<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">„Bábel előnye”: a nemzetek keresztény igazolása</h1><p class="gmail-article-page-lead">Vajon
ellentétes-e a nemzeti mivolt a keresztény egyetemességgel? Vagy
igazolhatja-e a kereszténység a nemzetek létét? Lássuk a választ!</p><div>
<a href="https://mandiner.hu/kultura/2024/06/babel-elonye-a-nemzetek-kereszteny-igazolasa">https://mandiner.hu/kultura/2024/06/babel-elonye-a-nemzetek-kereszteny-igazolasa</a></div><div>
<div></div><div><span><div class="gmail-author-info-name"><a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely">Szilvay Gergely</a></div></span></div>
</div><div>
<span><div class="gmail-block-content"><p>A nemzeti erők, ha nem is sikerült megszerezniük az egyértelmű többséget az Európai Parlamentben, <a href="https://mandiner.hu/kulfold/2024/06/hatalmas-ereje-lett-az-europai-jobboldalnak-mar-csak-rendet-kell-vagni-benne" target="_blank">nagyon megerősödtek</a>
– tulajdonképp 1979, az EP első közvetlen választása óta nem voltak
ilyen erősek. Az utóbbi években rendszeresek a nemzeti politikai erők
mellett a nemzeti gondolkodású konzervatív szellemi emberek találkozói
is, a legutóbbit épp Brüsszelben <a href="https://mandiner.hu/kulfold/2024/04/jogi-pacban-talalta-magat-a-natcont-betilto-brusszeli-baloldali-polgarmester" target="_blank">próbálták betiltani</a> – ez a <a href="https://mandiner.hu/kulfold/2024/04/eloben-lathatjuk-a-kommunizmus-ujjaszuleteset-yoram-hazony-a-mandinernek" target="_blank">Yoram Hazoni</a> izraeli professzor által életre hívott Nemzeti Konzervativizmus (NatCon) konferenciasorozat.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>De
vajon a nemzeti mivolt, nemzeti sajátosságok hangsúlyozása nincs-e
ellentétben a kereszténység egyetemes mivoltával, valamint a keresztény
egyenlőségeszménnyel?</p></div></span><p>Nem azt írja-e a Szent Pál a galatáknak szóló levelében: <i>„Krisztusban
tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi sem
nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban”</i>? Nem valami újpogány dolog-e a nemzetet éltetni?</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><div class="gmail-recommendation-block"><div class="gmail-recommendation-card-outer-wrapper"><div class="gmail-recommendation-card-wrapper"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Nigel_Biggar" target="_blank">Nigel Biggar</a> anglikán pap, aki a keresztény realista felfogást képviseli, <a href="https://www.amazon.com/Between-Kin-Cosmopolis-Didsbury-Lectures/dp/1620325136" target="_blank"><i>Between Kin and Cosmopolis: An Ethic of the Nation</i></a>
című, 2014-es munkájában azt írja: szerinte azért sem működik a
keresztény kozmopolitizmus melletti érvelés, mert eleve nem is tudjuk
korlátozott érzelmi, fizikai és anyagi erőforrásainkat úgymond egyenlően
elosztani az egész emberiség között, vagy mindenki számára korlátlanul
nyújtani belőlük.</div></div></div><span><div class="gmail-block-content"><p>A teremtettség keresztény felfogása szerint
megtestesült lények vagyunk, amiből fakadóan komoly fizikai és mentális
korlátaink vannak. </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Felelősségünk
nem isteni, hanem teremtményi, azaz erőforrásaink véglegesek. Ezért
aztán nem tudunk az egész világon mindenki javára lenni egyenlően. </p></div></span><p>Sőt,
vannak, akik felé erősebbek a kötelességeink, mint mások felé. A
kisközösségeinken túl ők azok, akikkel egy nyelvet beszélünk, egy a
kultúránk, vagy épp az állampolgárságunk. Azaz <i>„annak ellenére, hogy
bizonyos alapvető sajátosságokat tekintve minden ember egyenlő,
függetlenül attól, hol született, mégis kötelezettek vagyunk – a
körülményektől függően – a közeli szomszédokat előnyben részesíteni a
távoliakkal szemben”</i>. </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>A közvetlen közösségeinknek sokat köszönhetünk, ennek arányában áll feléjük a felelősségünk is.</p></div></span><p>Ezért aztán természetes, hogy az egyén lojalitást és különleges kötődést érez ezen közösségek, intézmények, szokások iránt.</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhukacopthjry"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>A
nemzet és a nemzeti szuverenitás a keresztény realizmus keresztény
jellegéből fakadóan nem abszolutizálható, nem lehet a kereszténységet
felváltó vallás. Azonban – írja Biggar – az emberi természetnek
megfelelő keretet biztosít a kiteljesedéshez. Mint fogalmaz: <i>„a közösségek sokasága, beleértve a nemzetet is, természetes szükségszerűség, ami egyben jó is”.</i></p><p>Biggar egyenesen úgy fogalmaz, hogy a nemzetek sokszínűsége „Bábel előnye”. Mindenesetre <i>„a
helyes keresztény nézet tehát ragaszkodik ahhoz, hogy minden nemzet
egyenlő felelősséggel tartozik Istennek az ember javának szolgálatáért.</i></p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p><i>Egyetlen
nemzet sem feltételezheti, hogy Isten választott népe lenne abban az
erős értelemben, hogy ő Isten akaratának az egyedüli, állandó
képviselője és közvetítője a földön;</i></p></div></span><p><i>egyetlen
nemzet sem azonosíthatja magát ily módon Istennel. Ez a relativizálás
még mindig megengedi, hogy minden nemzet Isten által kiválasztottnak
vagy elhívottnak tekintse magát arra, hogy a saját módján is
hozzájáruljon a világ üdvösségéhez; hogy különleges szerepet játsszon –
egyszerre egyedi, nélkülözhetetlen és korlátozott szerepet – az
egyetemes emberi jó előmozdításában. Lehetővé teszi egy adott nemzet
tagjai számára, hogy ünnepeljék az eredményeiket, tiszteljék saját
történelmüket, és legyenek büszkék a saját intézményeikre és
szokásaikra, amelyek által elérték, amit elértek. Ugyanakkor arra
kényszeríti őket, hogy ismerjék el, hogy nemzetük teljesítménye csak egy
a sok közül; és hogy felismerjék, értékeljék, sőt tanuljanak mások
sajátos hozzájárulásaiból.”</i></p><p>Biggar rámutat: </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>a
kereszténység elutasítja mind a liberális kozmopolitizmust, mind a
marxista internacionalizmust, mivel az ember nem „történetileg
transzendens isten, hanem történelmileg meggyökerezett és beágyazott
teremtmény”. </p></div></span><p>Egy népnek kultúrája van, amiben otthon
érzik magukat a tagjai, ezért az adott népnek joga van kontrollálni
saját területe határait.</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhuxajedrrnbt"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>A
kontrollálatlan bevándorlás következményeit természetes módon
invázióként fogják fel a hazaiak. A bevándorlóknak tisztelnük kell a
helyieket, és valamennyire alkalmazkodniuk kell a helyi szokásokhoz,
hagyományokhoz; a helyieknek pedig időt kell adniuk a beengedettek
számára, hogy alkalmazkodjanak.</p><p>Ma baloldali-liberális körökben
elterjedt felfogás az „alkotmányos hazafiasság” felfogása, melynek egyik
nagy képviselője Jürgen Habermas. Eszerint az alkotmány elfogadása
lehet az egyetlen elfogadható követelmény egy nemzet tagja felé, akár
beleszületett, akár bevándorló. Ezzel szemben mind Biggar, mind Roger
Scruton rámutat, hogy a nemzeti mivolt mindig kulturális dolog is, ezért
a nemzeti tagság is többet jelent, mint pusztán az alkotmány
elfogadását, hiszen </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>aki nem ismeri és érzi át egy adott nemzet történelmét, kultúráját, az nem lesz a tagja, és hűséges sem lesz hozzá.</p></div></span><p>A
nemzeti autonómia azonban nem abszolút – figyelmeztet Biggar. – Egy
nemzetnek (ahogy egy többnemzetiségű ország lakóinak sem) nincs abszolút
joga a saját területe erőforrásaihoz, ugyanis felelősségteljesen kell
azokat használnia. Ugyanígy nem abszolút a nemzeti szuverenitás.
Mindkettőt köti a természetjog.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Ettől azonban még a nemzeti érdek nem feltétlen önző dolog</p></div></span><p>–
hangsúlyozza Biggar. Mint írja: minthogy a nemzetközi etikát ma
kantiánus (azaz Immanuel Kant morálfilozófiáját követi), ezért a nemzeti
érdek fogalmához automatikusan az önzés bűnét társítják mint
erkölcstelen motívumot. Azonban lehetséges a nemzeti érdeknek egy másik
felfogása is, mégpedig Aquinói Szent Tamás nyomán, aki a Teremtés könyve
és Arisztotelész felfogása segítségével arra jutott, hogy</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>nem minden önérdek önző és erkölcstelen. Sőt: van olyan, hogy kötelező önszeretet – hiszen Isten teremtményei vagyunk.</p></div></span><p>S
ez nem csak az egyénre vonatkozik, hanem a közösségre is, és a
közösségért felelősséggel tartozó vezetőkre is. Ma a politikai közösség
esetében ez a kormányt jelenti. Persze ez sem korlátlan, nem igazolhatja
mások sárba tiprását, és nyilván vannak bonyolult gyakorlati kérdések
is, például hogy meddig igazolható a nemzeti érdek követése, de az
alapelv világos.</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhuubqkgolslo"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>Ebből
az következik – mutat rá Szent Tamás nyomán Biggar – hogy az érdekek
nem feltétlen ellentétesek az értékeinkkel. A keresztény ugyanis
teremtményi mivoltunk nyomán erénynek tartja a helyes önszeretetet,
amiből az következik, hogy – természetesen nem korlátlan mértékben, de –
saját jólétunk, illetve népünk jólétének előmozdítása helyes dolog.
Nevezhetjük ezt nemzeti érdeknek is.</p><p><strong>Birodalmak és gyarmatosítások</strong></p><p>Nigel Biggar persze nemcsak a nemzetek védelmében írt könyvet, hanem a gyarmatosítások védelmében is (<a href="https://www.abebooks.com/9780008511647/Colonialism-Nigel-Biggar-0008511640/plp?ref_=ps_ggl_233274915&cm_mmc=ggl-_-COMUS_ETA_DSA-_-naa-_-naa&gclid=CjwKCAjwydSzBhBOEiwAj0XN4PFSwE5T-QL2ZsN44Go86zpY8LSdVV7C6IvF7DCtvzNPV2ooloItshoCtfAQAvD_BwE" target="_blank"><i>Colonialism. A Moral Reckoning</i></a>, 2023). Át kell gondolnunk tehát, mi a kereszténység viszonya a birodalmakhoz, lévén maga is spirituális birodalom.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Az <a href="https://moly.hu/konyvek/sary-pal-az-okereszteny-allambolcselet-vazlata" target="_blank">ókeresztény szerzők</a>
jelentős része nemcsak elfogadta a Római Birodalmat, hanem a
monarchikus vezetésű birodalmat üdvtörténeti jelentőségűnek tartotta.</p></div></span><p>A
mennyekben egy Isten uralkodik, így az egész földkerekséget is egy
birodalom hivatott kormányozni. A keresztények közül sokan öröknek
tekintették a Római Birodalmat. Volt egy, az újkorig népszerű bibliai
hasonlat Dániel könyvéből: a próféta egy látomásában négy fenevadot lát,
s ennek kapcsán úgy fejti meg Nebukadnezár egy álmát, hogy Isten
országa eljöveteléig négy birodalom váltja egymást. Az első a későbbi
magyarázatok szerint az asszír, a második a méd vagy perzsa, a harmadik a
makedón, a negyedik pedig Róma, melynek állati szimbóluma a sas.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>A
konstantini fordulat fő teoterikusa, Caesareai Euszebiosz úgy gondolta,
hogy két tényező egyesíti a világot: a Római Birodalom és Krisztus
tanítása.</p></div></span><p>Szent Ágoston szerint viszont, bár a Római
Birodalom létrejötte és hódításai is Isten terve szerint valók, minthogy
minden uralom Isten jóváhagyásával létezik: Róma a második Babilon, de
Istennek mégis úgy tetszett, hogy leigázza a földkerekséget. Viszont nem
tulajdonított üdvörténeti jelentőséget az általa egyszerre kritizált és
elfogadott Római Birodalomnak, és nem kötötte össze a kereszténység
sikerét egy konkrét államalakulattal. Ugyanakkor a birodalomban több
lehetőség adódik a visszaélésre, mondjuk úgy, veszélyesebb üzem. Szent
Ágoston például, ha nem is veti el a birodalmi mivoltot, igen szkeptikus
a birodalmak terjeszkedésével kapcsolatban: származhat belőle jó, de a
mögöttes szándékkal kapcsolatban fenntartásai vannak. Az <i>Isten városá</i>ban azt írja, </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>a
„világ szerencséje” az volna, ha „minden birodalom kicsi lenne”, és „a
nagyon sokféle nemzeti állam úgy foglalna helyet a világban, mint a sok
polgári lakóház a városban”.</p></div></span><p>Látnunk kell azt is, hogy – mint <a href="https://moly.hu/konyvek/remi-brague-europa-a-romai-modell" target="_blank">Rémi Brague írja</a>
– Európa lényege a rómaisága, a római örökség továbbvitele. Ha pedig
megnézzük, milyen politikai formációk uralták a terepet Európában a
modern nemzetállamok létrejöttéig, akkor látni fogjuk, hogy az 1453-ig
fennálló Bizánc mellett – mely a Római Birodalom egyenesági örököse volt
– a „<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Translatio_imperii" target="_blank">translatio imperii</a>”
középkori eszméje alapján a birodalom öröksége a a Frank Birodalomban,
majd a Német-római Császárságban élt tovább, mely 1512 után a Német
Nemzet Szent Római Birodalma néven működött tovább, és egészében véve
962-től 1806-ig állt fenn. </p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhurchrjlfhqn"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>Ha
pedig Európa szellemileg-kulturálisan Róma örököse, akkor az európai
országok gyarmatbirodalmai is a római eszmét viszik tovább, amikor
„civilizálnak” és „nyugatosítanak”.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Azaz
Róma örököse nemcsak a Brit Nemzetközösség, hanem például az egész
amerikai kontinens is, beleértve Latin-Amerikát, ami spanyol és portugál
gyarmat volt.</p></div></span><p>Marcelo Gullo Omodeo argentín politológia professzor és történész <a href="https://www.amazon.com/-/es/Marcelo-Gullo-Omodeo/dp/846707082X" target="_blank">a spanyol gyarmatosításokat védi meg</a>,
mondván, azok valóban felszabadulást hoztak például az aztékok és inkák
által elnyomott népeknek, egyben terjesztették a kereszténységet is.
(Omodeo szerint a spanyoloknál másodlagos volt az önérdek, míg a
protestáns népek, például a hollandok és az angolok elsősorban
kereskedelmi érdekekből gyarmatosítottak.)</p></div><div class="gmail-clearfix"></div></span><span></span><span><div class="gmail-ad-wrapper gmail-ad-parent"><div class="gmail-advertisement-block" id="gmail-adoceanhuodohniplai"></div></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p>Ma a birodalmak hallatán inkább a kora újkortól kialakuló gyarmatbirodalmakra gondolunk, nem az ókor nagy birodalmaira.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Ugyanakkor azt látnunk kell, hogy a kereszténység önmagában egy birodalommal is jól meg tud lenni.</p></div></span><p>Biggar
is rámutat, hogy nem mindig a nemzetállamok jelentik feltétlenül a
legjobb megoldást. Sőt, megvédi a birodalmakat is, hiszen nem
szükségszerű, hogy egy birodalmat rosszul kormányozzanak. Szerinte nem
minden nemzeti felszabadítási mozgalom igazolható: főleg akkor nem
igazolható, ha egy nép úgy nem alkot nemzetállamot, hogy egyébként
biztosítva vannak a jogai. Ha azonban egy nemzeti kisebbség komoly
elnyomást szenved el, akkor az autonómiatörekvések, vagy akár a teljes
elszakadási is lehet teljesen indokolt.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Ugyanakkor „a nemzeti függetlenség lehet fétis, a fétis pedig hamis isten.”</p></div></span><p>A
Bibliából sem a birodalompártiság, sem a birodalomellenesség nem
vezethető le. Sem a birodalom, sem a nemzetállam nem eleve gonosz, sem
nem eleve jó politikai entitás: <i>„nem hiszem, hogy a birodalom mindig
és mindenütt gonosz, sem hogy a nacionalista ellenállás mindig és
mindenhol igazságos. Esetről esetre kell ítélni”</i>, annak fényében, hogy mi történt – írja Biggar.</p><p><strong>A szeretet rendje</strong></p><p>Fontos
azt is látnunk, hogy nem ugyanaz a liberalizmus és a globalizmus, azaz a
kortárs szekuláris nyugat egyetemesség-igénye és a kereszténység
egyetemesség-igénye. Nem ugyanaz a tartalma: másra vonatkoztatja az
egyetemesség-igényét, hiszen a kortárs liberális-szekuláris
egyetemesség-igény elvileg épp azon nyugszik, hogy semmilyen etikai
rendszert nem ismer el egyetemesnek, és minimalista etikát követel meg –
de azt világszerte el akarja terjeszteni.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Ez performatív ellentmondás, mivel elvi ellentmondás is.</p></div></span><p>A
liberális szekularizmus nem reflektál saját egyetemesség-igényére,
mivel szerinte nincs ilyenje. „Csak” az egyre szaporodó „egyetemes
emberi jogokat” szeretné elismertetni, amelyeket magától értetődőnek
vél. A kereszténység őszinte a saját egyetemes igazságigényével
kapcsolatban.</p><p>Szociológiai szempontból is különbözik a kettő.
Minden toleranciáról és sokszínűségről való szónoklat ellenére a
liberális globalizmus szíve mélyén végső soron ki akarja iktatni az
egyes ember és az emberiség közti szinteket a világból, mivel így
szeretné megvalósítani a tökéletes egyenlőséget és szabadságot. Azaz </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>a liberalizmus az emberiség alatti szinteket igazolhatatlanul kirekesztőnek tartja. Leginkább a nemzetet, de más szinteket is.</p></div></span><p>Mindazt, amiket Edmund Burke köztudomásúlag köztes közösségeknek nevezett.</p><p>Az
emberi életteret illetően a kereszténység lokalista – vagy mondhatnám
úgy is, hogy számos megoldást el tud fogadni. Azaz úgy gondolja, hogy az
ember ezen a földön közösségi lényként különféle közösségekben tud
kiteljesedni. Míg a liberális globalisták szerint igazolhatatlan az
egyik embert előnyben részesíteni a másikkal szemben, már ami a
szeretetünket és törődésünket illeti,</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>a kereszténység szerint a szeretetnek rendje van,</p></div></span><p>ami
az isteni elrendelésből és az ember megtestesültségéből fakadó fizikai
és pszichológiai korlátaiból, egyben lelki igényeiből fakad. Eme <i>ordo caritatis</i>
a közvetlentől halad kifelé, azaz elsődleges kötelezettségeink
házastársunkhoz, szűk családunkhoz, tágabb családunkhoz és
kisközösségeinkhez kötnek minket, s ahogy távolodunk ettől a körtől,
annál kisebbek.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Ha erőforrásaink szűkösek, a közvetlenül ránk bízottaknak kell prioritást adnunk.</p></div></span><p>A
népek, nemzetek persze herderi módon egyenlőek, egyik sem eleve jobb a
másiknál. Biggar rámutat: a faji felsőbbrendűség immorális tanára adott,
túlzó válaszában a multikulturalizmus hajlamos minden kultúra erkölcsi
egyenlőségét vallani, következésképpen megtagadja a nemzeti kultúra
integritásának és a szubkultúrák feletti dominanciájának jogos védelmét.
Ebben pedig segíti a liberalizmus uralkodó hagyománya, amely szerint a
liberális államnak semlegesnek kell lennie. Mindkét meggyőződés tévedés.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>A
keresztény realizmus elutasítja a nemzet fetisizálását, de – szem előtt
tartva a kereszténység isteni kinyilatkoztatáson alapuló igazságigényét
– nem hisz a vallások és kultúrák egyenlőségében.</p></div></span><p>Viszont
elfogadja és helyénvalónak tartja a nemzetek létét, mondhatnánk, a
nemzetek léte az isteni teremtés szerves része, Isten által adott jó.</p><p style="text-align:right"><i>(A szöveg a szerző készülő kötete egy részletének átdolgozott, rövidített változata)</i></p></div></span></div></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>