<div dir="ltr"><div>Kedves Lista!<br></div><div><br></div><div>Én már legalább 5x újra átelmélkedtem ( a színezésem egyébként az alaposabb, elmélkedőbb olvasást igyekszik elősegíteni) az aranymisés Nagy Károly atya életét. <br></div><div>Az egyik megjegyzése, pl. ami megragadt bennem, hogy az Úristen megrostálta a papnövendékeket is, akikkel együtt kezdett - ő megmaradt HŰSÉGES-nek (ma mosolygó aranymisés), sokak kiestek a rostán.</div><div>Egyébként, az interjú majdnem minden mondata elmélkedési anyag, szerintem.</div><div><br></div><div>Egyébként a napokban olvastam Bíró L. püspök atyától, hogy a HŰSÉG mindig Istentől származik.<br></div><div><br></div><div>Szeretettel,</div><div>Emőke / Mőci<br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Thu, Aug 22, 2024 at 2:41 PM Tamas Godolle <<a href="mailto:tamas_godolle@hotmail.com">tamas_godolle@hotmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div class="msg80225962710519400">

<div dir="ltr">

<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif;font-size:12pt;color:rgb(0,0,0)">

Kedvesek!</div>

<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif;font-size:12pt;color:rgb(0,0,0)">

<br>

</div>

<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif;font-size:12pt;color:rgb(0,0,0)">

Ehhez még annyit, hogy Marci öcsém papi pályáját alapvetően (s jó irányban!) meghatározta ugyanez a nagyszerű Károly atya, amikor ott szolgáltak a Havanna-lakótelepen!</div>

<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif;font-size:12pt;color:rgb(0,0,0)">

<br>

</div>

<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif;font-size:12pt;color:rgb(0,0,0)">

Tamás</div>

<div id="m_68929744637298894appendonsend"></div>

<hr style="display:inline-block;width:98%">

<div id="m_68929744637298894divRplyFwdMsg" dir="ltr"><font face="Calibri, sans-serif" style="font-size:11pt" color="#000000"><b>From:</b> Grem <<a href="mailto:grem-bounces@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem-bounces@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>> on behalf of Klára Hegyi <<a href="mailto:hegyiklaramnt@gmail.com" target="_blank">hegyiklaramnt@gmail.com</a>><br>

<b>Sent:</b> Thursday, August 22, 2024 12:32 AM<br>

<b>To:</b> <a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> <<a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>><br>

<b>Cc:</b> grem@turul banki. hu <<a href="mailto:grem@turul.banki.hu" target="_blank">grem@turul.banki.hu</a>><br>

<b>Subject:</b> Re: [Grem] !!! Mindig Isten vezette aranymiséjéig sok kísértés, csábítás, nehézség ellenére és "a mustármag fává terebélyesedett".</font>

<div> </div>

</div>

<div>

<p dir="ltr">Károly Atya Egyházunk konstruktív, lélekben is délceg alakja. A remetei zarándoklatra is számtalanszor biciklis hittanosokkal érkezett. Személyeden nem ismerem. Mélyen tisztelem agilitása, imádságos kelkülete okán. Egyházi közbeszéd szerint a papok

 létszáma rövidesen megfeleződik. Kérjük az aratás Urát, küldjön hasonló elkötelezett lelkeket a paoi szolgálatra. Amen. Klári</p>

<br>

<div>

<div dir="ltr">Klára Hegyi <<a href="mailto:hegyiklaramnt@gmail.com" target="_blank">hegyiklaramnt@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2024. aug. 16., P 13:19):<br>

</div>

<blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">

<p dir="ltr">Köszönöm a megosztást</p>

<br>

<div>

<div dir="ltr">Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" rel="noreferrer" target="_blank">greschem@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2024. aug. 16., P 10:25):<br>

</div>

<blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">

<div dir="ltr">

<h1>Interjú az aranymisés Nagy Károllyal</h1>

<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">Nézőpont</a> – 2024. július 16., kedd | 19:50</div>

<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-mustarmag-mindenhol-fava-terebelyesedett-interju-az-aranymises-nagy-karollyal" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-mustarmag-mindenhol-fava-terebelyesedett-interju-az-aranymises-nagy-karollyal</a>

<div> <br>

</div>

</div>

<div><a rel="lightbox['g140471'] noreferrer noreferrer"><img width="471" height="314" style="margin-right: 0px;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&img=c_9m7a5555.jpg"><span title="8 kép a galériában, kattintson!"><br>

</span></a></div>

<h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A nevén szólította, kiválasztotta a Jóisten</span>, s

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">a folyamatos ellenszélben</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">

is úgy irányította </span>az életét, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">

hogy végül pap lett. Ahová helyezték, ott élő közösség született.</span> Nagy Károlyt 1974. június 23-án szentelték pappá Vácott, s

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">idén június 22-én mutatta be aranymiséjét

</span>a budapesti Rózsafüzér királynéja-templomban. A plébánián beszélgettünk vele.</h3>

<div>

<p><b>– Hogyan jött a gondolat, hogy pap legyen?</b></p>

<p>– Úriból származom, ott születtem. Amikor a szülőfalumban bemutattam az első szentmisémet, a helybéli plébános elmondta a híveknek, hogy valamikor réges-régen bent járt egy nagymama a plébánia irodájában a hároméves unokájával, és a kisfiú egyszer csak megszólalt:</p>

<blockquote>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Lelkiatya, emeljen föl! Miért? Meg akarom csókolni a Jézuskát. Miért akarod megcsókolni? Mert nagyon szeretem.</b></p>

</blockquote>

<p>A templomban a plébános még hozzátette: hát, itt van az az unoka, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">most mutatja be az első miséjét.</span></b></p>

<p><a title="" rel="lightbox['g140471'] noreferrer noreferrer"><img alt="" border="0" width="471" height="314" style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5092.jpg"></a></p>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Pici koromtól kezdve mindennap mentem misére a nagymamámmal.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Otthon néha „misézgettem” a hokedlin</span></b>, a nagymamám volt a kántor. Ötéves koromtól nyolcadikig ministráltam, de kamaszként már eszemben sem volt, hogy pap legyek. Az osztálytársaimmal összebeszéltünk,

 hogy Budapestre jelentkezünk egy élelmiszeripari iskolába, fel is vettek bennünket. A plébános jött családlátogatásra, és katolikus gimnáziumba invitált, de hozzátette, ettől még nem kell papnak mennem, lehetek bármi. Én szívesen jártam volna az iskolába,

de tartottam attól, hogy mit szólnak hozzá a szüleim, mert házépítésben voltunk éppen, pénz nélkül, a kollégiumot pedig fizetni kellett. Édesapám erre azt válaszolta: legfeljebb húsz évvel később lesz kész a ház, nem áll a jövőm útjába<span style="background-color:rgb(217,234,211)">.

Mivel nagy focistának számítottam, rám küldték a falu legjobb játékosát, hogy győzzön meg, maradjak.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Végül mégis Kecskemétre kerültem, a Piarista Gimnáziumba.</span></b>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Második este a kollégiumban valami papi hivatással kapcsolatos megbeszélésre az igazgatóhoz kellett mennie annak, akinek a nevét olvasták.</span></p>

<blockquote>

<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagy Károly – hangzott el kétszer is</span></b>. Gondoltam, biztos van más is, akit így hívnak, hiszen én – mondtam is – nem akarok pap lenni. Végül nem agitáltak, de

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy a nevemen szólítottak, megérintett.</span></b></p>

</blockquote>

<p><b>– Aztán mégis<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">

jelentkezett a szemináriumba.</span></span></b></p>

<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Harmadikos gimnazista voltam, amikor újra felmerült bennem, hogy pap is lehetnék</span></b>. Amikor negyedikesként félévkor dönteni kellett a továbbtanulásról, utolsóként adtam le a jelentkezési lapot,

 mert <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">tanárnak is szívesen mentem volna. Végül azt írtam rá: hittudományi főiskola.</span></b></p>

<blockquote>

<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sokszor átéltem, hogy </span>

<span style="background-color:rgb(208,224,227)">„nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”,</span></b>

<b>hiszen kiválasztott az Isten, és úgy irányította az életemet, hogy most itt vagyok.</b></p>

</blockquote>

<p><a title="" rel="lightbox['g140471'] noreferrer noreferrer"><img alt="" border="0" width="471" height="314" style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5366.jpg"></a></p>

<p><b>– Hogyan teltek a kispapévei?</b></p>

– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Felvettek az egri szemináriumba. Szeptemberben huszonegyen kezdtük meg a tanulmányainkat.

<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Októberben aztán a névsor közepéről öten behívót kaptunk, pedig

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kispapokat</span> addig nem vitték katonának.</span></b>

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nagyatádra kerültem. „Kegyhely” volt – piszok egy hely.

</span></b>Tízen kispapok az úgynevezett sportszázadba kerültünk, ahol <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">többek között börtönviseltekkel voltunk együtt. Állandó volt a trágár beszéd, és sokszor hallottuk: Csuhások, sorakozó! Hajtottak minket

éjjel-nappal. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Fél évig ki sem léphettem a laktanyából,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> pedig mások mehettek.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha valaki betért a templomba,</span></b> amikor kimenőt kapott,

<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">lecsukták.</span></b></p>

<p><b>– Hogyan őrizte meg a hitét? </b></p>

<p>– Előtte kaptunk két hónap kóstolót a szemináriumból, és <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egymásban is tartottuk a lelket</span></b>. Semmiféle vallásos irat nem lehetett nálunk,

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy pap barátom lapokat küldött be nekem a Szentírásból, levélben. Ezeket köröm nagyságúra összegyűrtem, és

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">az őrségben </span>olvasgattam, mert

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">olyankor</span> egyedül voltam. </span>

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">A katonaság alatt megedződtem.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Megtanultam engedelmeskedni</span></b>,

<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hiszen</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">abszurd és értelmetlen parancsokat osztogattak, teljes megalázásban volt részünk.</span></b> Amikor leszereltünk, ötből négyen visszamentünk

 a szemináriumba. Jött egy levél, rendőrtoborzó volt a leszerelt katonáknak. Köszöntük a meghívást, maradtunk.

<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Annyi csábítás, kísértés, útkereszteződés volt

</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az életemben!</span></b> <b>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mégis ebbe az irányba jöttem, Isten irányított.</span></b>

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szemináriumban</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> aztán idővel

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyedül </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">maradtam</span> a katonaviseltek</span></b>

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">közül.</span></b> Csukott szemmel kinyitottam

<b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">a Bibliát. Gedeon történeté</span></b>t olvastam, ami arról szól, hogy<b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten megrostálta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">

a népet</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span> </span>

</b><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyértelmű volt számomra, hogy nekem maradnom kell</span></b>.</p>

<p><a title="" rel="lightbox['g140471'] noreferrer noreferrer"><img alt="" border="0" width="471" height="314" style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a4726.jpg"></a></p>

<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor felszentelték, Izsákra

</span>került, Kecskeméttől harminc kilométerre.</b></p>

<p>– Marosi Izidor volt ott a plébános, aki később váci püspök lett. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A hetvenes évek<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> vallás</span>üldözésében

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy oázis volt az a település: működött az iskolai hittan, holott az igazgató ateista volt, a férje meg a párttitkár.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Fegyelmet tudtam tartani a gyerekek között, de mindennap játszottam, fociztam velük</span></b>. Jó csalinak bizonyult, hogy</p>

<blockquote>

<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">izgalmas történetet olvastam nekik

</span></b>az óra utolsó öt percében, majd kifúrta az oldalukat a kíváncsiság, hogyan fog befejeződni. Holnap elmondom…<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Így egyre több hittanos lett.</span></b></p>

</blockquote>

<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miért helyezték </span>innen

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kecskemétre</span>?</b></p>

<p>– Amikor már három éve Izsákon voltam, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kecskeméti nagytemplomban

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">meghalt</span> a plébános</span></b>. Ötvenezer ember tartozott oda,

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Közép-Európa

</span>legnagyobb plébániája volt. A püspök nem akarta, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">

hogy békepapok kerüljenek oda, ezért rábeszélte Izidor atyát, hogy vállalja az ottani szolgálatot, s ő Krisztus testének építése végett igent mondott.

</span></b>Kecskeméten addig nem volt hitoktatás, csak két hónapos szentségi felkészítés, ezért

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">oda akart vinni káplánnak, hogy beindítsuk a hitoktatást.

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Két évébe telt,</span> mire odakerültem, mert nem jártam

</span></b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">békegyűlésre</span></b>. A

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">kecskeméti Nagytemplomban aztán az egyik káplántársammal belekezdtünk a kétéves szentségi felkészítésbe,

</span></b>pecsételtünk a gyerekek kiskönyvébe vasárnap és a hittanórán.</p>

<p><b>– Hogyan emlékszik vissza a Nagytemplomban töltött évekre?</b></p>

<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tizenegy évig voltam ott, s ezalatt ezer hittanossal foglalkoztunk. Kijártam

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">tanyákra is. Az egyik csoportomban nyolcvan nyolcadikos volt együtt, többen nem fértek be a terembe.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szülők havonta jöttek „szülői értekezletre”. Észre sem vették, hogy felnőtthittanra járnak, és sokan a gyerekeik elsőáldozása után is maradtak. </span></b>Ötszáz temetés, ötszáz keresztelő és ugyanennyi esküvő

 volt egy évben<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">, előfordult, hogy szombaton kilenc házasságkötés követte egymást. A házasulandóknak is

jelenléti ívet kellett vezetniük a vasárnapi szentmise-látogatásról. Sokan nem voltak vallásosak, nem szívesen jöttek, mégis belőlük született meg az első házaskör.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Vasárnap óránként volt mise, reggel nyolckor kezdődött a családok miséje. Tele volt a nagytemplom a nyolcvanas években. Városföldön új templomot is építettünk.</span></b></p>

<p><a title="" rel="lightbox['g140471'] noreferrer noreferrer"><img alt="" border="0" width="471" height="314" style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5439.jpg"></a></p>

<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan került azután a Havanna-lakótelepre?</span></b></p>

<p>– Marosi Izidor atya mondta, hogy készüljek, mert plébánosnak akar küldeni Bánk József püspök. Egy hét után aztán azzal állt elő: Nem neked kell költöznöd, hanem nekem. Akkor nevezték ki ugyanis váci püspöknek. Én Kecskeméten plébániai kormányzó lettem,

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Marosi Izidor pedig püspökként megmaradt plébánosnak, nehogy békepapot nevezzenek ki a helyére.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy szép napon aztán két helyet is felkínált, hogy válasszak. Én azt mondtam, ahova a püspök küld, oda megyek. Mindig ez volt az elvem. Így nevezett ki plébánosnak a húszezres Havanna-lakótelepre, tízemeletes

 házak közé. Az ottani plébános </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">már nyolcvanéves volt, ötven éve ott szolgált.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Nem</span> szabott feltételeket<span style="background-color:rgb(255,242,204)">

<u>a szentségek kiszolgáltatásához,</u></span><u> </u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>én szigorú feltételrendszert képviseltem</u> ott is. Éppen akkor készült el a plébániaépület,

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">de teljesen üres volt</span>, matracon aludtam. Az évek során hét rózsafüzércsoport született, férfiakból és fiatalokból is, családcsoportok, baba-mama csoportok alakultak. Tizenhét évig voltam végül a Havannán.</span></span></b></p>

<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan lehetett evangelizálni

</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a lakótelepen?</span></b></p>

<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szentségimádás és<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> homokozó</span></span></b>. Mivel az odaérkezésemkor fejeződött be az építkezés, maradt egy kupac homok a plébánia udvarán.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">

 Egy kétgyerekes anyuka kérdezte, bejöhetnek-e játszani a kicsikkel, mert ide nem

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">piszkítanak</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a kutyák. Százával néztek ablakok

</span>az udvarra, így aztán más anyukák is bekéredzkedtek. Csináltunk egy homokozót, csúszdát, s mindennap telt ház lett az udvaron.</span></b></p>

<blockquote>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha jött valaki kereszteltetni a gyerekét, mondtam neki, hogy először üljön be a homokozóba.

</span></b>Csodálkozott, ne vicceljek már. De <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a felkészülés ott kezdődik, a közösséggel.</span></b></p>

</blockquote>

<p>Persze beszélgettem vele, adtam neki hittankönyvet is. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor eljött az ősz, az anyukák bejöttek a plébániára, később érkezett egy óvónő, aki szívesen foglalkozott a gyerekeikkel. Így indult a Szent László

 Katolikus Családóvoda </span></b>története.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Nem vallásos szülők</span></b>

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">is jöttek a gyerekeikkel. Kérdeztük, miért ide hozzák őket, válaszul volt,

aki <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy szívet rajzolt. Nem kényszerítettem senkit, hogy templomba járjon, mégis bekívánkoztak.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Óriási apostolkodási lehetőség volt a lakótelepen! Sok megtérés, házasságrendezés, felnőttkeresztelés, elsőáldozás, bérmálás történt.</span></b></p>

<blockquote>

<p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Ezt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">választottam aranymisés mottómnak:</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> „Az Úr pedig naponta vezetett hozzájuk olyanokat, akik

 hagyták magukat megmenteni.”</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ötven éve egyfolytában ezt tapasztalom</span></b>. Sosem látott emberek jöttek és jönnek, Isten idevezeti őket.</p>

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A Katolikus Karitász országos igazgatója is volt.</span></b></blockquote>

<p>– A kilencvenes években esperes lettem. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye zsinata után hármunkat, Erdő Pétert, Blanckenstein Miklóst és engem püspöki helynöknek neveztek ki, hogy a zsinat határozatait

életre váltsuk. A püspöki konferencia titkárságáról <span style="background-color:rgb(255,242,204)">telefonált Veres András, hogy várják az igenemet, a Katolikus Karitász országos igazgatója lennék.

<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mondtam, hogy nem tudom vállalni</span></b>,

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">végül mégis kialkudtunk egy évet. Hét éven át maradtam aztán igazgató. Dolgos életem volt, és négy táskám aszerint, hogy hova kell mennem aznap: az érsekségre, a karitászba, esperesi vagy plébánosi szolgálatba.

</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ekkor voltak a nagy árvizek</span></b>

<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kárpátalján, Erdélyben</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a cunami</span></b>

<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Srí Lankán,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">ahol</span></b>

<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kétszázezren meghaltak, rengeteg volt</span></b>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">az árva, házak tűntek el a föld színéről.

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kétszer is jártam ott, mert országos gyűjtést rendezett a püspöki konferencia. Négyszázmillió forint jött össze a megsegítésükre, építettünk ebből egy kis falut, két kollégiumot külön fiúknak és lányoknak.

 Az ünnepélyes átadón két angol nyelvű ünnepi beszédet mondtam, bár sosem tanultam angolul. A tolmács fonetikusan leírta a szöveget, és segített a kiejtésben.</p>

– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Később áthelyezték a Thököly úti templomba.

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mi</span> várta ott?</span></b></p>

– Korábban a domonkosoké volt a templom, ami egy tűzvészben leégett, és tíz évig be volt zárva.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rendbe kellett tenni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">

az épületet, összeszedni a közösséget, mert a csoportok nagy része megszűnt.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az első Veni Sanctén </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak három

</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">óvodás </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">és egy

</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">középiskolás volt jelen</span></b>,

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">

egyetlen fiatal pár jött házashittanra. Sokféle felnőttcsoport alakult aztán, akár spontán kezdeményezésből.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A plébánián most van bibliaóra, felnőtthittan, katekumencsoport, házaskör, ifjú párok köre, életigekör, nyugdíjas csoport… Kéthetente reggel hat órakor összejön öt-hat férfi dicsőíteni, alakult egy férfiakból

 álló Brenner János-rózsafüzércsoport, olyanok is vannak, akik közösen olvassák a Szentírást, az úgynevezett E csoportba pedig egyedül élők járnak. A

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">covidjárvány</span> alatt az egyik férfi kitalálta, hogy minden este fél kilenckor

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">Zoomon közösen mondjunk rózsafüzért a betegekért. Egy papot visszaimádkoztunk az életbe.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Azóta is imádkozunk minden este, különböző szándékokra. Minden hónapban megyek túrázni, biciklizni a kedves hívekkel, vannak közös lelkigyakorlataink.</span></b></p>

<blockquote>

<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy templom, egy család” – ez a jelmondatunk, nullától százévesig bárki csatlakozhat hozzánk. </b></p>

</blockquote>

<p><a title="" rel="lightbox['g140471'] noreferrer noreferrer"><img alt="" border="0" width="471" height="314" style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5473.jpg"></a></p>

<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miből merített erőt és kitartást a szolgálathoz?</span></b></p>

<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">– Nagy ajándék, hogy negyedéves kispap koromban hallottam a Fokoláre lelkiségéről, mivel meghívták a szemináriumba Tomka Ferenc atyát, aki Rómában tanult. Nagyon megtetszett, ahogy a közösség együtt éli

az evangéliumot. A kispapokkal szerettünk volna hetente egyszer közösen olvasni Szentírást, a rektor végül nagy nehezen beleegyezett. Néhányunkban fellobbant a közösség iránti vágy, együtt kirándultunk vagy mentünk a szegényekhez.

</u>Tomka atya „zuglelkigyakorlatokat” tartott nekünk. A lelkiség alapja <u>az életige: elkezdtük élni, amit olvastunk

<span style="background-color:rgb(208,224,227)">a Bibliában</span>, és megosztottuk egymással, ki hogyan teszi ezt

<span style="background-color:rgb(217,234,211)">a mindennapjaiban. Az évfolyamból hárman összebeszéltünk, hogy kérjük, helyezzenek minket közel egymáshoz. Kétszáz kilométerre, százhúsz kilométerre dobtak szét bennünket.

<u>Csütörtökön szabadnapot kértünk a plébánosainktól, és utaztunk éjjel-nappal, csak hogy találkozhassunk. Ötven éve csütörtök a közös napunk.</u></span></b></p>

<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ma már két ága van a papi Fokolárnak, harminc fölötti létszámmal. Tizenvalahányan éljük az anyagi és a lelki javak közösségét</span></b>. Hétfő este Zoomon beszélgetünk, minden csütörtökön este találkozunk,

 lelkinapunk van, kirándulunk, és <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">minden nyáron tíz napot együtt nyaralunk. Ez az erőforrásunk. Idővel nyitottunk a többi paptestvér felé is, mert sok a magányos pap. Vasárnap esténként találkozókat szervezünk,

rövid munkavacsora után közös esti dicséretet mondunk, majd megosztjuk egymással, hogy vagyunk. Kieresztjük a szelepeket, és feltankolva kezdjük az új hetet.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Péntek reggel ketten-hárman összejövünk, elővesszük a vasárnapi evangéliumot, és mindenki elmondja, kinek milyen üzenet érkezett. Nem prédikációt „gyártunk”, de az is kikerekedhet ebből.</span></b></p>

<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miért hálás most elsősorban</span>, ha visszatekint az eltelt ötven évre?</b></p>

<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Azért, hogy mennyi embert vezetett ide az Isten! </span></b></p>

<blockquote>

<p>Minden szolgálati helyemen azt tapasztaltam meg, amit az evangéliumban olvasunk, hogy

<span style="background-color:rgb(208,224,227)">a mustármag fává terebélyesedik.

</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hálát adok Istennek, hogy az eszköze lehetek, hogy kiválasztott és használt.</span></b></p>

</blockquote>

<p>Eszembe jut, hogy egyszer a katonaságtól hazamehettem két napra. A kapuügyeletes mindig feltartotta a kimenő katonákat, így lekéstem a vonatot, fél nap elúszott. Másnap megtudtam, miért alakult így: akkor történt Magyarország legnagyobb vasúti szerencsétlensége,

 negyvenhárman meghaltak. Isten így akart megóvni. Úgy látta jónak, hogy maradjak, mert még terve van velem.

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mindenben az ő szeretetét érzem. </span></b></p>

<p><b>Fotó: Merényi Zita</b></p>

<p><b><b>Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír</b></b></p>

</div>

</div>

_______________________________________________<br>

Grem mailing list<br>

<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>

<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer noreferrer noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>

</blockquote>

</div>

</blockquote>

</div>

</div>

</div>

_______________________________________________<br>

Grem mailing list<br>

<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>

<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>

</div></blockquote></div>