<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1>A Katolikus Egyház a két világháború között – Fejérdy András előadása a városmajori kistemplomban</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2025. január 17., péntek | 20:45</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-katolikus-egyhaz-ket-vilaghaboru-kozott-fejerdy-andras-eloadasa-varosmajori-kistemplomban" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-katolikus-egyhaz-ket-vilaghaboru-kozott-fejerdy-andras-eloadasa-varosmajori-kistemplomban</a><div><br></div></div><div><a rel="lightbox['g144648']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=144648&v=1&img=c_0o6a1825.jpg" width="436" height="291" style="margin-right:0px"></a></div><div><a rel="lightbox['g144648']"><span title="26 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3>A
budapesti Városmajori Katolikus Egyesület (VÁKE), összefogva a
hívőközösséggel, 2024 decemberében négyrészes programsorozatot indított
az 1944–45-ös nyilas terror áldozataira emlékezve. Január 15-én Fejérdy
András történész tartott előadást, <i>A Katolikus Egyház az 1930-as és
1940-es években – Keresztény-nemzeti rendszerideológia, antiszemitizmus,
nemzetiszocializmus és holokauszt</i> címmel.</h3><div><p>Fejérdy
András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense kifejtette: a két
világháború között a magyar társadalom és azon belül a magyar Katolikus
Egyház gondolkodását alapvetően meghatározta egyrészt a
Tanácsköztársaság 133 napos rémuralma 1919-ben: anarchia, vallás- és
egyházüldözés. Erre adott reakcióként jelent meg a két világháború
közötti, ellenforradalminak nevezett Horthy-rendszer, amivel bizonyos
tekintetben a Katolikus Egyház is azonosulni tudott, a vallásellenes
szélsőségekkel szembeni védelem közegeként. A másik traumatikus
tapasztalat a trianoni békediktátum és a történelmi Magyarország és a
Magyar Katolikus Egyház ebből fakadó megcsonkulása volt. Mindössze három
egyházmegye nem vesztett területet Trianonban.</p>
<blockquote>
<p>A Horthy-rendszer erre a kettős traumára válaszolt, és ebben
partnerre talált az Egyházban, abban a tekintetben, hogy a katolicizmus,
illetve általában a kereszténység védelmet jelenthetett a társadalmi
anarchiával és az ezzel járó morális felfordulással szemben.</p>
</blockquote>
<p>A Tanácsköztársaság és Trianon bűnbakjaiként, a megrázkódtatások
okozóiként a korszakban több csoportot neveztek meg: a liberálisokat, a
szabadkőműveseket, illetve a kommunistákat és a zsidókat.</p>
<p>Az antiszemitizmus kérdését illetően az előadó leszögezte:
kétségtelen, hogy jelen volt a két világháború közötti Magyarországon,
így a Katolikus Egyházon belül is. Különbségek vannak azonban az
antiszemitizmus különböző típusai között – ez nem jelent felmentést
egyik irányzatnak sem, de így láthatjuk, hogy melyiknek milyen
vonatkozásai vannak.</p>
<p>Egyházias vagy egyházi az az antiszemitizmus, amely nem azonos az
ókorra, középkorra jellemző, teológiai alapú, antijudaista
megközelítéssel, hanem sokkal inkább egy 19. századi reflexió a
zsidósággal azonosított liberális szellemi felfogással szemben. Ebből
következően</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g144648']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=144648&v=1&p=1&img=c_0o6a2028.jpg" alt="" border="0" width="349" height="232"></a></p></div>
<blockquote>
<p>az egyházi antiszemitizmus szerint a zsidóságot a kereszténységbe
kell asszimilálni, mind kulturálisan, mind pedig vallásilag. Ez az
antiszemitizmus tehát egyáltalán nem faji alapú – emelte ki Fejérdy
András.</p>
</blockquote>
<p>Ezzel szemben jelentkezett a korszakban, különösen a harmincas
években Németországban Hitler hatalomra jutásával párhuzamosan a faji
alapú antiszemitizmus, amelynek célja: különválasztani a zsidóságot a
társadalom többségétől. Ez tehát diszkriminatív antiszemitizmus, és
ezzel együtt a jogfosztás is abszolút belefért az ezt hirdetők
eszköztárába a zsidósággal szembeni fellépés során – szögezte le a
történész.</p>
<p>A probléma az volt, hogy</p>
<blockquote>
<p>a két világháború között az átlagos magyar katolikus hívő nem mindig tudott különbséget tenni a kétféle antiszemitizmus között.</p>
</blockquote>
<p>Csak egy példa: hiába jelent meg magyarul is XII. Piusz pápa <i>Égető aggodalommal (Mit brenneder Sorge)</i>
kezdetű, 1937-ben írt, a nácizmust elítélő enciklikája, az egyre inkább
erőre kapó nyilaskeresztes mozgalom német testvérpártjától eltérően nem
volt nyíltan egyházellenes, sőt Szálasi a Manrézába járt
lelkigyakorlatra, a nyilasok egyenruhában megjelentek a szentmiséken,
tehát az egyszerű hívők számára nem volt egyértelmű, hogy szemben állnak
az Egyházzal, vagy sem.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g144648']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=144648&v=1&p=1&img=c_0o6a1932.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125"></a></p>
<p>Érkezett is egy kérdés 1942-ben a püspöki karhoz, hogy mit kell a
nyilasokkal szemben tenni. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás a rá
jellemző óvatossággal és egyházjogászi szemléletével azt válaszolta: „Ha
eretnek, a katolikusok ne vegyenek részt benne; ha pedig nem eretnek,
akkor változtassák meg, és járja át a katolikus szellem.”</p>
<p>Serédi egyébként nem szimpatizált a nyilasokkal, és támogatta azokat a
szellemi irányzatokat, amelyek a nácizmus, fajelmélet,
nemzetiszocializmus, nyilasmozgalom szellemi mondanivalójával szemben
bemutatják, hogy miben tér el ettől a katolicizmus. Ő maga 1942-ben
mondott egy beszédet, amelyben a német, de mindenféle imperializmussal
szemben érvelt az emberi jogok mellett természetjogi alapon. Beszéde
nagy felzúdulást váltott ki Németországban. 1943-as nagyböjti
pásztorlevelében pedig Krisztus önkéntes keresztáldozatán elmélkedve
figyelmeztetett a szeretetből fakadó áldozatvállalás kötelezettségére:</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g144648']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=144648&v=1&p=1&img=c_0o6a2273.jpg" alt="" border="0" width="347" height="231"></a></p>
<blockquote>
<p>Minden ember érték, mert halhatatlan Lélek élteti, irányítja és tör
benne Isten felé. Az emberek kíméletlensége, a minden mértéket
felülmúlni képes önzés akárhányszor szembekerül az embertestvérek
legkomolyabb érdekeivel. A Krisztus nyomán járó keresztény ilyenkor is a
nagyobb érték mellé áll, még akkor is, ha akár a síkraszállás, akár
saját önzésének legyőzése áldozatot követel tőle.”</p>
</blockquote>
<p>A három – 1938-as, 1939-es és 1941-es – zsidótörvénnyel kapcsolatban
Fejérdy András kiemelte: a két első törvényt jobb híján, a kisebb rossz
okán módosító javaslatokkal, de a felsőházban jelen lévő katolikus
püspökök megszavazták. Az alsóházban volt olyan katolikus pap, aki nem.</p>
<p>Az 1938-as törvényt a püspökök formálisan nem szavazták meg, mert a
szavazás napján az eucharisztikus kongresszusra érkező vendégekkel
kiállítást néztek meg. Ugyanakkor a főpásztorok a zsidótörvények vitája
kapcsán elutasították a kollektív bűnösség elvét: ha el is fogadják,
hogy a zsidóság részéről megrontják a magyar erkölcsöket, szellemet,
gondolkodásmódot, ez csak egyesekre igaz.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g144648']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=144648&v=1&p=1&img=c_0o6a2344.jpg" alt="" border="0" width="349" height="232"></a></p>
<blockquote>
<p>Azzal szemben lehet jogosan restriktív intézkedéseket hozni, akire a
bűnét rábizonyították. Igazolt bűn nélkül büntetést kiszabni nem lehet,
különösen nem kollektíven.</p>
</blockquote>
<p>Az 1938-as és 1939-es zsidótörvények megszavazása mellett a katolikus
püspökök azzal is érveltek: ha megbuktatják a kormányt a jogszabályok
elutasításával, jönnek a nyilasok, tehát még rosszabb lesz. Az 1941-es
zsidótörvény házassági joggal foglalkozó paragrafusa kimondta a zsidók
és nem zsidók házasságának tilalmát. Ez ellen a Katolikus Egyház –
összefogva a protestáns egyházakkal – tiltakozott: nyíltan ellenálltak a
zsidóság érdekében.</p>
<p>Az előadó kiemelte: egészen új helyzetet teremtett 1944. március
19-e, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot. A
Sztójay-kormány intézkedéseket hozott, amelyek már nemcsak a zsidók
gazdasági, egzisztenciális érdekeit fenyegették, de veszélyeztették az
életüket, egészségüket is. Ettől kezdve a Katolikus Egyházon belül, és
az egész társadalomban is, kétféle alapmagatartással találkozunk: az
egyik folytatja a nagyobb rossz elkerülése érdekében az óvatos
tárgyalásokat a hatalom képviselőivel, mert ha kenyértörésre viszik a
dolgot, még szörnyűbb események történnek. A másik véglet elutasítja ezt
a szemléletet:a Katolikus Egyháznak Krisztustól kapott prófétai szerepe, hogy az
ellentmondás jele legyen, kerül amibe kerül; a nyilvános tiltakozás,
ellenállás az Egyház feladata.</p><blockquote>
</blockquote>
<p>Serédi Jusztinián változatlanul óvatos volt, bízott a
háttértárgyalások eredményességében. 1944 márciusától május végéig
nyolc-tíz levélben folyamatosan bombázta Sztójay Döme miniszterelnököt
és az üggyel foglalkozó államtitkárokat. Csupán néhány kisebb engedményt
sikerült elérnie, így például azt, hogy a kikeresztelkedett zsidó
szerzeteseknek, szerzetesnővéreknek és papoknak nem kellett
sárgacsillagot viselniük.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g144648']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=144648&v=1&p=1&img=c_0o6a2122.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p>A bíboros, hercegprímás egyik májusi levelében konkrétan felemelte
szavát a deportálások ellen. Közben egyre nagyobb nyomás nehezedett rá
püspöktársai felől – így Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos győri
püspököktől –, hogy mindez már nem elég, közös állásfoglalás kell. Ezt</p>
<blockquote>
<p>sürgette Angelo Rotta nuncius is, a pápára hivatkozva. Mindezek következtében júniusban Serédi megírta a püspöki körlevelet.</p>
</blockquote>
<p>A többség – köztük Grősz József kalocsai érsek, Apor Vilmos győri,
Shvoy Lajos székesfehérvári és Hamvas Endre csanádi püspökök abszolút
egyetértettek a körlevéllel, amely nem túl merész, de karakán módon
világosan megfogalmazta az Egyház elítélő álláspontját a történtekkel
szemben. Czapik Gyula egri érsek viszont a tárgyalások mellett érvelt,
és visszanyúlt a két világháború közötti egyházi antiszemitizmushoz, s
betoldott egy részt a körlevélbe: „Mi nem vonjuk kétségbe, hogy a magyar
társadalmi, gazdasági és erkölcsi életre a zsidóság egy része különösen
bomlasztó befolyást gyakorol.” Az egri érsek ezzel szétbombázta a
körlevél tartalmát.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g144648']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=144648&v=1&p=1&img=c_0o6a2370.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125"></a></p>
<p>Miután a kormány tudomást szerzett a körlevélről, Serédi beleegyezett
abba, hogy azt nem olvassák fel a templomokban (egyes templomokban
felolvasták), de a rádióban elhangozhat egy finomabb változat, amelyből
kiderül: a püspököknek problémáik vannak a zsidók ellen meghozott
intézkedésekkel, és a helyzet orvoslására tárgyalásokat folytatnak a
kormánnyal.</p>
<p>Fejérdy András egyúttal emlékeztetett rá:</p>
<blockquote>
<p>Márton Áron gyulafehérvári püspök, Apor Vilmos és Hamvas Endre is
markáns szentbeszédeket mondtak, melyekben egyértelműen felemelték
szavukat a zsidók deportálása, üldözése ellen. magyarországi zsidómentésről a történész elmondta: már 1944-ben
elkezdődött, és a Szálasi-kormány október 15-i hatalomra kerülését
követően teljesedett ki. A püspökök ennek az évnek a tavaszán zárt
körben úgy döntöttek: az ellenállásban, embermentésben ne a főpásztorok
álljanak az élre, hanem a másodvonal. Ők a háttérből támogatnak. Ezért
csak kevés adat van arról, ha a zsidómentésben részt vett egy püspök.</p></blockquote>
<blockquote>
<p>Az egyik kivétel Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát volt, aki 1944
október-novemberében elintézte, hogy a pannonhalmi gimnázium és rendház
a svájci Vöröskereszt által védett menedékhely legyen;</p>
</blockquote>
<p>gyermekotthonokat, kórházakat költöztettek át ide; kisgyermekeket,
gyermekes anyákat, leventekorú diákokat, a halálmenetből megszökött
üldözötteket védtek.</p>
<p>Fejérdy András név szerint is megemlítette a vértanúhalált halt
Salkaházi Sárát, Egyed András piarista, Köhler Ferenc lazarisa
szerzetest, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az
embermentésben.Ugyancsak kiemelte Angelo Rotta pápai nuncius szerepét,
aki
koordinálta az embermentő tevékenységet. Egyértelmű, hogy „nem a maga
szakállára tette ezt”, hanem a pápa, XII. Pius támogató engedélyével.</p>
<p><b>Fotó: Lambert Attila<br></b></p>
<p><b>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</b></p>
</div>
</div>