<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1>A szervita rend hét szent alapítója</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2023. február 17., péntek | 9:00</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szervita-rend-het-szent-alapitoja" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szervita-rend-het-szent-alapitoja</a><div><br></div></div><div><a rel="lightbox['g75692']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75692&v=0&img=c_o_serv_.jpg" width="244" height="363" style="margin-right: 0px;"></a></div><div></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
 szervita rend szent alapítóira, a „hetekre” emlékezünk február 17-én: 
<u>Alessióra, Amadióra, Bonagiuntára, Bonfiglióra, Manettóra, Sostegnóra és
 Uguccionéra. „Szent csoportként” </u>éltek, egyéni vonásaikat <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem ismerjük</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.
 </span></h3><div><div></div></div><div><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A
 „hetek”<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Firenzében</span> éltek a 12–13. század fordulóján, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kereskedelemmel 
foglalkoztak. Franciaországban, Flandriában és számos itáliai 
városállamban tett utazásaik alkalmával, valamint a császár és a Pápai 
Állam közötti <span style="background-color:rgb(234,209,220)">állandó háborúskodásokat</span> tapasztalva megfigyelhették 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyrészt a vallási élet új fölvirágozását, különösen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a laikusok</span> körében,
 akik testvérületekbe tömörültek, másrészt megéreztek valamit <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az 
általános nyugtalanságból,</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ellenérzésekből, amit az akkori <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyházi </span>
állapotok okoztak</span>. Vezekelni kezdtek. A 12. század végén <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Itáliában</span>, 
különösen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Firenzében</span> több hasonló vezeklő csoport is alakult. Tagjaik 
mint <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világban élő, a világtól </span>azonban bensőleg elszakadt keresztények 
arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénységben a szegény és 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">megfeszített </span>Krisztus követésének éljenek.</span></span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Valószínűleg 1233-ra tehetjük a hét alapító atya „megtérését”, vagyis
 felvételüket a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>bánó testvérek („fratres de poenitentia”) közé. Az 
„Alapításlegenda” szerint ez az év számít a szervita rend alapítási 
évének</span></b>, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Az alapítók valószínűleg 
valamivel később <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">szakítottak <span style="background-color:rgb(217,234,211)">családi kötelékeikkel</span> és vonultak vissza <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 
város kapui előtt lévő Cafaggióba</span>, hogy „nagyobb szabadságban élhessenek
 a szemlélődésnek” és amellett folytathassák az irgalmasság 
cselekedeteit felebarátaik javára. Az Apostolok cselekedeteinek egyházát
 vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak 
élni.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nemsokára azonban úgy látták</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy Cafaggióban még <span style="background-color:rgb(234,209,220)">túl közel </span>vannak a
 világhoz, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">így távolabb eső <span style="background-color:rgb(217,234,211)">helyet </span>kerestek. 1241 körül a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Monte 
Senarióra</span> vonultak vissza, mintegy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">18 kilométernyire északra Firenzétől</span>,
 hogy remeteéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek 
lehessenek Isten szolgálatára és indításaira.</span></b></p>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Lehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki később a domonkos rend első
 vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária 
társasága, Szűz Mária szolgái (Ordo Servorum Mariae) megnevezést. Innen 
származik a <i>szervita</i> elnevezés. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Firenzében </span>1245-től 
bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston reguláit fogadták el, és
 fekete rendi ruhát választottak maguknak.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A társulást a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">firenzei </span>püspök, majd 1249-ben Capocci bíboros, Toscana
 pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szervita rend 1255-ben 
nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Miután a „hetek” közössége <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a pusztában </span>bensőleg és külsőleg 
megszilárdult, életüket az ünnepélyes szegénységi fogadalomra alapozták.
 Ez véglegesen meghatározta törekvésüket, hogy a szegénység közösségében
 éljék az evangéliumi életet. Közösségi életük középpontjában <u>a „lectio 
divina” (lelkiolvasmány, elmélkedés), a szentmise, a zsolozsma és a 
szegények szolgálata </u>állt. Közösségi útjuk az evangélium szellemében és a
 szemlélődő élet (remeteség) klasszikus „regulája” szerint alakult: 
Isten keresése <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világban </span>a vezeklő élettel, elszakadás<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a világtól </span>az 
evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyobb magány vállalása mindaddig, 
amíg Isten hegyének „kopárságában” el nem érik az Úrral való egyesülést.
 Krisztus útját követték akkor is, amikor a „pusztaságból” visszatértek 
az emberi közösségbe; újból megtelepedtek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Firenze kapui </span>előtt.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">És Krisztus követését egyre erősebben összekötötték Anyjának 
követésével. Szűz Mária kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jelen 
volt az alapítók minden cselekedetében és gondolatában<u>. Máriával való 
kapcsolatuk az „engedelmességből fakadó tettek, igaz szolgálatok és 
tiszteletmegnyilvánulások egész summájában</u>” öltött konkrét formát. 
Minden liturgikus cselekmény, sőt a közösség minden <u>cselekedete Ave 
Mariával vagy Salve Reginával kezdődött, és a szombat Isten Anyjának 
napja lett.</u></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g75692']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75692&v=0&p=1&img=c_o_szerv_.jpg" alt="" border="0"></a></p></div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A birtoklástól </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">való tökéletes elszakadásuk <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az evangélium</span> életerejéről
 és hatékonyságáról tanúskodott polgártársaiknak, különösen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az 
előkelőknek és a gazdagoknak</span>. Ezzel az Egyház megújulásához is 
hozzájárultak, hiszen a szó szerinti <span style="background-color:rgb(208,224,227)">evangéliumi </span>életet a hierarchia 
iránt tanúsított tökéletes engedelmességben, azaz <u>az Egyház keretein 
belül</u> élték meg.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A hét alapító közül a hagyomány tanúsága szerint hárman a rend általános vezetői voltak.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy 
egyházpolitikai mozzanat: 1250-ben Capocci kardinális kibocsátott egy 
dekrétumot, amely szerint a szerviták elöljárói fölhatalmazást kaptak 
arra, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit,</span> ha felöltik a 
rendi ruhát, föloldhatják az őket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">is sújtó kiközösítés </span>alól. Ezért sok 
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">német lovag</span> belépett az új kolostori közösségbe, mivel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem volt más 
módjuk</span> arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékülést.</b></p><p style="text-align:center"><i></i></p>
<p>Amikor a hét rendalapító kultuszát az Egyház jóváhagyta, a rendben az
 ünnepet a pápai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. A 
rendalapítókat 1888-ban avatták szentté,</span></b> és a római naptárba is február 
11-re jegyezték be ünnepüket. Mikor azonban 1907-ben bevezették erre a 
napra a <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szuz-maria-lourdes-i-jelenese-betegek-vilagnapja" target="_blank">Lourdes-i Szűzanya ünnepét</a>,
 a rendalapítókét február 12-re tették át. 1969 óta február 17-én 
ünnepeljük őket, mert a hagyomány úgy tudja, hogy az egyik rendalapító, 
Falconieri Alessio ezen a napon halt meg.</p>
<p>A szervita rend női ágának ágostonos reguláját Boldog XI. Benedek pápa a <i>Dum levamus</i> kezdetű bullában hagyta jóvá.</p>
<p><i><font style="color:rgb(0,0,255)" size="4"><b>Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát,
 akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet 
hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled 
él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. 
Ámen.</b></font></i></p>
<p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete</i></b><br><b><i>Adoremus</i> (2017. február)</b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p>

<br></div>
</div>