi a papi életet széppé és
minden áldozatra képessé.”</i></span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A harmadik zsidótörvény hatálybalépése <span style="background-color:rgb(255,242,204)">után kezdte meg püspöki
működését, és mélyen átérezte az Egyház felelősségét,</span></span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">azonban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
tiltakozása, kérelmei, a zsidók érdekében küldött táviratai</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hiábavalók
voltak</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hozzá fordulók egy részét bújtatta, illetve továbbküldte
Angelo Rotta nunciushoz vagy nővéréhez, Apor Gizellához, aki a Magyar
Vöröskereszt vezetője volt. A nuncius 1944-ben ezrével írta alá az
oltalomleveleket, melyek a Vatikán hivatalos diplomáciai védettségét
jelentették az üldözötteknek.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Apor Vilmos szívén viselte <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a polgári lakosság</span> sorsát is. Sokakat
befogadott, elhelyezett, anyagilag segített. 1944 áprilisában, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Győr
</span>bombázása után maga is járta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a város utcáit</span>, hogy személyesen
segíthessen a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bajbajutottak</span>nak. Találékony és bátor volt</span></b>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Szoros
kapcsolatot tartott fenn a szerzetesházak vezetőivel, így is sikerült
sok menekültnek helyet szereznie.</b></span></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A veszélyben </span>szorosabb kapcsolat alakult ki <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a Dunántúl </span>főpásztorai,
különösen Mindszenty József <span style="background-color:rgb(217,234,211)">veszprém</span>i, Shvoy Lajos <span style="background-color:rgb(217,234,211)">székesfehérvári</span> és
Apor Vilmos <span style="background-color:rgb(217,234,211)">győri</span> püspök között.</b></p>
<p></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">1945. március 28-án, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagyszerdá</span>n az oroszok elérték</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Győrt.</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> A
visszavonuló németek szintén lőtték</span></b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a várost</b>.</span> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Találatot kapott<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
székesegyház is. Apor püspök végignézte</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a pusztítást </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">és megsiratta
templomát.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A püspök jó pásztorként minden menekülőt befogadott ezekben a
napokban, sok százan találtak menedéket a püspökvár pincéiben.
Felkészülve</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindenre, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Győr </span>püspöke kijelentette: </span><span style="color:rgb(0,0,255)">„Egyszer úgyis meg kell
halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.”</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagycsütörtökön Apor Vilmos a pincében mondta<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> utolsó </span>szentmiséjét.</b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Egyre gyakrabban érkeztek orosz katonák </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a püspökvárhoz. A püspök
mindenkit személyesen fogadott, és nagypéntekig <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyáltalán nem </span>aludt</span></b>.
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ekkor részeg orosz katonák el akarták vinni</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a pincében </span>tartózkodó
asszonyokat és lányokat. Apor Vilmos ellenállt.</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Egy katona <span style="background-color:rgb(217,234,211)">előbb a
mennyezetbe lőtt </span>–</span></b> a négy golyó helye most is látható a múzeummá
alakított pincében –, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">majd háromszor rálőtt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a püspökre. Egy asszony,
meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">értünk </span>tette!”
Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt:</span></b> „<b><span style="color:rgb(0,0,255)">Szívesen, nagyon szívesen!”</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A sebesült főpásztort az ostromlott városon keresztül kórházba
szállították, ahol <span style="background-color:rgb(234,209,220)">petróleumlámpa fényénél </span>műtötték meg. Apor Vilmos
hálát adott Istennek, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,255);color:rgb(0,0,255)">„ilyen nagypénteket adott” </span>neki, és
szenvedései alatt papjaiért, híveiért és hazánkért imádkozott, és
megbocsátott<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> támadóinak. </span>Április 2-án, húsvéthétfőn hajnalban halt meg.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Testét ideiglenesen a kármelita templom kriptájába temették.
Újratemetésére <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak</span> 1986. május 23-án kerülhetett sor, azóta a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">győri
</span>bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik.</b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g53160']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=53160&v=&p=1&img=c_apor_szarkofag.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p><div dir="ltr"><div>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Gyóntatója írásban kérte, hogy azonnal indítsák el a vértanú püspök
boldoggá avatásának ügyét. Az eljárás 1946-ban meg is indult</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">de
1949-ben fel kellett függeszteni,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">és csak</span></b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1989-ben lehetett folytatni.
Az előkészítő munkálatok 1996-ra fejeződtek be. Az úgynevezett pozíciót –
amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes <span style="background-color:rgb(217,234,211)">dokumentumot </span>tartalmazza –
díszkötésben nyújtották át II. János Pál pápának 1996 szeptemberében,
győri látogatásakor, amikor a szentatya Apor Vilmos sírjánál imádkozott.</b></span></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy évvel később, 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá
avatta Apor Vilmos püspököt a római Szent Péter téren, több ezer magyar
zarándok jelenlétében.</b></p><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">.......</b></p><p><b><i><font style="color:rgb(0,0,255)" size="4">Istenünk! Te Boldog Vilmos püspöknek megadtad, hogy életét
feláldozza juhaiért. Közbenjárására add meg nekünk, hogy akaratodban
helytálljunk és testvéreink üdvösségén fáradozzunk. A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</font></i></b></p>
<p><br><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete<br></i><a href="http://xn--gyr-7xa.xn--egyhzmegye-v4a.hu" target="_blank">Győr.egyházmegye.hu</a></b><br><b>Cseh Sándor: <i>Apor püspök vértanúhalála, ahogy a szemtanú átélte</i> (Budapest, 1997)</b><br><b>Szolnoky Erzsébet: <i>Fellebbezés helyett. Apor püspök élete és vértanúsága</i> (Szeged, 1990)</b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p></div>
</div><div id="m_7689587367855010789DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br></div>
<br></div>