<div dir="ltr">Kedves Rita! <div>Abban igazad van, és ezt nem említettem, hogy a háború fegyveres szakasza egy ukrán polgárháborúval kezdődött, amelyben az ukrán kormányhatalom megkísérelte véres erőszakkal felszámolni a Donbaszban élő oroszok szeparatista törekvéseit. A bucsai vérengzéssel kapcsolatban leginkább csak az egyik oldal narrációját ismerjük. Ha megkötötték volna a békeszerződést úgy az elejét vehette volna minden hasonló esetnek. Ürügynek minden esetre jó volt, hogy a teljesen abszurd lépést, a béketárgyalások megszakítását utólag megindokolják. Valójában ez volt az igazi tömeggyilkos húzás. Üdv</div></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">csakany <<a href="mailto:csakany@cs.bme.hu">csakany@cs.bme.hu</a>> ezt írta (időpont: 2025. jan. 7., K, 0:45):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Kedves Laci és Mindenki!<br>
Nem vagyok történész, de szerintem egy háború azzal indul, hogy (akár <br>
provokáció hatására) egy ország megtámad egy másikat.<br>
Másik megjegyzés, én úgy olvastam (persze valami liberális helyen...), <br>
hogy Ukrajna a bucsai vérengzés hatására állította le a béketárgyalásokat <br>
(látták, hogy mi történt volna velük...)<br>
Sziasztok Rita<br>
<br>
<br>
On Mon, 6 Jan 2025, László Baják wrote:<br>
<br>
> Kedves Egon! Remélem nem akarod kétségbe vonni, hogy már régóta és folyamatosan zajlik az<br>
> amerikai orosz (előtte szovjet) hidegháború, proxiháború, stb. Közép-Ázsiában, a Közel-keleten<br>
> és persze Ukrajnában is. Ebben a helyzetben történetietlennek, illetve politikailag determinált<br>
> tévedésnek tartom egyértelmű és kizárólagos háborús felelősséget megállapítani. Természetesen<br>
> mindkét félnek megvan a maga felelőssége. (Az EU itt nem önálló tényező.) A történelmi<br>
> párhuzamaid sem valósak. Az 1939. évi Lengyelországi háború természetesen nem a Danzigi korridor<br>
> ügyei miatt törtek ki, hanem mert Hitler és Sztalin is úgy gondolta, hogy<br>
> diktatúrájuk fennmaradásához le kell igázniuk és ki kell zsákmányolniuk a szomszédaikat.<br>
> (Molotov-Ribbentrop paktum) Finnország esete persze egyértelmű. A szovjet birodalom okkal<br>
> feltételezte, hogy a finnek nem lesznek képesek ellenállni nekik. A finnek mögött nem állt<br>
> nagyhatalmi támogatás. Ukrajnában a háború az oroszbarát kormány megdöntése után azzal<br>
> kezdődött, hogy az új ukrán kormány amerikai biztatásra fel akarta mondani a Krím félsziget<br>
> haditengerészeti bázisainak orosz bérletét. Ezt követte a Krím elfoglalása. A háború ezután<br>
> akkor éleződött ki, amikor meglebegtették Ukrajna NATO csatlakozását. (Ez otromba provokáció<br>
> volt, amelyben az oroszok hagyták magukat provokálni) Ezzel együtt két hét alatt befejeződhetett<br>
> volna a háború, de mint az köztudott a nyugat Zelenszkijnek nem engedélyezte a békekötést. A<br>
> háború azóta is zajlik, amelyhez semmi de semmi közünk. (Kárpátalja visszaadására nem látok<br>
> esélyt, Magyarország nem tényező a nagyhatalmak között) A morális szempontok nem igazán<br>
> történettudományi szempontok. Szubjektive nagyon lehet és kell sajnálni Ukrajna népeit, mert ők<br>
> a nagyhatalmi törekvések ártatlan áldozatai. Az ukrán államot viszont nincs miért sajnálni.<br>
> Korrupt, oligarchikus, diktatórikus stb. Ebből a szempontból az orosz és ukrán állam<br>
> egykutya.Persze mára Ukrajna a nyugat bábállamává vált, amelyet kihasználtak, beáldoztak a<br>
> nagyhatalmi érdekek oltárán. Üdv <br>
> <br>
> KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2025. jan. 6., H, 22:45):<br>
> Kedves Egon és Levtársak!<br>
><br>
> A magam részéről árnyaltabban fogalmaznék: a "művelt Nyugat" nem tett<br>
> meg mindent annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a fejleményt. Ami pedig<br>
> a történelmi példákat illeti, nem érzem magam annyira felkészültnek,<br>
> hogy érdemben be tudnék kukucskálni a hivatalos történelem függönye mögé<br>
> -- azért hallottam már olyasmikről, hogy a II. világháborút az elsőnek a<br>
> lezárása már borítékolta, meg Hitler sem hinném, hogy tisztán önerőből<br>
> jutott a führeri székbe stb. Aminthogy azt sem hiszem el, hogy MP a<br>
> saját megtakarított pénzéből indította el és finanszírozta a pártját,<br>
> amíg a párttagdíjak el nem kezdtek becsorogni.<br>
><br>
> *<br>
><br>
> Találós kérdés (gugli nélkül): Ki a költő?<br>
><br>
> Egy finn leányka képe<br>
><br>
> Asztalfiókom néha kinyitom: rokon<br>
> s baráti kéztől küldött emlék-lomokon<br>
> egy rojtosan kitépett újságlap felén<br>
> a képről finn leányka arca néz felém.<br>
><br>
> Világvihar sepert át Finnország felett,<br>
> onnan sodorta ezt az újságlevelet<br>
> hozzám, hogy Metsäpelto Hillevi halott:<br>
> hét évet élt csupán s örökre elaludt.<br>
><br>
> Kék volt szeme, huncutkás-göndör a haja,<br>
> körültáncolta pajkos pillangók raja,<br>
> mese, imádság, anyacsók volt étele,<br>
> mély tükrű lelke Krisztus-arccal volt tele.<br>
><br>
> Kacagó szíve boldogsággal robbanó<br>
> kis bomba volt, mit láthatatlan víg manó<br>
> sereg dobált szeszéllyel s az, kit eltalált,<br>
> pár percre elfelejtett bánatot, halált.<br>
><br>
> E huncutkás fejecske arról álmodott,<br>
> hogy fent az égen csak tündér s hattyúfogat<br>
> suhan s karácsonyfával szállnak angyalok<br>
> s minden veszély csak itt a földön jár gyalog.<br>
><br>
> S szegényt épen felülről érte a gonosz!<br>
> Galádul tört százhetvenmillió orosz<br>
> a három milliónyi finnre, mint deli<br>
> mókusra medve, vélvén rögtön elnyeli.<br>
><br>
> Varázsló Vejnemöjnen a Kalevala<br>
> mélyéről fölkelt és dalolt: varázsdala<br>
> ráénekelt sosem látott havat, jeget<br>
> honmára s tankok, ágyuk útja elrekedt.<br>
><br>
> Sok hónapig zajgott a hősi védelem,<br>
> a muszka repülőraj dolgos várost, védtelen<br>
> nőt, gyermeket bombázva berregett,<br>
> Helsinkiben elsőnek ezt a gyermeket<br>
><br>
> találta el. Mily bús rekord! A kacagó<br>
> szívecskével nem labdáz már vidám manó.<br>
> Képét lelkem fiókja őrzi s homlokom<br>
> el-elborul, míg nézem mint egy jó rokon.<br>
> <br>
> <br>
> <br>
> <br>
> <br>
> <br>
><br>
> On 1/6/25 11:42 AM, Reinisch Egon wrote:<br>
> > Kedves KEA !<br>
> ><br>
> > Szeretném megkérdezni tőled és egyébként Baják Lacitól is( aki azt írta<br>
> > az amerikaiak háborút viseltek Oroszország visszaszorítására )ha már azt<br>
> > írtad "az orosz-ukrán háborúért a Nyugat a felelős " hogy az 1939 -s<br>
> > háborúért Lengyelország a felelős ?És az 1939 -40 s "Téli háborúért"<br>
> > háborúért Finnország felelős ?<br>
> ><br>
> > 1939 -ben Lengyelország komoly borsót tört a náci Németország orra elé<br>
> > azzal hogy a tranzit korridor út és vasúti tranzit díját megemelte és<br>
> > konvertibilis valutában követelte Németországtól és a feszült helyzetben<br>
> > elkövetett kisebb nagyobb atrocitásokat németajkú kisebbség ellen vagy<br>
> > Finnország provokálta Sztálint azzal hogy nem adta át a kért kvázi<br>
> > biztonsági zónát a Szovjetuniónak ?<br>
> ><br>
> > Ha kimondod KEA hogy a nyugat a felelős az ukrajnai háborúért ahol<br>
> > Putyin egy olyan szuverén államot támadott meg amelynek szuverenitását<br>
> > öt részben kétoldalú részben nemzetközi szerződésben garantálta akkor az<br>
> > analógia szerinti példákban Lengyelországot és Finnországot kell<br>
> > szerinted KEA felelőssé tenni az említett háborúk kirobbantásáért ?<br>
> > .Ahogy ezt maga Putyin a saját maga által írt esszéjében leírta .<br>
> ><br>
> > Üdv.E!gon<br>
> > ----- Eredeti üzenet ----- From: KEA<br>
> > Sent: Sunday, January 5, 2025 10:43 PM<br>
> > To: <a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> ; Emoke Greschik<br>
> > Subject: Re: [Grem] 'Háború' egy telexes cikkel indítva<br>
> ><br>
> >> Az alábbi cikket azoknak ajánlom, akik nincsenek 100%-ig meggyőződve<br>
> >> arról, hogy az orosz-ukrán háborúért a Nyugat a felelős.<br>
> >><a href="https://telex.hu/belfold/2025/01/02/buda-peter-interju-titkosszolgalat-haboru-oroszok-orban-bek" rel="noreferrer" target="_blank">https://telex.hu/belfold/2025/01/02/buda-peter-interju-titkosszolgalat-haboru-oroszok-orban-bek</a><br>
> emisszio-putyin-fico-trump<br>
> >><br>
> ><br>
> > Itt egy másik gondolatmenet is, még Somkuti Bálint nyilatkozata kapcsán,<br>
> > tavaly novemberből.<br>
> ><br>
> > === === ===<br>
> ><br>
> > Elméletben a konfliktusokról: miért kell harcolni? - Ukrajna és 1956<br>
> ><br>
> > Kuruc, 2024.11.24. -- Doktor Faust<br>
> > <a href="https://kuruc.info/r/7/281156/" rel="noreferrer" target="_blank">https://kuruc.info/r/7/281156/</a><br>
> ><br>
> ><br>
> > Az utóbbi időben jelentős vitát – mi több, botrányt – generált különböző<br>
> > konfliktusok értelmezése. A vita középpontjában az orosz-ukrán háború és<br>
> > az '56-os forradalom állt, illetve a kettő (értelmetlen)<br>
> > összehasonlítása. Mivel a fenti elméleti kérdés is, ehhez szeretnék az<br>
> > alábbi gondolatébresztővel hozzájárulni.<br>
> ><br>
> > A dolgok közepébe vágva, kezdjük Somkuti Bálintnak, az MCC azóta<br>
> > kirúgott szakértőjének november 4-i botrányos kijelentésével. A november<br>
> > 4-i dátum 1956-hoz kapcsolódik, a szovjet hadsereg magyarországi<br>
> > inváziójának megindulásához, nemzeti gyásznap. Somkuti ezen a napon írta<br>
> > ki Facebookon, hogy “Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem<br>
> > bolond!”. Ezt a kijelentését később arra javította le, hogy „Aki a<br>
> > túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!”<br>
> ><br>
> > Az embernek eszébe jut ilyenkor az állatvilág. Most nem Somkuti kapcsán<br>
> > mondom, inkább például a méhekre gondolok. Egy méhnek a súlya 0,1 gramm,<br>
> > egy 80 kilós ember tehát nagyjából nyolcszázezerszer nehezebb egy<br>
> > méhnél. Mégis, ha a méhecske úgy érzi, hogy az ember fenyegeti, akkor<br>
> > támad, megcsíp, belénk szúrja a fullánkját, nem foglalkozik az<br>
> > erőviszonyokkal. Miért van ez? Vajon 80 millió év evolúció (amióta a<br>
> > méhek léteznek) csak arra lett volna elég, hogy a természet bolondot<br>
> > csináljon belőlük, mert nem ismerik fel a túlerőt? Ráadásul a többi<br>
> > állat is ilyen. Milyen harcias például a kakas! Az egész állat csak 4 kg<br>
> > körüli, fegyverként egy csőre van az ember ellen, mégis, ha úgy érzi,<br>
> > hogy megsértették a területét, akkor nekimegy az embernek, harcol, meg<br>
> > akar csípni.<br>
> ><br>
> > Somkuti nemrég az Ultrahang műsorában (4:05-nél) próbálta meg tisztázni<br>
> > az álláspontját, amikor az alábbit mondta:<br>
> ><br>
> > Én csak annyit akartam elmondani, hogy van egy pont, amikor az<br>
> > önfeláldozásnak, az áldozatoknak a győzelem reményében van értelme, és<br>
> > utána már nincs. És az a vezető, vagy az, aki a győzelem reménye nélkül<br>
> > ontja a népnek a vérét [...], az nagyon súlyos felelőtlenséget követ el.<br>
> ><br>
> > A fentiekből kiderül, hogy Somkuti alapvetően nem érti a konfliktusokat.<br>
> > Ő úgy képzeli, hogy akkor van értelme ellenállni, ha a nyerés esélye<br>
> > fennáll, de nem veszi figyelembe (nem tud róla?), hogy az elrettentés<br>
> > képessége is létezik. A védelempolitikában a stratégiai elrettentés<br>
> > célja definíció szerint az, hogy “az ellenfeleket meggyőzzük arról, hogy<br>
> > bármilyen agresszív fellépés számukra elfogadhatatlan következményekkel<br>
> > jár”.<br>
> ><br>
> > Ez a definíció a válasz arra, hogy miért támad a méh (vagy bármilyen<br>
> > egyéb állat) nála nagyságrendekkel nagyobb ellenfélre is, ha fenyegetve<br>
> > érzi magát. Győzni talán nem tud, de az elrettentésre képes lehet. A<br>
> > legyeket például mindenki leüti, de a méheket az ember el szokta<br>
> > hessegetni, mert nem hiányzik egy csípés, és a vele járó fájdalom<br>
> > (hozzátéve, hogy egyébként sem akarnának leütni a szorgos méztermelő<br>
> > állatot). Az ember le tudná győzni a méhet, de nem éri meg a csípés,<br>
> > ezért békén hagyják őket, működik az elrettentés¹.<br>
> ><br>
> > Jordan Peterson kanadai pszichológia professzor egyik előadásában beszél<br>
> > arról, hogy ha egyazon faj egyedei közötti konfliktusról beszélünk<br>
> > (mindegy, hogy az valamilyen emlős, madár vagy ízeltlábú), akkor igaz<br>
> > az, hogy egyik állat sem támadhatja meg alapos ok nélkül a másikat,<br>
> > akkor sem, ha az egyik jóval erősebb. Ennek az az oka, hogy ha mondjuk<br>
> > egy erősebb medve harcba keveredik egy gyengébbel, hiába győz az<br>
> > erősebb, akkor is jelentős esélye van arra, hogy megsérül. Ez pedig<br>
> > ahhoz vezet, hogy amikor legközelebb egy magához hasonlóval kell<br>
> > megküzdenie, már rosszabb eséllyel fog indulni, ami a végét jelentheti.²<br>
> > A fenti az országokra is igaz, egy erősebb ország sem támadhatja meg<br>
> > csak úgy a gyengébbet, ha az utóbbi jelentős veszteséget tud neki okozni<br>
> > (és ezzel a győztes rosszabb pozícióba kerül másokkal szemben), mivel<br>
> > ekkor nem fogja megérni. Sokszor mégis kialakul a konfliktus, ami annak<br>
> > is függvénye, hogy az erősebb fél hogyan méri fel az erőviszonyokat,<br>
> > mivel gyakran nem lehet tudni előre, hogy a gyengébb ország valóban<br>
> > rendelkezik-e az elrettentés képességével (tehát, hogy mennyire tudja és<br>
> > mennyire hajlandó megvédeni magát), ezért ezt a képességet időről időre<br>
> > tesztelik³.<br>
> ><br>
> > A fentire szolgáltat példát a szovjet-finn háború (más néven a téli<br>
> > háború) 1939. november és 1940. március között. A szovjet népesség<br>
> > akkoriban 200 millió fő körül volt, a finn 3,7 millió fő körül. A<br>
> > szovjet haderő az internet szerint 3000 tankból és 3800 repülőgépből<br>
> > állt, a finn 30 tankból és 130 repülőből. Itt már egyből fel is<br>
> > tehetnénk a kérdést, hogy miért harcoltak a finnek, ha Somkuti elveit<br>
> > követve “az áldozatoknak a győzelem reményében van értelme”?! Nos, nem<br>
> > azért, mert a finnek úgy gondolták, hogy van mondjuk 1% esélyük nyerni,<br>
> > és akkor “próbáljuk meg, hátha”. Nekik a nyerési esélyektől függetlenül<br>
> > az elrettentési képességet kellett bizonyítani.<br>
> ><br>
> > Ezzel kapcsolatban képzeljük el az ellenkezőjét, hogy a finnek nem<br>
> > harcolnak. A Szovjetunió küld egy táviratot, hogy holnaptól fél<br>
> > Finnország az övék, a finnek pedig kivonulnak, átadják a területet,<br>
> > mivel úgysem nyernének. De mi van, ha másnap küldenek egy újabb<br>
> > táviratot, hogy az ország másik felére is igényt tartanak, akkor onnan<br>
> > is kivonulnak?! Nem jut eszembe olyan példa, amikor valaki a saját<br>
> > területét csak úgy, ellenállás nélkül átadta volna.<br>
> ><br>
> > Ami a téli háborút illeti, a túlerőben lévő szovjetek nyertek, de ezt<br>
> > mindenki csak pürrhoszi győzelemként szokta emlegetni, miután a finnek<br>
> > sikeresen bizonyították, hogy rendelkeznek az elrettentés képességével.<br>
> > A szovjeteknek nagyjából 127.000 katonája elesett, 265.000 megsebesült,<br>
> > valamint 1200-3500 közötti tankot és 261-515 közötti repülőgépet<br>
> > veszítettek. A finneknek nagyjából 23.000 katonája esett el és 40.000<br>
> > sebesült meg. Tehát el lehet mondani, hogy a szovjeteknek nem érte meg a<br>
> > területszerző kaland, amit eredetileg a Blitzkrieg mintájára indítottak,<br>
> > és néhány nap alatt szerettek volna befejezni.<br>
> ><br>
> > Somkutinak annyiban van igaza, hogy van egy határ, ahol már a védekező<br>
> > félnek sem éri meg tovább harcolni. Ha mondjuk a finnek a 18 és 60 év<br>
> > közötti férfiak nagy részét feláldozták volna, ami utána demográfiai<br>
> > katasztrófához vezet, akkor ezt kellene mondani. De ennél jóval kevesebb<br>
> > áldozattal is be tudták bizonyítani, hogy képesek olyan veszteségeket<br>
> > okozni, hogy ne érje meg őket megtámadni.<br>
> ><br>
> > Áttérve 1956-ra, nézzük először a forradalom kirobbanásának okait. A<br>
> > történészek írásaiból és a forradalmárok beszámolóiból is az köszön<br>
> > vissza, hogy a kommunisták olyan elviselhetetlenné tették az életet,<br>
> > hogy az akkoriak nem láttak más választást. Máthé Áron történész<br>
> > november 4-én, a Pesti Srácoknak adott interjúban úgy fogalmaz:<br>
> > “Mindenki meg akart szabadulni a diktatúrától, attól a rémálomtól.<br>
> > Csinálták, amit a szívük diktált – nem lehetett másként.”<br>
> ><br>
> > Szerintem a forradalom céljaival kapcsolatban két dolog összemosódik. A<br>
> > magyarok meg akartak szabadulni a judeobolsevik terrortól, amit a<br>
> > forradalmárok a szovjetek kiűzésével szerettek volna elérni. A<br>
> > függetlenedés azonban a szovjet geopolitikai érdekek miatt nem jöhetett<br>
> > létre, nem győzhettünk a világ legnagyobb szárazföldi hadserege ellen,<br>
> > így a forradalom elbukott. Ez az egyik dolog. A másik viszont, hogy a<br>
> > judeobolsevik terror fenntartása egyáltalán nem volt elengedhetetlen<br>
> > geopolitikai érdek, ezt a zsidó vezetőkből álló magyarországi<br>
> > kommunisták végezték a saját szakállukra, amiben az etnikai alapú<br>
> > ellenségességnek volt szerepe. Velük szemben az elrettentés működött,<br>
> > tehát itt elérte a célját a forradalom.<br>
> ><br>
> > A magyarok a lakosság szükségtelen terrorizálásáért visszavágtak: néhány<br>
> > ÁVH-st felakasztottak vagy agyonlőttek, a harcokban a kommunistáknak 722<br>
> > áldozata és 1540 sebesültje volt, a szovjeteknek pedig ideiglenesen<br>
> > visszavonulót kellett fújnia. A Szovjetunió hírneve ugyancsak hatalmas<br>
> > csorbát szenvedett a világban. Ennek eredményeként a forradalom után a<br>
> > rendszer maga is megváltozott. Az ÁVH-t megszüntették, Rákosi külföldre<br>
> > takarodott, a róla elnevezett korszakot pedig felváltotta a<br>
> > gulyáskommunizmus, és mi lettünk a “legvidámabb barakk”. Minden magyar<br>
> > élete jobb lett, de ehhez az 1956-os forradalmárok önfeláldozása kellett.<br>
> ><br>
> > A pesti srácok olyanok voltak, mint azok a régi utcagyerekek, akik<br>
> > tudták, hogy ha valaki rájuk száll, akkor úgy is vissza kell ütni, ha az<br>
> > ellenfél erősebb, mert különben bármit megtehetnek vele.<br>
> > Ami az ukrán háborút illeti, itt már a kiinduló helyzet és az eredeti<br>
> > célok is mások.<br>
> ><br>
> > Oroszország a konfliktus előtt többször hangot adott annak, hogy Ukrajna<br>
> > nyugati érdekszférába sodródását olyan stratégiai fenyegetésnek tekinti,<br>
> > amely az orosz állam létét is veszélyezteti. Amennyiben Ukrajna teljes<br>
> > mértékben a nyugati érdekszférába kerül, az olyan következményekkel járt<br>
> > volna, mint az ukránok NATO csatlakozása és nagymértékű felfegyverzése,<br>
> > rakéták telepítése az orosz határra, gazdasági problémák okozása<br>
> > (például a gáz és kőolaj szállításnál), valamint Amerika innen szervezte<br>
> > volna a színes forradalmat Moszkvában. A nyugati médiában gyakran<br>
> > hallhattunk olyan magyarázatot, amely szerint Oroszország a cári<br>
> > birodalmat (vagy a Szovjetuniót) akarja újraéleszteni területszerző<br>
> > kalandokkal. Nekem az első magyarázat tűnik meggyőzőbbnek, ha a<br>
> > területről lenne szó, ennyi erővel Kazahsztánt vagy Mongóliát is<br>
> > elfoglalhatták volna.<br>
> ><br>
> > A fenti azért fontos, mert adódik a kérdés, hogy miért harcol Ukrajna?<br>
> > Ha ugyanis az oroszoknak nem a terület, az élettér vagy bármi hasonló<br>
> > kellett, hanem Ukrajna nyugati érdekszférába sodródását akarták<br>
> > megakadályozni, akkor ebből adódik, hogy Ukrajna pedig azért harcol,<br>
> > hogy nyugati érdekszféra legyen. Ha szépen akarnánk fogalmazni, akkor<br>
> > azt kellene mondani, hogy Ukrajna a szuverenitásáért harcol. De milyen<br>
> > szuverenitásról beszélhetünk akkor, amikor a nyugatbarát rezsim a<br>
> > Majdan-puccs után került hatalomra, és Victoria Nuland szerint Amerika 5<br>
> > milliárd dollárt költött az ukrán színes forradalomra? A zsidó Porosenko<br>
> > és utódja, Zelenszkij, mint ukrán elnökök, már csak ez alapján sem<br>
> > tekinthetők olyan legitim vezetőknek, akik valóban az ukrán érdekeket<br>
> > képviselik.<br>
> ><br>
> > Az ukránok tehát belementek egy olyan háborúba, ahol nem területet<br>
> > akartak tőlük elvenni, és a kialakult katasztrófa elkerüléséhez (ami<br>
> > egyre jobban az ukrán államiság megszűnésének irányába mutat) elég lett<br>
> > volna megegyezni az oroszokkal bizonyos politikai és katonai<br>
> > kérdésekben, valamint lemondani a nagyobb nyugati orientációról.<br>
> > Ha egy országot megtámadnak, általában győzni szeretne, de minimum a<br>
> > támadó felet elrettenteni. Mivel az oroszok a saját államuk létét látták<br>
> > fenyegetve, így a háborútól még a súlyos veszteségek tudatában sem<br>
> > lehetett volna őket elrettenteni, ugyanakkor az ukránoknak nem is ez<br>
> > volt a célja, hanem győzni akartak, kiszorítani az oroszokat. Hogy ez<br>
> > így volt, azt nem csak a hivatalos ukrán verzió mondja, hanem például<br>
> > ukránbarát balti és skandináv jobboldali szervezetektől is ez köszön<br>
> > vissza.<br>
> ><br>
> > A háború elején Ukrajnának volt egy NATO által kiképzett, jól felszerelt<br>
> > hadserege, harci tapasztalatokkal. Az orosz kémeket nyugati<br>
> > titkosszolgálati segítséggel kiszűrték, és azt is tudták, hogy háború<br>
> > esetén nagymértékű nyugati segítségre számíthatnak harci eszközökben, a<br>
> > világ legjobb hírszerző ügynökségének, a CIA-nek az információ<br>
> > szolgáltatására, továbbá a kollektív nyugat brutális gazdasági<br>
> > szankcióira és teljes kommunikáció háborújára az oroszok ellen. Ha<br>
> > esetleg az a példa is a szemük előtt lebegett, hogy pár évtizede az<br>
> > oroszok még alig tudtak győzni a csecsenek ellen, akkor joggal<br>
> > gondolhatták, hogy ilyen támogatással jó nyerési esélyeik lesznek.<br>
> > A fentiek ellenére a valóság mégis az, hogy az ukránok tévedtek. A<br>
> > háború felőrölte az első ukrán hadsereget, majd egy második és harmadik<br>
> > újonnan összerakott, egyre kevésbé harcképes hadsereget is. Miután<br>
> > nyilvánvaló lett, hogy ukrán győzelemre nincs esély, tehát az eredeti<br>
> > cél meghiúsult, az eddigi veszteségeket is figyelembe véve eljött az a<br>
> > pont, ahol fel kellene adni a háborút. Bár az oroszoknak nem a terület<br>
> > kellett, a háború fenntartása és a keleti részek magukhoz csatolása az<br>
> > az eszköz, amivel megakadályozzák Ukrajna nyugati érdekszférába<br>
> > sodródását, így Ukrajna minden nappal egyre több életet és területet<br>
> > veszít, és egyre mélyebbre kerül.<br>
> ><br>
> > Egyes elemzők szerint Zelenszkij már döntött a 18-25 év közöttiek<br>
> > besorozásáról, mindössze az új Trump-kabinet elindulására vár taktikai<br>
> > okokból. Amennyiben Trumpék megvonnák tőlük a támogatást, akkor<br>
> > Amerikára fognák a fiatalok besorozását. Ha ez megtörténik, azt csak úgy<br>
> > lehet majd értékelni, hogy az ukrán zsidó vezetés szándékosan<br>
> > gyilkoltatja le a fiatalokat, demográfiai katasztrófát okozva anélkül,<br>
> > hogy ez bármilyen érdemi katonai célt szolgálna⁴.<br>
> ><br>
> > A fentiek miatt tehát teljesen értelmetlen 1956 és az ukrán háború<br>
> > összehasonlítása. Előbbi egy forradalom volt, utóbbi pedig egy háború,<br>
> > és a kezdeti célok is alapvetően különböznek. A magyarok korlátozott<br>
> > veszteséget szenvedtek, és eredményeket értek el, az ukránok esetén<br>
> > viszont a saját államiságuk megszűnése bontakozik ki a szemünk előtt,<br>
> > brutális emberi és területi veszteségekkel. Zelenszkijék úgy vezették<br>
> > neki Ukrajnát Oroszországnak, mint egy repülőgépet egy hegynek.<br>
> > Visszatérve az MCC köréhez tartozó fideszesekre (Orbán Balázs, Somkuti,<br>
> > Kohán Mátyás), az egész botrány Orbán Balázs szeptember 25-i<br>
> > kijelentésével indult, aki szerint: “Pont 56-ból kiindulva mi<br>
> > valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5<br>
> > évvel ezelőtt”. Hogy Orbán Balázs politikusként értelmetlen módon<br>
> > összehasonlítja Ukrajnát és 1956-ot, ez még előfordulhat. Somkuti esete<br>
> > viszont sokkal súlyosabb, mivel ő annak ellenére nincs képben, hogy<br>
> > közben az NKE Hadtudományi Doktori Iskolájának oktatója volt, és a<br>
> > legnagyobb szaktekintélynek kellene lennie az országban. Másrészt,<br>
> > amikor a “bolond” kifejezést használta az ellenállókra, akkor átlépett<br>
> > egy határt, aminek meg is lett a következménye.<br>
> ><br>
> > Ezt a fideszes tudatlanságot és arroganciát mutatja, amikor az Orbán<br>
> > Balázs interjú másnapján Kohán Mátyás a forradalmárokat támadva azt<br>
> > írja: “Ennyi az üzenet, a hősiesség mellett ez 1956 másik tanulsága –<br>
> > hogy nem csak az a hős, aki a ruszki tankra kardot ránt, hanem az is,<br>
> > aki még az első fegyver eldördülte előtt elkerül egy elkerülhető vesztes<br>
> > háborút.”<br>
> ><br>
> > Ez utóbbit már Huth Gergely sem hagyta szó nélkül, szerinte: “1956-os<br>
> > szabadságharcosok hősies önfeláldozásának kigúnyolása (vö. kardot<br>
> > rántani a ruszki tankra) az Eörsi László-Ungváry Krisztián-féle<br>
> > posztbolsevik történész-gazemberek erkölcsi mocsarába vezet.“ Ezután<br>
> > Huth rámutat, hogy az ellenállást világháborús veteránok vezényletével<br>
> > szervezték meg (amennyire a rövid idő alatt lehetett), barikádokat<br>
> > emeltek, gazdálkodtak a hadianyaggal, Molotov-koktélokat használtak, stb.<br>
> ><br>
> > A fentiek miatt egyébként különösen fájó, hogy úgy tűnik Kohánból<br>
> > akarnak valamilyen Bayer-féle véleményvezért csinálni, amikor neki a<br>
> > cikkei alapján semmilyen jobboldali identitása nincsen. Ő csak fideszes.<br>
> > Külpolitikai újságíróként dolgozik a jobbliberális/cionista Mandinernél,<br>
> > társadalmi kérdésekben pedig általában nem is szólal meg. Huth szerint<br>
> > az MCC sikerkalauz lett: pénz, elismerés, menő karrierlehetőség. Csak<br>
> > éppen a nemzeti érzés hiányzik...<br>
> ><br>
> > 1956-ban azt tettük, amit kellett. A méheknek igazuk van, 80 millió év<br>
> > evolúció nem téved.<br>
> ><br>
> > Dicsőség a hősöknek!<br>
> ><br>
> > Megjegyzések:<br>
> ><br>
> > ¹Elméletben az elrettentés akkor működik, ha a várhatóan okozott kár<br>
> > szorozva a sikeres kivitelezés valószínűségével nagyobb, mint a támadó<br>
> > által elért haszon szorozva a sikeres támadás valószínűségével.<br>
> ><br>
> > ²Ezért van egyébként, hogy az állatok megpróbálják elkerülni az egymás<br>
> > közötti konfliktust, méregetik egymást, ágaskodnak, a béka felfújja<br>
> > magát, hogy nagyobbnak látsszon, a gyerekek is mindig a másik fölé<br>
> > ágaskodnak. A fokozatos eszkalációnak is ez az oka a nagyhatalmaknál:<br>
> > először fenyegetőznek, szankciókat alkalmaznak, hadgyakorlatokat<br>
> > tartanak, aztán jön a különleges katonai művelet, és végül a háború.<br>
> ><br>
> > ³De lehet a konfliktus oka valamilyen magasabb geopolitikai érdek is.<br>
> ><br>
> > ⁴A háború és a demográfia összefüggésében még a Biblia is állást foglal.<br>
> > Az 5Mózes 24:5 szerint: “Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen<br>
> > hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet. Egy esztendeig szabad legyen<br>
> > az ő házában, és vidámítsa a feleségét, akit elvett”. A népesség<br>
> > pótlására tehát a Biblia is megadja a lehetőséget, háború idején is,<br>
> > hogy valaki a feleségével legyen, és összehozzon 1-2 gyermeket. Egy<br>
> > háborút el lehet veszíteni, a görögöknek háromezer éves történelmük<br>
> > során számos vesztes háborújuk volt, de ma is köztünk vannak. A<br>
> > demográfiai katasztrófából viszont nem biztos, hogy van visszaút.<br>
> ><br>
><br>
> --<br>
><br>
> Üdvrivalgással:<br>
> KEA.<br>
> _______________________________________________<br>
> Grem mailing list<br>
> <a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
> <a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
> <br>
> <br>
>_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>