<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">„Érdemes fölkelni!” – Jelenits István atya zseniális öröksége</h1><p class="gmail-article-page-lead">Francesca Rivafinoli írása.</p><div class="gmail-article-page-social"><span class="gmail-article-page-social-interactions"><div class="gmail-container-right"><div class="gmail-social-right"><div class="gmail-social-item"><span></span></div></div></div></span></div><img class="gmail-article-page-thumbnail" alt="null" src="https://cdn.mandiner.hu/2024/09/ct_CW9TvmkfAFLe7L_w5oDrYlEQICW2jjU5blXgFnX0/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzkwODczNmRlM2Y2YjQyOGM4ZGM0YzNkZjg0OWUwNjE2.jpg" width="188" height="106" style="margin-right: 0px;"><span>Francesca Rivafinoli <div class="gmail-author-info-medium">Mandiner</div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>„Érdemes
 fölkelni!” – ismert, hogy ezzel ébresztette Jelenits atya reggelenként a
 kollégistákat, már kezdő nevelőtanárként; ismert méghozzá azért, mert 
piarista öregdiákokon keresztül országszerte máig is számos otthonban 
indul a nap ezzel a mondattal. Amely a maga egyszerűségében zseniális: 
egyszerre tesz kíváncsivá és buzdít, egyszerre bátorít és nógat. Mint 
egy felejthetetlen pedagógus, és mint egy hiteles szerzetespap.</p><p>„Érdemes
 fölkelni” – a szeretetteli, személyválogatás nélküli esélyadás mondata 
is ez: mindenkit komolyan vesz, mindenkiből kinézi, hogy érdemes lesz 
azon a napon a közösségében, a társadalomban jelen lennie, hogy képes 
lesz valamit hozzátenni a nagy egészhez és lesz is abban valami öröme, 
amiért este hálát adhat. Nincs olyan, hogy neked érdemes fölkelni, te 
viszont, lusta kölök, bűnös lélek, dagonyázz az ágyadban – hanem: ha 
fölkelsz, ha jössz velünk és megteszed a kellemetlen első lépést, azt a 
kényelmetlen erőfeszítést, amire én tudom, hogy képes vagy, akkor 
százannyit kapsz. Tudom, mert én már régebb óta talpon vagyok, kinéztem,
 és láttam, sőt, meg is tapasztaltam, hogy mennyire pazar a kínálat.</p><p>„Érdemes
 fölkelni” – a szerény szolgálat, a derűs kereszthordozás mondata is ez;
 a háborút átélt, gyerekként kitelepített, a legsötétebb ötvenes években
 szerzetesnek jelentkező hívőé, és általa mindenkié, aki körülményektől,
 élethelyzettől és életállapottól függetlenül képes személyesen is nap 
mint nap tenni valamit, amitől az ébrenlét órái érdemesek lesznek a 
megélésre. Legyen az akár egy legendássá váló biciklitúra megszervezése,
 akár egy hexameterre való rácsodálkozás, némi türelmes odafigyelés, 
vagy a gondok-bajok között is példamutatóan hűséges, csöndes jelenlét.</p><p>„Érdemes
 fölkelni” – zseniális, és egyben kemény örökség is ez. Amikor Jelenits 
atya huszonévesen kollégiumi nevelőtanár lett, látta, hogy váltótársa, 
egy idős atya énekszóval ébreszti a fiúkat. Ő a maga szerénységével nem 
érezte magát erre alkalmasnak – az öreg példájából kiindulva azonban 
megtalálta, milyen szavakkal tudna a maga módján ő is valami kis 
személyességet vinni a kamaszok számára a ködös hétköznap reggelekbe. És
 mára ő lett az a nagy öreg, akinek életpéldája láttán talán hajlamosak 
lennénk felsóhajtani: de klassz, amit csinált, és ahogy élt; kár, hogy 
mi ezt nem tudjuk. Hogy nekünk botfülünk van, nem tudunk énekelni. Hogy 
megint egy kiváló Emberrel, egy bölcs pappal, egy pótolhatatlan 
pedagógussal kevesebb.</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhukacopthjry"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>Jelenits
 atya azonban ezzel szemben mindennap, minden reggel arra tanít minket, 
hogy sóhajtozás helyett ideje akár egy mégoly tétova, kezdő kollégiumi 
nevelőtanár szintjén, a magunk képességeivel átvenni a stafétát. Érdemes
 fölkelni! Mindenkinek.</p></div></span>

</div><br></div>