<div dir="ltr"><div><a href="https://www.valaszonline.hu/2024/10/11/berend-nora-szent-istvan-stephen-i-konyv-kritika/">https://www.valaszonline.hu/2024/10/11/berend-nora-szent-istvan-stephen-i-konyv-kritika/</a></div><div><br></div><div>ÜdvözletteL.</div><div><br></div><div>
<h1 class="entry-title">Félresiklott mítoszirtás – így törölné el Szent Istvánt egy új oxfordi kötet</h1>
<div class="gmail-post-meta">
<div><img width="50" height="50" src="https://www.valaszonline.hu/wp-content/uploads/2018/12/Borbás-Barna-szerzői3-96x96.jpg" class="gmail-avatar gmail-avatar-50 gmail-photo gmail-lazy-loaded" alt=""></div>
<div>
<a class="gmail-authorlink" href="https://www.valaszonline.hu/author/borbasbarna/">
Borbás Barna</a>
|
2024.10.11.
|
<a class="gmail-authorlink gmail-thin" href="https://www.valaszonline.hu/category/kult/">
Kult </a>
</div>
</div>
<p><strong>Ha magyarul jelenik meg, minden bizonnyal kisebb botrány
lenne Berend Nóra történész I. István, Magyarország első keresztény
királya – A középkori mítosztól a modern legendáig című új könyvéből. De
mivel „csupán” a világ egyik legjelentősebb egyetemi kiadója, az Oxford
University Press adta ki, idehaza a szűkebb szakmai közegen kívül más
egyelőre nem értesült az angliai magyar medievista meredek állításairól:
István király nagy államszervező mivolta bizonyíthatatlan, nem ő írta
az Intelmeket, nem az övé a Szent Jobb, Koppánnyal vívott harca
kitaláció. Sőt: Berend Nóra arról tájékoztatja a nyugati közvéleményt,
hogy lényegében a „Szent István-mítosz” egésze „levegőre épült”. Mint a
legtöbb posztmodern visszabontási kísérlet, ez is sok sebből vérzik.
Könyvkritika.</strong></p>
<div class="gmail-hird-img">
<a href="https://www.valaszonline.hu/2024/09/09/youtube-ra-fel-szintet-lep-a-hetivalasz/" target="_blank">
</a></div><div class="gmail-hird-img"><a href="https://www.valaszonline.hu/2024/09/09/youtube-ra-fel-szintet-lep-a-hetivalasz/" target="_blank">
</a>
</div>
<div class="gmail-hird-szov">
</div>
<p>„A történészek olyanok a nacionalistáknak, mint a máktermesztők a
heroinfüggőknek: mi adjuk a nyersanyagot a piacnak.” Az neves marxista
historikus, a 2012-ben elhunyt Eric Hobsbawm élces mondását idézi
egyfajta mottóként <a href="https://global.oup.com/academic/product/stephen-i-the-first-christian-king-of-hungary-9780198889342?cc=de&lang=en&" target="_blank" rel="noreferrer noopener">új könyvében</a>
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem kutatója. És mintha más célja nem is
lenne, mint hogy megszakítsa e metaforikus termelési láncolatot:
példátlan lendülettel esik neki nemcsak a populáris, de jórészt a
tudományos Szent István-kép – vagy inkább Szent István-képek –
visszabontásának, helyükre pedig nem állít mást, csak kérdőjeleket.
Azokból pedig kétségtelenül nehéz nacionalista (vagy bármilyen)
programot építeni.</p>
<p>Ami a Stephen I, the First Christian King of Hungary – From Medieval
Myth to Modern Legend című könyvben olvasható, nem lehet teljesen új a
magyar közönségnek. Berend Nóra – Berend T. Iván gazdaságtörténész és
MSZMP-s politikus lánya – néhány évvel ezelőtti interjúi óta újra és
újra kifejti dekonstrukciós ötleteit a középkori magyar történelemmel
kapcsolatban. Szent István ugyan „élt”, de „nem ő volt egyedül az állam
megalapítója”, sőt valójában „nem létezett magyar állam” sem, „nem ő
írta az Intelmeket”, a Szent Jobb „kimutathatóan középkori hamisítvány”,
a Koppány-történet az Anjou-ház hatalmának megerősítésére, „politikai
okból keletkezett” – nyilatkozta Berend a Népszavának <a rel="noreferrer noopener" href="https://nepszava.hu/1138030_hazug-multra-nincs-szukseg" target="_blank">2017-ben</a> és <a rel="noreferrer noopener" href="https://nepszava.hu/3129860_cambridge-i-tortenesz-szinte-csak-tevkepzetek-elnek-szent-istvanrol" target="_blank">2021-ben</a>. Tabudöntőnek szánt tézisei szétfutottak a nyilvánosságban, vitákat váltottak ki, mi is foglalkoztunk <a href="https://www.valaszonline.hu/2022/08/19/szent-jobb-hitelesseg-koppany-istvan-magyarok-tevhitek/" target="_blank" rel="noreferrer noopener">velük</a> augusztus 20-i <a href="https://www.valaszonline.hu/2024/08/19/koppany-mitoszok-tenyek-tortenelem-allamalapitas-istvan-a-kiraly-keresztenyseg-kelet-nyugat/" target="_blank" rel="noreferrer noopener">cikkeinkben</a>.</p>
<p>Az angliai magyar kutató 2019-ben a Koszta László történész emlékére megjelent <a rel="noreferrer noopener" href="https://www.academia.edu/41387910/Szent_M%C3%A1rton_%C3%A9s_Benedek_nyom%C3%A1ban_Tanulm%C3%A1nyok_Koszta_L%C3%A1szl%C3%B3_eml%C3%A9k%C3%A9re" target="_blank">kötetbe</a>
írta meg részletesen, lábjegyzetelve a Koppány- és a Szent
Jobb-problémát. Vagyis azt, hogy előbbi szerinte kitaláció, utóbbiról
pedig nem tudjuk, hogy valójában micsoda. „Amit Szt. Istvánról tudunk,
az későbbi, és írói műgonddal megszerkesztett szövegekből származik. A
középkori szerzők nem a valós múltról próbáltak minél hitelesebb leírást
adni. Nemcsak konkrét célok érdekében komponálták meg szövegeiket, […]
hanem egyrészt más, korábbi szövegekből merítettek ötleteket, másrészt
saját koruk problémáira kerestek megoldásokat.”</p>
<img width="223" height="160" src="https://www.valaszonline.hu/wp-content/uploads/2024/10/berend-nora-stephen-1-konyv-936x675.jpg" alt="" class="gmail-wp-image-93286 gmail-lazy-loaded" style="margin-right: 0px;">Berend Nóra Stephen I c. könyvének borítója
<p>Az új könyv csúcsra járatja a fenti a megközelítést. Egyenesen azt
állítja, hogy a történetírás és a közemlékezet „eltúlzott fontosságot”
(exaggerated importance) tulajdonít Szent Istvánnak, aminek az az oka,
hogy a királyt előtte évszázadokig mitikus legitimációs eszközként
használták különféle társadalmi csoportok. Holott igazából néhány
alapvető életrajzi adatot leszámítva nem tudunk róla semmit.</p>
<p>Az István-mítosz – folytatja Berend – „a magyar történelem alapkövévé
vált”, de történészek a közelmúltban „elkezdték komolyan kikezdeni”,
képletesen szólva, „lyukakat fúrni az alapzatba, hogy kiderüljön, az
építmény levegőre épült” (the edifice is built on air). Itt tehát a szerző nem
kevesebbet állít, mint a hogy a kora középkorral foglalkozó magyar
medievisztika is jórészt légnemű dolgokon nyugszik.</p>
<p>Berend Nóra kötetének provokatív állítások nélkül is lenne tétje,
hiszen utoljára pont harminc éve jelent meg angol nyelvű monográfia az
államalapító magyar királyról: Györffy György István király és műve című
opusának fordítása. A Stephen I -ről minden bizonnyal lesz részletes
történészvita megfelelő szakfolyóiratokban. Most a szöveg és a
szeptemberi – erőteljes bíráló hangoktól sem mentes – <a href="https://www.btk.elte.hu/content/szent-istvan-a-kozepkori-mitoszoktol-a-modern-legendakig.e.7002" target="_blank" rel="noreferrer noopener">könyvbemutató</a> nyomán négy alapvető problémára hívjuk fel a figyelmet.</p>
<h2><strong>Semmit sem tudunk</strong></h2>
<p>„Még születési dátumát sem tudjuk pontosan meghatározni, nem csoda,
hogy nem tudjuk felismerni a jellemvonásait” – írja Berend Nóra Szent
Istvánról. És valóban: a későbbi források alapján 967, 969 és 975 is
lehetett az uralkodó születési éve, mai tudásunkkal eldönthetetlen,
melyik igaz. A tudáshiányt a szerző többször is kiemeli, ahogy azt is,
hogy egykorú hiteles ábrázolás sem maradt fenn Istvánról, hiszen még a
koronázási paláston látható kép – melynek készítője elvileg láthatta a
királyt – sem vehető készpénznek, törvényei és oklevelei pedig nem
eredetiben, hanem későbbi, megkérdőjelezhető másolatokban maradtak ránk. Berend úgy tesz,
mintha a 20. század forrásbőségéből kérdezné fel a kora középkort, majd
felemelt mutatóujjal megállapítja, hogy ezt sem tudjuk, azt sem tudjuk.</p>
<p>Legyünk erősek: sem a cseh Szent Vencel, sem Oleg kijevi fejedelem,
sem a lengyel Nagy Boleszláv születési napját, hónapját és évét <em>sem </em>tudjuk.
Korabeli, mai mércénk szerint 100 százalékosan hiteles ábrázolás róluk
sem készült, „jellemvonásaikról” legfeljebb mozaikos képünk van.</p>
<p>A középkorkutatás lényege ezeknek a mozaikoknak a rakosgatása, a
kevés és töredékes forrásból főzés képessége. Persze relatív, mi számít
kevésnek. Berend Nóra kiemeli, hogy ugyan ismerünk néhány Szent István
által kiadott oklevelet, de azokból egyetlen eredeti sem maradt fenn. Ez
viszont így is több, mint Lengyelország, a Kijevi Rusz és részben
Csehország hivatali írásbelisége. Mint a Pécsi Egyetem professzora, Font
Márta egy ábrán összesítette: az írott források különböző elemei régiós
összehasonlításban igen korán megjelentek a középkori Magyarországon: a
legszélesebb skála csak itt, illetve a Kijevi Ruszban jött létre a
vizsgált időszakban.</p>
<img width="558" height="442" src="https://www.valaszonline.hu/wp-content/uploads/2024/10/irasbeliseg-magyar-lengyel-cseh-kiralyag-kozepkor-2-852x675.jpg" alt="" class="gmail-wp-image-93290 gmail-lazy-loaded" style="margin-right: 25px;">Forrás: Font Márta A keresztény nagyhatalmak vonzásában c. könyve (2005)
<p>Legendák, oklevelek, törvények, magyar krónikák, külföldi krónikák –
szűkebben véve ez az öt forráscsoport áll rendelkezésünkre Szent
Istvánnal kapcsolatban. Mióta magyar szakkutatás létezik, tisztában van
ezek korlátaival. A legnagyobb példányszámban eladott szöveggyűjtemény,
az Osiris-féle 1999-es Árpád-kori legendás és intelmek bevezetőjében szó
szerint olvasható is: „a legendák szerzőinek és az Intelmek írójának
szándékától mi sem állt távolabb, mint az, hogy történelmi forrást
írjanak az utókor számára”. Mégis azzá lettek, a szövegekkel foglalkozó
filológia pedig egy évszázada elemzi őket, egyes állításaiknak hitelt
adva, másokat elvetve, de semmiképpen sem úgy tekintve, mintha a
legendaszerzők – Veszprémy László történész könyvbemutatón elhangzott
szavaival – „notórius hazudozók lennének”.</p>
<p>A legendakritika kézenfekvő példája a Hartvik püspök-féle, Könyves
Kálmán korában íródott István-történet, mely az utókorra hagyományozta,
hogy a király II. Szilveszter pápától kapott koronát. Ezt azonban Gerics
József, Thoroczkay Gábor és más történészek nyomán mára a történészek
elvetették, helyette azt mondják, hogy a koronát valószínűleg a
német-római császár adta, a korban még fontosabb hatalmi jelvénynek
számító királylándzsához hasonlóan. Honnan veszik ezt? Egy kortárs
francia krónikaíró, bizonyos Adémar de Chabannes közléséből, aki leírta,
hogy a császár a magyarok urának „megengedte, hogy teljes szabadsággal
királysága legyen” és „szent lándzsát hordoztasson”, valamint régészeti
következtetésekből (a lándzsát ábrázoló <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Lancea_Regis_d%C3%A9n%C3%A1r" target="_blank" rel="noreferrer noopener">nagyharsányi dénárlelet</a>).</p>
<p>Berend Nóra egyébként pontosan idézi a fentieket a koronáról szóló
fejezetben (Stephen’s Crown), mely a könyv leginkább konszenzuskereső
része, és épp azt igazolja, hogy vannak fontos dolgok Istvánnal kapcsolatban, amelyeket megalapozottan állíthatunk.</p>
<p>Thoroczkay Gábor történész szerint ugyanakkor a szerző konkrét
tartalmi hibát követ el, amikor interpoláltnak, vagyis utólag
módosított, betoldott szövegként hivatkozik Szent István törvényeire.
Tény, hogy a legkorábbi magyar jogszabályokból egykorú kézirat nem
maradt fenn, de az a interpoláció a több későbbi másolatok ellenére sem
állapítható meg.</p>
<p>Berend új könyvében hangsúlyozza korábbi állítását, amely szerint
Szent István leghíresebb hagyatékát, az Intelmeket nem is ő írta. Tovább
súlytalanítja a királytükröt, hogy a kötetben végig „úgynevezett
Intelmek” (so-called Admonitions) formában írja, mint ami „Istvánhoz
köthető” (linked to Stephen). Itt a probléma az, hogy a kutatás
egyáltalán nem állítja, hogy a király maga körmölte volna az Imre
herceghez intézett gondolatait. Sőt – mint Veszprémy László a
könyvbemutatón elmondta – inkább arra van nyom, hogy az uralkodók
diktáltak az írástudóknak az oklevelek és más iratok keletkezésénél,
belevéve saját szempontjaikat. Ez Európában példaként Nagy Károly frank
és II. Henrik német-római császárnál kimutatható. Ha nem feltételezzük,
hogy Szent István udvara kóros manipulátorokból állt, el kell fogadnunk,
hogy az Intelmek („úgynevezett” nélkül) a király szellemi terméke,
amely az ő intenciói alapján készült.</p>
<p>Zsoldos Attila úgy fogalmazott Szent István és III. András című
művében, hogy az államalapítót szívós kitartás, következetesség és jó
helyzetfelismerés jellemezte. A fenti források alapján és az elért
eredményekből (40 évig egyhuzamban uralkodott, egyetlen csatát sem
vesztett, egyház- és államszervezési eredményei túlélték őt) visszafelé
következtetve ennyi a minimum, amit elmondhatunk az első magyar király
Berend Nóra által hiányolt jellemvonásairól.</p>
<h2><strong>A Koppány-probléma</strong></h2>
<p>Augusztus 20-i <a href="https://www.valaszonline.hu/2024/08/19/koppany-mitoszok-tenyek-tortenelem-allamalapitas-istvan-a-kiraly-keresztenyseg-kelet-nyugat/" target="_blank" rel="noreferrer noopener">írásunkban</a>
részletesen bemutattuk a magyar történelem Koppány-problémáját, de
érdemes ezt újra elővenni, mert a Stephen I-ben olvasható mindeddig a
leghosszabb dekonstrukciós érvelés a somogyi vezér alakjával
kapcsolatban.</p>
<p>Berend Nóra megismétli és még részletesebben kifejti korábbi
állítását, jelesül, hogy a Képes Krónikában található Koppány-sztori
csak a 14. században, az Anjou-ház hatalmának megerősítésére, politikai
okból keletkezett, és azóta körkörös érvelések miatt ragadt a magyar
történetírásban. Tény: az 1002-es pannonhalmi alapítólevél pusztán
„németek és a magyarok közötti hatalmas viszályt” említ, és Koppányt
első alkalommal háromszáz évvel később írták le, mint hogy ő maga
elvileg meghalt.</p>
<div class="gmail-wp-block-embed__wrapper">
</div>
<p>Augusztusi cikkünkben már jeleztük, hogy a korszak hazai kutatói
vitatkoznak Berend Nórával. Idéztük Bácsatyai Dániel és Szabados György
történészek véleményét. Thoroczkay Gábor friss olvasatban a
könyvbemutatón a somogyi tizedvitát hozta fel érvként, vagyis azt, hogy
István a pannonhalmi kiváltságlevél szerint Somogy megyét a „hatalmas
viszály” után azzal büntette, hogy szolgává, majd tizedfizetővé tette.
Erről nemcsak magyar források, hanem pápai dokumentumok is tanúskodnak.
Vajon miért kapta meg Pannonhalma apátságként Somogy, az egyetlen
konkrétan említett „lázadó megye” (ahogy az oklevél fogalmaz: „az egyik
megye, a somogyi el akart űzni atyám székéről”) tizedeit? Thoroczkay
szerint amíg ez a kérdés nincs megoldva, nem lehet kiírni a Képes
Krónika által világosan somogyi vezérként azonosított Koppányt a magyar
történelemből. Abban viszont igazat adott Berend Nórának, hogy a
felnégyelés kissé meseszerű és sok kérdést felvető történetét talán el
kell engednie a kutatásnak, és visszaküldeni a legendák világába.</p>
<h2><strong>Szent Jobb</strong></h2>
<p>Berend Nóra megismétli korábbi (lapunk által is idézett) állítását: a
ma ismert Szent Jobb nagyobb eséllyel hamisítvány, mint valódi,
Istvánhoz köthető ereklye, melyet László király „gyártatott” a szentté
avatás miatt. „Istvánról gyakran állítják, hogy egyedülálló nagysága,
jámborsága és bölcsessége és […] »uralkodói teljesítménye« miatt avatták
szentté. A valóságban Istvánt nem az elért eredményeiért, hanem a
László király érdekei, legitimitása miatt avatták szentté. […] István
szentté avatása politikai tett volt” – ezt már az új könyvében állítja a
történész.</p>
<p>Ez a tézis viszont bizonyíthatatlan és nem is logikus. Kicsi a
valószínűsége, hogy László király a saját, pápai vagy európai léptékben
kicsinyes érdekét így keresztülnyomhatta volna a 11. századi egyházon.
István királyt – mivel nem lett vértanú – éppen hogy azért avatták szentté, mert egyházat és államot szervezett a korábban nomád, pogány magyarságnak.</p>
<p>A Szent Jobbal kapcsolatos természettudományos, antropológiai
vizsgálatokat korábbi cikkünkben már sorra vettük. Itt két tényt érdemes
megjegyezni. Az első, hogy a Szent Jobb mumifikálva lett, vagyis ez egy
szakszerűen, kora középkori módszerekkel mumifikált kéz, ergo biztosan
nem a raguzai szervkereskedelem tetszőleges darabja.</p>
<p>A másik, hogy eddig háromszor vonták kutatások alá: 1951-ben Bochkor
Ádám orvosszakértő vizsgálhatta, 1988-ban Szentágothai János és
Nemeskéri János vezetésével négy másik kutató, majd 1999-ben Réthelyi
Miklós és Patonay Lajos, orvosi-antropológiai tanulmányok céljából,
bevonva paleoradiológiai vizsgálatokat is. Ők nem fogalmaztak meg
kételyeket az ereklye hitelességét illetően. Ugyanakkor igaz, hogy a
legnagyobb biztosságot adó archeogenetikai mintavétel eddig nem történt
meg. Ha az egyház vagy a szakkutatás mélyebb bizonyosságot szeretne,
akkor ezt kellene engedélyeztetni.</p>
<h2><strong>István, a király</strong></h2>
<p>Az angolul olvasó közönség számára Berend Nóra könyvének egyik
legnagyobb újdonsága a sokrétűen és mélyen tárgyalt István, a
király-probléma. A szerző imponáló terjedelemben mutatja be a kultikus
rockopera hátterét, popkulturális és politikai következményeit.</p>
<p>A vonatkozó fejezet (The Rock Opera and 1956) egy helyen így
fogalmaz: „A rockopera sokrétűen tükrözi az 1956-os eseményeket.
Istvánnak, mint Kádár Jánosnak, el kell fogadnia a túléléshez szükséges
külső kereteket: a római katolicizmus a szovjet blokkban való bent
maradásnak feleltethető meg. Koppány lázadása Nagy Imre és kormányának
kudarcra ítélt kísérlete […] a függetlenség megszerzésére.” Ezt követően
hosszan tárgyalja a legapróbb lehetséges áthallásokat 1956 és az
István–Koppány-párharc között.</p><p>Berend tehát megengedi, hogy legyen a rockoperának egy ilyen szándékoltan rejtett értelmezése is. Ám közben feltehetően nem olvasta a Heti Válasz 2008-as interjúját a Szörényi–Bródy szerzőpárossal, ahol elhangzott: „Tény, hogy annak idején a KISZ és a párt egy része
is örvendezett a bemutató miatt, mert szerencsénkre tényleg ezt (mármint
a Nagy–Kádár-párhuzamot – <em>a szerk.</em>) olvasták ki a darabból.
Tévesen. Először is: a mű alapötlete Boldizsár Miklóstól származik. Apja
ötvenhatban a hatalom közvetítője volt az írószövetségben. Megmentett a
börtöntől írókat, de rá is vette őket a forradalmat megtagadó
nyilatkozatra. A fia őt, és nem Kádárt akarta megérteni, megírni. István
figurája pedig az önzetlen államférfiúi nagyság példája a darabban.
Kádárral ellentétben ő még a hatalmat is átadná, ha Koppány útja nem a
katasztrófa felé vinné az országot.”</p>
<p>A szerzők tehát cáfolták az István, a király 1956-os áthallásait.
Ebben a tekintetben rájuk érdemes hallgatni, nem a cambridge-i egyetem
történészére.</p>
<h2>Konklúzió</h2>
<p>„Nem vagyok a vulgáris posztmodern híve” – írja a könyvben a szerző
és ez minden bizonnyal így van, Stephen I című könyve mégis pontosan
olyan, mint egy posztmodern dekonstrukciós kísérlet, melynek megírását
aktuális politikai trendek ihlették. Érdemes ehhez felhozni a konkrét
szövegen túl a mintaként hivatkozott, zömmel baloldali és marxista
történészeket: a már említett Eric Hobsbawm, Patrick Geary medievista, a
posztmodern antinacionalizmus képviselője, aki szerint a nemzeti
identitás „eseti konstrukció” vagy a nacionalizmus és etnicitás
kapcsolatáról publikáló John Breuilly professzor. Berend Nórának nem
(vagy nem csak) a Szent István-mítoszokkal van baja, hanem a modern
nacionalizmussal, célja pedig az, hogy annak középkori alapjait
bizonytalanítsa el.</p>
<p>A szerző éppen azt valósítja meg, amivel a középkori szerzőket
vádolja, akik az ő interpretációja szerint a valóság rögzítése helyett
„saját koruk problémáira kerestek megoldásokat”.</p>
<p>Lehetne ez pusztán tudományos belügy, de mivel hosszú idő után ez az
első angolul megjelent monográfia az államalapító magyar királyról, nem
mindegy, ki és hogyan tájékoztatja a világnyelven olvasó közönséget. És
nem csak a korai középkorral kapcsolatban. Október 23. felé közeledve az
olvasó értetlenül konstatálja, hogy a szerző 1956-ot következetesen az
uprising (felkelés) kifejezéssel jelöli a revolution (forradalom)
helyett, holott előbbit inkább marginális helyeken használják (a
forradalom megvalósulását tagadók, illetve a szélsőjobboldali David
Irving), míg utóbbi konszenzuális. Sokadik apró adalék ez ahhoz, miért
lesz Berend Nóra új könyve rendkívül megosztó.</p>
</div></div>