<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div><b><font size="4">Claret Szt Antal Mária püspök  </font></b><font size="2">/ dr. Diós István</font><b><font size="2"><br></font></b></div><div><br></div><div><a href="https://kattima.hu/hu/app/pray/dios-istvan-napi-kenyerunk-szentlecke-1pt-5-1-14-evangelium-jn-10-11-18-claret-szent-antal-maria-puspok-86224" target="_blank">https://kattima.hu/hu/app/pray/dios-istvan-napi-kenyerunk-szentlecke-1pt-5-1-14-evangelium-jn-10-11-18-claret-szent-antal-maria-puspok-86224</a><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px">
</span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px"><br></span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px">Testvéreim! Ha megkérdeznek valakit, mondja meg, mit tart fontosnak a 
19. században, legtöbben azt felelik, hogy 1848-at, az európai 
forradalmakat vagy a Kommunista Kiáltványt. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Pedig a 19. századnak is 
megvannak a nagy szentjei: Bosco Szent János,  Vianney Szent János,  
Lisieux-i Szent Teréz  és a ma ünnepelt szent, Claret Szent Antal</span></b>. </span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Antal
 fiatal korában a tulajdon bőrén tapasztalta meg, mit jelent az 
iparosodás</span></b>. Mit jelent az, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">tevékenységekből, amiket nagyon sokáig, 
évezredeken át otthon az édesanyák, nagymamák, vagy egy-egy mesterember 
folytatott, egyszer csak nagyüzem lesz</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Üzlet lesz, piac lesz belőle. És
 mi minden jár ezzel!</span></b> Ezt ő úgy élte meg, hogy <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a papa takácsmester volt,
 aki évezredes hagyományok alapján tudta, hogy ő <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagy családot szeretne,
 a felesége mellett sok gyerekkel. Tíz gyermeke volt tehát,</span> s az ötödik</span></b> 
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Antal, a mai szent, aki <span style="background-color:rgb(217,234,211)">3–4 éves korától – természetszerűen és magától 
értetődően – tett-vett a takácsok körül: vitte a fonalat a mamának, 
figyelte, hogyan dolgozik a papa a szövőszéken, és mire tizenegynéhány 
éves, addigra érezte, hogy az ujjában bizsereg a mesterség</span>. Ugyanakkor a
 szíve mélyén hallotta a hívást: „Antal! Gyere utánam! Neked papnak 
kellene lenned.</span></b>” Gyakran ült már a szövőszék mellett, és körülötte 
minden azt sugallta, hogy hamarosan megnősül és folytatja apja 
mesterségét. Feljegyezték róla, hogy a szívében egyre nagyobb lett a 
fájdalom, hogy nem lehet pap. De <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">imádkozott: „Istenem! Nálad minden 
lehetséges. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Én szövök és tanulom a mesterséget, apám kedve és akarata 
szerint, </span>de... Te tudod, hogy én hallom a hangot, ami hív, és ha akarod,
 akkor megtörténik az, amire Te hívsz engem.” S Antal még nem volt 18 
éves</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">amikor a papa egyszer csak azt mondta: „Fiaim, menjetek el. 
Menjetek el Barcelonába. Keressetek magatoknak munkát. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Tönkrementünk.” </span></b>–
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Ekkor élte át </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Antal,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a szövő nagyüzemme<span style="background-color:rgb(217,234,211)">l</span> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">szemben, a kis takácsok 
</span>versenyképtelenek. </span></b>Egyik a másik után tönkrement, föladta foglalkozását<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.
 Antal dolgozni kezdett egy szövőüzemben, és kiderült, hogy tényleg az 
ujjában van a mestersége. A tulajdonos észrevette, és azt mondta neki: 
„Antal! Kinevezlek művezetőnek. Látom, hogy egyik ötlet a másik után 
pattan ki a fejedből, és a szövetek, amiket mi csinálunk, ha a te mintád
 szerint csináljuk, szebbek és jobbak a többinél. Vezesd az üzemet</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">!” 
Antalban azonban már más elhatározás érlelődött meg</span></b>, és azt válaszolta: 
„Uram, köszönöm a bizalmát, köszönöm, hogy eddig itt lehettem, de itt 
van a felmondó levelem. Én elmegyek.” – „Hová mégy? Ki csábított el? Ki 
ajánlott többet?” – „Senki. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Én elmegyek papnak.” – És elment. Mikor 
pappá szentelték, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">tapasztalatból </span>tudta</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy a nagyüzemekbe <span style="background-color:rgb(234,209,220)">behajszolt 
</span>emberek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mennyire sebezhetők</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">. Egyrészt anyagilag vannak kiszolgáltatva </span></b>a 
munkaadóiknak,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> másrészt műveletlenek, azaz képtelenek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">helyesen 
tájékozódni. Ezért legfontosabb feladatának tartotta, hogy olvasnivalót 
adjon ezeknek embereknek a kezébe, illetve kérte a püspökét, hogy ne 
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">kösse </span>őt plébániához. Engedje meg, hogy missziókat tartson munkásoknak 
és lelkipásztorilag elhagyatott vidékeken. Járta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Spanyolországot</span>, és 
ezeknek az egyszerű embereknek, akik nagyon hamar megtudták róla, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
 minap még szövőmunkás volt</span>, érthetően el tudta mondani az evangéliumot</span></b>.
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> És el tudta nekik mondani, hogy akármilyen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nyomorultak </span>vagytok, a 
becsület, meg a hit, meg az igazság, meg a jóság, meg a türelem több, 
mint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a forradalmak</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">. Közben ugyanis jöttek a forradalmi évek. </span></b>A 
legnagyobb megdöbbenésére <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">kinevezték <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világ túlsó végén lévő spanyol 
gyarmat, Kuba szigetének </span>érsekévé. Amikor megérkezett,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">látta, hogy a 
cukornád-ültetvényeken ugyanaz a folyamat játszódik le, mint otthon</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 
takácsokkal.</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> És ott is hallani kezdték a szót az emberek. Megértették, 
amiket ez az Antal püspök mondott. Mert amikor őt hallgatták, kezdett 
kinyílni a szemük, kezdték látni, </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy azok az agitátorok, akik </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 
munkaadóik </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">meg</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a katolikus Egyház </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellen uszítják </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">őket, </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hazudnak</span></b>. 
Antalnak pedig csaknem ráment az élete erre. Meg akarták ölni azok, akik
 a hazugsággal – Antal tanítása miatt – nem értek célt. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyszer csak 
levelet kapott a spanyol királynőtől: „Érsek úr! Sürgősen csomagoljon és
 jöjjön haza!” Hazaérve azt remélte, hogy megkapja a fölmentését, s 
mehet vissza misszionálni. De a királyné közölte vele: „Érsek úr! Azt 
szeretném, ha itt lenne a közelemben, a gyóntatóm lenne, és 
megtámasztaná a királyi házat</span></b>.” <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Antal püspök </span></b>nem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">azt mondta, </span></b>hogy 
„rendben, kérek egy lakosztályt itt, a királyi palotában, X fizetést, Y 
nyugdíjat”, hanem azt mondta: <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">három feltétellel fogadom el a felkérést: 
1) ne kelljen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">itt</span> laknom <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a királyi palotában</span>; 2) ne kelljen beavatkoznom
 soha <span style="background-color:rgb(217,234,211)">politikai kérdésekbe</span>; 3) ne kelljen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">várakoznom</span>: ha őfelsége 
valamit akar, én jövök, de azonnal fogadjon</span></b>. Egy szent püspök, aki látta
 az iparosodó társadalom és az iparosodó Európa bajait, és látta az 
orvosságot is. Jó tudnunk, hogy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezekben az 1850-es években történt a 
Szeplőtelen Fogantatás dogmájának a kihirdetése, és ekkor történtek a 
lourdes-i jelenések. Antal püspök nagyon, de nagyon szerette a Szűzanyát
 és tisztelte a Szűz Szeplőtelen Szívét. Azt a kis társaságot, amit a 
misszionáló szerzetnek alapított, úgy nevezte el, hogy a Szűz Mária 
Szeplőtelen Szívének Fiai. 70 évvel később Fatimában a Szűzanya azt 
kérte, hogy az én Szeplőtelen Szívemnek ajánljátok föl a világot. </span></b></span></div><div><span style="background-color:rgb(255,255,255);color:rgb(0,0,255)"><i><font size="4"><span style="font-family:Roboto,Arial,sans-serif;letter-spacing:0.2px"><b>Imádkozzon értünk ez a szent püspök</b>, <b>mert</b> <b>a problémák, amikkel ő</b> 
<b>találkozott, s amikre ő megoldást is tudott adn</b>i, <b>jelen vannak a mi 
világunkban is.</b> <b>Segítsen nekünk hinni! Segítsen szeretni a Szűzanyát. 
Amen.</b></span><br></font></i></span></div><div>szerző:<b style="background-color:rgb(255,242,204)">Dr. Diós István</b></div>

</div>
</div>