<div dir="ltr"><div>Kedves András!<br></div><div>Köszi szépen. Továbbra is töretlenül szeretem Fr. Rivainoli írásait.</div><div>Szeretettel,</div><div>Mőci<br></div></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Sun, Jan 5, 2025 at 9:20 AM KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Hervasztó: a magát minimum kulturálisan kereszténynek tartó ember <br>
megelégszik egy csoffadt kis fogyással – jól van ez így, de tényleg?<br>
<br>
Mondja, kérem, ön is elhatározta, hogy a szentévben több hidrogénezett <br>
kókuszzsírt fog enni?<br>
<br>
Mandiner, 2025.01.05. -- Francesca Rivafinoli<br>
<a href="https://mandiner.hu/belfold/2025/01/hervaszto-a-magat-minimum-kulturalisan-keresztenynek-tarto-ember-megelegszik-egy-csoffadt-kis-fogyassal-jol-van-ez-igy-de-tenyleg" rel="noreferrer" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2025/01/hervaszto-a-magat-minimum-kulturalisan-keresztenynek-tarto-ember-megelegszik-egy-csoffadt-kis-fogyassal-jol-van-ez-igy-de-tenyleg</a><br>
<br>
<br>
Itt az új év: a boltok polcai a jobb és egészségesebb kezdet jegyében <br>
megteltek<br>
<br>
teljes mértékben hidrogénezett kókuszzsírból és zöldborsófejérjéből <br>
összerakott vegán mascarponékkal, továbbá csicseriborsólisztből és <br>
guargumiból kikevert tojáspótlóval;<br>
<br>
akciós a bluetooth-os mérleg és a jógaszőnyeg – tényleg nem lehet <br>
panasz, mindenki megkapja a vélt segítséget ahhoz, hogy újévi fogadalma <br>
nyomán testileg formába lendüljön.<br>
<br>
Nem kérdés, persze, hogy a hidrogénezett kókuszzsírt hírből sem ismerő, <br>
ténylegesen egészséges életmód terén bőven akad a magyarok körében <br>
elhatározni- és tennivaló; ugyanakkor valamiképpen meghökkentő, hogy a <br>
kultúrkeresztény, miután jól megemlékezett a Betlehembe siető <br>
pásztorokról, a messzi távolból ajándékokkal felkerekedő bölcsekről, az <br>
életét felforgatni engedő Máriáról és Józsefről, és különösen a közénk <br>
jött Megváltóról,<br>
<br>
milyen következtetést von le rendre fogadalomként az elkövetkező évére? <br>
Amikor még ott áll nappalijában a karácsonyfa az utat mutató csillaggal?<br>
<br>
Hogy lefogy, kerüli a stresszt, illetve több időt szán magára.<br>
<br>
Sehol egy utalás arra, hogy tömegek határoznák el: igyekeznek maguk is <br>
követni a betlehemi csillagot, megpróbálják komolyabban venni <br>
kereszténységüket. Amely pedig magában foglalja, hogy az illető <br>
megszenteli az Úr napját, azaz heti egy napra kikapcsol, hetente minimum <br>
egy órára lenémítja telefonját és betér egy templomba (eleinte akár csak <br>
egy csöndes ücsörgésre, aztán idővel ráérezve a közös ima és a <br>
szentségek ízére), tehát gyakorlatilag<br>
<br>
strukturáltan, heti rendszerességgel, a naptárba illesztve, fixen kerüli <br>
a stresszt, figyel a lelkére és egy magasabb nézőpontból tekint rá az <br>
életére.<br>
<br>
Ráadásul közösségben gyakorolva mindezt, ami alapból elősegíti a <br>
fogadalmakban való kitartást. Haladóbbak persze kitűzhetik azt is, hogy <br>
a fejlődés jegyében elmerészkednek egy jóféle lelkigyakorlatra – <br>
minőségi „énidő”, lelazulás, elengedés, feltöltődés; eszményi program a <br>
XXI. századi városlakó számára.<br>
<br>
A hit komolyabban vétele magában foglalná továbbá, hogy a keresztény <br>
ember a nagyböjti és az adventi hetekben (ami összességében szinte az év <br>
egyötöde) valamiképpen böjtöl, továbbá alapesetben az év minden <br>
péntekjén (hardcore verzióban az összes szerdán is) kerüli a húst <br>
és/vagy egyéb önmegtartóztatást gyakorol – abszolúte nem <br>
testsúlycsökkentési céllal, mellékhatásként azonban mégis rendszeressé <br>
téve a mértékletes fogyasztást, ráadásul egy-egy elcsábulás esetén <br>
hétről hétre új lehetőséget kapva az újrakezdésre.<br>
<br>
Nagyböjtben még befigyelhet a keresztútjárás is – egy-egy tavaszi napon <br>
AirPods nélkül, a stációkon merengve felgyalogolni egy kálváriára, az <br>
egyenesen 3 in 1:<br>
<br>
testedzés is, énidő is, és még sokrétű szabadtéri meditációs alkalom is. <br>
Hát kell ennél hatékonyabb időfelhasználás ebben a rohanó világban?<br>
<br>
Satöbbi, a pszichológusok által is javasolt mindennapos hálaadástól és <br>
az önreflexiót segítő rendszeres lelkiismeret-vizsgálattól kezdve <br>
egészen a mammon stresszes hajszolásának abbahagyásáig – valahol <br>
meghökkentő igénytelenség, ha ehelyett a tökéletesen megalkotott komplex <br>
életviteli csomag helyett, amelyet épp a bejglihegyekkel megünnepelt <br>
szent karácsony kínál fel nekünk a Megváltó születésével,<br>
<br>
a magát minimum kulturálisan kereszténynek tartó ember megelégszik egy <br>
csoffadt kis fogyással.<br>
<br>
Hiszen elméletben már-már a tízmillió kereszténység-szakértő országában <br>
élünk, ahol a kormánypárti tábor jelentős részben épp azért szavaz úgy, <br>
ahogy, mert a miniszterelnök szívósan igyekszik védeni az önsorsrontó <br>
Európa keresztény gyökereit, míg az ellenzéki tábor a „nereszténység” <br>
ádáz ellenzőjeként lép fel, annak bukását és a valódi keresztény <br>
értékrend felvirágzását várva egy, a farizeusság és a képmutatás összes <br>
lehetséges ismertetőjegyét magán viselő álprófétától –<br>
<br>
az elméleteken túli személyes gyakorlat azonban mintha széles körben <br>
hibádzana.<br>
<br>
Milyen szép lenne elhatározni, hogy a 2025-ös évben ki-ki önmaga is <br>
mindent megtesz a kereszténység továbbörökítése érdekében, beleértve a <br>
lemenők és a keresztgyermekek hiteles nevelésének komolyanvételét és a <br>
templomok látogatását, mielőtt a lesajnált Hollandiához hasonlóan idővel <br>
mifelénk is funkciójukat vesztenék egyes épületek (ha a református Orbán <br>
évről évre fel tud kelni a rorátékra, akkor egy katolikus is <br>
kipróbálhatja egyszer-egyszer az ilyesmit, például). Vagy a másik <br>
oldalon: vajon hány tiszás harci kommentelő fogadta meg a tisztelet, a <br>
szabadság és az agyonhivatkozott Szent Pál-i szeretet jegyében, hogy <br>
2025-ben szelíd lelkülettel fog viseltetni a másképp gondolkodókkal szemben?<br>
<br>
De volnának még konkrétabb megfogadnivalók is.<br>
<br>
A katolikus templomokban a szilveszter esti hálaadás keretében tartott <br>
éves beszámolókból kiderült: miközben arányaiban egész sok gyerek lesz <br>
elsőáldozó (már csak arra kellene odafigyelni, hogy a szülők a későbbi <br>
vasárnapokon is elfáradjanak gyermekeikkel a misére, hogy az elsőáldozás <br>
valóban az első legyen, ne pedig az egyetlen), ezzel szemben<br>
<br>
2024-ben (is) az eltemetett hívek túlnyomó többsége úgy halt meg, hogy <br>
egyetlen hozzátartozójának sem jutott eszébe elintézni számára a betegek <br>
szentségének felvételét.<br>
<br>
Az ágyban fekvő katolikus többnyire nem részesül az őt megillető <br>
szentségben, mert családtagjainak vagy nem jut eszébe a dolog, vagy <br>
abban a tévhitben vannak, hogy aki fölött egy pap elmond egy imát, és <br>
akit megkennek szent olajjal, az menten meghal. Ezzel szemben a <br>
tényleges tapasztalat az, hogy a beteg lelkileg megkönnyebbül, és vagy <br>
erőre kap és jobban lesz, vagy könnyebben távozik – melyik keresztény <br>
lenne olyan szívtelen, hogy megtagadja a betegtől ezeket az opciókat? „E <br>
szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr <br>
a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, <br>
és erősítsen meg jóságosan” – ezt az imát mondaná el a katolikusoknál a <br>
pap a szenvedő mellett, ha odahívnák.<br>
<br>
Ebből melyik szótól féltjük a dédit? Az irgalmasságtól? Vagy a jóságostól?<br>
<br>
Ha humbug lenne az egész, nyilvánvalóan nem rimánkodnának az eleve <br>
túlterhelt papok, hogy szíveskedjenek gondolni erre a hívek, és <br>
ugrasszák ki őket hóban-fagyban, hogy a békés sziesztázás vagy a <br>
kényelmes elvacsorázgatás helyett ingyen meglátogathassanak egy beteget <br>
vagy haldoklót – így hát akár a szkeptikusabbja is nyugodtan <br>
megfogadhatja, hogy a bizalom és a remény jegyében megkezdődött 2025-ös <br>
szentévben adott esetben halogatás nélkül él az efféle lehetőségekkel. Is.<br>
<br>
Már csak azért is, mert az 1300 óta meghirdetett szentév rendszerint 25 <br>
évente egyszer köszönt ránk<br>
<br>
– akinek fontosak a keresztény hagyományok, az ilyentájt nyilvánvalóan <br>
nem tehet úgy, mintha egy közönséges tucatévet kezdenénk meg, nem pedig <br>
a megújulás, a kiengesztelődés és az irgalom különleges időszakát. Ha a <br>
világ 25 évente megülné az ideális testtömeg-index évét, különleges <br>
alkalmakat kínálva az egyéni és közösségi fogyókúrázásra, nemde az is <br>
jobban kedvet kapna a diétázáshoz, aki egyébként már hátat fordított az <br>
egésznek? Nagy eséllyel kíváncsi lenne, nem mutatnak-e esetleg valahol <br>
mégis egy neki való metódust, és egyébként is, 25 évben egyszer csak <br>
kipróbálja az ember, abból baj nem lehet.<br>
<br>
Úgyhogy akkor hasonlóképpen a szentévben is, felekezettől függetlenül is:<br>
<br>
kegyelmekben gazdag, boldog nekifutást mindannyiunknak!<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>