<div dir="ltr"><div dir="ltr">

<h1>A szervita rend hét szent alapítója</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2023. február 17., péntek | 9:00</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szervita-rend-het-szent-alapitoja" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szervita-rend-het-szent-alapitoja</a><div><br></div></div><div><a rel="lightbox['g75692']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75692&v=0&img=c_o_serv_.jpg" width="244" height="363" style="margin-right: 0px;"></a></div><div></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A

 szervita rend szent alapítóira, a „hetekre” emlékezünk február 17-én: 

<u>Alessióra, Amadióra, Bonagiuntára, Bonfiglióra, Manettóra, Sostegnóra és

Uguccionéra. „Szent csoportként” éltek, egyéni vonásaikat <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem ismerjük<span style="background-color:rgb(217,234,211)">.

 </span></h3><div><div></div></div><div><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A

 „hetek”<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Firenzében</span> éltek a 12–13. század fordulóján, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kereskedelemmel 

foglalkoztak. Franciaországban, Flandriában és számos itáliai 

városállamban tett utazásaik alkalmával, valamint a császár és a Pápai 

Állam közötti <span style="background-color:rgb(234,209,220)">állandó háborúskodásokat</span> tapasztalva megfigyelhették 

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyrészt a vallási élet új fölvirágozását, különösen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a laikusok</span> körében,

 akik testvérületekbe tömörültek, másrészt megéreztek valamit <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az 

általános nyugtalanságból,</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ellenérzésekből, amit az akkori <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyházi </span>

állapotok okoztak</span>. Vezekelni kezdtek. A 12. század végén <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Itáliában</span>, 

különösen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Firenzében</span> több hasonló vezeklő csoport is alakult. Tagjaik 

mint <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világban élő, a világtól </span>azonban bensőleg elszakadt keresztények 

arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénységben a szegény és 

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">megfeszített </span>Krisztus követésének éljenek.</span></span></b></p>

<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Valószínűleg 1233-ra tehetjük a hét alapító atya „megtérését”, vagyis

 felvételüket a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>bánó testvérek („fratres de poenitentia”) közé. Az 

„Alapításlegenda” szerint ez az év számít a szervita rend alapítási 

évének</span></b>, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Az alapítók valószínűleg 

valamivel később <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">szakítottak <span style="background-color:rgb(217,234,211)">családi kötelékeikkel</span> és vonultak vissza <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 

város kapui előtt lévő Cafaggióba</span>, hogy „nagyobb szabadságban élhessenek

 a szemlélődésnek” és amellett folytathassák az irgalmasság 

cselekedeteit felebarátaik javára. Az Apostolok cselekedeteinek egyházát

 vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak 

élni.</span></b></p>

<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nemsokára azonban úgy látták</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy Cafaggióban még <span style="background-color:rgb(234,209,220)">túl közel </span>vannak a

 világhoz, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">így távolabb eső <span style="background-color:rgb(217,234,211)">helyet </span>kerestek. 1241 körül a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Monte 

Senarióra vonultak vissza, mintegy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">18 kilométernyire északra Firenzétől,

 hogy remeteéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek 

lehessenek Isten szolgálatára és indításaira.</span></b></p>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Lehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki később a domonkos rend első

 vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária 

társasága, Szűz Mária szolgái (Ordo Servorum Mariae) megnevezést. Innen 

származik a <i>szervita</i> elnevezés. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Firenzében </span>1245-től 

bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston reguláit fogadták el, és

 fekete rendi ruhát választottak maguknak.</b></p>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A társulást a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">firenzei </span>püspök, majd 1249-ben Capocci bíboros, Toscana

 pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szervita rend 1255-ben 

nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.</b></p>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Miután a „hetek” közössége <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a pusztában </span>bensőleg és külsőleg 

megszilárdult, életüket az ünnepélyes szegénységi fogadalomra alapozták.

 Ez véglegesen meghatározta törekvésüket, hogy a szegénység közösségében

 éljék az evangéliumi életet. Közösségi életük középpontjában <u>a „lectio 

divina” (lelkiolvasmány, elmélkedés), a szentmise, a zsolozsma és a 

szegények szolgálata </u>állt. Közösségi útjuk az evangélium szellemében és a

 szemlélődő élet (remeteség) klasszikus „regulája” szerint alakult: 

Isten keresése <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világban </span>a vezeklő élettel, elszakadás<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a világtól </span>az 

evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyobb magány vállalása mindaddig, 

amíg Isten hegyének „kopárságában” el nem érik az Úrral való egyesülést.

 Krisztus útját követték akkor is, amikor a „pusztaságból” visszatértek 

az emberi közösségbe; újból megtelepedtek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Firenze kapui </span>előtt.</b></p>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">És Krisztus követését egyre erősebben összekötötték Anyjának 

követésével. Szűz Mária kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jelen 

volt az alapítók minden cselekedetében és gondolatában<u>. Máriával való 

kapcsolatuk az „engedelmességből fakadó tettek, igaz szolgálatok és 

tiszteletmegnyilvánulások egész summájában</u>” öltött konkrét formát. 

Minden liturgikus cselekmény, sőt a közösség minden <u>cselekedete Ave 

Mariával vagy Salve Reginával kezdődött, és a szombat Isten Anyjának 

napja lett.</u></b></p>

<p><a title="" rel="lightbox['g75692']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75692&v=0&p=1&img=c_o_szerv_.jpg" alt="" border="0"></a></p></div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A birtoklástól </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">való tökéletes elszakadásuk <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az evangélium</span> életerejéről

 és hatékonyságáról tanúskodott polgártársaiknak, különösen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az 

előkelőknek és a gazdagoknak</span>. Ezzel az Egyház megújulásához is 

hozzájárultak, hiszen a szó szerinti <span style="background-color:rgb(208,224,227)">evangéliumi </span>életet a hierarchia 

iránt tanúsított tökéletes engedelmességben, azaz <u>az Egyház keretein 

belül</u> élték meg.</span></b></p>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A hét alapító közül a hagyomány tanúsága szerint hárman a rend általános vezetői voltak.</b></p>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy 

egyházpolitikai mozzanat: 1250-ben Capocci kardinális kibocsátott egy 

dekrétumot, amely szerint a szerviták elöljárói fölhatalmazást kaptak 

arra, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit,</span> ha felöltik a 

rendi ruhát, föloldhatják az őket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">is sújtó kiközösítés </span>alól. Ezért sok 

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">német lovag</span> belépett az új kolostori közösségbe, mivel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem volt más 

módjuk</span> arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékülést.</b></p><p style="text-align:center"><i></i></p>

<p>Amikor a hét rendalapító kultuszát az Egyház jóváhagyta, a rendben az

 ünnepet a pápai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. A 

rendalapítókat 1888-ban avatták szentté,</span></b> és a római naptárba is február 

11-re jegyezték be ünnepüket. Mikor azonban 1907-ben bevezették erre a 

napra a <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szuz-maria-lourdes-i-jelenese-betegek-vilagnapja" target="_blank">Lourdes-i Szűzanya ünnepét</a>,

 a rendalapítókét február 12-re tették át. 1969 óta február 17-én 

ünnepeljük őket, mert a hagyomány úgy tudja, hogy az egyik rendalapító, 

Falconieri Alessio ezen a napon halt meg.</p>

<p>A szervita rend női ágának ágostonos reguláját Boldog XI. Benedek pápa a <i>Dum levamus</i> kezdetű bullában hagyta jóvá.</p>

<p><i><font style="color:rgb(0,0,255)" size="4"><b>Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát,

 akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet 

hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled 

él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. 

Ámen.</b></font></i></p>

<p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete</i></b><br><b><i>Adoremus</i> (2017. február)</b></p>

<p><b>Magyar Kurír</b></p>

<br></div>

</div>