<div dir="ltr">
<h1>Szent Maximilian Kolbe áldozópap és vértanú</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2023. augusztus 14., hétfő | 9:00</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-maximilian-maria-kolbe-aldozopap-es-vertanu" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-maximilian-maria-kolbe-aldozopap-es-vertanu</a><div> <br></div></div><div><a rel="lightbox['g54803']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=54803&v=&img=c_o_a1_.jpg" width="266" height="124" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></div><div><a rel="lightbox['g54803']"><span title="6 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle" class="gmail-CToWUd"> <br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Senkinek
sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kolbe atya
is ezt tette: az egész életét átható Isten iránti szeretetből adta
életét társa helyett. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, augusztus
14-én.</span></h3><div><p><span style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kolbe
atya </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">1894. január 8-án született a lengyelországi Zduńska Wolában
szegény</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> vallásos szülők gyermekeként. A keresztségben a Rajmund nevet
kapta.</span></b></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A család <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szűkös </span>anyagi helyzete miatt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak </span>a legidősebb fiú járhatott
iskolába, ezért </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rajmund megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon,
amit testvére</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Ferenc hazahozott az iskolából. Egyszer édesanyja
gyógyszerért küldte, s a patikus ámulva tapasztalta, milyen biztonsággal
igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és
fölismerte tehetségét. Felajánlotta, hogy latinórákat ad neki hetente. A
fiú majd kiugrott a bőréből örömében. Csakhamar túlszárnyalta testvérét
a tudásban</span></b>.</p><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Tizenhárom éves korában lépett be a minoriták kolostorába,
tanulmányait Lvivben (Lemberg, Lwów), majd 1911-től Rómában folytatta.
Teológiai és filozófiai doktorátust szerzett. Kitűnt áldozatosságával,
felebaráti szeretetével és a Szűzanya iránti tiszteletével. 1918.
április 28-án szentelték pappá.</b></p></div>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyik társa a szemináriumból így nyilatkozott róla: „Rajmund volt
valamennyiünk között a legtehetségesebb.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Ha nem lép be</span> a kolostorba,
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">nagy hadvezér vagy zseniális feltaláló lehetett volna.”</span></b></p>
<p><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=54803&v=&p=1&img=c_09911c93-4806-4e81-dab1-da6e2e767532.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="635" height="418"></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Már növendék korában egy missziós folyóiratról álmodott. Amint
krakkói tanár lett, kérvényt nyújtott be feletteseihez, hogy újságot
adhasson ki. Az engedélyt megkapta azzal a feltétellel, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy a
forrásokat magának kell előteremtenie. </span>Ajtóról ajtóra járva kéregetett,
és egy év múlva, 1927-ben a nyomda üzemelt.</b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A kolostorban </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">azonban rossz szemmel nézték tevékenységét, és
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">munkatársaival együtt </span>áthelyezték a félig romos <span style="background-color:rgb(255,242,204)">grodnói kolostorba</span></span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Így
indokolták <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a döntést</span>: „Nem felel meg alapítónk szándékának, hogy újságot
szerkesszünk és terjesszünk</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> A mi dolgunk az imádság és a gyóntatás.
Feladatunk a lelkipásztorkodás, a misszió és a prédikálás.” Kolbe atya
így válaszolt: <span style="background-color:rgb(255,255,255);color:rgb(0,0,255)">„Éppen ezért kell nekem így dolgoznom, hiszen a 20., és
nem a 13. században élünk.”</span></span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g54803']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=54803&v=&p=1&img=c_71b02ca6-bd54-4b65-c9e0-c7e5f6d457c3.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="620" height="408"></a></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">1930-ban<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Japánba</span> küldték misszionáriusnak</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Megromlott egészsége <span style="background-color:rgb(217,234,211)">miatt</span></span></b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
</span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">1936-ban visszatért <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hazájába</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">1940-ben a németek kiürítették
</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Niepokalanów<span style="background-color:rgb(234,209,220)">o</span>t (a „Szeplőtelen” városá<span style="background-color:rgb(234,209,220)">t</span>), ahol elöljáróként szolgált,
Kolbe atyát </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az auschwitzi haláltáborba vitték</span></b>. I<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">tt önként jelentkezett
egy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">halálra ítélt </span>családapa helyett <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az éhségbunkerbe</span>. Imáival és
áldásával kísérte társait, akik közül ő maradt életben legtovább</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">1941.
augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">injekcióval megölték.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Harminc évvel később, 1971. október 17-én Boldog VI. Pál pápa
boldoggá, Szent II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté
avatta.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyik fogolytársa mondta el: „A páter <span style="background-color:rgb(234,209,220)">halálá</span>ról az egész táborban
beszéltek. Ő nem csak egy embert mentett meg az életnek: tettével
sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a tábort.</span> Fel
tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.”</b></p>
<p><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=54803&v=&p=1&img=c_ec5fc40a-bb5f-4e79-d97c-b7eced3af5ad.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="618" height="407"></p>
<p><i><b><font size="4" style="color:rgb(0,0,255)">Istenünk, te Szent Maximilian Kolbe áldozópapot és vértanút
betöltötted a Szeplőtelen Szűz iránti odaadással, a lelkekért való
buzgósággal és az emberek iránti szeretettel. Közbenjárására add, hogy a
te dicsőségedre embertársainkat buzgó lélekkel szolgáljuk, és így
életünkben, halálunkban szent Fiadhoz hasonlítsunk. Aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</font></b></i></p>
<p><b>Fotó: Westminster-abbey.org; Missionimmaculata.com</b></p>
<p><b>Magyar Kurír<br>(bh)</b></p>
</div>