<div dir="ltr">
<h1>Szent Henrik király, német-római császár<br></h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2021. július 13., kedd | 11:11<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik</a></div></div><div><a rel="lightbox['g1832']"><span title="6 kép a galériában, kattintson!"></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">II.
Henrik (973–1024), akit <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a német-római császárok közül </span>egyedül avattak
szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt.
Halálának emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.</span></h3><div><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Henrik<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
bajor herceget </span>a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és
készítették a papságra</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A</b><b>mikor a császár visszaadta atyjának a
hercegséget, visszakerült hazájába;<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> tanulmányait Regensburgi Szent
Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be.</span> 995-ben atyja, Civakodó
Henrik halála után átvette a hercegség vezetését.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Legsürgősebb
feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatló kolostori életet a bencés
regula szigorú szellemében megújítsa,</b></span> és ezt – az érintett kolostorok és
a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére – végre is hajtotta. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
Császársága idején is <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagy gondja volt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az egész birodalom </span><u>kolostoraira</u></span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. <b>
Támogatása <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül </span><u>a clunyi reform</u> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem </span>terjedhetett volna el oly gyorsan
és oly nagy területen</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a birodalomban.</b></span></p>
<p></p>
<p>„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében,
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>amikor III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa,
császárt választottak</b></span>. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit
akkoriban a birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben
ugyanis <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy bajor herceg, név szerint </span>Henrik</b></span>, aki fia volt ugyanazon nép
Henrik nevű hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a
regensburgiak püspöke, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével
kitűnt, és híres volt emelkedett erkölcséről</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A bölcsesség kezdetét, az
Úrnak félelmét (Sir 1,16)</span> tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal
teljes volt, és tiszta hitével és cselekedeteivel egész lényében
katolikus volt”</b></span> – olvasható Jacobus de Voragine <i>Legenda Aurea</i>
című művében... <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Henrik herceg </span>ekkor huszonkilenc éves volt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sikerült
egymás után megnyernie </span>a választó hercegeket, így <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megválasztották és
megkoronázták</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ellenfelei <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem </span>hajtottak előtte fejet harc nélkül, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">de ő
oly ügyesen nyerte meg</span> egyiket a másik után, hogy néhány hónap múltán az
egész birodalom <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elfogadta </span>császárának<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Higgadt, tárgyilagos politikával</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tudta biztosítani, hogy megmaradjon a birodalom egysége.</b></span></p>
<p>„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
elégedett meg földi királyságának gondjaival </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">– írja Jacobus de Voragine.
– </span><b>Úgy döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek
szolgálatában kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját</b></span>.”<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A
legnagyobb figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére,
az Egyházat birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. A
püspöki székhelyeket is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot,
Meissent és Merseburgot, amelyeket </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a szomszédos szlávok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">barbár
kegyetlenséggel feldúltak </span></b></span>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>helyreállította, és mind ezeknek, mind
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">királysága </span>más püspökségeinek birtokok és kegytárgyak formájában
számtalan adományt juttatott.</b></span></p>
<p><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=1832&v=0&p=1&img=c_henrik3.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></p></div>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása</span></b>. Bármilyen
áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását
tekintve, nem emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">uralkodói
hatalmával </span>teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s
példaértékű volt hite és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>bánatra való készsége</b></span>. Amellett, hogy az
uralkodó, nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan
szem előtt tartotta; <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyházi alapításai mélységes hitében és
egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében
gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világban</span> be kell töltenie.</b><b> A
merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása megnyitotta az utat
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a szlávok </span>misszionálása előtt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű
volt; a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos
Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György
és Szent Kilián tiszteletére</b></span>. Bambergben két kolostor is Henriknek
köszönheti létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor,
1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek
pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt
Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Utolsó alapítólevelében,
amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy
az Istentől kapott <span style="background-color:rgb(217,234,211)">javakat </span>elsősorban Isten házainak felszerelésére
fordítsuk.”</b></span></p>
<p></p>
<p>Mindezen <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">uralkodói tevékenységét </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyenge </span>egészségű, törékeny emberi
testben hajtotta végre </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Henrik.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Luxemburgi Kunigundával kötött<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> házassága
</span>gyermektelen maradt</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten
akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden <span style="background-color:rgb(217,234,211)">vagyonát </span>az Egyházra
hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”,</b></span> ahogy a bambergi
alapítólevélben írja.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1024. július 13-án halt meg, </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Göttingen melletti gronai császári
palotában, hosszú betegség után</b></span>. Holttestét Bambergbe vitték, és a
dómban temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott
nyugvóhelyet.</p>
<p></p>
<p>A 15. század elején Tilman Riemenschneider faragta a császári szarkofágot, életéből vett jelenetekkel díszítve a sírt.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta</span></b>. Ünnepét 1631-ben
vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i
dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.</p>
<p><b>Forrás: </b><b>Diós István: <i>A szentek élete; </i></b><i><b>Magyar katolikus lexikon</b></i></p>
<p><b>Fotó: Wikimédia Commons</b></p>
<p><b>Magyra Kurír</b></p>
</div>