<div dir="ltr">Kedves Egon! <div>Remélem nem akarod kétségbe vonni, hogy már régóta és folyamatosan zajlik az amerikai orosz (előtte szovjet) hidegháború, proxiháború, stb. Közép-Ázsiában, a Közel-keleten és persze Ukrajnában is. Ebben a helyzetben történetietlennek, illetve politikailag determinált tévedésnek tartom egyértelmű és kizárólagos háborús felelősséget megállapítani. Természetesen mindkét félnek megvan a maga felelőssége. (Az EU itt nem önálló tényező.) A történelmi párhuzamaid sem valósak. Az 1939. évi Lengyelországi háború természetesen nem a Danzigi korridor ügyei miatt törtek ki, hanem mert Hitler és Sztalin is úgy gondolta, hogy diktatúrájuk fennmaradásához le kell igázniuk és ki kell zsákmányolniuk a szomszédaikat. (Molotov-Ribbentrop paktum) Finnország esete persze egyértelmű. A szovjet birodalom okkal feltételezte, hogy a finnek nem lesznek képesek ellenállni nekik. A finnek mögött nem állt nagyhatalmi támogatás. Ukrajnában a háború az oroszbarát kormány megdöntése után azzal kezdődött, hogy az új ukrán kormány amerikai biztatásra fel akarta mondani a Krím félsziget haditengerészeti bázisainak orosz bérletét. Ezt követte a Krím elfoglalása. A háború ezután akkor éleződött ki, amikor meglebegtették Ukrajna NATO csatlakozását. (Ez otromba provokáció volt, amelyben az oroszok hagyták magukat provokálni) Ezzel együtt két hét alatt befejeződhetett volna a háború, de mint az köztudott a nyugat Zelenszkijnek nem engedélyezte a békekötést. A háború azóta is zajlik, amelyhez semmi de semmi közünk. (Kárpátalja visszaadására nem látok esélyt, Magyarország nem tényező a nagyhatalmak között) A morális szempontok nem igazán történettudományi szempontok. Szubjektive nagyon lehet és kell sajnálni Ukrajna népeit, mert ők a nagyhatalmi törekvések ártatlan áldozatai. Az ukrán államot viszont nincs miért sajnálni. Korrupt, oligarchikus, diktatórikus stb. Ebből a szempontból az orosz és ukrán állam egykutya.Persze mára Ukrajna a nyugat bábállamává vált, amelyet kihasználtak, beáldoztak a nagyhatalmi érdekek oltárán. Üdv  </div></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2025. jan. 6., H, 22:45):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Kedves Egon és Levtársak!<br>
<br>
A magam részéről árnyaltabban fogalmaznék: a "művelt Nyugat" nem tett <br>
meg mindent annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a fejleményt. Ami pedig <br>
a történelmi példákat illeti, nem érzem magam annyira felkészültnek, <br>
hogy érdemben be tudnék kukucskálni a hivatalos történelem függönye mögé <br>
-- azért hallottam már olyasmikről, hogy a II. világháborút az elsőnek a <br>
lezárása már borítékolta, meg Hitler sem hinném, hogy tisztán önerőből <br>
jutott a führeri székbe stb. Aminthogy azt sem hiszem el, hogy MP a <br>
saját megtakarított pénzéből indította el és finanszírozta a pártját, <br>
amíg a párttagdíjak el nem kezdtek becsorogni.<br>
<br>
*<br>
<br>
Találós kérdés (gugli nélkül): Ki a költő?<br>
<br>
Egy finn leányka képe<br>
<br>
Asztalfiókom néha kinyitom: rokon<br>
s baráti kéztől küldött emlék-lomokon<br>
egy rojtosan kitépett újságlap felén<br>
a képről finn leányka arca néz felém.<br>
<br>
Világvihar sepert át Finnország felett,<br>
onnan sodorta ezt az újságlevelet<br>
hozzám, hogy Metsäpelto Hillevi halott:<br>
hét évet élt csupán s örökre elaludt.<br>
<br>
Kék volt szeme, huncutkás-göndör a haja,<br>
körültáncolta pajkos pillangók raja,<br>
mese, imádság, anyacsók volt étele,<br>
mély tükrű lelke Krisztus-arccal volt tele.<br>
<br>
Kacagó szíve boldogsággal robbanó<br>
kis bomba volt, mit láthatatlan víg manó<br>
sereg dobált szeszéllyel s az, kit eltalált,<br>
pár percre elfelejtett bánatot, halált.<br>
<br>
E huncutkás fejecske arról álmodott,<br>
hogy fent az égen csak tündér s hattyúfogat<br>
suhan s karácsonyfával szállnak angyalok<br>
s minden veszély csak itt a földön jár gyalog.<br>
<br>
S szegényt épen felülről érte a gonosz!<br>
Galádul tört százhetvenmillió orosz<br>
a három milliónyi finnre, mint deli<br>
mókusra medve, vélvén rögtön elnyeli.<br>
<br>
Varázsló Vejnemöjnen a Kalevala<br>
mélyéről fölkelt és dalolt: varázsdala<br>
ráénekelt sosem látott havat, jeget<br>
honmára s tankok, ágyuk útja elrekedt.<br>
<br>
Sok hónapig zajgott a hősi védelem,<br>
a muszka repülőraj dolgos várost, védtelen<br>
nőt, gyermeket bombázva berregett,<br>
Helsinkiben elsőnek ezt a gyermeket<br>
<br>
találta el. Mily bús rekord! A kacagó<br>
szívecskével nem labdáz már vidám manó.<br>
Képét lelkem fiókja őrzi s homlokom<br>
el-elborul, míg nézem mint egy jó rokon.<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
On 1/6/25 11:42 AM, Reinisch Egon wrote:<br>
> Kedves KEA !<br>
> <br>
> Szeretném megkérdezni tőled és egyébként Baják Lacitól is( aki azt írta <br>
> az amerikaiak háborút viseltek Oroszország visszaszorítására )ha már azt <br>
> írtad "az orosz-ukrán háborúért a Nyugat a felelős " hogy az 1939 -s <br>
> háborúért Lengyelország a felelős ?És az 1939 -40 s "Téli háborúért" <br>
> háborúért Finnország felelős ?<br>
> <br>
> 1939 -ben Lengyelország komoly borsót tört a náci Németország orra elé <br>
> azzal hogy a tranzit korridor út és vasúti tranzit díját megemelte és <br>
> konvertibilis valutában követelte Németországtól és a feszült helyzetben <br>
> elkövetett kisebb nagyobb atrocitásokat németajkú kisebbség ellen vagy <br>
> Finnország provokálta Sztálint azzal hogy nem adta át  a kért kvázi <br>
> biztonsági zónát a Szovjetuniónak ?<br>
> <br>
> Ha kimondod KEA hogy a nyugat a felelős az ukrajnai háborúért ahol <br>
> Putyin egy olyan szuverén államot támadott meg amelynek szuverenitását <br>
> öt részben kétoldalú részben nemzetközi szerződésben garantálta akkor az <br>
> analógia szerinti példákban Lengyelországot és Finnországot kell <br>
> szerinted KEA felelőssé tenni az említett  háborúk kirobbantásáért ? <br>
> .Ahogy ezt maga Putyin a saját maga által írt esszéjében leírta .<br>
> <br>
> Üdv.E!gon<br>
> ----- Eredeti üzenet ----- From: KEA<br>
> Sent: Sunday, January 5, 2025 10:43 PM<br>
> To: <a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> ; Emoke Greschik<br>
> Subject: Re: [Grem] 'Háború' egy telexes cikkel indítva<br>
> <br>
>> Az alábbi cikket azoknak ajánlom, akik nincsenek 100%-ig meggyőződve<br>
>> arról, hogy az orosz-ukrán háborúért a Nyugat a felelős.<br>
>> <a href="https://telex.hu/belfold/2025/01/02/buda-peter-interju-titkosszolgalat-haboru-oroszok-orban-bekemisszio-putyin-fico-trump" rel="noreferrer" target="_blank">https://telex.hu/belfold/2025/01/02/buda-peter-interju-titkosszolgalat-haboru-oroszok-orban-bekemisszio-putyin-fico-trump</a> <br>
>><br>
> <br>
> Itt egy másik gondolatmenet is, még Somkuti Bálint nyilatkozata kapcsán,<br>
> tavaly novemberből.<br>
> <br>
> === === ===<br>
> <br>
> Elméletben a konfliktusokról: miért kell harcolni? - Ukrajna és 1956<br>
> <br>
> Kuruc, 2024.11.24. -- Doktor Faust<br>
> <a href="https://kuruc.info/r/7/281156/" rel="noreferrer" target="_blank">https://kuruc.info/r/7/281156/</a><br>
> <br>
> <br>
> Az utóbbi időben jelentős vitát – mi több, botrányt – generált különböző<br>
> konfliktusok értelmezése. A vita középpontjában az orosz-ukrán háború és<br>
> az '56-os forradalom állt, illetve a kettő (értelmetlen)<br>
> összehasonlítása. Mivel a fenti elméleti kérdés is, ehhez szeretnék az<br>
> alábbi gondolatébresztővel hozzájárulni.<br>
> <br>
> A dolgok közepébe vágva, kezdjük Somkuti Bálintnak, az MCC azóta<br>
> kirúgott szakértőjének november 4-i botrányos kijelentésével. A november<br>
> 4-i dátum 1956-hoz kapcsolódik, a szovjet hadsereg magyarországi<br>
> inváziójának megindulásához, nemzeti gyásznap. Somkuti ezen a napon írta<br>
> ki Facebookon, hogy “Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem<br>
> bolond!”. Ezt a kijelentését később arra javította le, hogy „Aki a<br>
> túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!”<br>
> <br>
> Az embernek eszébe jut ilyenkor az állatvilág. Most nem Somkuti kapcsán<br>
> mondom, inkább például a méhekre gondolok. Egy méhnek a súlya 0,1 gramm,<br>
> egy 80 kilós ember tehát nagyjából nyolcszázezerszer nehezebb egy<br>
> méhnél. Mégis, ha a méhecske úgy érzi, hogy az ember fenyegeti, akkor<br>
> támad, megcsíp, belénk szúrja a fullánkját, nem foglalkozik az<br>
> erőviszonyokkal. Miért van ez? Vajon 80 millió év evolúció (amióta a<br>
> méhek léteznek) csak arra lett volna elég, hogy a természet bolondot<br>
> csináljon belőlük, mert nem ismerik fel a túlerőt? Ráadásul a többi<br>
> állat is ilyen. Milyen harcias például a kakas! Az egész állat csak 4 kg<br>
> körüli, fegyverként egy csőre van az ember ellen, mégis, ha úgy érzi,<br>
> hogy megsértették a területét, akkor nekimegy az embernek, harcol, meg<br>
> akar csípni.<br>
> <br>
> Somkuti nemrég az Ultrahang műsorában (4:05-nél) próbálta meg tisztázni<br>
> az álláspontját, amikor az alábbit mondta:<br>
> <br>
>      Én csak annyit akartam elmondani, hogy van egy pont, amikor az<br>
> önfeláldozásnak, az áldozatoknak a győzelem reményében van értelme, és<br>
> utána már nincs. És az a vezető, vagy az, aki a győzelem reménye nélkül<br>
> ontja a népnek a vérét [...], az nagyon súlyos felelőtlenséget követ el.<br>
> <br>
> A fentiekből kiderül, hogy Somkuti alapvetően nem érti a konfliktusokat.<br>
> Ő úgy képzeli, hogy akkor van értelme ellenállni, ha a nyerés esélye<br>
> fennáll, de nem veszi figyelembe (nem tud róla?), hogy az elrettentés<br>
> képessége is létezik. A védelempolitikában a stratégiai elrettentés<br>
> célja definíció szerint az, hogy “az ellenfeleket meggyőzzük arról, hogy<br>
> bármilyen agresszív fellépés számukra elfogadhatatlan következményekkel<br>
> jár”.<br>
> <br>
> Ez a definíció a válasz arra, hogy miért támad a méh (vagy bármilyen<br>
> egyéb állat) nála nagyságrendekkel nagyobb ellenfélre is, ha fenyegetve<br>
> érzi magát. Győzni talán nem tud, de az elrettentésre képes lehet. A<br>
> legyeket például mindenki leüti, de a méheket az ember el szokta<br>
> hessegetni, mert nem hiányzik egy csípés, és a vele járó fájdalom<br>
> (hozzátéve, hogy egyébként sem akarnának leütni a szorgos méztermelő<br>
> állatot). Az ember le tudná győzni a méhet, de nem éri meg a csípés,<br>
> ezért békén hagyják őket, működik az elrettentés¹.<br>
> <br>
> Jordan Peterson kanadai pszichológia professzor egyik előadásában beszél<br>
> arról, hogy ha egyazon faj egyedei közötti konfliktusról beszélünk<br>
> (mindegy, hogy az valamilyen emlős, madár vagy ízeltlábú), akkor igaz<br>
> az, hogy egyik állat sem támadhatja meg alapos ok nélkül a másikat,<br>
> akkor sem, ha az egyik jóval erősebb. Ennek az az oka, hogy ha mondjuk<br>
> egy erősebb medve harcba keveredik egy gyengébbel, hiába győz az<br>
> erősebb, akkor is jelentős esélye van arra, hogy megsérül. Ez pedig<br>
> ahhoz vezet, hogy amikor legközelebb egy magához hasonlóval kell<br>
> megküzdenie, már rosszabb eséllyel fog indulni, ami a végét jelentheti.²<br>
> A fenti az országokra is igaz, egy erősebb ország sem támadhatja meg<br>
> csak úgy a gyengébbet, ha az utóbbi jelentős veszteséget tud neki okozni<br>
> (és ezzel a győztes rosszabb pozícióba kerül másokkal szemben), mivel<br>
> ekkor nem fogja megérni. Sokszor mégis kialakul a konfliktus, ami annak<br>
> is függvénye, hogy az erősebb fél hogyan méri fel az erőviszonyokat,<br>
> mivel gyakran nem lehet tudni előre, hogy a gyengébb ország valóban<br>
> rendelkezik-e az elrettentés képességével (tehát, hogy mennyire tudja és<br>
> mennyire hajlandó megvédeni magát), ezért ezt a képességet időről időre<br>
> tesztelik³.<br>
> <br>
> A fentire szolgáltat példát a szovjet-finn háború (más néven a téli<br>
> háború) 1939. november és 1940. március között. A szovjet népesség<br>
> akkoriban 200 millió fő körül volt, a finn 3,7 millió fő körül. A<br>
> szovjet haderő az internet szerint 3000 tankból és 3800 repülőgépből<br>
> állt, a finn 30 tankból és 130 repülőből. Itt már egyből fel is<br>
> tehetnénk a kérdést, hogy miért harcoltak a finnek, ha Somkuti elveit<br>
> követve “az áldozatoknak a győzelem reményében van értelme”?! Nos, nem<br>
> azért, mert a finnek úgy gondolták, hogy van mondjuk 1% esélyük nyerni,<br>
> és akkor “próbáljuk meg, hátha”. Nekik a nyerési esélyektől függetlenül<br>
> az elrettentési képességet kellett bizonyítani.<br>
> <br>
> Ezzel kapcsolatban képzeljük el az ellenkezőjét, hogy a finnek nem<br>
> harcolnak. A Szovjetunió küld egy táviratot, hogy holnaptól fél<br>
> Finnország az övék, a finnek pedig kivonulnak, átadják a területet,<br>
> mivel úgysem nyernének. De mi van, ha másnap küldenek egy újabb<br>
> táviratot, hogy az ország másik felére is igényt tartanak, akkor onnan<br>
> is kivonulnak?! Nem jut eszembe olyan példa, amikor valaki a saját<br>
> területét csak úgy, ellenállás nélkül átadta volna.<br>
> <br>
> Ami a téli háborút illeti, a túlerőben lévő szovjetek nyertek, de ezt<br>
> mindenki csak pürrhoszi győzelemként szokta emlegetni, miután a finnek<br>
> sikeresen bizonyították, hogy rendelkeznek az elrettentés képességével.<br>
> A szovjeteknek nagyjából 127.000 katonája elesett, 265.000 megsebesült,<br>
> valamint 1200-3500 közötti tankot és 261-515 közötti repülőgépet<br>
> veszítettek. A finneknek nagyjából 23.000 katonája esett el és 40.000<br>
> sebesült meg. Tehát el lehet mondani, hogy a szovjeteknek nem érte meg a<br>
> területszerző kaland, amit eredetileg a Blitzkrieg mintájára indítottak,<br>
> és néhány nap alatt szerettek volna befejezni.<br>
> <br>
> Somkutinak annyiban van igaza, hogy van egy határ, ahol már a védekező<br>
> félnek sem éri meg tovább harcolni. Ha mondjuk a finnek a 18 és 60 év<br>
> közötti férfiak nagy részét feláldozták volna, ami utána demográfiai<br>
> katasztrófához vezet, akkor ezt kellene mondani. De ennél jóval kevesebb<br>
> áldozattal is be tudták bizonyítani, hogy képesek olyan veszteségeket<br>
> okozni, hogy ne érje meg őket megtámadni.<br>
> <br>
> Áttérve 1956-ra, nézzük először a forradalom kirobbanásának okait. A<br>
> történészek írásaiból és a forradalmárok beszámolóiból is az köszön<br>
> vissza, hogy a kommunisták olyan elviselhetetlenné tették az életet,<br>
> hogy az akkoriak nem láttak más választást. Máthé Áron történész<br>
> november 4-én, a Pesti Srácoknak adott interjúban úgy fogalmaz:<br>
> “Mindenki meg akart szabadulni a diktatúrától, attól a rémálomtól.<br>
> Csinálták, amit a szívük diktált – nem lehetett másként.”<br>
> <br>
> Szerintem a forradalom céljaival kapcsolatban két dolog összemosódik. A<br>
> magyarok meg akartak szabadulni a judeobolsevik terrortól, amit a<br>
> forradalmárok a szovjetek kiűzésével szerettek volna elérni. A<br>
> függetlenedés azonban a szovjet geopolitikai érdekek miatt nem jöhetett<br>
> létre, nem győzhettünk a világ legnagyobb szárazföldi hadserege ellen,<br>
> így a forradalom elbukott. Ez az egyik dolog. A másik viszont, hogy a<br>
> judeobolsevik terror fenntartása egyáltalán nem volt elengedhetetlen<br>
> geopolitikai érdek, ezt a zsidó vezetőkből álló magyarországi<br>
> kommunisták végezték a saját szakállukra, amiben az etnikai alapú<br>
> ellenségességnek volt szerepe. Velük szemben az elrettentés működött,<br>
> tehát itt elérte a célját a forradalom.<br>
> <br>
> A magyarok a lakosság szükségtelen terrorizálásáért visszavágtak: néhány<br>
> ÁVH-st felakasztottak vagy agyonlőttek, a harcokban a kommunistáknak 722<br>
> áldozata és 1540 sebesültje volt, a szovjeteknek pedig ideiglenesen<br>
> visszavonulót kellett fújnia. A Szovjetunió hírneve ugyancsak hatalmas<br>
> csorbát szenvedett a világban. Ennek eredményeként a forradalom után a<br>
> rendszer maga is megváltozott. Az ÁVH-t megszüntették, Rákosi külföldre<br>
> takarodott, a róla elnevezett korszakot pedig felváltotta a<br>
> gulyáskommunizmus, és mi lettünk a “legvidámabb barakk”. Minden magyar<br>
> élete jobb lett, de ehhez az 1956-os forradalmárok önfeláldozása kellett.<br>
> <br>
> A pesti srácok olyanok voltak, mint azok a régi utcagyerekek, akik<br>
> tudták, hogy ha valaki rájuk száll, akkor úgy is vissza kell ütni, ha az<br>
> ellenfél erősebb, mert különben bármit megtehetnek vele.<br>
> Ami az ukrán háborút illeti, itt már a kiinduló helyzet és az eredeti<br>
> célok is mások.<br>
> <br>
> Oroszország a konfliktus előtt többször hangot adott annak, hogy Ukrajna<br>
> nyugati érdekszférába sodródását olyan stratégiai fenyegetésnek tekinti,<br>
> amely az orosz állam létét is veszélyezteti. Amennyiben Ukrajna teljes<br>
> mértékben a nyugati érdekszférába kerül, az olyan következményekkel járt<br>
> volna, mint az ukránok NATO csatlakozása és nagymértékű felfegyverzése,<br>
> rakéták telepítése az orosz határra, gazdasági problémák okozása<br>
> (például a gáz és kőolaj szállításnál), valamint Amerika innen szervezte<br>
> volna a színes forradalmat Moszkvában. A nyugati médiában gyakran<br>
> hallhattunk olyan magyarázatot, amely szerint Oroszország a cári<br>
> birodalmat (vagy a Szovjetuniót) akarja újraéleszteni területszerző<br>
> kalandokkal. Nekem az első magyarázat tűnik meggyőzőbbnek, ha a<br>
> területről lenne szó, ennyi erővel Kazahsztánt vagy Mongóliát is<br>
> elfoglalhatták volna.<br>
> <br>
> A fenti azért fontos, mert adódik a kérdés, hogy miért harcol Ukrajna?<br>
> Ha ugyanis az oroszoknak nem a terület, az élettér vagy bármi hasonló<br>
> kellett, hanem Ukrajna nyugati érdekszférába sodródását akarták<br>
> megakadályozni, akkor ebből adódik, hogy Ukrajna pedig azért harcol,<br>
> hogy nyugati érdekszféra legyen. Ha szépen akarnánk fogalmazni, akkor<br>
> azt kellene mondani, hogy Ukrajna a szuverenitásáért harcol. De milyen<br>
> szuverenitásról beszélhetünk akkor, amikor a nyugatbarát rezsim a<br>
> Majdan-puccs után került hatalomra, és Victoria Nuland szerint Amerika 5<br>
> milliárd dollárt költött az ukrán színes forradalomra? A zsidó Porosenko<br>
> és utódja, Zelenszkij, mint ukrán elnökök, már csak ez alapján sem<br>
> tekinthetők olyan legitim vezetőknek, akik valóban az ukrán érdekeket<br>
> képviselik.<br>
> <br>
> Az ukránok tehát belementek egy olyan háborúba, ahol nem területet<br>
> akartak tőlük elvenni, és a kialakult katasztrófa elkerüléséhez (ami<br>
> egyre jobban az ukrán államiság megszűnésének irányába mutat) elég lett<br>
> volna megegyezni az oroszokkal bizonyos politikai és katonai<br>
> kérdésekben, valamint lemondani a nagyobb nyugati orientációról.<br>
> Ha egy országot megtámadnak, általában győzni szeretne, de minimum a<br>
> támadó felet elrettenteni. Mivel az oroszok a saját államuk létét látták<br>
> fenyegetve, így a háborútól még a súlyos veszteségek tudatában sem<br>
> lehetett volna őket elrettenteni, ugyanakkor az ukránoknak nem is ez<br>
> volt a célja, hanem győzni akartak, kiszorítani az oroszokat. Hogy ez<br>
> így volt, azt nem csak a hivatalos ukrán verzió mondja, hanem például<br>
> ukránbarát balti és skandináv jobboldali szervezetektől is ez köszön <br>
> vissza.<br>
> <br>
> A háború elején Ukrajnának volt egy NATO által kiképzett, jól felszerelt<br>
> hadserege, harci tapasztalatokkal. Az orosz kémeket nyugati<br>
> titkosszolgálati segítséggel kiszűrték, és azt is tudták, hogy háború<br>
> esetén nagymértékű nyugati segítségre számíthatnak harci eszközökben, a<br>
> világ legjobb hírszerző ügynökségének, a CIA-nek az információ<br>
> szolgáltatására, továbbá a kollektív nyugat brutális gazdasági<br>
> szankcióira és teljes kommunikáció háborújára az oroszok ellen. Ha<br>
> esetleg az a példa is a szemük előtt lebegett, hogy pár évtizede az<br>
> oroszok még alig tudtak győzni a csecsenek ellen, akkor joggal<br>
> gondolhatták, hogy ilyen támogatással jó nyerési esélyeik lesznek.<br>
> A fentiek ellenére a valóság mégis az, hogy az ukránok tévedtek. A<br>
> háború felőrölte az első ukrán hadsereget, majd egy második és harmadik<br>
> újonnan összerakott, egyre kevésbé harcképes hadsereget is. Miután<br>
> nyilvánvaló lett, hogy ukrán győzelemre nincs esély, tehát az eredeti<br>
> cél meghiúsult, az eddigi veszteségeket is figyelembe véve eljött az a<br>
> pont, ahol fel kellene adni a háborút. Bár az oroszoknak nem a terület<br>
> kellett, a háború fenntartása és a keleti részek magukhoz csatolása az<br>
> az eszköz, amivel megakadályozzák Ukrajna nyugati érdekszférába<br>
> sodródását, így Ukrajna minden nappal egyre több életet és területet<br>
> veszít, és egyre mélyebbre kerül.<br>
> <br>
> Egyes elemzők szerint Zelenszkij már döntött a 18-25 év közöttiek<br>
> besorozásáról, mindössze az új Trump-kabinet elindulására vár taktikai<br>
> okokból. Amennyiben Trumpék megvonnák tőlük a támogatást, akkor<br>
> Amerikára fognák a fiatalok besorozását. Ha ez megtörténik, azt csak úgy<br>
> lehet majd értékelni, hogy az ukrán zsidó vezetés szándékosan<br>
> gyilkoltatja le a fiatalokat, demográfiai katasztrófát okozva anélkül,<br>
> hogy ez bármilyen érdemi katonai célt szolgálna⁴.<br>
> <br>
> A fentiek miatt tehát teljesen értelmetlen 1956 és az ukrán háború<br>
> összehasonlítása. Előbbi egy forradalom volt, utóbbi pedig egy háború,<br>
> és a kezdeti célok is alapvetően különböznek. A magyarok korlátozott<br>
> veszteséget szenvedtek, és eredményeket értek el, az ukránok esetén<br>
> viszont a saját államiságuk megszűnése bontakozik ki a szemünk előtt,<br>
> brutális emberi és területi veszteségekkel. Zelenszkijék úgy vezették<br>
> neki Ukrajnát Oroszországnak, mint egy repülőgépet egy hegynek.<br>
> Visszatérve az MCC köréhez tartozó fideszesekre (Orbán Balázs, Somkuti,<br>
> Kohán Mátyás), az egész botrány Orbán Balázs szeptember 25-i<br>
> kijelentésével indult, aki szerint: “Pont 56-ból kiindulva mi<br>
> valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5<br>
> évvel ezelőtt”. Hogy Orbán Balázs politikusként értelmetlen módon<br>
> összehasonlítja Ukrajnát és 1956-ot, ez még előfordulhat. Somkuti esete<br>
> viszont sokkal súlyosabb, mivel ő annak ellenére nincs képben, hogy<br>
> közben az NKE Hadtudományi Doktori Iskolájának oktatója volt, és a<br>
> legnagyobb szaktekintélynek kellene lennie az országban. Másrészt,<br>
> amikor a “bolond” kifejezést használta az ellenállókra, akkor átlépett<br>
> egy határt, aminek meg is lett a következménye.<br>
> <br>
> Ezt a fideszes tudatlanságot és arroganciát mutatja, amikor az Orbán<br>
> Balázs interjú másnapján Kohán Mátyás a forradalmárokat támadva azt<br>
> írja: “Ennyi az üzenet, a hősiesség mellett ez 1956 másik tanulsága –<br>
> hogy nem csak az a hős, aki a ruszki tankra kardot ránt, hanem az is,<br>
> aki még az első fegyver eldördülte előtt elkerül egy elkerülhető vesztes<br>
> háborút.”<br>
> <br>
> Ez utóbbit már Huth Gergely sem hagyta szó nélkül, szerinte: “1956-os<br>
> szabadságharcosok hősies önfeláldozásának kigúnyolása (vö. kardot<br>
> rántani a ruszki tankra) az Eörsi László-Ungváry Krisztián-féle<br>
> posztbolsevik történész-gazemberek erkölcsi mocsarába vezet.“ Ezután<br>
> Huth rámutat, hogy az ellenállást világháborús veteránok vezényletével<br>
> szervezték meg (amennyire a rövid idő alatt lehetett), barikádokat<br>
> emeltek, gazdálkodtak a hadianyaggal, Molotov-koktélokat használtak, stb.<br>
> <br>
> A fentiek miatt egyébként különösen fájó, hogy úgy tűnik Kohánból<br>
> akarnak valamilyen Bayer-féle véleményvezért csinálni, amikor neki a<br>
> cikkei alapján semmilyen jobboldali identitása nincsen. Ő csak fideszes.<br>
> Külpolitikai újságíróként dolgozik a jobbliberális/cionista Mandinernél,<br>
> társadalmi kérdésekben pedig általában nem is szólal meg. Huth szerint<br>
> az MCC sikerkalauz lett: pénz, elismerés, menő karrierlehetőség. Csak<br>
> éppen a nemzeti érzés hiányzik...<br>
> <br>
> 1956-ban azt tettük, amit kellett. A méheknek igazuk van, 80 millió év<br>
> evolúció nem téved.<br>
> <br>
> Dicsőség a hősöknek!<br>
> <br>
> Megjegyzések:<br>
> <br>
> ¹Elméletben az elrettentés akkor működik, ha a várhatóan okozott kár<br>
> szorozva a sikeres kivitelezés valószínűségével nagyobb, mint a támadó<br>
> által elért haszon szorozva a sikeres támadás valószínűségével.<br>
> <br>
> ²Ezért van egyébként, hogy az állatok megpróbálják elkerülni az egymás<br>
> közötti konfliktust, méregetik egymást, ágaskodnak, a béka felfújja<br>
> magát, hogy nagyobbnak látsszon, a gyerekek is mindig a másik fölé<br>
> ágaskodnak. A fokozatos eszkalációnak is ez az oka a nagyhatalmaknál:<br>
> először fenyegetőznek, szankciókat alkalmaznak, hadgyakorlatokat<br>
> tartanak, aztán jön a különleges katonai művelet, és végül a háború.<br>
> <br>
> ³De lehet a konfliktus oka valamilyen magasabb geopolitikai érdek is.<br>
> <br>
> ⁴A háború és a demográfia összefüggésében még a Biblia is állást foglal.<br>
> Az 5Mózes 24:5 szerint: “Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen<br>
> hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet. Egy esztendeig szabad legyen<br>
> az ő házában, és vidámítsa a feleségét, akit elvett”. A népesség<br>
> pótlására tehát a Biblia is megadja a lehetőséget, háború idején is,<br>
> hogy valaki a feleségével legyen, és összehozzon 1-2 gyermeket. Egy<br>
> háborút el lehet veszíteni, a görögöknek háromezer éves történelmük<br>
> során számos vesztes háborújuk volt, de ma is köztünk vannak. A<br>
> demográfiai katasztrófából viszont nem biztos, hogy van visszaút.<br>
> <br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>