<div dir="ltr">
<h1>Szent X. Piusz pápa</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2022. augusztus 21., vasárnap | 9:01<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-x-piusz-papa" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-x-piusz-papa</a></div></div><div><a rel="lightbox['g39036']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=39036&v=1&img=c_piu.jpg" width="337" height="151" style="margin-right:0px"></a></div><div><a rel="lightbox['g39036']"><span title="3 kép a galériában, kattintson!"></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">X. Piusz </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">(Giuseppe Melchiorre Sarto; Riese, 1835. június 2.</span> – <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Róma, 1914. augusztus 20.) a Katolikus Egyház 257. pápája volt.</span></h3><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Giuseppe
Melchiorre Sarto 1835-ben született az észak-olaszországi Treviso
közelében, Riesében. Édesapja szegény parasztember volt. A falusi
gyermek vidám, kalandokkal teli életet élt, melybe </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">belefért a gyakori
ministrálás</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">de a madarászás is. Tizenkét éves korától Castelfranco
algimnáziumába járt; középiskolai tanulmányait Padovában fejezte be</span></b>.
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Teológiai tanulmányait ugyanitt, a szemináriumban végezhette.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">23 éves korában szentelték pappá <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Castelfrancóban</span>. A <span style="background-color:rgb(217,234,211)">trevisói </span>
egyházmegye papjaként először káplánként szolgált <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Tombolóban</span>, majd
plébánosként <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Salzanóban</span>. Őszinte szeretetet tanúsított Krisztus és az
Egyház iránt; alázattal és nagy odaadással szolgálta a rászorultakat. A
nép plébánosa volt, a kicsinyeké és a szegényeké, azoké, akik közül ő
maga is származott, s akiket minden erejével támogatott. A fiatalokat,
ha kellett, írni, olvasni tanította, a szegényeket és betegeket
szorgalmasan látogatta</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Számtalan történetet őrzött meg a hívek
emlékezete ebből az időszakból.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyik ínséges esztendőben</span> szegényeknek gyűjtögetve plébániájára is
bekopogtattak</b></span>.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Húsz zsák kukorica volt a magtárban</span>, és Sarto mindent
odaadott. A kérdésre, hogy mi lesz vele, a plébános így válaszolt: <span style="background-color:rgb(255,255,255);color:rgb(0,0,255)">„Ne
nyugtalankodjatok miattam, a Gondviselés engem még soha nem hagyott
cserben”.</span></span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Egyszer a falu határában lévő szőlőt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">valami betegség támadta meg,
olyannyira, hogy</span> a szüret <span style="background-color:rgb(234,209,220)">veszélybe került</span></span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A plébános tanácsot tartott a
híveivel, majd vasárnap, mise után kihirdette nekik: „Holnap reggel
harangozni fogunk, és megáldom <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a kertjeiteket és földjeiteket.</span>
Imádkozzatok velem együtt, és legyetek nagy bizalommal.” És történt,
hogy másnap <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a szőlőkről </span>eltűnt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a betegség!</span></span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Prédikációinak a szomszédos falvakban is híre járt, az emberek nem
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">sajnálták</span> </span>a többórás gyalogutat sem, csak hogy hallhassák. Mikor ezen </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
többi</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">plébános </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">megsértődött, s panaszt emeltek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a püspöknél, ezt a
választ kapták: „Csináljátok<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ti </span>is ugyanúgy!”</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">1875-ben <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Trevisóban</span> kanonok lett, és a helybéli szeminárium lelkivezetője.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">1884-ben a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">trevisói </span>püspök kezéből vette át kinevezési okmányát:
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mantova</span> püspöke lett. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Méltatlannak </span>tartotta magát e feladatra: levelet
írt Rómába, kinevezése semmissé tételét kérve. Róma válaszában az
engedelmesség erényének gyakorlására intette.</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Püspöki szolgálata idején is példás lelkipásztori szolgálatot
végzett. A szeminárium rektora lett, de erkölcstant és gregorián éneket
is tanított. Négy év alatt végiglátogatta egyházmegyéjét, majd
egyházmegyei zsinatot tartott. Közvetlensége, egyszerűsége, jósága
sokszor még az Egyház </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellenségeit</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">is lefegyverezte</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Amikor egy röpirat
szerzője súlyos sértésekkel és alaptalan vádakkal illette, </span><u><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem volt
hajlandó</span></u></b><u> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">bíróság előtt</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresni az igazát, mondván, hogy</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűnös
vádaskodónak</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">bírósági büntetésre, </span>hanem imádságra van szüksége.</span></b></u></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">1893-ban Velence pátriárkájává nevezte ki XIII. Leó pápa. Amikor a
páduai püspök a Szentszék megbízásából érdeklődött, hogy elfogadná-e a
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">velencei </span>pátriárkai székre szóló kinevezést, ezt táviratozta vissza:
„Pontosan ez hiányzik nekem. Sarto.” 1894-től 1903-ig irányította a
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">velencei </span>egyházmegyét. Jól állta </span></b>a<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> helyi politikusok <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyház</span>ellenes
támadásait;</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">személyének köszönhetően a katolikusok nyerték <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a helyi
választásokat.</span>1903. augusztus 4-én választották meg pápának. Sarto tiltakozott, és
csakis társai kérésére fogadta el az új feladatot mint élete legnehezebb
keresztjét. Nehéz szívvel vállalta, mivel azt tartotta magáról</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> hogy
nem képes<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ellátni e magasrendű megbízatást. A valóság azonban másról
tanúskodott – hangsúlyozta 2010 augusztusában mondott tanításában XVI.
Benedek pápa. Így fogalmazott: Szent X. Piusz pápasága kitörölhetetlen
nyomot hagyott az Egyház történetében, nagy jelentőségű reformot
valósított meg, amint azt pápai jelszava is bizonyítja</span></b>:<b><span style="color:rgb(0,0,255)"> „Instaurare
omnia in Christo – Megújítani mindent Krisztusban”.</span></b></p></div><div dir="ltr">
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Számtalan kezdeményezés fűződik X. Piusz nevéhez: újjászervezte a
Szentszék vezetését, a Római Kúriát, elindította az új Egyházi
Törvénykönyv szövegezését, reformokat vezetett be a papképzésben,
gondoskodott a nép hitének elmélyítéséről. Fiatal papként, majd
püspökként is azon fáradozott, hogy egységes, egyetemes hittankönyvet
szerkesszenek, legalább olasz nyelven. A római egyházmegye számára írt
és <u>az ő nevével ismertté vált katekizmus </u>egész <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Olaszországban</span>, sőt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az
egész világon</span> elterjedt; határozott és biztos támpontot jelentett a
katolikus tanítás számára.</b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szívügye volt a papok megszentelődése, mert úgy látta, hogy </span><span style="color:rgb(0,0,255)">„a papnak
először saját magában kell megformálnia Krisztust, ha ugyanezt másokban
végre akarja hajtani”</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. A belső megújulás egyre szélesebb körben kezdett
hatni: az itáliai püspökök látogatni kezdték az egyházmegyéjüket, s a
szemináriumokban sokkal nagyobb gondot kezdtek fordítani a tudományos
képzésre és a növendékek aszketikus nevelésére.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A lelki élet embere volt, ugyanakkor támogatta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az intézményeket és a
szervezeteket</span>, ha úgy látta, hogy azok a belső élet kibontakozásának az
eszközei. Hamar felismerte a katolikus sajtó jelentőségét: <span style="background-color:rgb(217,234,211)">velencei
</span>pátriárkaként egyszer mellkeresztjét adta zálogba, hogy a helyi
katolikus lapot átsegítse<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> anyagi nehézségei</span>n.</b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">X. Piusz jó kapcsolatban volt a Magyar Katolikus Egyházzal. 1905-ben ő
szentelte gróf Zichy Gyula <span style="background-color:rgb(217,234,211)">pécsi</span>, Balás Lajos<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> rozsnyói</span> és Prohászka
Ottokár <span style="background-color:rgb(217,234,211)">székesfehérvári </span>megyéspüspököket. A három <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kassa</span>i vértanút –
Körösi Márk <span style="background-color:rgb(217,234,211)">esztergomi</span> kanonokot, Pongrácz Istvánt és Grodecz Menyhért
jezsuita atyát – az ő óhajára vették föl a boldogok sorába 1905-ben. Az
1912. június 8-án kiadott <i>Christifideles graeci </i>kezdetű bullájával kanonizálta az új <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Hajdúdorogi </span>Görögkatolikus Egyházmegyét</span></b>.</p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagy figyelmet szentelt a liturgia, főként a szakrális zene
reformjának is, azzal a reménnyel, hogy ez segíti a híveket az
imádságban és a szentségi életben. Nevéhez fűződik a szent zenéről
kiadott <i>Inter Sollicitudines</i> kezdetű motu proprio. Az egyházi
zene célját abban határozta meg, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,255);color:rgb(0,0,255)">„ébressze föl a hívekben az
áhítatot és könnyítse meg az imádságot”</span>. Különös figyelmet szentelt a
gregorián éneknek. Rómában egyházzenei főiskolát indított, s a liturgia
kérdéseinek tisztázása érdekében újra kiadta a Római Misekönyvet és
breviáriumot.</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Különös gondot fordított az Eucharisztiára és a lelki életre. Tőle származik <u>a liturgikus élet kulcsszava, az <i>actuosa participatio</i>,
a tevékeny részvétel. </u>Az volt a célja, hogy „a hívek a szentmisét
imádkozzák, és ne mise <span style="background-color:rgb(234,209,220)">közben </span>imádkozzanak”. Indítványozta és
szorgalmazta a gyakori, lehetőleg napi áldozást is</b></span>: <b><span style="color:rgb(0,0,255)">„Senkit sem szabad
visszatartani az áldozástól, ha a kegyelem állapotában van, és jó
szándékkal közeledik a szent asztalhoz.”</span></b></p>
<p></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Indítványozta, hogy a gyermekek </span></b>az addigi gyakorlattól eltérően –
általában tizennégy éves korukban járultak először szentáldozáshoz <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">–
korábban áldozzanak. Ösztönzésére előbbre hozták az elsőáldozás
időpontját: 7 éves korra, amikor – szavai szerint – a gyermekek már
gondolkozni kezdenek. ......</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nem </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az elvont tudományok</span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span>embere volt, jóllehet kimagasló szellemi
képességekkel rendelkezett. Intelligenciájával mindig meg tudta ragadni a
kérdés lényegét. A tudományos kutatás csak annyiban érdekelte, és csak
annyiban támogatta, amennyire a vallásos élet számára hasznosnak és
szükségesnek látta: az egyházi hagyomány vonalában maradva támogatta a
kinyilatkoztatás tudományos elmélyítését; 1909-ben megalapította a Pápai
Biblikus Intézetet. A bencéseket megbízta a Vulgata új, kritikai
kiadásának elkészítésével.</b></span></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Az egyszerűség, alázatosság, kimeríthetetlen szeretet, jóság,
nagylelkűség és erősség erénye jellemezte, továbbá finom humor, mellyel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
merev szertartásosságot </span>is fel tudta deríteni. Szerette magát jó vidéki
plébánosnak mutatni. Ahol csak tehette, kereste a nép közelségét. Ha
prédikált vagy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">más alkalmakkor </span>szólt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az emberekhez</span>, szava egyszerű volt
és világos, s a szívéből fakadt a szó.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Lelkipásztori tevékenységében Vianney János volt a példaképe. Arcképe
állandóan ott volt az íróasztalán. 1905-ben boldoggá avatta. Oltárra
emelte továbbá Eudes Jánost és Bécs nagy lelkipásztorát, Hofbauer
Kelement.</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Elítélte </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a XIX. század végén és XX. század elején fellépő teológiai
modernizmust</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hű maradván feladatához, hogy megerősítse az embereket a
hitben, s hogy megvédje a híveket </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a téves értelmezések<span style="background-color:rgb(255,242,204)">től</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Élete utolsó éveit </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">beárnyékolta a háború</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">1914. augusztus 2-án
felhívást intézett <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világ </span>katolikusaihoz, amelyben</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">mély fájdalmának</span></b>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>adott hangot. Néhány nappal később, augusztus 20-án hunyt el,
életszentség hírében.</b></span></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Kívánságára testét nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">balzsamozták be</span>. Amikor a boldoggáavatáskor
felnyitották a sírt, <u>testét teljes épségben találták</u>. XII. Piusz pápa
1951. június 3-án nyilvánította boldoggá, majd 1954. május 29-én a
szentek sorába iktatta. Romlatlan teste a Szent Péter-bazilikában, az
első bal oldali mellékkápolnában nyugszik.</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ünnepét 1955-ben vették fel a római naptárba, szeptember 3-ra, 1969-től augusztus 21-én ünnepeljük.</span></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent X. Piusz mindannyiunknak azt tanítja, hogy mindig <u>a Krisztussal
való személyes és bensőséges egységre</u> kell alapoznunk apostoli
cselekedeteinket, bármily területről legyen szó – emelte ki tanításában
XVI. Benedek pápa. E kapcsolatot napról napra ápolni kell: ez X. Piusz
tanításának és elköteleződésének a magva. Csak azok képesek Istenhez
vezetni az embereket és megnyitni a szíveket irgalmas szeretetének, akik
valóban szerelmesek az Úr Jézusba.</b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p>
</div><div id="m_8145805533598921417m_-1574552187770320423m_-9049034897392149742DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2">
<div>Das Leben des Hl. Papst Pius X - <span role="text"><span>Hörspiel nach dem Buch “Brennendes Feuer” von Wilhelm Hünermann.</span></span>
</div><div></div><div><a href="https://katholisches.de/das-leben-des-hl-papst-pius-x-hoerspiel/" target="_blank">https://katholisches.de/das-leben-des-hl-papst-pius-x-hoerspiel/</a></div></div>
</div>