<div dir="ltr">
<div dir="ltr"><h1>Az ugandai vértanúk emléknapja</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2013. június 3., hétfő | 16:03</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-ugandai-vertanuk-emleknapja" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-ugandai-vertanuk-emleknapja</a><div></div></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Június 3-án az afrikai egyház első vértanúira, Lwanga Szent Károlyra és társaira emlékezünk</span>.</h3><div><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><img src="https://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/uganda_lwanga_karoly_0.jpg" style="float: right; margin: 3px 7px;" width="160" height="134" class="gmail-CToWUd">1879-ben
érkezett a francia misszionárius fehér atyák első csoportja Ugandába.
Néhány év múlva már <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a királyi udvar</span>ban is voltak keresztények: Mkasa
József udvarmester volt, Kagwa András pedig<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a királyi testőrség
parancsnoka és a király</span> jó barátja</b></span>.</p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mkasa József példás keresztény
életet élt, s már 1882-ben fölvette a keresztséget. Minden héten
kiváltott a saját jövedelméből legalább egy rabszolgát, emellett
hitoktatói munkát is végzett</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Katikiro azonban egyre inkább </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
keresztények</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ellen hangolta a királyt, és elérte, hogy 1885. október
30-án királyi parancsra megöljenek sok</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> keresztényt. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kémkedéssel vádolták</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
őket.</span></b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ugyanezzel rágalmazták</b></span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Mkasa Józsefet</span></b> i<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">s, a király pedig elhitte.
Katikiro azonnal cselekedni kezdett, nehogy a király meggondolhassa
magát. Éjnek idején elfogatta</span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Józsefet. Épp csak annyit engedett
számára, hogy megáldozhasson<span style="background-color:rgb(234,209,220)">, </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>s még hajnal előtt lefejeztette, majd
elégette </b></span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a holttestet.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Subuggwao Dénest, a tizenhét éves apródot
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">rajtakapták,</span> hogy hitoktatást tart. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Mivel </span>nem tudták eltéríteni a
hitétől</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> maga a király döfött lándzsát a torkába.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ugyanennek a
napnak az estéjén a király kihirdette elhatározását</span></b>: <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindazokat, aki
imádkozna</span></b>k, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">megöleti<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Lwanga Károly, az apródok vezetője azonnal
fölismerte</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a helyzet komolyságát, </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">és maga köré gyűjtötte imádságos
virrasztásra azokat, akik hűségesek voltak a hitükhöz. Készültek a
vértanúságra</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Reggel a király nagy bíróságot hívott össze: „Mindazok,
akik nem imádkoznak, foglaljanak helyet itt mellettem</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">akik pedig
imádkoznak,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">álljanak oda a fal mellé!”</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Károly volt az első, aki kilépett
a sorból, és odaállt a nádból font falhoz. Tizenöt társa követte.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A
hóhérok megkötözték és elvezették<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindnyájukat</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A börtönben kellett
várakozniuk, míg útnak indították <span style="background-color:rgb(255,242,204)">őket </span>a hatvan kilométer távolságban
kijelölt vesztőhelyre.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A következő napon Katikiro megint a király
elé járult, és bevádolta előtte a király </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">barátját, Kagwa Andrást, hogy ő
a pártütő keresztények vezére</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A király pedig kiszolgáltatta neki <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
barátját. Andrást</span> azonnal halálra ítélték, lefejezték és elégették.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Másnap
a következő </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">magas rangú keresztény<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">került sorra</span></b>: <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Murumba Mátyás, aki
állhatatosnak bizonyult.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Halálra ítélték és kegyetlen módon végeztek
vele</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Az ugandai vértanúk aktája úgy emlékezik meg róla, mint a vértanúk
koszorújában a legszebb virágról.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Eközben</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az apródokat </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kétnapos
erőltetett meneteléssel a kivégzés helyére hajtották. Néhányat már
útközben megöltek. Miután megérkeztek, további hat napot várakoztatták
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">őket,</span> mert nem készült el a vesztőhely. A hóhérok parancsnoka
megkísérelte </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az apródok között lévő fiát megmenteni</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a haláltól. Így
bíztatta: „Mondd, hogy többet nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">imádkozol</span>, és megmenekülsz!”</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A fiú így
válaszolt: „Nem, apám, ezt én nem mondom, mert imádkozni fogok, mindig
fogok imádkozni!</span></b>” „Akkor legalább szökjél meg, én elrejtelek a házamban”
– könyörgött neki az apja. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">„Nem, én nem fogok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elfutni,</span> én a barátaimmal
együtt akarok meghalni!” – hangzott a válasz.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Június 3-án reggel
végre kihozták a kunyhóból <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">foglyokat</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">és megkötözve sorba állították </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
őket</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Elsőként </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">vezetőjüket, Lwanga Károlyt</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">égették el elevenen. Hogy még
jobban gyötörjék <span style="background-color:rgb(255,242,204)">őket,</span> találomra</span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hármat</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> kiválasztottak, és
megkegyelmeztek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nekik. Nagyon szomorúan fogadták, hogy nem lehetnek
vértanúk, de később ők beszélték el társaik hősi küzdelmét. A többieket
egymáshoz</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kötözték, és egy hatalmas máglyára állították.</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jamari
János-Mária</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem sokkal később követte</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">őket a vértanúságba. Őt 1885.
mindenszentek napján keresztelték meg. Minden idejét és vagyonát a
felebaráti szeretet gyakorlására áldozta. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Elfogták, majd 1887. január
27-én egy tóba fojtották.</span></b></p><p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A huszonkét ugandai vértanút XV. Benedek
pápa 1920-ban boldoggá avatta. XI. Pius pápa 1934-ben Lwanga Károlyt az
Actio Catholica és az afrikai ifjúság védőszentjévé nyilvánította. VI.
Pál pápa 1964. október 18-án, a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakán
avatta szentté a vértanúkat.</b></p><p>(forrás: A szentek élete, kép: <a href="http://katolikus.hu" target="_blank">katolikus.hu</a>)</p><p>Magyar Kurír</p></div>
</div><div id="m_-4032349228527726766DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br></div>
</div>