<div dir="ltr">
<h1>Copertinói Szent József, a repülő misztikus</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2024. szeptember 18., szerda | 6:00<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/copertinoi-szent-jozsef" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/copertinoi-szent-jozsef</a></div></div><div><a rel="lightbox['g90291']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=90291&v=&img=c_o_copertino1_.jpg" width="177" height="266" style="margin-right:0px"><span title="4 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A 17. század misztikusára, Copertinói Szent József minoritára emlékezünk mennyei születésnapján, szeptember 18-án. </span></h3><div><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor
 József meghalt, egész Európában ismerték a nevét</span></b>, pedig nem alapított 
új rendet, nem írt egyetlen könyvet sem, nem kezdett új lelkipásztori 
módszereket.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nemcsak képtelen volt arra, hogy politikai és tudományos 
okossággal belekapcsolódjon az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyháznak </span>a kezdődő felvilágosodással és 
az állami abszolutizmussal <span style="background-color:rgb(255,242,204)">folytatott vitájába</span>, hanem hiányzott belőle 
az a gyakorlatiasság is, amelyet <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy kolostori tisztség</span> viselése 
megkíván.</span></b></p>
<p>Halála után a minoriták rendfőnöke megbízást adott rendtársainak: 
írják meg József atya életét. „Stílusa legyen egyszerű, világos és 
szerény, hasonló József atya boldog lelkéhez. Nem akarom, hogy frázisok 
legyenek beleszőve, vagy hogy a kifejezés előkelőségét keressék benne. 
Azt sem akarom, hogy Isten szolgáját, akiről szó van, dicsőítsék.”</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">József </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az itáliai Copertinóban született 1603. június 17-én. Apja jó 
ember volt, de nem értett sem a pénz, sem a birtok kezeléséhez. Amikor 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">várandós</span> felesége látta, hogy megint jön a végrehajtó, az istállóba 
menekült, ott<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> hozta a világra Józsefet.</span> </span></b>Az anyát komoly, kemény nőnek 
mutatják be. József elsősorban hevességét illetően hasonlított hozzá: 
egyszer késsel támadt valakire, azért anyja egész éjszakára kizárta a 
házból, miután összetört rajta egy botot.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Józsefnek különleges képesség adatott, már gyermekkorában misztikus 
tapasztalatokat szerzett – teljesen magába merült és érzéketlenné vált 
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">minden iránt, ami körülötte zajlott</span></span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ez az állapot csakhamar valódi 
eksztázissá fokozódott</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Meglehetős bizonyossággal tanúsították akik 
ismerték, hogy </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">7-8 évesen „önkívületbe” esett, s teljesen megragadták 
belső élményei, mégpedig zenével kapcsolatban</span></b>. Ezért kapta társaitól a 
„tátott szájú” gúnynevet.</p>
<p>Hozzájárult mindezekhez, hogy <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">nyolc éves korától tizennégy éves 
koráig </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">betegségek választották el</span></b> a<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> külvilágtól és pajtásaitól. Mindez 
hozzájárult ahhoz, hogy </span></b>befelé fordulása tovább erősödjön, belső 
élményeinek <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elhatalmasodása a magányos szemlélődő élet felé fordította.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kolostorba akart lépni, tizenhét évesen fel is vették a kapucinusok 
laikus testvérnek</b></span>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Gyenge egészsége és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kolostori munkákban</span> való 
használhatatlansága <span style="background-color:rgb(217,234,211)">miatt azonban nyolc hónap múlva elbocsátották</span></span></b>. Ahogy
 maga elbeszélte, úgy tűnt neki, mintha akkor a szerzetesruhával együtt 
az eleven bőrét is lehúzták volna róla. Ezután azonban, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagy örömére, 
szolgaként felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult olvasni és 
írni, s végül becsületessége és jámborsága hatására felvették a rendbe 
is. 1628-ban pappá szentelték.</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A Copertino közelében lévő <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Santa Maria de Grottella</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">kolostorba 
osztották be. Külső élete és szolgálata éppen olyan egyszerű volt, mint 
azelőtt; belső világossága, egyszerű és erős lelkének fénye azonban nem 
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">maradhatott elrejtve. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A bűnösök</span> kedvet nyertek a jóra, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a zaklatottak </span>
békét, az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elnyomott</span>ak örömet, a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenved</span>ők vigasztalást és segítséget 
kaptak tőle. Belső élete különösen eksztázisokban nyilvánult meg</span></b>, lelkét
 egyszerűen lenyűgözte Isten nagysága és szeretete. Szellemi képességeit
 magához ragadta Isten és kikapcsolódtak érzékszervei, emellett sokszor 
és hosszasan levitált is. Számos szemtanú látta őt a föld felett lebegni
 vagy repülni. Egyszer egy kolostorban egy festmény volt rá olyan 
hatással, hogy amikor elment mellette, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">felrepült a Megfeszített képéhez,
 és mintha szoborként odaerősítették volna, hosszú ideig ott maradt. 
Máskor mise közben emelkedett föl 30–50 cm magasságba és merült el 
teljesen a misztérium szemlélésében. Az is megtörtént, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">társával 
</span>belépett egy templomba, s az ének hallatára fölemelkedett, de magával 
ragadta<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> társát </span>is és előrerepült vele a tabernákulumhoz</span></b>. </p>
<p><span style="text-align:justify">E rendkívüliség vonzotta a jámbor 
és kíváncsi embereket, a nép és a nemesség Maria de Grottellába indult, 
hogy láthassák József atyát, rendi elöljárója pedig misszionáriusként 
küldte az egész tartományba. Józsefet aztán az inkvizíció kivizsgálás 
végett Nápolyba idézte. Itt azonban semmiféle hamisságot nem tudtak 
megállapítani róla. Mégis <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">át kellett települnie egy olyan kolostorba, 
ahol rejtetten élhetett. 1639-ben rendi atyja, Szent Ferenc városába 
került, és tizennégy évig maradt Assisiben. </span></b></span>.......</p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">József igazi élete – mint az összes szenté – az istenszeretetben 
állt. Lelke olyan dolgok iránt volt érzékeny, amelyeket </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mi észre sem 
veszünk</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Távolból megérezte </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a veszélyt,</span></b> amelybe egy rendtársa utazása 
során került, tudott a pápa haláláról is, még mielőtt bármiféle hír 
érkezett volna róla. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Aki találkozott vele, annak készen kellett lennie 
arra, hogy belelát <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a lelkébe</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Némely embereket, akiknek lelkét bűn 
csúfította el, József olyan torznak látott, hogy sem jelenlétüket, sem 
beszédjüket nem tudta elviselni.</span></p><p>Korának nyugtalansága közepette <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">József világosságot és erőt 
sugárzott. Bíborosok, püspökök, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">fejedelmek </span>keresték fel, vagy ajánlották
 magukat imájába. Mindig szegények és segítséget keresők vették 
körül. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Rendi elöljáróinak mindez gondokat is jelentett. Az ilyen 
rendkívüli ember, mint József nemcsak áldás környezete számára, hanem 
teher is. Az inkvizíció még élesebben figyelte a különös jelenségeket és
 1653 júliusában újra beavatkozott. Józsefet megfigyelés végett a 
</span>pietrarubbiai kapucinus kolostorba vitték Assisiből és elzárták a 
külvilágtól. Ott-tartózkodásának híre azonban gyorsan elterjedt, s 
miséje alatt csakhamar összegyűlt a nép a templom előtt. Átküldték ezért
 Fossombrone nehezen hozzáférhető kapucinus kolostorába. Végül a 
minoriták VII. Sándor pápához fordultak, hogy József visszatérhessen 
egyik kolostorukba. A pápa hozzájárult, átvitelének azonban titokban 
kellett végbemennie. Éjjel vitték az Ancona tartományban lévő Osimo 
minorita kolostorába. Ott élt ettől kezdve elrejtve és a rendtársaitól 
elválasztva, gyakori eksztatikus egyesülésben Istennel.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Amikor 1663 elején beteg lett</span></b>, cellájában felállítottak egy kis 
orgonát; az orgonista játszott neki, ő pedig énekelt hozzá, és a 
többieket is arra szólította fel, hogy énekeljenek vele együtt. „A 
szamár kezd a hegyre felkapaszkodni” – mondta tréfálkozva, amikor 
érezte, hogy közeledik a halál. Szenvedési közepette ezeket mondta: „A 
kéreg nem akar leválni a fáról.”„Borzalmas ez az átmenet.” <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Utolsó 
napjaiban eksztázisban feküdt, belső tűz emésztette és így énekelt: 
„Lelkem, szeress, szeress!” 1663. szeptember 18-án halt meg rendtársai 
körében. A nép ezt mondogatta: „A szent atya meghalt.”</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">1753-ban boldoggá, 1767. július 16-án pedig szentté avatták.</b></p>
<p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete</i></b></p></div>

</div>