<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Hölvényi György: „Többségekért kell küzdeni és szövetségeket kell építeni”</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2024/05/28/holvenyi-gyorgy-kdnp-epp-ep-kepviselo-tobbsegekert-kell-kuzdeni-es-szovetsegeket-kell-epiteni/">https://vasarnap.hu/2024/05/28/holvenyi-gyorgy-kdnp-epp-ep-kepviselo-tobbsegekert-kell-kuzdeni-es-szovetsegeket-kell-epiteni/</a></div>
</div>
<div class="gmail-bottom-entry-post-share">
<div class="gmail-wope-social-share">
</div>
</div>
<div class="entry-thumb"><img width="188" height="125" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2023/09/holvenyi-gyorgy-kdnp-epp-mi-europank-1024x680.jpg" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;"></div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p></p>
</div>
<div class="gmail-content">
<p><strong>Hölvényi György magyar Európa Parlamenti képviselő
pubertáskori tünetnek tekinti azt, hogy sok európai elfordul a
keresztény gyökerektől; Brüsszelben és Strasbourgban küzd a baloldali
ideológiákkal és az EU kompetencia-túllépéseivel. A Die Tagespost
németországi katolikus nemzeti hetilap készített interjút Hölvényi
Györggyel, a Kereszténydemokrata Néppárt EP-képviselőjével.</strong></p>
<p><strong>Az egyesült Európa alapítóatyái hívő és gyakorló katolikusok
voltak: Robert Schuman, Alcide de Gasperi, Konrad Adenauer, Charles de
Gaulle. Ma azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy teljesen
megfeledkeztek-e az európaiak keresztény identitásukról.</strong></p>
<p>Kétlem, hogy csakugyan teljesen megfeledkeztek-e róla. Európa
említett atyái esetében a gyökerek mindenesetre különösen mélyek voltak.
Ők a háború utáni korszakban keresztény hitükből fakadóan egy új,
értékes Európát kívántak felépíteni. Az ehhez szükséges értékek
keresztény hitük révén álltak rendelkezésükre. Ez a projekt akkoriban
azon emberek számára is vonzó volt, akik nem osztották ezt a hitet, így
megfelelő válasz született a kor kihívásaira. Ha visszatekintve
megállapítjuk, hogy akkor a társadalmi szolidaritásból jólét fakadt,
akkor az azért van, mert az egyházi szociális tanításnak társadalmi
gyökere volt. Meggyőződésem, hogy az Európai Unió máig ezekből a
gyökerekből él, hosszútávon azonban veszélyben látom magunkat, mert
sokszorosan elveszítettük a keresztényi gyökerekhez fűződő belső
kötődést.</p>
<p><strong>Amikor az EU alkotmányáért és az alapjogok chartájáért folyt a
küzdelem, nagy harcok dúltak a keresztény örökségre és – különösen –
Istenre történő hivatkozás körül, amint azt sok európai alkotmány
ismeri.</strong></p>
<p>Az európai társadalmak az utóbbi évtizedek során erősen
szekularizálódtak, lehet, hogy ez a jóléti társadalom következménye? A
korszellem, amelyben élünk, azt szuggerálja, hogy Jézus Krisztusra már
nincs szükségünk. Milliók számára gyengült az isteni valóság magától
értetődősége. Ez talán csak divatjelenség, egyfajta pubertás, ami majd
elmúlik. Mindenesetre remélem, hogy a nyugati kereszténység ezen
kamaszkori tünete véget ér, hiszen gyökereink nélkül nem vagyunk képesek
a túlélésre. Ha mi, bűnös keresztények nem tesszük hitünket láthatóvá
és megélhetővé, akkor állandóak lesznek a balról vagy jobbról érkező
ideológiai kísértések.</p>
<p><strong>Figyelmen kívül hagyjuk a gyökereket, de le kívánjuk aratni a gyümölcsöket?</strong></p>
<p>Igen, pontosan. Még beszélünk szolidaritásról és szubszidiaritásról,
de már nem ismerjük a hátterüket. A keresztény tudás és a hit
továbbadásának folytonossága a családon belül megtört. Megtört
keresztény identitásunk – ez szinte csak Európában létezik! Európánk két
évtizeden belül missziós területté vált. Nem az európai elitek
intrikája volt az, hogy az Istenre hivatkozást nem sikerült az EU
szerződéseiben gyökereztetni, hanem Európa kereszténytelenítésének
következménye. Az isteni vonatkoztatással szembeni ellenállásból
kiinduló üzenet azonban fatális volt. A kommunizmus összeomlásakor
ugyanis Közép- és Kelet-Európában sokan reménykedtek a keresztény
Európához történő csatlakozásban. Országainkban így már akkor kezdetét
vette az euroszkepticizmus.</p>
<p><strong>Ez máig elválasztja az európaiakat? Lengyelországban,
Horvátországban és Szlovákiában a többség alighanem másképp definiálná
„Európa értékeit”, mint a brüsszeliek vagy a berliniek?</strong></p>
<p>Európa nyugati része az elmúlt évtizedekben sosem látott jólétet
tapasztalt meg, míg az igazi vallásos élet tapasztalata és sok esetben
annak emléke is veszendőbe ment. A keleti fele ezzel szemben évtizedekig
kommunista, ateista propagandának volt kitéve, részben azonban
megőrizte a keresztény értékek iránti vágyakozást. Hogy lehetséges ez? A
fiatal nemzedékben sok az útvesztés. Keresztényekként az a feladatunk,
hogy ma releváns válaszokat adjunk anélkül, hogy az értékekről alkotott
elképzeléseinket relativizálnánk. Látni kell azt, hogy a katolikus
egyház csakúgy, mint más egyházak új utakat keres. A pluralista,
liberális és globalizálódó társadalomban nehéz az egyház küldetéséből
fakadó vezető szerepét ismét megtalálni. E nélkül az európai
kereszténydemokrácia megújulása sem várható.</p>
<p><strong>Ön 2014 óta az Európai Parlament tagja. Nem szörnyen
frusztráló itt dolgozni, ahol Ön oly nyilvánvalóan kisebbségi programot
képvisel?</strong></p>
<p>Ezt már egész életemben megszoktam! Néha azonban már ijesztő, hogy
milyen makacssággal és agresszivitással rekesztik ki a parlamentben a
baloldali szélsőségesek részéről azokat, akik más véleményen vannak. Ez
néhol az 1980-as évek kommunista Magyarországának televíziós
propagandájára emlékeztet.</p>
<p><strong>A baloldali ideologizálás példája, hogy hogyan kezelik az
EU-ban a terhességmegszakítás témáját: 20 évvel ezelőtt kódoltan
„szexuális és reprodukciós egészségügyi jogokról” beszéltek, most
többség követeli a „terhességmegszakításhoz való jogot”.</strong></p>
<p>Ez botrány! Jogilag is, mert a terhességmegszakítás területén az EU
egyáltalán nem rendelkezik illetékességgel. Az Európai Parlament
törvényalkotói felelősséget visel Európában, ezért mindenkinek tudnia
kellene, hogy a terhességmegszakítás a nemzeti jogalkotáshoz tartozik,
és nem az EU kompetenciájába. Frakciómnak, az Európai Néppártnak az
Európa Parlament legnagyobb képviselőcsoportjaként különböző szárnyai
vannak – kereszténydemokratákkal és liberálisokkal. Az EPP nagy előnye,
hogy itt nagy szabadsággal lehet a vallás és a hit valamennyi kérdéséért
dolgozni. Így csak az EPP-ben létezik 30 éve vallásközi párbeszéddel és
vallásszabadsággal foglalkozó munkacsoport.</p>
<p><strong>A családok és személyek jogállásáról szóló törvény sem az EU,
hanem a tagállamok kompetenciájába tartozik. Az Európa Parlament ennek
ellenére állandóan kiáll az úgynevezett „LGBTIQ-jogok mellett”. Ezzel is
átlépnek egy határt?</strong></p>
<p>Teljes mértékben. E tekintetben van egy egyre radikálisabb baloldali
többség az Európai Parlamentben. A kommunista időkben nehéz volt kiállni
a család és a családi értékek mellett, most pedig azt élem meg az
Európai Parlamentben, hogy alig lehet a családról beszélni. Családok
nélkül azonban a társadalom nem képes a túlélésre. E tekintetben van egy
kicsi és nagyon agresszív kisebbség, amely rendkívül hatékonyan
lobbizik saját érdekei mellett. Az EU szintjén ehhez nincsenek
jogalkotói mozgásterek, az egyes államokban azonban ez a kisebbség
lobbizásával „pozitív diszkriminációjuk” értelmében változtatja meg a
jogi valóságot.</p>
<p><strong>Az EU szintjén történő jogalkotás azonban aláássa a nemzeti
kompetenciát: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke így küzd
a „szülői tanúsítvány” érdekében, hogy a valamely EU államban elismert
szülőséget minden államban elismerjék. Ez például az Ön hazáját,
Magyarországot arra kényszerítené, hogy a homoszexuálisak általi
örökbefogadással és béranyasággal más EU államban szerzett szülőséget
esetenként elfogadják.</strong></p>
<p>Ezek nyilvánvalóan a hatáskör túllépésének esetei. Ha ez így megy
tovább, ez alá fogja ásni a polgárok EU iránti támogatását. Az EU-nak a
lényeges dolgokra kell koncentrálnia, az értelmes együttműködésre a
külpolitikában, a gazdaságban, a környezetvédelemben és – a
szubszidiaritás elvén – mindenben, amit egy állam önmaga nem tud
kielégítően megoldani. Az EU Bizottságának azonban nincs keresnivalója a
polgárok konyhájában vagy hálószobájában! Ez aláássa az európai projekt
szavahihetőségét. A tagállamok felelősek, ezért szükséges az, hogy a
nemzeti kormányok ezeket a fejleményeket a Tanácsban szótöbbséggel
megakadályozhassák.</p>
<p><strong>Érdemes egyáltalán keresztény lobbizást folytatni az Európai Parlamentben?</strong></p>
<p>A keresztény lobbitevékenység esetében nem pénzről vagy gazdasági
érdekekről van szó, hanem a természet törvényébe foglalt értékekről.
Ezeket képviseli a katolikus egyház, de más egyházak is. Ebből fakad a
katolikus egyház társadalmi tanítása. E társadalmi tanítás ismerete
nélkül nem lehet a kereszténydemokráciáról vagy a „C”-ről beszélni. Ez a
lobbimunka szükséges. Egy példa: én voltam a fejlődő országok oktatási
tevékenységének jelentéstevője és keresztül tudtam vinni azt, hogy
Afrikában az egyházi oktatási létesítményeket is támogassák anyagilag.
Ezek túlnyomórészt katolikus iskolák, amelyek fontos munkát végeznek és
évtizedek után immáron EU-s pénzeket kapnak. Ehhez kitartó meggyőző
munka volt szükséges a saját frakciómban, az Európai Parlamentben és az
Európai Bizottságban. Többségekért kell küzdeni és szövetségeket kell
építeni. Ez csak akkor megy, ha mi magunk hitelesek vagyunk.</p>
<p><strong>Az EU-ban újra meg újra téma a vallásszabadság és a
keresztények üldözése. Létezik a vallásszabadsággal foglalkozó EU
megbízott hivatala, évenkénti jelentések és viták. Nőtt a
vallásszabadság iránti érzékenység?</strong></p>
<p>Igen, a mi munkánk révén. Az „Iszlám Állam” által a ninivei síkságon
keresztények és jazidik ellen elkövetett népirtásig a brüsszeli
döntéshozók nem vették komolyan a témát. Ez az ignorancia
elviselhetetlen volt számomra, de amikor a kollégáim látták Moszulban a
régi szobrok elpusztítását, hirtelen érdeklődés támadt. Jean-Claude
Juncker akkor az EU Bizottságának elnökeként még Ján Figelt is kinevezte
vallásszabadsággal foglalkozó megbízottnak. Ő jó munkát végzett, de a
hivatalát nagyon gyengén szerelték fel. Ursula von der Leyen idején a
hivatal három évig üres volt. Mit jelentsen ez? Tragédia, ha a valaha
keresztény Nyugat nem hajlandó felelősséget vállalni azon ázsiai és
afrikai keresztényekért, akik vérükkel állnak ki hitük mellett. Az
európai politikusoknak személy szerint nem kell hívőnek lenniük ahhoz,
hogy megértsék, hogy felelősek azon keresztényekért, akiket hitük és
„nyugati kulturális hovatartozásuk” miatt támadnak és abuzálnak. Ők
ugyanis számítanak ránk!</p>
<p><strong>Forrás: Die Tagespost</strong></p>
<p><em>Címlapképen: Hölvényi György, a KDNP és az Európai Néppárt
európai parlamenti képviselője “A Mi Európánk” pódiumbeszélgetés-sorozat
nyitányán. Fotó: Vasarnap.hu/GK</em></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>