<div dir="ltr">
<h1>Arra kell
vigyázni, hogy ne vigye el az egyházat egy baloldali-liberális jellegű
ideológia – Tornya Erika szerzetesnővér a Mandinernek a meditációról és
terápiáról</h1><div>
<a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/06/arra-kell-vigyazni-hogy-ne-vigye-el-az-egyhazat-egy-baloldali-liberalis-jellegu-ideologia-tornya-erika-szerzetesnover-a-mandinernek-a-meditaciorol-es-terapiarol" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2024/06/arra-kell-vigyazni-hogy-ne-vigye-el-az-egyhazat-egy-baloldali-liberalis-jellegu-ideologia-tornya-erika-szerzetesnover-a-mandinernek-a-meditaciorol-es-terapiarol</a></div><div>Szilvay Gergely <br></div><div>
<span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tornya
Erika RSCJ, a Szent Szív Társaság tagja, szerzetesnővér, eredetileg
gépészmérnök, jelenleg lelkivezető, A Szív jezsuita lap újságírója és
szerkesztője, aki sokáig hivatásgondozással foglalkozott. Most jelent
meg a Jezsuita Kiadónál <a href="https://jezsuitakiado.hu/termek/a-lelek-sulya/" target="_blank"><i>A lélek súlya</i></a> című könyve, </span></b>ami a beszélgetés apropóját adja.</span> <br></div><div>
<span><div><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mint
írja, a lelkiség, a lelki vezetés nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">terápia</span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kontempláció, azaz
szemlélődés pedig nem</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindfulness</span>. Hogy látja a lelki vezetés és a
keresztény lelkiség létjogosultságát egy terapeutikus korban?</b></p><p>Nem
meglepő módon úgy gondolom, hogy abszolút létjogosultsága van<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. A
vallási tapasztalat előbb létezett, mint </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a pszichológia.</span></b> Például a
természeti törzseknél a gyógyulás helye mindig a spirituális módon és
közösségi szinten történt, szinte minden törzsnek volt egy gyógyító
sámánja. De később a tételes vallások is szolgáltak keretrendszerrel és
lelki tapasztalattal. Mindez <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a felvilágosodás idején </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">kezdett felbomlani,</span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
a deszakralizáció következtében. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A lelkiséget</span> tudománnyá tették</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> majd
üzletág lett belőle</span></b>. Például a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Szent Ignácnak a több mint 450 éves lelkigyakorlatos könyvét most fedezi fel a pszichológia, és
fordítják át az általa leírtakat a terápia nyelvére<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Ha nagyon szorosan
megnézzük, a lelki munka egyértelműen a vallási hagyományból jön. A
gyónásnak is izgalmas története van: az egyszemélyes fülbegyónás
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">viszonylag késői fejlemény,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">de ősi az a törekvés,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűnöket </span>ki
kell mondani</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">dolgozni kell<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a bűnös késztetések</span>en, helyes mederben kell
tartani az életvitelünket. Csak a 8. században lett elvárás az áldozás
előtti gyónás. A IV. lateráni zsinat 1215-ben előírta a kötelező,
legalább egy évben egyszer elvégzett gyónást. A 16. századtól kezdve
került a gyónás helye az oltár térségéből zárt gyóntatószékbe. De az
egyház aszketikus gyakorlatához tartozik a rendszeres böjt, sőt a
virrasztás is. Ez a kincs, ez a tapasztalat, amit </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">most fedeznek fel a
trénerek és dietetikusok,</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az egyházban régen megvan</span></b>. De nem állítanám
szembe a kettőt, aki dietetikushoz jár és jobban érzi magát, tegye ezt,
de aki a keresztény közegben szocializálódott, az nyugodtan
használhatja a saját hagyományát, amit az egyház ajánl.</p><span><div><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Aki
az életét rendezni akarja, azt bátorítom, kezdjen el rendszeres és
komoly lelki életet élni, például vegyen részt Szent Ignác-i személyesen
vezetett lelkigyakorlatokon.</b></p></div></span><p><b>De mi a viszonyrendszer a gyónás, keresztény lelkiség és a lélektani módszerek között?</b></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1048646609343342126m_-6733948490704072104gmail-adoceanhukacopthjry"></div></div></span><span><div></div><div><p>A
katolikus hagyományban talán a legerősebb komponens, mivel szentség, az
a szentgyónás, amit felszentelt papnál lehet végezni. Szorosan véve
annyi történik, hogy a hívő bűnbánattal megbánja a bűneit, a pap
elégtételt szab meg és feloldozza. Ezzel Isten bocsánatát közvetíti,
amivel meg is szűntek a bűnei<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">. Viszont tipikus jelenség</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a gyónó tudja
ugyan, hogy meg lett neki bocsátva</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">de <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a lelke mélyén</span> nem dolgozta még
föl a saját bűnét, és évekig újra <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyónja </span>ugyanazt a dolgot. </span></b></p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Jellemző
ez például az abortuszon átesett <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nőkre</span></span></b>, akik meggyónták, feloldozást
nyertek, fejben tudják, hogy Isten megbocsátott, de érzelmileg nem
tudják feldolgozni a dolgot, és bűnösnek érzik magukat. Ilyenkor vagy az
idő gyógyít, vagy pedig pszichoterápia segít feldolgozni a múltat, vagy
lelki kísérővel végzett rendszeres munka.</p></div></span><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az is
lehetséges ilyen esetekben, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a
jóvátételre: kérjek bocsánatot, engesztelődjek ki az érintettekkel. Arra
is vannak lélektani módszertanok, hogy miként kell ezt csinálni
valakivel, akit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elsodort mellőlem az élet, vagy neadjisten elhunyt</span></span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.
</span>Kimehetek a sírjához, vagy megkereshetem a családját, elmondhatom neki,
letehetem a terhet. Ha engem bántottak meg, akkor is érdemes nyitottnak
lenni a kiengesztelődésre. Persze az áldozatok nem tudnak megbocsátani
az elkövetőnek, ha az elkövető nem kér bocsánatot. És az elég ritka.
Viszont jót tehet lelkileg, ha nem emészt minket a neheztelés, és el
tudjuk azt engedni. Ezek nagyon nehéz dolgok, de az a lényeg, hogy a
szűken vett gyónás a bűnbánat és a bűnbocsánatnak a helyszíne<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. A lelki
vezetés viszont nem kell pap, sőt még elvileg szerzetes sem, hanem a
hitben előttem járó tapasztalt ember, akivel a hitemről tudok
beszélgetni. Ugyanakkor a lelki vezetésre is vannak ma már képzések. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
terápiát</span> viszont magasan képzett szakembernek kell végeznie.</span></b></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1048646609343342126m_-6733948490704072104gmail-adoceanhuxajedrrnbt"></div></div></span><span><div></div><div><p><b>Mi a különbség a lelki vezetés és a terápia között?</b></p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
pszichoterápia problémaközpontú</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a lelki vezetés istenközpontú,</span></b> és nem
a problémák vannak a fókuszában. A lelki vezetés hisz abban, hogy azt a
valóságot, amiben élünk, Isten megengedi, ebben itt és most működik
Isten, és ezt a működést fel tudjuk fedezni. Nem úgy, hogy a múltamba
révedek és nyalogatom a sebeimet, hanem hogy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a figyelmet állandóan az
itt és most működő Jézusra vagy a teremtő Úrra fordítom</span></b>. Előfordul
persze, hogy a lelki kísérő észreveszi, hogy elérkezett egy „terápiás
pont”, egy olyan kérdés, lelki probléma, régi trauma, aminek a
megoldásához pszichológiailag képzett szakember segítségét kell igénybe
venni. Itt nagyon fontos, hogy a lelki kísérő nem kezdi el ezeket
boncolgatni. Ilyenkor meg kell beszélni azzal, akit kísérünk, hogy<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> van
egy lelki elakadás, aminek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a megoldásához pszichoterápiás segítséget
kellene igénybe vennie. Mert <span style="background-color:rgb(234,209,220)">amíg ez a probléma „zárt” és el van rejtve </span>a lélek mélyébe, addig nem tudjuk Isten elé vinni.</span></b></p><span></span><p><b>Mond egy példát a praxisából?</b></p><p>A
lányok szeretnének férjhez menni, de „beakadnak”, mert mondjuk nem
tudnak kapcsolatot teremteni. A nagy erőlködés pedig ösztönösen
elriasztja a férfiakat. Ilyenkor érdemes a dolog mögé nézni, hogy
biztos, hogy ez-e a problémája az illetőnek. Ugyanis az esetek 90
százalékában nem az a probléma, hogy nem tud férjhez menni, az csak
tünet. Lehet, hogy nagymértékű elvárás van rajta a család részéről, bele
akarják hajszolni, mert mondjuk már elmúlt harminc éves. Vagy az illető
tart a testiségtől. Ilyenkor van, hogy kiderül, hogy bántották
gyermekkorában. Ekkor meg kell állni a lelki kísérésben, és óvatosan
rávezetni az illetőt, hogy váltson, menjen át pszichoterápiába, ahol
ezeket a dolgokat képesek orvosolni. Vannak sikertörténetek a
praxisomban: férjhez ment az illető, és már gyermekeik is vannak.</p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1048646609343342126m_-6733948490704072104gmail-adoceanhuubqkgolslo"></div></div></span><span><div></div><div><p><b>Hogy
látod, </b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mennyire vannak, mennyire állnak rendelkezésre <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény
pszichológusok,</span> és mennyire probléma ilyen esetben az, hogy mi a
pszichológus emberképe?</b></span></p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A Pázmányon és a Károlin is van <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
jó </span>pszichológusképzés. Nem szoktam moralizálni, de azért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> erkölcsi
</span>ügyekben szerintem alapvetően eltér egy világi pszichológus és egy
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény</span> pszichológus emberképe. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mi, keresztények próbálunk a
tízparancsolat terén belül maradni.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Hála az égnek olyan már ritkán van,
hogy a pszichológus meghaladandó akadálynak tekinti a keresztény hitet.</span></b>
Ha azt tapasztalom, hogy a lelki kísértem terapeutája a hit ellen
dolgozik, azonnal jelzem. De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ma már szakmai sztenderd a lélektanban,
hogy a páciens világnézeti meggyőződéseit tiszteletben kell tartani.
Ezzel együtt </b></span><b style="background-color:rgb(255,242,204)">egy kereszténynek azt javasolnám, hogy válasszon keresztény terapeutát, mert ott közös alap van</b></p><span></span><p> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A coach</span>okkal viszont vigyáznék, a szakmaiságuk gyakran megkérdőjelezhető, és gyors sikert ígérnek minimális lelki munkával</span></b>.</p><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">Mit gondol a mindfulnessről?</b></p><p>Mindig
vannak divatos, „menő” dolgok, nemcsak az öltözködésben, az információs
technikában, az étkezésben, hanem a lelki életben is. A
fájdalomcsökkentésre, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">stresszoldásra 1979-ben, az amerikai Jón
Kabat-Zinn által létrehozott, szekularizált buddhista alapú mindfulness
meditáció </span></b>is ezek közé tartozik. Könnyen elérhető, Magyarországon is
egyre elterjedtebb technika. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A mindfulness tudatos vagy éber jelenlétet
jelent, amikor a figyelem célzottan a jelen pillanatra és annak
történéseire irányul. </span></b>A meditáló nem akar más tudatállapotot vagy
különleges élményt elérni, csak „van”, anélkül, hogy a belső történések
elsodornák. Egyszerűen figyeli, ahogyan keletkeznek, kibontakoznak, majd
eltűnnek – ugyanúgy, ahogyan a mezőn sétálva hallható a tücskök hangja,
vagy egy magaslatról szemlélhető a naplemente. Ez a figyelem
előítéletektől mentes: olyannak fogadja el a történéseket, amilyenek. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
mindfulness oldja a szorongásokat, mérsékeli a testi fájdalmakat, a
meditációt végző személy empatikusabb lesz önmagával szemben – ezért
gyakran emlegetik a XXI. századi nyugati ember csodapirulájaként is. </b></span><b style="background-color:rgb(217,234,211)">A mindfulness szerintem teljesen rendben van, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">jó eszköz a harmónia, a nyugalom megtalálására</span>.</b></p><span></span><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ez
csupán egy technika. Ha egy háromgyermekes elfoglalt anyuka, vagy egy
egész nap güriző apuka rátalál erre, és segít neki lelkileg levegőt
venni, az teljesen rendben van</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az egyházi hagyományban a szemlélődés
avagy kontempláció más, ott kiüresítjük magunkat Isten előtt, és
megnyílunk neki. A keresztény szemlélődés nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">áll meg ott, hogy elengedi
a feszültségeket és belső nyugalmat teremt,</span> hanem a személyes
istenkapcsolatra koncentrál.</span></b></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1048646609343342126m_-6733948490704072104gmail-adoceanhurchrjlfhqn"></div></div></span><span><div></div><div><p><b>Mi
a viszony a keresztény meditációnak a mindfulnesshez vagy a buddhista
meditációhoz vagy a többi nagy valláshagyomány meditációihoz?</b></p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
meditáció, mint olyan, minden nagy világhagyományban megvan, ami arról
árulkodik, hogy az emberiség fölfedezett valamit, ami nagyon bevált és
jó dolog. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A kereszténység nem</span> az „önkiüresítésre” a „nirvánára”
törekszik, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem kapcsolati alapú</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Valljuk, hogy a meditációs ima
személyes kapcsolatba hoz<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> bennünket </span>Istennel.</span></b> A mindfulness például
megáll a belső történések észlelésénél, „megengedésénél”, míg a
keresztény szemlélődés<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Jézus elé viszi e belső tapasztalásokat,
megengedi, hogy ő érintse, gyógyítsa ezeket. A Szentírás is része lehet a
keresztény szemlélődésnek, ilyenkor még biztosabbak lehetünk abban,
hogy Isten kinyilatkoztatott szava által is jelen van. A keresztény
meditáció a Jézussal, Istennel való személyes kapcsolat elmélyítését
szolgálja, </span></b>a spirituális gazdagodást, növekedést. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A valóság elfogadása
által a szemlélődő ember egységbe kerül önmagával, Istennel és másokkal,
s növekszik a szeretetben. A Szentháromság dinamikájából fakadóan a
szemlélődő keresztény megnyílik <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mások</span> felé, érzékenyebb,
felelősségteljesebb lesz, megtalálja helyét és küldtetését <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világ</span>ban. A
figyelem </span></b>nem marad a meditációt végző emberen, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">megnyílik Jézus,
majd <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az embertársak, a környezet </span>felé. </span></b></p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A meditációhoz szükséges alapmagatartás az Isten felé irányuló bizalom, amely a kegyelemre épít</span></b>.</p></div></span><p><b>Mik azok a problémák, amik leggyakrabban felmerülnek az ön által vezetetteknél?</b></p></div><div></div></span><span></span><span><div><div id="m_-1048646609343342126m_-6733948490704072104gmail-adoceanhuodohniplai"></div></div></span><span><div></div><div><p>Természetesen
nem adhatok ki konkrét helyzeteket, a diszkréció minket is kötelez,
csak általánosságban mondok tipikus dolgokat. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Volt egy pár év, amikor
kimondottan a rendünk hivatásgondozója voltam, tehát hivatást kereső
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">nőket</span> vezettem. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ekkor olyan lányok jöttek, olyanokat vállaltam el, akik
nem tudták, hogy mit kezdjenek magukkal, arra voltak kíváncsiak, hogy
van-e </span>szerzetesi hivatásuk, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">vagy nincs. És akkor ebben a keresésben
nagyon sok egyéb kérdés is előjött, például a napirend, az időbeosztás, a
rendezettség kérdése. Aztán jött a sport, hogy kell a testmozgás,</span> majd
beillesztettük <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindebbe</span> az imát. </b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span><div><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Majd
jöttek a kapcsolati kérdések, például hogy milyen terheket hordoz,
milyen nehézségeket kell megoldani a szüleivel, családjával
kapcsolatban.</span></p></div></span></b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">És amikor már nagyjából minden
</span>rendeződik, csak akkor lehet elkezdeni a hivatás kérdésével foglalkozni.
Azután tudunk dönteni, hogy kitisztult az életünk. Fontos, hogy ne
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">kapkodásból vagy menekülésből</span> döntsünk. </b></span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rá kell szánni az időt, a
csöndes ima pedig segít életünk valóságával szembenézni. A lelki kísérés
a „kísért” Istenkapcsolatával foglalkozik, azt segíti. A kísérő dolga,
hogy a partner figyelmét folyamatosan Isten felé fordítsa. Ha kell,
tanítunk imádkozni, reflektálni. A kísérő csak kérdez, esetleg
összefoglal, visszatükröz, de nem </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mond személyes véleményt</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">és nem</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> dönt a
partner <span style="background-color:rgb(234,209,220)">helyett. </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az a dolga, hogy minél nagyobb személyes, szabad tér
nyíljon a kísért és Isten között.</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi a lényege a most megjelent kötetének, </b><i><b>A lélek súlyá</b></i><b>nak?</b></span></p><p>A
könyv a Szent Ignác-i lelkiség megközelítésével, módszertanával
dolgozik. Nem szájbarágós, az életből vett kérdésekkel foglalkozik,
olyanokkal, amivel találkozhat az olvasó a saját életében is. Fontos
kérdéseket nyitottam ki, adtam szempontokat a megfontolásukra, de az
olvasóknak saját magunknak kell döntéseket hozni az olvasottak alapján. A
könyvet úgy építettük fel, hogy személyes kérdésekkel indul, majd a
Szent Ignác-i lelkigyakorlatokkal kapcsolatos alaphozzáállásokat járja
körül. Ezután közösségi kérdések kerülnek elő, majd azzal zárul, hogy
katolikus ünnepeket, imamódokat értelmezünk a posztmodern korban.</p><p><b>De ír <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a felszabadítás teológiá</span>ról is.</b></p></div></span>
<p>Spekuláltam, hogy egy lelkiségi könyvbe belekerüljenek-e v ilyen
témák, mint a felszabadítás teológia. De aztán beleraktuk, mert ha
valaki hitben él, akkor küldetést is kap.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Ha valaki tartósan beleragad a
maga körül való forgásba, ott valami nem stimmel.</span></b></p><span><div><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy kereszténynek küldetése is van a másik ember, az egész társadalom felé.</b></p></div></span><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Nekünk<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
itt, Közép-Európában</span> v<span style="background-color:rgb(234,209,220)">olt egy sajátos tapasztalatunk a kommunizmussal, s
ezt</span> átélte Szent II. János Pál pápa is, aki elég radikálisan
leállította <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a felszabadítás teológiát</span>, mivel volt egy olyan
kelet-európai tapasztalata, amivel rögtön meglátta, hogy Latin-Amerikába
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a forradalmat akarják exportálni, s a marxizmus utat talált</span> a
teológiába <span style="background-color:rgb(234,209,220)">is.</span> De azért vannak megfontolandó meglátásai a
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">felszabadításteológiá</span>nak, például a szegények melletti radikális opció.
Azt tudni kell, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a felszabadításteológia már rég nem egységes, mára
már kontextuális teológiák vannak, általában lokális megközelítésekkel</span></b></p><p><b style="background-color:rgb(217,234,211)">De akkor most rendben van a felszabadítás teológia vagy nincs rendben?</b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
gyakorlatban árnyalt a kép</b></span>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szegények melletti opció radikális
hangsúlyozása nagyon értékes</span></b>. Soha nem szabad elfelejteni a szegényeket
az egyháznak, különösen, a világ fejlett nyugati részén. Ez egy olyan
valóság, ami velünk van és marad. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Arra kell vigyázni, hogy ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">vigye el
</span>az egyházat <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy baloldali-liberális jellegű ideológia</span></span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyház vagyunk,
nem </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">párt,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ideológiai alapon szerveződünk</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem értékalapon, az élő
Jézus Krisztus személye köré.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Magyarországon </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">is megjelentek már olyan
keresztény köntösbe csomagolt, baloldali médiaportálok, amik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
egyházért való aggódás </span>köntösében a széthúzást generálják,</span></b> de ez már
messze nem a felszabadítás teológia kérdésköre.</p><p><b>Úgyszintén ír keresztény utópiáról: a </b><i><b>„keresztények nem felejthetik el, vágyaikat, vízióikat, amire a világ azt mondja, hogy utópia, ezért nem létezhetnek.”</b></i><b> Mik ezek a vágyak, célok, víziók, amik utópiák a keresztényeknél?</b></p><p>Ha
nagyon provokatív akarok lenni, akkor a „szabadság egyenlőség,
testvériség” hármasa egy olyan utópia, amit lenyúltak tőlünk. Egy
hierarchikusan szervezett egyház esetén persze izgalmas dolog lehet
egyenlőségről beszélni, de a nyitottság és a megfelelő kommunikáció
alapot ad a jól megélt szolidáris partnerségre. Mi testvérek vagyunk
Krisztusban. Ez az egyenlőség. Szent Pál hasonlatával: egy test vagyunk.</p><p><b>Tehát az egyenlőség az egymás felé való nyitottsággal érhető el?</b></p><span><div><p>Alapvető, hogy az egyház nyitott, befogadó legyen.</p></div></span><p>A
protestáns kisegyházaknál például nagyra értékelem, hogy alacsony náluk
a „belépési küszöb”. Elmész egy dicsőítő estre, rögtön megszólítanak és
bevonnak. Rögtön kapsz küldetést, menjél el, és énekeljél a sarkon
Jézusról, és így rögvest a közösség tagjának érzed magad. A katolikus
egyházról azt szoktuk mondani, hogy magas belépési küszöbű egyház:
hosszas képzésben kell részesülni a tagsághoz, gondoljunk csak a
felnőttkeresztséget megelőző katekumenátusra. Persze ez egyáltalán nem
baj, de jó, ha ettől még megközelíthetőek, sőt vonzóak vagyunk, erre
tudatosan kell figyelnünk.</p><p><b>Nem lehet, hogy így kiérleltebb lesz a katolikus egyház melletti döntés?</b></p><p>Feltétlenül, de ugyanakkor fontos, hogy legyenek vonzó, hívogató „belépési pontok” az egyházba.</p><p><b>Az
ókeresztény szerzők mind azt mondták, hogy a bűnbeesés következtében
van hatalom, egyenlőtlenség és magántulajdon, és ezek lesznek is a világ
végéig. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mi értelme így a keresztény utópiának?</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szerintem
az volna a lényege, hogy a Krisztus-követők próbálnak egy olyan
közösséget formálni, ahol szeretetben segítik egymást. Ez az ideál, amit
utópiának mondok, mert nyilván <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem tudjuk</span> tökéletesen megvalósítan</b></span>i.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
Sokan azért is hagyják el </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egyházat</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> mert infantilis módon elvárják,
hogy az tökéletes legyen.</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> De mivel a társadalom leképződése <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egyház, </span>
mindnyájan bűnösök vagyunk.</span></b> Ne feledjük, hogy Milánói Szent Ambrus már a
Kr. u 300-as évek végén egyik művében az egyházat a „tiszta
parázna”(casta meretrix) kifejezéssel illette.</p><p><b>Ez a perfekcionizmus, ami az egyháztól hibátlanságot kér számon, ez is utópia, nem?</b></p><p>Egyetértek.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Például szegények mindig lesznek velünk, és az áteredő bűn miatt
esendők vagyunk, igen. Azt tudjuk megvalósítani, amire képesek vagyunk,
és az nem lesz tökéletes, meg nem lesz hibátlan, de mindenképpen
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">folyamatosan törekedni kell a legjobbra. V</span>iszont az a jó hír, hogy </b></span><b style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten a szenteket úgy tette szentté, hogy nem </span>vette el <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a rossz tulajdonságaikat.</span></b></p><span></span><p>Itt
a akár a saját szerzetesi közösségem rendalapítójára is gondolhatok,
Barat Szent Magdolna Zsófiára. Gyönge volt az egészsége, de ennek
ellenére elfogadta Isten hívását és küldését és a francia forradalom
végén, 1800-ban, a legnagyobb társadalmi káoszban szerzetesrendet
alapított. Isten nem gyógyította meg, hanem Zsófia végig törékeny
egészséggel tette a dolgát. De gondolhatunk Loyolai Szent Ignácra, ő
katonaember volt, heves természetű és minden bizonnyal házsártos is.
Isten nem varázsló, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">cseréli le</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az alaptulajdonságainkat,</span> hanem
átalakítja, megszenteli</span></b>. Ignácnak ez a makacssága, ami lehet, hogy nehéz
volt a környezetének, ez azért a jezsuita rendet eredményezte <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten nem
fog <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minke</span>t tökéletessé „varázsolni”, de azt megígérte, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ami van,
abban</span> lehet boldognak lenni, sikerülhet az életünk. A hitre jutás
kegyelem, de folyamatosan kereshetjük Isten Országát</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha megszólítjuk
Istent, válaszolni fog, csak meg kell tanulnunk, hogy nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">feltétlenül
úgy és akkor, ahogyan azt mi szeretnénk.</span></span></b></p><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogy látja a kereszténység iránti érdeklődést, meg a kereszténység <span style="background-color:rgb(217,234,211)">helyzetét most</span> Magyarországon?</b></p><p>Magyarországon
<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">látjuk a statisztikákat, amik nem szépek. </span></b>Ez nyilvánvalóan felhívás az
egyháznak, ami változásra hívja. A spirituális érdeklődés szerintem
folyamatos, adott, mivel a teremtettségünkbe van kódolva. Nyitva kellene
tartani az egyház „belépési pontjait”. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Fontos, hogy, legyen termékeny
párbeszéd a társadalommal, egy tér, ahol meg tudjuk mutatni
kincseinket. </span></b></p><span><div><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nehezített
pályán mozgunk</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> mert van pár, a közéletben talán tudatosan és
folyamatosan fenntartott baloldali üzenet, amelyekkel </span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kereszténység</span></b>
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellen hangolnak, például a kiirthatatlan
tételmondat, hogy az egyház „a nép ópiuma”, hogy nőellenes, pedofil,
ingyenélő és hasonlók. Vagy kifogásolják </span></b>a<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">z egyház szociális
szerepvállalását, miközben az nagyon is kiterjedt és hasznos,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak nem</span></b>
<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mutatja be a média</span></b>. A hétköznapi szolgálta nem érdekes, inkább csak a
botrány. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hivatás</span>válság, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a papok, szerzetesek</span> számának drámai apadása
komoly dolog, </span></b>amivel kezdeni kell valamit, de a vidéki plébániai élet új
lendületet kaphatna, ha képzett, kipróbált világiakat, családokat
megbíznának egy-egy egyházközség összefogásával. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">De </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a statisztikák
tükrébe<span style="background-color:rgb(255,242,204)">n</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> egyházunk felelős döntéshozói szerintem már imádságban
reflektálnak a változás útjaira, lehetőségeire</span></b>. Nem félünk a
változástól, de annak módját nem külső „kommunikátorok” fogják ránk
erőltetni, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Szentlélek fog bennünket tovább vezetni. Úgy, mint
ahogy ezt már több, mint kétezer éve teszi.</span></b></p></div></span></div>
<div id="m_-1048646609343342126DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_-1048646609343342126_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>