<div dir="ltr">
<h1>A püspök, aki megakadályozhatta volna a jeruzsálemi vérengzést, de túl korán meghalt</h1><p><b>Kilencszázhuszonöt<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
 éve, 1099. július 15-én ért véget Jeruzsálem ostroma</span></b>. Hogyan zajlott le
 a történelem egyik legmeghatározóbb csatája? – erről <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mesélt nekünk 
Kovács Örs történészt</span></b>. A Rubicon Intézet tudományos munkatársa szerint<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a
 keresztesek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">által rendezett vérfürdő </span>megelőzhető lett volna.</span></b></p><p>
<a href="https://mandiner.hu/szerzo/vizvari-soma-1" target="_blank">Vizvári Soma</a></p><p><a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/07/a-puspok-aki-megakadalyozhatta-volna-a-jeruzsalemi-verengzest-de-tul-koran-meghalt" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2024/07/a-puspok-aki-megakadalyozhatta-volna-a-jeruzsalemi-verengzest-de-tul-koran-meghalt</a> <br></p><p>
</p><p><b>Jeruzsálem 1099-es ostromával kapcsolatban a legtöbbet 
emlegetett történet az, amikor <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a keresztesek a győztes roham </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">után 
vérfürdőt rendeztek</span>. Ezt a történészek tényként kezelik, viszont azzal 
kapcsolatban már <span style="background-color:rgb(217,234,211)">viták vannak, hogy hányan estek áldozatul a 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">mészárlásnak</span>.</span></b></p><p>Erre pontos választ nem tudunk adni, még 
azt se tudjuk biztosan, hányan lakták akkoriban a várost, vagy hogy az 
ostromló keresztesek hányan voltak. Röpködnek számok, de óriási 
különbség van a legkisebb és a legnagyobb becslés között.</p><p><b>Mi a két véglet?</b></p><p>Az
 első keresztes hadjárat résztvevőit negyvenezertől százezerig becsülik<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.
 Az új területek elfoglalásával és a folyamatos csaták során a sereg a 
hadjárat három éve alatt folyamatosan fogyatkozott. Jeruzsálem 
ostromához körülbelül 15 000 keresztes kezdett hozzá</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Jeruzsálem 
lakosságát 20 000 főre szokták becsülni</span></b>. A város lakosságát az ostrom 
ideje alatt neház megbecsülni<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. A muszlim védők attól tartottak, hogy a 
keresztény lakosok elárulják őket, inkább száműzték őket, nem a halomra 
ölésüket választották. Így jelentősen csökkenhetett a lakosok száma, 
</span></b>hiszen a három monoteista vallás hívei nagyjából arányosan élhettek 
Jeruzsálemben. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Más történészek arról beszélnek, hogy a környék lakossága
 is a Szent Városba menekült, így több tízezer fővel nőhetett Jeruzsálem
 lakossága, akár 70 000 fő is lehetett</span></b>. Egy korabeli arab forrás, Ibn 
al’Arabi háromezer halottat említ. Azaz a 3 000-től 70 000-ig bármi 
elképzelhető az áldozatok számát illetően. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Valójában nem tudjuk a város 
lakosságát az ostrom pillanatában megbecsülni.</span></b></p><span><div><p>Az érthető, hogy a történészek „számháborúznak”, de valójában az a fontos, hogy <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a mészárlás <span style="background-color:rgb(217,234,211)">sajnos </span>megtörtént. </span></b></p></div></span><p>Azt
 is tudjuk, hogy <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a keresztes hadjáratok 200 éve alatt azért mindkét fél 
</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">követett el <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a másikkal </span>szemben merényleteket, gyilkosságokat, 
mészárlásokat. </span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A korábbi évszázadok muszlim hódításai sem múltak 
el nyomtalanul, a közél-keleti zsidó közösségeket olykor igencsak 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">megtizedelték</span></span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span> például Alexandriában 629-ben, vagy Jeruzsálem arab kézre
 kerülésekor 638-ban. </p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A 11. században <span style="background-color:rgb(234,209,220)">is</span> </span></b>történtek hasonló esetek, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">amikor</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a zsidók és keresztények</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">elleni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">muszlim</span> pogromok indultak, </span></b></p></div></span><p>például Kordova környékén, Fezben vagy Egyiptomban. Ezt figyelembe véve sajnálatos módon nem volt teljesen egyedülálló az 1099-es jeruzsálemi mészárlás.</p><span></span><span><div><p></p></div></span>


<span><div><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">Van olyan forrás, amely szerint a keresztesek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szabad elvonulást engedtek</span> a végső roham előtt.</b></p><p>Azt
 azért tudjuk, hogy<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> rengeteg nő, gyerek és sebesült maradt a városban. A
 zsidó lakosság többsége is ottmaradt, nagy részük az egyik zsinagógában
 gyűlt össze, melyet a keresztesek rájuk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyújtottak</span></span></b>. Lehet, hogy az 
ostromlók minden támadás előtt szabad elvonulást ígértek, de azt senki 
se tudhatta előre, hogy melyik lesz a végső roham. Az sem volt biztos, 
hogy egyáltalán sikerül a kereszteseknek bevennie Jeruzsálemet. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Akkori 
mércével rendkívül nagyszabású csatáról beszélünk, amely mindkét részről
 elképesztő erőfeszítéseket igényelt és nagyjából ötven-ötven százalék 
esélye volt a győzelemre a védőknek és a támadóknak egyaránt.</span></b></p><p><b>Ennyire jó esélyeik voltak a védőknek?</b></p><p>Volt
 okuk reménykedni, ha azt nézzük, milyen iszonyatos nehézségekkel 
küzdött az ostromló sereg. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Június 7-én érték el Jeruzsálem térségét, 
addigra a védelem az összes környező kutat megmérgezte. </span></b>Ismert, mennyire
<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> vízhiányos területr</span></b>ől van szó. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ez már önmagában óriási csapás volt a 
keresztesek számára, és még ehhez jött, hogy  a környéken a muszlimok 
mindent elégettek</span></b>, így nem volt miből ostromgépeket építeni. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A 
megérkezés utáni hatodik napon a keresztesek ostromot indítottak. Úgy, 
ahogy voltak, neki a falaknak</span></b>. Ez nem volt sikeres. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kiderült, hogy így 
nem fogják bevenni a várost, muszáj rendes stratégiát kidolgozni, 
körbevenni a várost és kiéheztetni, valamint meg kellett építeni az 
ostromtornyokat. Ehhez csak elképesztően nagy távolságból tudtak 
faanyagot hozni. </span></b></p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szerencséjükre
 megérkezett hat hajó Itáliából, amelyek rakományát, szerszámait és a 
legénységét mind fel tudták használni az ostromhoz</span></b>. Onnan lett szeg és 
kampó, eszközök az ostromtornyok építéséhez, és<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> valamennyi utánpótlás is
 érkezett. </span></b></p></div></span><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">A védőknek voltak felhalmozott tartalékaik, és várták a felmentő sereget Egyiptomból.</b></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_1463626677505949868gmail-adoceanhuxajedrrnbt"></div></div></span><span><div></div><div><p><b>Hogy nézett ki <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a döntő csata?</span></b></p><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">Csak július 13-ára lettek készen nagyjából a tornyok. Július 14-én indították a támadást a Sion-hegy felőli, keleti falra. </b></p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Egész
 éjjel tartó, pokoli küzdelmek </span></b>árán tudták eljuttatni a falig a 
tornyokat. Ne felejtsük el, hogy előtte fel kellett tölteni a várárkot 
is, hogy egyáltalán a torony el tudjon gurulni a falig. Gondolhatjuk, 
hogy a középkorban ezek mekkora közös erőfeszítéseket igényeltek. </p></div></span><p>Azt írják a krónikák, hogy egy nagyjából 12 ezres sereg indítja el ezt a támadást a keleti fal ellen. </p><span><div><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">A
 védők se tétlenkedtek, mindenféle kőhajítógéppel lőtték őket, próbálták
 görög tűzzel fölgyújtani a tornyokat. Ez ellen meg az ostromlók 
védekeztek, vizes bőrökkel fedték el az ostromtornyokat. </b></p></div></span><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Másnap
 reggelre sikerült egyáltalán a falig eljutniuk a kereszteseknek a 
tornyokkal, akkor kezdődött meg az átkelés a falra</span></b>. Ezt úgy kell 
elképzelni, mintha egy flotta megpróbálna kikötni valahol és ott egy 
hídfőállást kiépíteni. </p><span><div><p>A védőknek addig volt esélyük, míg meg tudták akadályozni, hogy az ostromlók egy falszakaszt elfoglaljanak. </p></div></span><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">Attóla
 pillanattól kezdve ugyanis, hogy egy falszakaszt sikerül elfoglalni, a 
támadó sereg be tud özönleni a létrákon, utána ahogy nő az ostromlók 
létszáma a váron belül, egyre nagyobb az esély rá, hogy valamelyik kaput
 ki tudják nyitni. Nagyjából dél körül sikerült a kereszteseknek hidat 
húzni a torony és a fal teteje között és bemászni. A falszakaszt 
megtartották, utána pedig igyekeztek kinyitni a Heródes-kaput a fősereg 
számára. Ekkor jött el az a pillanat, hogy a védőknek nem maradt esélye a
 támadókkal szemben.  </b></p><p><b>Említette, hogy a zsinagógát 
rágyújtották az oda menekülő zsidókra. Egy korabeli krónikás azt is 
írja, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a keresztesek Salamon templomába is betörtek, ahol <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szintén 
mészárlást rendeztek </span></span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>és „kantárig érő vérben gázoltak”.  </b></span></p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A mészárlás valóban óriási volt</span></b>, de a „kantárig érő vér” túlzás, ez egy jellemző középkori kép, nem kell szó szerint venni.  </p></div></span>


<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A vérontás </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">után a keresztesek aztán </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">elérzékenyülve vonultak 
át <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az Úr sírjá</span>hoz imádkozni.</span> Ez a kronológia igen furcsán hangzik. 
Mondhati, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">groteszk.</span></b></p><span><div><p>Ez a történet <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a középkori vallásosság </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">talán legszélsőségesebb megnyilvánulása. </span></b></p></div></span><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nyilvánvalóan
 sosem lett volna keresztes hadjárat, ha nincsen meg az a vallásos 
lelkület, amely ilyen mértékű lelkesedéssé tud válni. A harcosok, akik 
elindultak a Szentföldre, hittek abban, amit csináltak. Ismerjük azt a 
keresztes jelmondatot, hogy „Deus lo vult!”, ami annyit tesz ófranciául,
 hogy „Isten így akarja”, vagy „Isten akarata</span></b>”. A hadjáratokat 
elsősorban a vallási, a hitéleti motiváció indította el és ez a vallási 
motiváció tartotta életben. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ez a fanatizmus mindkét fél körében jellemző
 volt. Ugyanakkor mindkét oldalon megtaláljuk azokat is, <u>akik jóval 
toleránsabbak voltak</u>. <u>Nem </u>igaz az, hogy minden keresztes vagy muszlim 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">vérszomjas fenevad</span> lett volna.</span></b> </p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
 vallási fanatizmus viszont egyértelműen az egyik a mozgatórugó volt, ez<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
 </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">mutatkozott meg abban, hogy a vérfürdő után a katonák rögtön 
imádkoztak,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">és imáikban még akár <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten bocsánatát</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">is kérték</span></span></b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span></p></div></span><p><b>Ezek
 szerint az nem teljesen igaz, hogy ezt a mészárlást utólag mindenki 
helyeselte, beleértve az elkövetőket is<span style="background-color:rgb(217,234,211)">. Az Egyház hogyan állt hozzá?</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Két
 fontos egyházi szereplő nem élte meg Jeruzsálem bevételét. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">II. Orbán 
pápa</span> ugyan még élt a város bevétele napján, de mire a hír <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rómába 
</span>eljutott, már elhunyt. Ő volt az<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a pápa</span>, aki az első keresztes 
hadjáratot meghirdette. A másik pedig, akit Jeruzsálem pátriárkájának szánt a nyugati egyház, ő Monteil-i Adhemar, Le Puy püspöke</span></b>. </p><span></span><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">A
 pápa őt bízta meg a keresztes hadjárat szervezésével, koordinálásával. A
 keresztes hadjárat ugyanis nemcsak katonai offenzíva volt, hanem 
társadalmi és vallási mozgalom is, amelyhez Adhemar biztosította a pápai
 jelenlétet. </b></p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
 püspök kiváló szervezői képességekkel bírt és hatalmas népszerűségnek 
örvendett a seregben. Becsületes, imádságos életet élő ember volt. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Sajnos út közben, 1098-ban tífuszjárvány következtében meghalt.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Könnyen 
lehet, ha Adhemar jelen van a jeruzsálemi ostromnál, akkor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ez a 
mészárlás</span> nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">történik meg</span></span></b>. Ezt abból lehet sejteni, hogy a püspök 
egészen a haláláig nagyon ügyesen bánt a kardforgatókkal és adott 
esetben képes volt arra is, hogy megfékezze őket. Személy szerint úgy 
hiszem, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Adhemar megakadályozta volna <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az 1099-es vérfürdőt. </span></span></b></p></div></span><p>Így viszont az ostrom csúfos történetként vonult be a történelembe. </p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az
 igazság kedvéért azt is meg kell említeni</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a hadjárat 
következtében létrejövő keresztes államokban a korhoz képest</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagyfokú 
vallási tolerancia volt jellemző. </span></b></p></div></span><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A muszlimok és a 
zsidók szabadon gyakorolhatták a vallásukat, meggazdagodhattak és akár 
alacsonyabb szintű hivatalokhoz is hozzájutottak. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A korban </span>szokatlanul 
igazságos ítélkezés zajlott <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a jeruzsálemi udvarban</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. Ha kellett, 
templomos lovagokat is felkötöttek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha megszegték</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a törvényeket</span>. A 
keresztény bíróságok minden további nélkül ítélkeztek muszlimok vagy 
zsidók javára keresztényekkel szemben. </span></b></p>


<span><div><h3>Névjegy</h3><p><b>Kovács Örs</b>
 történész, történelem tanár, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. A 
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium történelem–francia szakos tanára, a
 Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából készített 
középiskolai történelemtankönyv-sorozat főszerkesztője és egyik 
szerzője, több szakmai bizottság tagja. Fő kutatási területe a 
magyar–francia kapcsolatok alakulása a XX. században.</p></div></span>



<div id="m_1463626677505949868DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_1463626677505949868_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>