<div dir="ltr"><div>KEA reakciója:</div><div><br></div><div>
> Normális ember teljesen természetesnek <br>
> veszi a többi vallás jelképeit, nem sértésnek.<br>
<br>
Azért erről megkérdezném a muzulmánokat...<font color="#888888"><br></font>
</div><div><br></div><div><br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Tue, Aug 20, 2024 at 9:16 AM Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>RÓZSA KATA levele alább:</div><div><br></div><div>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Nos, egy hozzászólást olvastam, amivel személy szerint egyetértek, továbbgondolásra ajánlom.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">Ahol
Hofher József jezsuita atya írása megjelent, nevezetesen a Szemlélek,
pontosan tudjuk, menyire liberális szellemiségű. Következzen hát a
hozzászólás:<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt">„1.
Sajnálatos a gyűlölködés, amely belőle árad ("Kármelita Államegyház",
"kiskakas gyémánt félkrajcárral"). 2. Sejtelmem sincs, hogy mire gondol a
szerző, hogy "egyszer már deklarálták", hogy az "Eucharisztia
kárhozatos bálványimádás". Teológiai kérdésekbe semmilyen világi
hatalomnak nincs beleszólása, de magára az eseményre nem emlékszem,
amelyre utalni látszik. 3. Nagyon-nagyon alacsony ökumenikus
fölkészültségre utal, ha valaki a keresztet katolikus szimbólumnak
tartja. Nézzen körül az ortodoxoknál, aztán az evangélikusoknál, majd a
református bárányos-keresztes címernél. De mehet tovább anglikánokhoz
stb. Ez egy egyetemes keresztény jelkép. Vallásközi téren is jezsuitához
nem méltó fölkészültségre utal, ha valaki sértőnek találja egy vallás
jelképeit a többi vallás számára. Normális ember teljesen természetesnek
veszi a többi vallás jelképeit, nem sértésnek. Kiemelendő, hogy a
magyar címeren is szerepel a kereszt, ha pedig a koronás címert nézzük,
akkor azon számtalan kereszt szerepel. E civilizációban ezzel jelöljük
meg magunkat.”<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span>Rózsa Katalin<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span><u></u> <br></span></p><p class="MsoNormal"><span><br></span></p><p class="MsoNormal"><span><br></span></p>
</div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Mon, Aug 19, 2024 at 11:46 PM Zoltán Nyíkos <<a href="mailto:zoltan.nyikos@gmail.com" target="_blank">zoltan.nyikos@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div style="font-size:small">Kedves Lista!</div><div style="font-size:small"><br></div><div style="font-size:small">Azért ez egy kommunista emlékmű volt, erre azért még sem raknék keresztet!</div><div style="font-size:small">Az eltávolítása esetén, egy másik szoborra - kompozícióra igen.</div><div style="font-size:small"><br></div><div style="font-size:small">Tisztelettel! Ny. Zoltán</div><div style="font-size:small"><br></div><div style="font-size:small"><br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2024. aug. 19., H, 18:37):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1>Válasz egy jezsuitának: igen, a kereszt megosztó jelkép, és ettől nem kell félni</h1><p>A
kereszt megosztó jelkép, Jézus kardot hozott, így nem kell félni a
társadalmi polarizációtól. Az egység nagy érték, de vannak nagyobb
értékek. Válasz Hofher József jezsuitának.</p><div>
<a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/08/valasz-egy-jezsuitanak-igen-a-kereszt-megoszto-jelkep-es-ettol-nem-kell-felni" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2024/08/valasz-egy-jezsuitanak-igen-a-kereszt-megoszto-jelkep-es-ettol-nem-kell-felni</a></div><div>
<a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a> <br></div><div>
Nekiment a <a href="https://szemlelek.net/a-szabadsag-szobor-keresztje-egy-jezsuita-szerzetes-gondolatai/" target="_blank">Szemléleken</a> a gellérthegyi Szabadság-szoborra helyezett keresztnek Hofher József jezsuita atya. Ő, mint <span><i>katolikus, jezsuita szerzetes, értetlenül áll a bejelentés előtt”.</i></span></div><div>
<p>Hofhernek alapvetően két kifogása van a kereszttel kapcsolatban. Az egyik, hogy szerinte <i>„a
jelenlegi Kármelita Államegyházi Vezetés a keresztény felekezetek
meghallgatása nélkül akar keresztet emelni egy olyan helyen, mely eddig,
évtizedeken keresztül kereszt nélkül is a szabadság szimbóluma volt. Ez
a megvalósuló terv rombolni fogja a keresztény felekezetek presztízsét,
mivel a Kármelita Államegyházi Kormányzat a katolikus egyházhoz
kapcsolódó szimbólumot állít a vita középpontjába – sok református,
evangélikus és zsidó barátom is értetlenül nézi az eseményeket.”</i></p><p>Emellett, bár értékeli a <i>„nemes szándékot és buzgalmat”</i> az ötletgazda részéről, de <i>„szerény véleménye szerint</i></p><span><div><p><i>ez
az elképzelés tovább mélyíti majd a társadalomban lévő feszültségeket
és ellentéteket a konzervatív és a liberális gondolkodású állampolgárok
között.”</i></p></div></span><p>Pár további, mellékes és infantilis módon csipkelődő megjegyzés után olyasfajta kérésekkel él jezsuitánk, hogy <i>„a békepárti Karmelita Államegyház ne generáljon vallásháborút!”</i> Sőt: <i>„Adjunk
hálát, hogy ez a szobor végül is megmaradhatott, és ne vonjunk be újabb
vallási szimbólumokat a szoboregyüttes restaurálásába. Legyen Béke már!
Legyen vége már!”</i></p><p>Hofher József, „Hofi atya” sok mindent
letett az asztalra, leginkább egy kiváló cigánymissziót, amiért nagyon
nagy elismerés jár. És persze nagy tudású szerzetes, aki sokak lelkét
gyógyította lelkigyakorlataival, Biblia-magyarázataival.</p><span><div><p>Emellett Vértesaljai atyával együtt éhségsztrájkolt Gyurcsányék ellen 2007-ben.</p></div></span><p>Nem lájkolgatott, hanem éhségsztrájkolt.</p><p>Újabban
valami számomra ismeretlen okból az a hobbija, hogy kormányellenes.
Mindenesetre azért olvastam szomorúan Hofher atya gondolatmenetét, mert
az nem túl mély, és nem túl szofisztikált, valóban inkább csak szerzője
indulatait hivatott kifejezni. Ennél ő, a művelt teológus, tud sokkal
jobbat, sokkal mélyebbet. De vegyük egy pillanatra komolyan Hofher atya
rövid eszmefuttatását, és elemezzük ki!</p>
<h3><b>Proxy-kifogások: a fókusz elterelése a lényegről</b></h3><span><div><p>Ha
a baloldal konzisztens lenne az egyházkritikájában, akkor most
tiltakoznának, mondván, Hofher atya csak ne politizáljon! A kereszt
ugyanis, tetszik vagy sem, politika is.</p></div></span>
<span><div><p>A
Szabadság-szoborra helyezendő kereszt ellen többféle kifogás született
már. Például hogy ideologikusan túltelített lesz a szobor, meg az egész
Gellért-hegy, hiszen ott van Gellért püspök szobra, melynek felújítására
Hofher atya javaslatot is tesz. Az ötletet támogatom. Eme javaslatát
azonban komolyanvehetőségben rögtön agyonüti a viccesnek szánt, ám
inkább saját magára nézve dehonesztáló, infantilis megjegyzéssel, hogy <i>„ha
mégis lesz talapzat, úgy a Kármelita Államegyházi Vezetés – feszület
helyett – helyezzen el egy kiskakast gyémánt félkrajcárral a
talapzaton.”</i></p><span><div><p>Azt sem értem, mióta kizárólag a katolikusok szimbóluma a kereszt;</p></div></span><p>tudtommal
az minden keresztény felekezet alapvető jelképe. Ahogy az sem világos,
mikor is „deklarálta” volna a Miniszterelnökség, hogy az Eucharisztia
„kárhozatos bálványimádás”; nem emlékszem egyetlen egy olyan
megnyilatkozásra sem, ami távolról is így lehetett volna értékelhető.
Hacsaknem félresikerült viccelődésről van szó Hofher atya részéről.
Persze protestáns zsinatok deklaráltak ilyesmit a múltban, s a
miniszterelnök református, ez kétségtelen, ha rorátéra jár is.</p><p>Azt
gondolom, hogy az egész keresztállítás körüli hacacáré legtöbb
meglátása mellékes. Lehet esztétikai, ideológiai, világnézeti vagy
kormánykritikus kifogásokkal élni, de azt kell látni, hogy valójában
ezek másodlagosak, ugyanis nem élnének eme úgyszintén proxykifogásokkal
oly sokan, ha nem egy keresztről lenne szó. </p><span><div><p>Ennyi
sok kifogás bizony nem az esztétikának, nem az ideológiai
túlterhetségnek, nem a túl sok szobornak, meg a nem „Kármelita
Államegyháznak” szól, hanem a keresztnek.</p></div></span><p>Ha nem
lenne a Gellért-hegy tetején semmi, és most egy frissen megválasztott,
még semmiféle kifogással nem támadható kormány kitalálná, hogy állít egy
keresztet a Gellért-hegy tetejére,</p><span><div><p>az egyházellenes baloldal, meg a ballib média, élén a 444-gyel akkor is elhányná magát, és kifogásokat keresne.</p></div></span><p>Ha
viszont mondjuk egy szivárványos zászló kitűzéséről lenne szó a
Gellért-hegyre, akkor azt mindezek az aktorok feltehetően ujjongás
közepette mélyen üdvözölnék.</p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1093738422330292515m_-8853003286341072298m_-2475822976663407843m_-8294694000242869738gmail-adoceanhuxajedrrnbt"></div></div></span><span><div></div><div><p>De
Hofher atya besétál a csapdába, és muníciót szolgáltat annak a
baloldalnak, ami a „jezsuita” szó hallatán már öklendezni kezd. Sebaj,
tapasztalom, hogy a legtöbb egyházi személynek nincs politikai érzéke –
van ez így, más a feladatuk.</p><h3><b>Kármelita Államegyház?</b></h3><p>Továbbá
itt van a „Kármelita Államegyház” emlegetése, amit ha komolyan vennénk,
egy értelmetlen kifejezésnek tartanánk, de hát értjük a félresikerült
viccelődést. Ezzel együtt jelezném, hogy hazánkban sosem volt
államegyház, az államegyház ugyanis az az egyház, ami konkrétan az állam
egy szerve – például a briteknél az anglikán egyház, és a skandináv
országokban a lutheránus egyház (a svédeknél nemrég megszűnt ez a
státusza). Finnországban két államegyház van, a lutheránus és az
ortodox. Csak jelzem, hogy </p><span><div><p>ezek
az országok (Egyesült Királyság, Dánia, Finnország, Norvégia,
Svédország) mind mintademokráciáknak vannak beállítva – és, még egyszer,
a svéd lutheránus egyház nemrég megszűnt államegyházi státuszát
leszámítva mindegyikben szó szerinti államegyház van.</p></div></span><p>Nálunk
nincs államegyház. Azt, hogy a kormányzat felvállalja a kereszténységet
és – nyilván nem súrlódások nélkül, de – együttműködik az egyházakkal,
és nem hajlandó engedni a francia modellnek, azt a keresztény híveknek
és egyházi személyeknek pozitívumként kellene értékelniük. Majd aztán ha
egyszer máshogy lesz, menni fog a sírás-rívás, és vissza lesznek sírva a
boldog békeidők.</p><p>Nem mellesleg </p><span><div><p>az egyház és állam szoros összefonódása Szent Istvánnal kezdődött – az összefonódás sokkal szorosabb volt, mint ma. </p></div></span><p>Csak
azért nem nevezhetjük államegyháznak a vele kezdődő helyzetet, mert a
katolikus egyháznak államokon felül álló vezetése volt már akkor is
majd’ ezer éve. Most akkor a Szent Istvántól a dualizmusig tartó
helyzetre fokozottan értendő Hofher atya megjegyzése, és a röpke 900 év
alatt végig „Kármelita Államegyház” volt hazánkban?</p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1093738422330292515m_-8853003286341072298m_-2475822976663407843m_-8294694000242869738gmail-adoceanhuubqkgolslo"></div></div></span><span><div></div><div><p>Mindemellett
mellékes, hogy Hofher atya nem bír el a saját nyelvi leleményeivel,
magyarán a „Kármelita Államegyház” kissé döcögős szófordulat, nem adja
át, amit kiötlője szánt neki, sőt nem is azt jelenti – valójában
értelmetlenség;</p><span><div><p>ami azt illeti, még a kármelita rendfőnök is tanácstalan lehet ezt olvasván.</p></div></span><p>Ahogy egy kollégám fogalmazott: nincs megoldva a nyelvi kép rendesen.</p><h3><b>A kereszténység és a demokrácia bizony megosztó</b></h3><p>Aztán itt vannak Hofher atya társadalmi megosztottságra vonatkozó megjegyzései is.</p><p>Nyilván ő is tisztában van <a href="https://szentiras.hu/SZIT/Mt10,34-11,1" target="_blank">Jézus vonatkozó szavaival</a>: <i>„Ne
gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni,
hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a
leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja
lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem
méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem
méltó hozzám.”</i> (Mt 10, 34-37).</p><span><div><p>Azaz
a kereszténység megosztottságot hoz a világba, konkrétan társadalmi és
családi megosztottságot is. Ebből következik, hogy a társadalmi-nemzeti
egység, bár jó dolog, nem a legfőbb érték. Vannak fontosabb dolgok,
például a kinyilatkoztatott igazság.</p></div></span><p>A demokrácia
pedig eleve megosztottságot szül, hiszen abban politikai alternatívák
versenyeznek egymással, a viták-párbeszédek úgyszintén polarizálnak a
gyakorlatban. Vannak persze a megosztottságnak fokozatai, de azért azt,
hogy a demokrácia megoszt, el kell fogadnunk. Engem speciel nem nagyon
izgat az értelmiség által 1990 óta annyit kifogásolt magyar
megosztottság, és jelzem, hogy a brit, az amerikai, a spanyol és még sok
más társadalom is erősen megosztott politikailag.</p><p>Balogh László Levente a Pannonhalmi Szemle egyik 2022-es számában írt <i>„</i><a href="https://epa.oszk.hu/03100/03136/00021/pdf/EPA03136_pannonhalmi_szemle_2022_3_061-071.pdf" target="_blank"><i>a politikai polarizáltság hasznáról és káráról</i></a><i>” </i>egy
igen kiváló tanulmányt. Balogh a szakirodalom nyomán megkülönbözteti a
társadalmi megosztottságot és a politikai polarizáltságot, valamint az
egészséges és mérgező polarizáltságot. Az egészséges megosztottság alatt
azt érti, hogy pártok ideológiák és programok mentén részérdekeket
képviselnek, s így aztán óhatatlanul valamilyen mértékben polarizált
lesz a társadalom. Mint írja: <i>„A politikai polarizáció mindaddig
összeegyeztethető a demokráciával, amíg az a különböző érdekek
képviseletéről, valamint a gazdasági és társadalmi pozíciók
értelmezéséről szól, azaz mindkét oldal messzemenően elfogadja a
játékszabályokat, a másik oldalt partnernek ismeri el, és a választások,
illetve többségi döntések végeredményét tiszteletben tartja.”</i></p><span><div><p>A
mérgező polarizáltságot az identitáspolitikák megjelenéséhez köti,
amelyek miatt „szélsőséges nézetek” „osztják ketté” a társadalmat,</p></div></span><p>csökken a politikusok kompromisszumkészsége, meg annak a lehetősége. Ilyenkor <i>„a
szociális kérdések helyébe identitáskérdések léptek, és a konkrét
társadalmi és gazdasági érdekek helyett az etnikai, vallási és
kulturális dimenziók kerültek előtérbe. Ez természetesen nem azt
jelentette, hogy a szociális kérdések végleg eltűntek, vagy hogy az
identitás problémái korábban ne léteztek volna, de utóbbiak jelentősége a
politikai polarizáltság hasznáról és káráról hirtelen megnőtt, amint a
hagyományos pártok konkurenciát láttak az ezeket megjelenítő és
váratlanul sikeres politikai csoportosulásokban. Ez volt az
identitáspolitikák születésének pillanata, ami alaposan átalakította
mindazt, amit a politizálásról és a politika értelméről gondoltunk.” </i>Ezután eme identitáspolitizáláshoz mindenféle rossz dolgokat köt a szerző. </p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1093738422330292515m_-8853003286341072298m_-2475822976663407843m_-8294694000242869738gmail-adoceanhurchrjlfhqn"></div></div></span><span><div></div><div><p>Sajnos
a mérgező polarizáltság meghatározása kissé általános és elnagyolt: mi a
szélsőségesség? A vallási megosztottság előtérbe lépése már szélsőség?
Mi az, hogy kulturális dimenzió? Aztán: Miért csak szociális kérdésekről
szólhat a normális politika? Továbbá: ilyen identitásmegosztottságok
esetén is miért ne lehetne elfogadni a parlamentáris demokrácia
játékszabályait? </p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1093738422330292515m_-8853003286341072298m_-2475822976663407843m_-8294694000242869738gmail-adoceanhuodohniplai"></div></div></span><span><div></div><div><p>Az
biztos, hogy ha az alapvető dolgokról egyetért egy egész társadalom,
politikai közösség, akkor könnyebb megoldani a kisebb mélységű
konfliktusokat, és érvényesíteni a „procedurális értékeket” (demokrácia,
elfogadás, tolerancia, stb.), avagy John Rawls „semleges értékeit”. Azt
viszont azért jelezném, hogy szerintem teljesen érthető, hogy a
legmélyebb meggyőződéseinket tekintve nem értenek egyet egy társadalom
különféle csoportjai, legyen az vallás, nemzeti történelem, szóval
mindaz, amit Balogh <i>„etnikai, vallási és kulturális dimenzióknak”</i> nevez. Oda akarok kilyukadni, hogy </p><span><div><p>csak abban a társadalomban lesznek ezek mellékesek, amely egységes vallásilag, etnikailag és kulturálisan.</p></div></span><p>Ha
nem az, azaz ilyen dimenziók mentén megosztott, akkor teljesen érthető
és nem is patologikus, hogy ezek a dimenziók is erősen meg fogják
határozni a politikát. És nem, ez önmagában nem mérgező.</p><p>Ez csak
azok számára mérgező és patologikus, akik szerint a tolerancia meg a
kompromisszum és más procedurális értékek (John Rawls „semleges
értékeknek” nevezi őket) fontosabbak kellene hogy legyenek, mint a
szubsztanciális értékek, azaz az életünk értelmét meghatározó dolgok.
Félreértés ne essék, eme procedurális értékek fontosak a modus vivendi
miatt, de nekem senki ne mondja, hogy a határon túli magyarok
identitásharca a közel-keleti keresztények identitásharca vagy a
kommunizmus elleni akár nemzeti, akár keresztény küzdelem mérgezően
polarizál. Márpedig ezek identitáspolitizálások is. </p><p>Emellett a
politikai ideológiák és világnézetek, mint a konzervativizmus,
liberalizmus, szocializmus, nacionalizmus, feminizmus és mások, sosem
csak szociális kérdésekről szóltak, hanem valóban külön világlátást
jelentettek és jelentenek ma is, azaz érintik az ember életének
értelmét, és így identitását is. A modern politika sosem kizárólag
szociális kérdésekről szólt, mindig is érintette az élet értelmét és
legmélyebb meggyőződéseinket. </p><p>Mindezzel együtt szerintem a
magyarországi helyzet a Balogh-féle első esettel jellemezhető. (Minden
plusz megjegyzésem mellett a tanulmány igen kiváló és informatív,
örülök, hogy megszületett.)</p><span><div><p>Az
a helyzet, hogy a kereszt, mint jelkép, egyszerre vallási és
identitásjelkép. Nem kell attól keresztényként félni, hogy megoszt. </p></div></span><p>És
ebből következően a politikailag infantilis és traumatizált Szemlélekre
is felesleges cikkeket írogatni a gellérthegyi Szabadság-szoborra szánt
kereszt ellen. </p></div></span>
</div></div></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div></div>
</blockquote></div>