<div dir="ltr">
<h1>Szent Gellért püspök és vértanú</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2022. szeptember 24., szombat | 6:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-gellert-puspok-es-vertanu" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-gellert-puspok-es-vertanu</a></div></div><div><a rel="lightbox['g44558']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=44558&v=0&img=c_gellert.jpg" style="margin-right: 0px;" width="487" height="253" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></div><div><a rel="lightbox['g44558']"><span title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle" class="gmail-CToWUd"><br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent
Gellértre<span style="background-color:rgb(255,255,255)">, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szeged-Csanádi </span>Egyházmegye fővédőszentjére </span></span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">emlékezünk
</span>liturgikus ünnepén, szeptember 24-én. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Népünk kereszténnyé válásának
kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként,
remeteként, püspökként és vértanúként szolgálja Istent és a magyarság
krisztusi hitre térését.</span></h3><div><p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent
Gellért </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Velencében született 980 körül. Kisgyermek volt, amikor szülei <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
Szent Márk-székesegyházzal átellenben lévő Szent György-szigetre
vitték</span>. Úgy látszott ugyanis, hogy György nevű fiuk (<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent György napján
született</span>, ezért kapta a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztségben</span> ezt a nevet) <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem marad </span>életben.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fogadalmat tettek, hogy ha a gyermek a sziget bencés szerzeteseinek
imájára meggyógyul, Istennek szentelik az életét, és mindjárt a
monostorban hagyják. A gyermek fölgyógyult, ott maradt, és fokozatosan
bevezették őt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a kor </span>szellemi és Szent Benedek rendjének lelki életébe. A
Gellért nevet édesapja tiszteletére vette föl, aki szentföldi
zarándokútja <span style="background-color:rgb(217,234,211)">során halt meg.</span></b></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Huszonöt éves korában rendtársai perjellé választották, majd Vilmos
apát javaslatára, tudásának elmélyítése céljából másodmagával <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Bolognába
</span>küldték, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári
posztját. Harminckét évesen tért vissza a Szent György-szigeti
monostorba, Vilmos apát <span style="background-color:rgb(217,234,211)">halála </span>után megválasztották apátnak, azonban
három év múlva lemondott, hogy a Szentföldre indulhasson.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gellért 1015-ben indultak útnak két társával <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Zára (ma Zadar)</span> felé. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
tengeri vihar azonban Isztria partjai felé sodorta </span>őket. Ott a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Parenzo
(ma Poreč)</span> melletti <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szent András-sziget </span>kikötőjében vetettek horgonyt,
és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a sziget </span>bencés monostorában találtak menedéket.</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A kényszerpihenő közben </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gaudentius pannonhalmi apát szerette volna
megnyerni Gellértet <span style="background-color:rgb(217,234,211)">magyarországi </span>kolostoralapítási és térítői tervének.
Ő azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy
Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre</b><u><b>. 1015.
május 3-án érkeztek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Pécsre</span>, <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-mor-puspok" target="_blank">Mór püspökhöz</a>. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal innen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Székesfehérvárra,</span> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-istvan-kiraly-magyarorszag-fovedoszentje" target="_blank">István királyhoz</a> mentek, aki megbízta Gellértet fia nevelésével. Nyolcéves volt ekkor <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-imre-herceg" target="_blank">Imre herceg</a>, Gellért hét évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Ezután a bakonybéli remeteség évei következtek.</b></u></span></p>
<p></p>
<p><em>„Történt aztán, amikor látta, hogy a boldog Imre erényekben
fejlődik, és Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfiasan
legyőzi, a nép között való forgolódástól menekülve remeteségbe
igyekezett, amelyet a nép nyelvén Bélnek neveznek, s ott egyfolytában
hét esztendeig böjttel, imádsággal és virrasztással töltötte napjait.
Nem változtatta tartózkodási helyét, cellát épített magának, s abban
könyveket szerzett, amelyeket saját kezével írt meg. Egy napon, amikor
írt, s úgy megiramlott képzelete, hogy észrevétlen álomba szenderült,
odament hozzá egy szarvastehén a borjával, s mellette mindketten
leheveredtek a földre. Egyszerre a hím – egy farkas elől menekülve –
nagy sebbel-lobbal közébük rontott, elfutott vele, kicsinyét pedig a
választott mellett hagyta. Hozzá akart bújni, és földre lökte a tintát,
amellyel írt. Mikor pedig hajlékába tért, a szarvasborjú követte, ő meg
kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle. Máskor pedig
Szent Gellért egy tarisznyát vitt a házába, s azt látta, hogy ajtaja
előtt egy farkas hever. Észrevette, hogy sebesült, kinyitotta hát az
ajtót, és a farkas vele együtt bement. Letette a tarisznyát, a farkas
pedig lába előtt a földre terült, föl sem kelt addig, míg meg nem
gyógyult. Attól a naptól fogva aztán a szarvas fia is meg a farkas is
ott maradt. Kijártak az ajtón a rétre, legeltek és egymást nem
bántották.”</em></p>
<p style="text-align:right"><em>(Részlet Szent Gellért 14. századi Nagy legendájából – <br>fordította: Jelenits István)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1028-ig maradhatott a monostor csendjében és erdei magányában</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ajtony
vezér legyőzése után <span style="background-color:rgb(255,242,204)">S</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>zent István ugyanis rábízta a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">csanádi </span>egyházmegye
megszervezését.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gellért elsőként fölosztotta az egyházmegye területét hét
főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat
állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására
káptalani iskolát szervezett, végül templomokat építtetett, köztük a
székesegyházat és a bencés monostor templomát, melyet a Boldogságos Szűz
oltalmába ajánlott. Tevékenységét István király bőkezűen támogatta.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Gellért „magyar népköltészetünk első hírmondója”, szintén Nagy
legendájában olvasható ugyanis az első utalás népköltészetünkre,
mégpedig egy munkadalra. A „magyarok szimfóniájá”-ról szóló leírás
megkapóan szép:</b></span></p>
<p><em>„Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmében a királyhoz
sietett, és annak a vidéknek erdős környékén, amely disznók hizlalására
volt alkalmas, volt egy falu, és délben ott látták vendégül. Ott
éjféltájt hallotta a malomkövek surrogását, s mivel ilyesmit sohasem
látott, csodálkozott, hogy mi az. Egyszercsak az az asszony, aki a
malmot hajtotta, énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt Valterhez:
»Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?« Mindketten
kacagtak azon az éneken. Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot, és
éneke mind hangosabb lett, a püspök lefeküdt, és még mindig mosolyogva
azt mondta: »Valter, magyarázd meg nekem, mi ez a különös dallamú ének,
amely zengésével arra késztet, hogy hagyjam abba az olvasást?« Erre az
így felelt: »Olyan ének ez, hogy az asszony, aki dalol, szolgálója
vendéglátó gazdánknak, akinél megszálltunk, urának gabonáját őrli, mert
ez idő tájt ezen a vidéken nincs más malom.« Erre így szólt a püspök:
»Mesterség hajtja a malmot vagy emberi erő?« Valter így felelt:
»Mesterség és erő, mert nem állat van elébe fogva, hanem saját kezével
hajtja körbe-körbe.« »Ó, csodálatos dolog ez – mondta a püspök –, hogy
is gondoskodik élelméről az emberi nemzet! Ha nem volna mesterség, ki
győzné a munkát! Boldog ez az asszony – mondta –, aki más ember hatalma
alá vetve ilyen jó lélekkel, zúgolódás nélkül is vidáman végzi köteles
szolgálatát!« Elrendelte, hogy tekintélyes pénzösszeget adjanak át
neki.”</em></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent István halála után <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a vallási és trón</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">viszályok idején</span> Gellért <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
lázadók kezére kerül.</span> 1046 szeptemberében az egyik reggel, a Szent
Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő
vértanúságukról. Az úgynevezett pesti révhez közeledve <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Vata pogány
lázadói kőzáporral törtek</span> rájuk, és a püspököt a később róla elnevezett
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kelen-hegy </span>sziklái<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ról a mélybe taszították.</span> Holttestét ideiglenesen a
pesti Boldogasszony-templomban (a mai belvárosi főplébánia-templom
helyén álló templomban) temették el, később átszállították <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Csanádra</span>.
Szent László uralkodása idején, 1083-ban avatták szentté István
királlyal és Imre herceggel együtt.</b></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b><em>Istenünk, te a vértanúság győzelmével koronáztad és a
halhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd
jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a
földön, annak örök oltalma védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</em></b></font></span></p>
<p><span style="text-decoration:underline"><strong>Forrás</strong></span><br><strong>Diós István:<em> A szentek élete<br></em>Bálint Sándor:<em> Ünnepi kalendárium II.<br>Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1000–1530)</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong><br><strong>(bh)</strong></p></div>
</div>