<div dir="ltr">
<div class="gmail-article-page-social"><div class="gmail-article-page-published"> 2024. december 17. 17:52 </div><span class="gmail-article-page-social-interactions"><div class="gmail-container-right"><div class="gmail-social-left"><div class="gmail-social-item"></div><span class="gmail-social-divider"></span></div></div></span></div><img class="gmail-article-page-thumbnail gmail-aspect-ratio-16:9" alt="" src="https://cdn.mandiner.hu/2024/12/Hz0ae_g0hTExipk0pNP3shM6yIRp3k9Kcl69mDbhezI/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2FjNDFhN2M4MzYzMDQ0MDE4MTJlNTY0Yzg3ODc2ZjI4.jpg" width="471" height="265" style="margin-right: 0px;"><span>Barsi Balázs <div class="gmail-author-info-medium">Vasárnap.hu</div><div class="gmail-author-info-medium"><a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/12/oriasi-megujulas-var-a-keresztenysegre">https://mandiner.hu/belfold/2024/12/oriasi-megujulas-var-a-keresztenysegre</a></div><div class="gmail-author-info-medium"><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"></span></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p><strong>„– Balázs atyának hogyan telik az adventi időszak? Sok munkával, feladattal?</strong></p><p>–
 Igen, leginkább a beszédekre, előadásokra való készüléssel, ami 
valójában számomra egy nagy lehetőség, mert mindig azt keresem, hogy 
nekem mit mond az evangélium, nem a híveknek. Az a prédikáció, ahol a 
pap saját magának beszél, az lehet a legrosszabb és a legjobb. 
Mindannyian emberek vagyunk, ugyanazokkal a kísértésekkel, reményekkel, 
örömökkel. Arra törekszem, hogy engedjem megérinteni a szívem Isten 
igéjével. Ha az advent – adventus – az eljövetel, akkor készülni is kell
 rá. Ez a készület persze nem kényszeríti Istent arra, hogy eljöjjön. 
Viszont, ha készületlen fogadjuk, akkor talán nem tudja azt adni, amit ő
 akar: vagyis önmagát. Az advent és karácsony nagy leckéje az, hogy nem 
valamit akart adni Isten… Mi meg mindig csak valamit kérünk!</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Mikor kérjük már azt, hogy jöjj el, Uram Jézus, de egészen?</p></div></span><p>És
 persze, szükségünk van az ajándékaira. Szükségünk van egészségre, 
ételre, italra, meleg szobára, testvéri szeretetre. Mindazonáltal nem 
hiszem, hogy Isten tud kisebb szeretettel szeretni, mint azzal a 
totálissal, amely a Szentháromságban van. Ezért Ádámot az ő képére 
teremtette, vagyis Jézus Krisztusban teremtette. Az Úr akkor is eljött 
volna – a második isteni személy –, ha sose lett volna bűn. Nem igaz, 
hogy a bűn hozta világra. Hanem azért jött, hogy segítsen azon, aki 
kiszakadt belőle, aki kitépte magát az isteni kegyelemből, a 
Szentháromság életéből, amelyet a Fiúisten megtestesülésében adott az 
embernek. Isten szeretete nem osztható, ő egyedül szeret engem. Ez olyan
 nagy misztérium! Talán egy családban megtapasztalható hasonló: 
nagymamát egyszer kérdeztük, hogy melyikünket szereti legjobban, azt 
mondta, hogy bármelyik ujját, ha megvágja, ugyanúgy fáj. Az Isten 
szeretete tulajdonképpen nem osztható, a fiában szeret, de a másikat is!
 És a szeretet az nemcsak érzelem, nemcsak egymás megajándékozása, 
egymás szolgálata, hanem a szeretet az Isten élete, ezért nem is mindig 
kell érezni azt, hogy én szeretek-e, vagy engem szeretnek. Mert miénk a 
kegyelem. A vértanúk mutatják be, hogy nagyobb szeretete senkinek sincs,
 mint annak, aki életét adja barátaiért. Cseppenként is odaadhatjuk az 
életünket. A karácsony is erre hív, mert hatalmas a készülődés. 
Túlságosan is sokat futkosnak a paptestvérek beleizzadnak, tönkremennek,
 az asszonyok takarítanak, sütnek-főznek, a férfiak is teszik a magukét,
 úgyhogy úgy kifárasztjuk magunkat, hogy ebben a fáradtságban elveszhet a
 meghittség, melegség, boldogság. Helyette tüzek robbannak ki, kis 
veszekedések a rendházakban, a családokban. Igen, fontos az ajándék, 
fontos, hogy minden meglegyen, de hogyha arra megy rá a hangsúly, akkor 
kifáradunk. És nem lehet fokozni.</p><p>
<span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"></span></p><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>A végtelent tudom adni: Isten szeretetével szeretni téged, de az ajándékokat nem tudom fokozni.</p></div><p></p><p>Én
 is sokaknak adtam mindig ajándékot. Ahogy öregszem, majd megírom nekik,
 hogy most már »csak« az imádság marad, de minden nap, értük. Azt 
hiszem, hogy ez a csak, ez nem lecsökkentése a karácsonyi 
ajándékozásnak.</p>

</div><div class="gmail-block-content">
<p><strong> Személyesen hogyan hangolódik a karácsonyra? Mi az, ami nem a
 szerzetestársakkal, nem a hívekkel, nem a beszédekkel, nem a napi 
feladatokkal kapcsolatos?</strong></p><p>– Ez a prédikációra való 
készület, meg a szentmiséim. Egyre jobban átélem azt, hogy a készület 
hiányzik. Sokszor misézek a régi rítusban is a püspök atya megbízásából.
 Legutóbb vagy 110 fiatal volt ott, és elővettem az öltözködési imákat. 
Amikor a vállamra, fejemre teszem a vállkendőt, az üdvösség sisakját, 
akkor fölveszem az albát, hogy</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>»moss
 meg engem fehérre az ártatlan bárány vérével, hogy bár méltatlan 
vagyok, mégis alkalmas legyek az üdvözítő szenvedést ünnepelni.«</p></div></span><p>Aztán
 a cingulust: »övezz át engem az önmegtartóztatás övével, és oltsd ki 
bennem a tisztátalanság vágyát!« És a manipulus: a sírás és az 
örvendezés jele. És a dicsőség stólája, az utolsó és legnagyobb papi 
jel. Ha börtönben szenvedve kint a Gulágon a keleti pap gyóntatott, 
akkor legalább egy madzagot tett a nyakába stóla helyett. Ajánlom is a 
kedves paptestvéreimnek, ne hagyják el a misét. Én nem a híveknek 
misézek. A híveknek mutatjuk be a pásztorjátékot, meg a híveknek 
prédikálunk, de én nem a híveknek misézek. Én Krisztussal az örök 
Atyának a Szentlélekbe ajánlom fel, vele együtt, a világ üdvösségét, 
magát az ártatlan bárányt, akár ott vannak a hívek, akár nem. Nem kell 
okvetlenül a jelenlét. A Gulágon hányan vették körül áhítatos lélekkel 
Olofsson Placid atyát? És az is mise volt, de még mennyire! Az advent a 
szentmise és a szentségek kiszolgáltatása által egy egészen egyéni papi 
és szerzetesi esemény tud lenni. És azért azzal is készülök, hogy mindig
 van egy kis fenyőfa a szobámban, azt föl is díszítem. Mindig, mert az 
otthonira is emlékeztet. Van lent az ebédlőnkben, bent a templomban, és 
bekapcsolom mindenképpen azt a kis plim-plim zenélő képet, ami a 
szülőfalumból van, ott van benne a karácsony jelenete, és az játssza a 
»Stille Nacht«-ot, ami bár nem a világ legmagasabb liturgikus éneke, de 
gyönyörű.”</p><p style="text-align:right"><i></i></p>

</div></span>

</div>