<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><h1>Fábry Kornél püspök atya válaszolt:</h1>
<h1></h1><div><a href="https://777blog.hu/2024/10/24/colibatus-eltorlese-noi-papsag-fulbe-gyonas-letjogosultsaga-fabry-kornel-puspok-atya-valaszolt/" target="_blank">https://777blog.hu/2024/10/24/colibatus-eltorlese-noi-papsag-fulbe-gyonas-letjogosultsaga-fabry-kornel-puspok-atya-valaszolt/</a></div><div>
<p style="text-align:center"><i>A katolikus egyházban számtalan
hagyomány van, melyek egy része mai, a dolgok nagy részét relativizáló
korunkban kérdéseket vet fel. Miért van szükség a cölibátus
fenntartására? Miért csak férfiak lehetnek papok, a nők miért nem? Miért
kell a pap ahhoz, hogy bűnbánatot tartsak? Sokunkban felmerülhetnek
ezek a gondolatok, de talán soha nem mertük megkérdezni. A Uspace
podcastban azonban – többek között – ezekre is válaszolt Fábry Kornél
püspök atya.</i><span id="m_1923170377859410383m_5943476068922679153m_-2667754587962168353m_2939511932128253824m_-5062614338611993499gmail-more-65768"></span></p><p style="text-align:justify">A
Uspace Podcast választott részében az egyházról mint intézményről, a
liturgiáról, a cölibátus eltörléséről, a női papságról, a bűnökről, és a
gyónásról beszélgettek Fábry Kornél püspök atyával, aki a tőle
megszokott módon frappánsan és közérthetően válaszolt a nem éppen
egyszerű, viszont sokakat foglalkoztató kérdésekre. Szemlénkben ebből a
beszélgetésből emelünk ki egyes gondolatokat!</p><p style="text-align:justify">A
Uspace podcast házigazdái <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a paphiány témakörében megkérdezték püspök
atyától, mit gondol arról, hogy sokan a cölibátus eltörlésében látják a
paphiány megoldását. Másrészt felvetették azt az </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">– úgy gondolom, sokunk
által ismert </span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">– elméletet, miszerint a cölibátus létjogosultsága a
középkorból ered, az egyházi birtokok egyben tartása okán.</span></b></p><p style="text-align:justify">Fábry
Kornél püspök atya úgy gondolja, hogy<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a cölibátusnak ennél sokkal
mélyebb gyökerei vannak. Most nincs vagyona a papoknak, így nem osztódna
szét semmi. Felvetette ellenérvként, hogy ha a cölibátus a paphiány
oka, akkor a református testvéreknél, az evangélikusoknál, és a görög
katolikusoknál vajon miért csökken a hivatások száma.</span></b> <i>„Sokaknak
piszkálja a csőrét, hogy én úgy döntöttem, hogy szeretnék teljes szívvel
Jézusnak szolgálni. Ezáltal tehát jellé válok, mégpedig annak jelévé,
hogy ha én vállaltam ezt a lemondást, akkor ennek oka van. És ez nem
más, mint az örök élet. </i></p><p style="text-align:justify">
</p><blockquote><p style="text-align:justify"><b style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézusnak </span>sem volt felesége. Mi <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Őt </span>igyekszünk leginkább követni, és ezzel együtt pedig az osztatlan szív egy nagyon jó dolog.”</b></p></blockquote><p style="text-align:justify">Ennek
kapcsán <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>indokoltnak tűnik a felvetés, hogy Jézusnak ugyan nem volt
felesége, de Szent Péternek, aki az első pápa lett, volt.</b></span></p><p style="text-align:justify"><b style="background-color:rgb(217,234,211)"><i>„Ez
így van. Az egyházban volt, aki cölibátusban, volt, aki házasként élt.
Aztán lassan kialakult, hogy ez a kívánt állapot. A görögkatolikusoknak
van feleségük, az ortodoxoknak van feleségük legtöbb esetben, de a
görögkatolikusoknál is előírás, hogy csak az lehet püspök, akinek nincs
felesége. Tehát akkor nagy kérdés, hogy nekem, amikor a papi hivatás
mellett döntök, egy döntést kell meghoznom, és azzal együtt járt a
cölibátus. Nekik két döntést kell meghozniuk, hogy papság, és házas vagy
nem házas papság.” </i></b></p><p style="text-align:justify">Püspök atya
fentebbi válaszában megjegyezte, hogy <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a szolgálathoz szükséges az
osztatlan szív</span></b>. Ezzel kapcsolatban felvetődhet, és fel is vetődött a
podcast házigazdájában, hogy akkor a házasságban osztott lesz a szív?</p><p style="text-align:justify"><i>„Nem.
A Szentírás azt mondja, hogy a házasnak arra van gondja, hogy a férje,
felesége kedvében járjon. A nem házast pedig az Úrral való munkálkodás,
ami leköti. Ezt én megtapasztaltam, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">beszéltem görögkatolikus atyával,
aki azt mondta, hogy irigyel minket. Azt mondta, hogy ha jó
lelkipásztornak érzem magam, akkor rosszlelkű családapának, ha jó
családapának, akkor úgy érzem, hogy a nyájat hanyagolom el.</span></b> Ez nem
könnyű. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Beszélgettem pedagógussal is, aki azt mondta, hogy a piaristákat
irigyli, hogy ők teljes szívvel-lélekkel csak a diákokért élhetnek.”</span></b></i></p><p style="text-align:justify">A
házas- és családi élet témakörében gyakran szóba kerül, hogy <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">tud-e egy
pap hitelesen beszélni a házasságról, párkapcsolatokról és a
szexualitásról úgy, hogy ő ezeket nem élte meg. </span></b>Fábry Kornél atya ezt
egy rendkívül szemléletes képpel válaszolta meg:</p><p style="text-align:justify"><i>„Kérdés
az, hogy tud-e egy orvos hitelesen beszélni egy olyan betegségről, ami
neki még nem volt. Nem az a legjobb orvos, akinek a legtöbb betegsége
volt, hanem aki már sokat látott. Ha valaki családban él, látja a saját
családját belülről. Én viszont <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">sok családdal vagyok kapcsolatban, és
látom a különböző helyzeteket, hátha már találkoztam olyannal, amivel
hozzám fordulnak, hogy máshol már találtak egy megoldást erre. Én is
családban nőttem fel, én is nagycsaládot szerettem volna, csak a Jóisten
közbeszólt, ez egy másik dolog.”</span></b></i></p><p style="text-align:justify">Szintén
<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a paphiány egyik lehetséges megoldását látják egyesek abban, hogy a nők
is lehessenek papok.</span></b> A podcast egyik házigazdája azzal a vicces
mondással élt, miszerint annyi női szerzetesrend van, hogy még a Jóisten
sem tudja számon tartani. Akkor <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nők miért nem lehetnek papok? </span></b>A
podcast ezen szakaszában egy érdekes eszmecsere alakult ki, engedjétek
meg, hogy párbeszéd formájában idézzem:</p><p style="text-align:justify"><i>„
<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> – A papságnak ott van az nagyon szép része, hogy az ő kezükben változik
át az ostya és a bor. Ez a nők kezében miért nem lehet?</span></b></i></p><p style="text-align:justify"><i>– Igazából ennek a hagyománya az, hogy Jézus férfiakat választott.</i></p><p style="text-align:justify"><i>– Nem csak férfiakat választott, hiszen nagyon sok női követője is volt.</i></p><p style="text-align:justify"><i>– Nézzük meg, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ki volt ott az utolsó vacsorán. A 12 apostol.</b></span></i></p><p style="text-align:justify"><b style="background-color:rgb(217,234,211)"><i>– És ki volt ott a keresztnél?</i></b></p><p style="text-align:justify"><i><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>–
Mária és János. De</b></span> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">amikor <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az Eucharisztiát </span>alapítja és a papság
szentségét, akkor nekik adta parancsba, hogy „ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre”. És onnantól kezdve ők adták tovább ezt a hatalmat
kézföltétel és imádság által. Tehát ha Jézusnak szándéka lett volna,
hogy nők is papok legyenek, akkor ők is ott lettek volna az utolsó
vacsorán. De úgy tűnik, ez nem volt szándékában. </span></b>Egyszer beszéltem egy
evangélikus lelkész hölggyel, fiatal volt, három éve volt lelkész. Azt
mondja: a három év elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, ez férfi munka. Itt
az atyaság van jelen, nem az anyaság. Nyilván ezt újra lehet tárgyalni,
de úgy gondolom, hogy az egyház hagyományában az elmúlt kétezer évben
nem véletlenül maradt meg az, hogy férfiakat szentelnek pappá.”</i></p><p style="text-align:justify">Több
vitatott téma van jelenleg az egyházban a női papságon felül, ilyen
például <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyónás</span>ról és a bűn kérdésé</span></b>ről kialakult vita. Nagyon sokan
felteszik a kérdést, hogy <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">miért kell ahhoz egy pap, hogy én Istennel
megbeszélhessem a bűneime</span></b>t. Miért nem elég, hogy csak Isten meg én?</p><p style="text-align:justify"><i>„Van
egy jó hírem. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ha nincs jelen pap, de az őszinte bánatot felébresztem
magamban, akkor az teljes bűnbocsánattal jár. De! Az egyház, mint
intézmény adja az Eucharisztiát, az Oltáriszentséget. Annak vannak
feltételei. És ott van az egyház öt parancsa, – mert ugye ha bármilyen
klubba elmész, ott is van házirend –, amit mindenkinek be kell tartania.
Itt van az évente egy gyónás és áldozás, ami a lelki élet minimuma
egyébként. Az, hogy miért kell pont papnak gyónni? A mai kor éppen ezt
kezdi felfedezni, amikor mindenki coach-hoz jár, meg pszichológushoz,
hogy valakinek el akarom mondani a dolgaimat. Magyar mondás: megosztott
bánat fél bánat, megosztott öröm dupla öröm. Jézus maga adta ezt a
hatalmat feltámadása után: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u>vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok
bűneit, meg lesz bocsátva, akinek nem, annak nem.</u></span> Tehát egy ilyen
hatalmat adott az egyház kezébe, hogy rajtunk múlik, megadjuk-e a
feloldozást vagy nem.”</span></b></i></p><p style="text-align:justify"><i>„<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nem
mindenkinek adhatunk feloldozást. Tehát ha valaki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűn állapotában </span>akar
maradni, akkor nem adhatok feloldozást</span></b>. Például ha valaki azzal jön,
hogy „megyek, hogy valakit megöljek”, nem adhatok előre feloldozást.
Sokan összetévesztik a dolgokat. </i></p><blockquote><p style="text-align:justify"><b style="background-color:rgb(217,234,211)">A gyónás nem csak egy bűnlajstrom. Megelőzi egy bűnbánat és elhatározás, hogy többé nem akarom elkövetni.</b></p></blockquote><p style="text-align:justify"><i><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ezért
fejeződik be így a gyónás: a jóra törekszem,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a bűnt és a bűnre vezető
alkalmat </span>kerülöm</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> A mai korban elkezdődött <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűn tagadása,</span> hogy nincs
bűn. Ha nem lenne bűn, akkor Jézus nem beszélt volna róla. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">És mi az a
bűn? Az, ami elválaszt minket Istentől. Ami a szeretet ellen van. </span>És azt
azért tapasztaljuk, hogy ilyen van a világban. És ha nincsen bűn, akkor
nincs mi ellen küzdeni.”</i></p><p style="text-align:justify"><i><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">„Miért
kell gyónni? A gyóntató egyfajta objektív tükröt is tart. És ez mindkét
irányból lehet segítség. Ha valaki nagyon aggályos lelkiismeretű, akkor
helyre lehet tenni, hogy ne lásson már mindenben bűnt. Bűnt csak tudva
és akarva lehet elkövetni. De lehet valaki teljesen a másik oldalon,
hogy semmit nem tart bűnnek. Felmerül a kérdés, hogy szubjektivizáljuk a
bűnt? Nagyon nehéz, de ebben tud segíteni a lelkivezető. Papként
mondhatom, hogy újat már senki nem tud nekem mondani, meglepetést senki
nem tud okozni. És nem is az számít, hogy ki mit mond. Valaki egyszer
mondta nekem, hogy ő szívesen bejönne a gyóntatószék másik oldalára. Hát
– mondtam neki – ez olyan, mintha be akarnál ülni a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kukásautó
rakterébe</span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Szórják </span>rád <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szemetet</span>. Nem véletlen, hogy nem minden pap
gyóntat szívesen. Annyi rosszat hallani, mire jó? <span style="background-color:rgb(255,242,204)">De gyógyító hely.”</span></span></b></i></p><p style="text-align:justify">Ezek
alapján az embernek eszébe juthat, hogy ha csak bemegyünk a
gyóntatószékbe és felsoroljuk a bűneinket, akkor annak nincs értelme.
Lehet vajon jól gyónni, hogy a gyónásnak legyen értelme?</p><p style="text-align:justify"><i>„Mindig
van értelme. Válasszuk ketté. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A gyónás lényege, hogy a súlyos bűnöket
letegyük, és kapjak érte feloldozást. Ha ezen túl szükségem van
tanácsra, akkor az egy lelki beszélgetés része. De a gyónásban nem
zárjuk ki a beszélgetést sem. Ugyanakkor a jó gyónás feltétele, hogy
alaposan készüljünk fel. </span></b>Nem a gyónás maga az, ami elrontható, hanem az,
hogy hogyan készültem fel. </i></p><blockquote><p style="text-align:justify">Bízzak abban, hogy Isten a legirgalmasabb, magamnak is megbocsátok – sokaknak ez a nagy nehézsége –, és másoknak is megbocsátok.</p></blockquote><p style="text-align:justify"><i>
Ezt <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Miatyánk-ban mondjuk ki, hogy úgy bocsásson meg az Isten, ahogy
mi megbocsátunk az ellenünk vétőknek</span></b>. Tehát mi kötjük meg Isten feloldó
kezét, amíg valaki nem bocsát meg mindenkinek – ez lehet egy hosszabb
folyamat is, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem olyan könnyű <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megbocsátani,</span> főleg, ha súlyos bűnt
követtek el. Nincs mit takargatni, az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten</span> előtt zajlik minden. Én el
is felejtem, nem akarom megjegyezni. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Én nem ciszterna vagyok, hanem
csatorna. </span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A Jóistennek továbbadom és kész. Amikor néha órákat gyóntatok,
utána jó is, hogy átadom Jézusnak az egészet, és nem úgy nézek a
másikra, hogy mit követett el, hanem hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">de jó, hogy megszabadult </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
bűneitől, bármilyen bűne</span> is volt.”</span></b></i></p><p style="text-align:justify">Végül
a podcast házigazdája – úgy gondolom, kicsit mindannyiunk nevében –
megjegyezte, hogy igazán jó tudni, hogy a gyóntató oldaláról ez így
működik.</p><p style="text-align:justify"><i>„<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mindig alázatra nevel.
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Tehát ha nálam egy sokkal szentebb jön be, akkor azért. Ha meg nagyon
bűnös, akkor meg azért, hogy mi mindentől óvott meg a Jóisten</span></b>. Tehát
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindig alázat is van a gyóntatásnál</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nem olyan könnyű.”</span></b></i></p><p style="text-align:right"><b>Kissné Berta Rita</b></p>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>