<div dir="ltr">
<h1>Szép, hogy megnyílt a Notre-Dame – de elég az egyházi minimalizmusból!</h1><div><a href="https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/szep-hogy-megnyilt-a-notre-dame-de-eleg-az-egyhazi-minimalizmusbol" target="_blank">https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/szep-hogy-megnyilt-a-notre-dame-de-eleg-az-egyhazi-minimalizmusbol</a></div><div><br></div><div>
A Notre-Dame új oltára, a papság által viselt miseruhák és a
Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított, úgyszintén most átadott berlini
Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus (álnevén
egyszerűség) újabb kudarca. Fel kéne hagyni ezzel. <br></div><div><br></div><div>
<a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a> <br></div><div>
<p>Megnyílt a Notre-Dame, a párizsi Miasszonyunk-székesegyház. Ez jó
hír, bár az örömbe vegyül némi üröm is, ha az ember vet egy pillantást
az új oltárra és a papság miseruhájára, meg hozzáveszi a nemrég
újranyílt berlini Szent Hedvig-katedrálist.</p><p>Amint Gregory DiPippo <a href="https://www.newliturgicalmovement.org/2024/11/a-view-to-newly-restored-notre-dame-de.html" target="_blank">írja</a> az Új Liturgikus Mozgalom honlapján, a felújítás nagyrészt kiválóan sikerült, csakhogy:</p><p>
</p><p><i>„A YouTube-on több ilyen videó is elérhető, amelyeket könnyen
megtalálhat a ‘Notre-Dame interior’ kifejezésre keresve. Azért
választottam </i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=k6cb8X88j-4" target="_blank"><i>ezt a francia BFMTV hírcsatornától</i></a><i>,
mert meglehetősen keveset mutat be a restauráció legszembetűnőbb
kudarcából, a szörnyű új liturgikus eszközökből. A modern templomi
berendezkedések egyik buta kortárs felfogása mentén a főajtó előtt
elhelyezett keresztelőkút nem annyira csúnya, mint inkább oda nem illő,
és nagyon hasonlít az új olvasópulthoz és katedrához, alapvetően csak
egy nagyon unalmas másolat az IKEA legrosszabb kínálatából, tisztán
funkcionális és mentes a szépségtől. Az új oltár és tabernákulum viszont
nem csak nincs a helyén, hanem mélységesen és sértően csúnya, akárcsak a
Töviskorona ereklye új vitrine (ebben a videóban nem látható) . Ami még
ennél is rosszabb, hogy, amint ma megtudtam egy barátomtól, az oltár,
amelyet Lustiger bíboros 1987-ben felszentelt, nem semmisült meg a
mennyezet beomlása után a tűz során, ahogyan azt széles körben
terjesztették, és az lesz a sorsa, hogy a gótika egy másik nagy
alkotását, a bourges-i katedrálist elcsúfítsa.”</i></p><p><i>videó: </i><a href="https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/szep-hogy-megnyilt-a-notre-dame-de-eleg-az-egyhazi-minimalizmusbol" target="_blank">https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/szep-hogy-megnyilt-a-notre-dame-de-eleg-az-egyhazi-minimalizmusbol</a></p><p>
</p><p>Mondjuk egyetlen dolgot fel tudok hozni az új oltár védelmére: az
legalább nem asztal, így minimalizmusában is inkább az áldozat-jelleget
hangsúlyozza, nem pedig a lakoma-jelleget. De hát ez sovány vigasz. (Az
új berendezésről készült fotókat a <a href="https://www.ncregister.com/blog/notre-dame-cathedral-new-interior-design-unveiled" target="_blank">National Catholic Registeren lehet végignézni</a>.)</p><p>Hozzátenném még, hogy </p><span><div><p>a
párizsi érsek és a papság teljesen inadekvát, nevetséges és infantilis
hangulatú miseruhában volt képes felavatni az újjáépült templomot. <br></p><p>
</p><p>Mondjuk egyetlen dolgot fel tudok hozni az új oltár védelmére: az
legalább nem asztal, így minimalizmusában is inkább az áldozat-jelleget
hangsúlyozza, nem pedig a lakoma-jelleget. De hát ez sovány vigasz. (Az
új berendezésről készült fotókat a <a href="https://www.ncregister.com/blog/notre-dame-cathedral-new-interior-design-unveiled" target="_blank">National Catholic Registeren lehet végignézni</a>.)</p><p>Hozzátenném még, hogy </p><span><div><p>a
párizsi érsek és a papság teljesen inadekvát, nevetséges és infantilis
hangulatú miseruhában volt képes felavatni az újjáépült templomot. <br></p><p>
<span></span></p><div><p></p></div><p></p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/12/4GPK57-Nkq5oVqB2v9jkychH5qG4ElHs4pbI1i_P8l4/fit/960/638/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2U4M2NjYzgwMzE2YTRkZTRhZWRhOThmOTNlZGY3ZDhl.jpg" alt="" width="451" height="300" style="margin-right: 25px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></div></span></div></span></div><span><span> <p>Egy állítólag híres francia divattervező, Jean-Charles de Castelbajac pedig korábban <a href="https://aleteia.org/2024/12/05/top-french-designer-created-new-vestments-for-notre-dame?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR3Hc0ABXwBcjkl0aeqgHvCXTebXqcqPBN8jCB5MxJYJBLacvRpeuqrO94k_aem_1Kp4pC5-xw1soI3rjlZoow" target="_blank">bejelentette</a>,
hogy külön miseruhákat tervezett a Notre-Dame számára, csak hát az sem
volt egy nagy eresztés, de a fenti kifestős-színes izénél biztos, hogy
még ez is jobb.</p><p>
<span></span></p><div><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/12/wYm4ehiYZR0uh0IlAxfzpAS5QrKotkbG9H8vmEzoYKA/fit/899/512/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzQwNzA0MDczYTMwZTRlZGRiOWI1N2NkMjAxMDYwNWUx.jpg" alt="Jean-Charles de Castelbajac miseruhája a Notre Dame számára" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="471" height="268" style="margin-right: 0px;"></div></span></span><span><span><div>Jean-Charles de Castelbajac miseruhája a Notre Dame számára<br>Forrás: Aleteia<p>Az viszont biztos, hogy ez is jobb volt, mint amiben az érsek, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Laurent_Ulrich" target="_blank">Laurent Ulrich</a> a nyitómisét celebrálta.</p><p>Nemhiába létezett egy olyan blog pár évvel ezelőttig, hogy <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szoernyu-liturgikus-oeltoezeteket-mutat-be-bad-vestments-blog?quicktabs_1=1" target="_blank">Bad Vestments</a>
– bár az főleg az anglikán egyházra koncentrált, de időnként felbukkant
egy-egy batikolt szörnyűség katolikus részről is. A helyzet az, hogy a
modern miseruhák vadabbik része egyszerűen nevetséges, ráadásul a régi,
aranyozott miseruhákkal szemben súlya sincs. Márpedig </p><span><div><p>a
miseruha komoly díszítése és fizikai súlya súlyt ad a viselőjének: azt
érzed, hogy ezt a papot komolyan kell venni, tekintélye van. A modern
startrekes és batikolt izék megaz infantilis módon, kábé képes
gyerekkönyvek mintájára díszített miseruhák nem sugároznak komolyságot.</p></div></span><p>Én
nem értem, hogy az egyszerűségnek eladott minimalizmus miért hódít az
egyházban. Az absztrakt minimalizmus nem nemes egyszerűség, hanem
nemtelen egyszerűség. A középkori és barokk építészet, de még a 19-20.
századi neostílusok is megadták a dolgok módját, részletesen
kidolgozott, antropomorf szobrokkal, képekkel, aprólékos mintázatokkal,
aranyozással és ezüstözéssel dicsérve az Urat, mindezzel jelezve, hogy
Isten konkrét, Isten személyes, Isten megtestesült, azaz az egyház nem
valami elvont elvet hirdet és tisztel, hanem egy konkrét, abszolút
személyt. Eleve a személy fogalmát a Szentháromságon elmélkedve találta
fel a kereszténység (lásd: <a href="https://www.amazon.com/Introduction-Personalism-Juan-Manuel-Burgos/dp/0813229871" target="_blank">perszonalizmus</a>).</p><p>A
dolognak van az amúgy szépen felújított Notre-Dame-nál sokkal szörnyűbb
aktuális példája: a berlini Szent Hedvig-székesegyház. A Szent Hedvig
1747-1887 közt épült, viszont bombatalálatot kapott a második
világháborúban, és 1952-63 között modernista stílusban építették újjá.
Majd 2018-2024 között revonálták, és most, november 24-én nyílt meg
újra. Sajnos, akármennyire is dicséri a német püspöki kar az eredményt,
az szörnyű és katasztrofális, kábé egy lelketlen konferenciateremhez
tudnám hasonlítani. </p></div><span></span><span></span><span><div></div><div><p>Ahogy Rod Dreher <a href="https://europeanconservative.com/articles/commentary/st-hedwigs-a-clean-well-lighted-place/" target="_blank">írja</a> az új Szent Hedvigről: <i>„Alig
van valami láthatóan keresztény a térben. Ez a templom esztétikailag és
szimbolikusan a szent Semmi imádatára hívja a látogatókat. Ez egy
‘tiszta, jól megvilágított hely’, Ernest Hemingway 1933-as, azonos nevű
novellájának nihilista értelmében.”</i></p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/12/D7GdoiQxE70AMnmVuDK8jKpN4ipG4AvDfxVGfH4Z9oE/fit/920/612/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzFkNmYyMjJiNTkwNjQ4NDhhNDQwYmQzN2M5Y2QyNmZh.png" alt="Az új berlini Szent Hedvig-katedrális" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="471" height="313" style="margin-right: 0px;"></div></span></span></span><span><span><span><div>Az új berlini Szent Hedvig-katedrális <br>Forrás: New Liturgical Movement<span><div><p>Egy
katedrálisnak nem az a feladata, hogy nemes egyszerűséget sugározzon,
fehér falakkal és visszafogott ledfényekkel, hanem hogy a mennyei pompát
sugározza. De igazából ez minden templomról elmondható. A katedrális
csak minősített eset.</p></div></span><p>Egykoron a katedrális, falun a
templom volt a település lelki középpontja, gyakran a földrajzi is, és
azért pompázott, mert az Istennek a legszebb, a legjobb, a legtöbb jár. A
templomnak le kell nyűgöznie a belépőt.</p><p>Az egyik gyakori kifogás,
amit papoktól szoktam hallani ezügyben, az az, hogy akinek felnőtt hite
van, annak nincs szüksége pompára, aranyozásra, meg gondolom
antropomorf angyal- és szentszobrokra sem. Csak egyrészt ez nem igaz, ha
komolyan vesszük a megtestesülés tanát, valamint Káin és Ábel
áldozatának történetét. Másrészt a klasszikus katolikus (és
görögkatolikus és ortodox) esztétika azért is volt olyan, amilyen, mert
tudta, hogy a híveknek bizony segítségre van szükségük, és minden
érzéküket meg kell érinteni, nem csak az agyukat. </p><span><div><p>A
minimalizmus nem a felnőtt hitre apellál, hanem a racionalizmus
húzdódik meg mögötte, miszerint elég az eszünk a hithez. Márpedig nem
elég, igenis kellenek a mankók, akár aranyozás, pompa, szobrok és
egyebek formájában, hiszen az Isten imádása nem csak az agyunk, hanem
egész valónk feladata.</p></div></span><p>És én nem adom a racionalista teológiát.</p><p>Egyébként
meg miközben az egyház papjai azt hirdetik, hogy legyen minden hívőnek
felnőtt hite, ami szép és helyes, aközben viszont a modern, idióta
miseruhákkal, a bugyuta ábrázolásokkal és a folyamatos
fiataloschág-mániával valójában infantilizmust sugároznak. Némely
fiatalokat bevonzani hivatott gitáros ének valójában inkább taszít, mert
komoly fiatal felnőtt elneveti magát, amikor meghallja őket.</p></div></span><span></span><span></span><span><div></div><div><p>Én
elhiszem, hogy minden kornak megvan a maga saját stílusa, irányzata,
csakhogy ez általában elég jól kifejezi az adott kor hozzáállását
mindenhez. Az építészek és más művészek körében divatos kortárs izmusok
pedig – szemben a felemelő romanikával, gótikával, barokkal, stb. –
funkcionalizmust és lelketlenséget tükröznek, márpedig ahhoz nem kéne az
egyháznak alkalmazkodnia. </p><p>Akkor inkább már a neostílusok. A
templom és az oltár az Isten dicsőségének hirdetése mellett a hívek
lelki javát kellene, hogy szolgálja, ami előrébb való bármilyen szakmai
bizottság és zsűri nárcisztikus agymenésénél. Lehet, hogy egy 19.
századi neobarokk vagy harmincas évekbeli neogót templomberendezés
úgymond nem képvisel kiemelkedő művészeti értéket, de attól még a lelket
felemelheti és kielégítheti a szépérzékünket. A modern minimalista
alkotásokat is nyilván meg lehet érteni, de akkor is csak az agyunkhoz
szólnak. És nekem senki nem jöjjön azzal, hogy így volt az ősegyházban
meg az ókori egyházban, mert ez nem igaz, egyébként meg a középkort sem
lehet kidobni az ablakon.</p><p>Tényleg időnként elgondolkodom, hogy ha
ez sokáig így marad, akkor átigazolok a görögökhöz vagy az ortodoxokhoz,
nekik még stabil a szépérzékük. Ha pedig legközelebb „szakmai” zsűrit
kér fel egy püspök egy templom, egy oltár vagy bármi más
megpályáztatására, lehet, hogy jól tenné, ha a zsűri felét hétköznapi
laikusokból nevezné ki, akik talán visszavernék a kortárs építészek és
más művészek hibbant ötleteit, és rászorítanák őket, hogy </p><span><div><p>felejtsék el a nemes egyszerűségnek beállított nemtelen minimalizmust.</p></div></span><p>Marshall
McLuhan, a huszadik század médiakutató fenegyereke, A Gutenberg-galaxis
írója konvertita katolikus volt, s a vallással kapcsolatos írásait és
beszédeit egybegyűjtő kötetből kiderül (<a href="https://www.goodreads.com/book/show/25958.The_Medium_and_the_Light" target="_blank"><i>The Medium and the Light</i></a>),
hogy nem igazán szívlelte azt az egyházi megoldást, amikor a papok
minden fenntartás nélkül bevezetik a legújabb technológiákat a
liturgiába meg egyáltalán az egyház életébe, csak hogy az egyház
releváns maradjon, hogy korszerű legyen. A liturgia és a mikrofon
kapcsolatáról szóló, 1974-es tanulmányában például azt fejtegeti, hogy a
mikrofon lerombolja a latin rítus pszichológiáját, minthogy a szent
imát lecseréli pedagógiai traktátusokra. Azóta eléggé kiderült, hogy
igaza volt. Leghíresebb megállapítása az, hogy „a médium maga az
üzenet”, ami azt jelenti, hogy gyakran az üzenethordozó maga fontosabb,
mint amit közvetít, és hát az okostelefonok és applikációk világában ez
elég egyértelmű. Az okostelefon bizgerálásának nem tudunk ellenállni,
akármit is közvetítsen. Persze a mondásra a legnemesebb példa maga az Úr
Jézus, aki nemcsak üzenetet hoz, hanem Ő maga az üzenet is (ezt így
McLuhan is egyértelműen állította). De ha a minimalista alkotásokra
alkalmazzuk, akkor abból azok nem fognak jól kijönni.</p><p> </p><p></p></div></span></span></span>
</div>