<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Csak a Valaki tud szeretni – Beszélgetés a Stephanus-díjas Barsi Balázs ferences szerzetessel</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2024. május 27., hétfő | 20:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/csak-valaki-tud-szeretni-beszelgetes-stephanus-dijas-barsi-balazs-ferences-szerzetessel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/csak-valaki-tud-szeretni-beszelgetes-stephanus-dijas-barsi-balazs-ferences-szerzetessel</a><div class="gmail-ikonok">  </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g139292']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=139292&v=1&img=c_img_1139.jpg" width="451" height="300" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="10 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">A
 Szent István Társulat idei könyvhetén teológiai kategóriában Barsi 
Balázs Széchenyi-díjas ferences szerzetes, pap, teológus, napjaink egyik
 legkiemelkedőbb egyházi személyisége kapta meg a Stephanus-díjat. A 
könyvhétre megjelent legújabb kötetének címe: <i>Breviárium</i>. A budapest-belvárosi ferences templomban beszélgettünk.  </h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>–
 Egyik elmélkedésében arról beszél, hogy a keresztény családoknak olyan 
hitet kellene átadniuk a fiataloknak, amely által jobban meghallják 
Isten igéjét. Miként valósítható meg ez?</strong></p>
<p>– Csakis úgy, hogy a kinyilatkoztatás, a szent evangélium, Jézus 
Krisztus szavai mögött mindig megkeressük a mélyben, mi az az emberi 
alap, amire mindez épül. Ha ezt nem mutatjuk meg, akkor marad a vallásos
 szöveg, illetve a mindennapi élet a maga nyersességében, Isten igéjének
 hirdetése pedig csupán ünnepi alkalommá válik. Szent János azt írja az 
első levelében: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van”. Igen,
 csak éppen el kell gondolkoznunk azon – amin ma oly kevesen 
gondolkodnak el –, hogy mi is a szeretet. Már szinte a meghatározásokat 
is bűnnek tartják, mert az bizony kirekesztés. Ez ez, az meg az. Pedig 
szó sincs arról, hogy gyűlölném azt, ami vagy aki nem tartozik ebbe a 
fogalomba. Ellenkezőleg: érte élhetek. Az emberi dolgokat akkor ismerjük
 meg a legjobban, ha megkeressük az eredetüket. A természettudományok 
viszont nem nagyon foglalkozhatnak a dolgok eredetével…</p>
<p><strong>– Miért nem?</strong></p>
<p>– Azért, mert az eredet kérdése a létezés területére tartozik, és 
ehhez nincs kompetenciájuk, nem az ő területük. Az, hogy honnan 
származik a legelső sejt, nem a természettudományos kutatások tárgya. Ha
 viszont egy tudós vagy csak egy egyszerű ember valóban keresi az 
igazságot, feltétlenül megkérdezi ezt. Az élettelenből soha nem lesz 
élő. Egyetlen halott sejtet sem tudnak feltámasztani, itt tehát tetten 
érhető valami, ami csak a csodálatunkat válthatja ki. Az első sejt 
alkotói, az atomok, élettelenek, de föl vannak emelve egy „túlvilágba”, 
vagyis egy új létszintre. A mi biologikumunk pedig fölemeltetett a 
személyesbe. A mélyen hívő, világhírű természettudós, Francis S. 
Collins <em>Isten ábécéje</em> című könyvében azt írja, hogy a nem hívők
 néha bizony elszólják magukat. Az egyik kollégája, aki szintén 
evolúciós biológus, egyszer azzal állt elő: az emberi szabadság nem 
vezethető le ebből az univerzumból. Húha! Valóban nem, mert a sejtek nem
 szabadok, jól is néznénk ki, ha azok lennének. Az atomok sem szabadok. 
Én azonban az vagyok. A szeretni tudás képessége az embernek, ennek a 
személyes szabadsággal rendelkező egyednek a világában van benne. 
Szabad, vagyis képes szeretni. A szabadság és a szeretet nem az anyagi 
világból való.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g139292']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=139292&v=1&p=1&img=c_img_1000.jpg" alt="" border="0" width="180" height="120"></a></p>
<p><strong>– Kérdés, hogy akkor honnan…  </strong></p>
<p>– Olvassuk Szent Jánosnál: „Szeressük egymást, mert a szeretet 
Istentől van”. Tehát Istentől, nem pedig a főemlősöktől. Minden egyes 
szentírási kijelentés – Isten üzenete – mögött nézzük meg, van-e 
valamilyen antropológiai, nem vallási alap, amire ráépülhet a 
kinyilatkoztatás. Mindig találhatunk ilyen alapot, és ha ezt feltárjuk, 
akkor felkapják a fejüket a fiatalok, nagyon odafigyelnek. Én egy másik 
fiatal Magyarországot látok, nem azt, amit a nagy tömeg. Hatvan fiatal 
jött hozzám lelkigyakorlatra, tizenhét évesek. Beszéltem nekik a 
Szentháromság titkáról is. Ez a központ. Ezt nem lehet kitalálni. Isten 
csak személy lehet, mert az energia nem tudja, hogy van. Hála Istennek, 
vagy sajnos, ma nincs igazi kereső ateista. Ma egyszerűen egy keverék 
vallásban élünk, az emberek tömegeinek a fejében zavaros világnézet 
kavarog; isteni attribútumokkal ruházzák fel a világot, panteista 
elveket vallanak, azt gondolják, hogy a világ magától létezik, de ez nem
 igaz. Jézus többször is mondja: én az Atyától jöttem, ő bennem van, én 
pedig benne. Mindketten küldjük a Szentlelket. Kérdés, hogy elfogadom 
ezt, vagy nem. Ha elfogadom, akkor mindenre fény derül. Arra is, hogy 
miért teremtett Isten olyan embert, aki képes szeretni, miért teremtett 
szeretetközösséget.</p>
<p>A napokban arról beszélgettünk az egyik rendtársammal, hogy Ádámnak 
hiányzott valaki, és Isten megteremtette Évát. Álljon meg a menet! Szent
 John Henry Newman angol bíboros, aki kezdetben anglikán volt, és szó 
szerint vette a Bibliát ott, ahol érdemes szó szerint venni, azt mondta:
 Ádám a paradicsomi állapotban, mielőtt még vétkezett volna, remete 
volt. Nem ő, hanem</p>
<blockquote>
<p>Isten állapítja meg, hogy nem jó az embernek egyedül. Isten nem azt 
akarja, hogy csak vele legyünk isteni kapcsolatban Szent Fia által, 
hanem hogy egymással is; azt akarja, hogy többen legyünk, és ugyanazzal a
 szeretettel szeressük egymást is.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g139292']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=139292&v=1&p=1&img=c_img_1020.jpg" alt="" border="0" width="451" height="300"></a></p>
<p>Az ember a bűnbeesés, az Istennel való szakítás után is megmaradt 
Isten képmásának. Bár szétszakítva, de megmaradtak az eredeti gyökerek. 
Kimutatható, hogy Krisztus ezeket teljesíti be. Lehet, hogy az ember 
ellenséges Istennel és az Egyházzal szemben, de ha ismerné a 
kereszténység lényegét, akkor tudná, hogy amire nagyon is számít a szíve
 mélyén, az éppen az Istentől való szeretet, amely, mivel belőle van, 
örökkévaló. Azért lehet Istentől a szeretet, mert Isten nem valami, 
hanem <em>valaki</em>. A valami nem tud szeretni, csak a valaki, egy <em>én</em>, aki viszont nem lehet meg t<em>e</em>
 nélkül. Ez a kinyilatkoztatás beteljesedése, mert csak Jézus, aki 
öröktől fogva Istenben van mint Fiú, egyedül ő tudja, mi van Istenben. A
 kereső ember csupán Istenig juthat el. Eléje áll, de fogalma sem lehet 
arról, hogy mi van benne.  </p>
<p><strong>– Szent János azt is írja: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát.”</strong></p>
<p>– Ez nem pusztán erkölcsi kérdés, nem csak arról van szó, hogy akkor 
tetszünk majd Istennek, ha szeretjük egymást. Ez teológiai kérdés, mert a
 szerető képességet Istentől kaptuk, nem az anyagból származik. Az Úr 
Jézus azt mondja az utolsó vacsorán: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy
 szerettelek én is titeket. (…) Az az én parancsom, hogy szeressétek 
egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Pünkösd előtt vagyunk. (Az 
interjú május 13-án készült – <em>B. D.</em>) Nehogy megsajnáljuk a 
Szentlelket, hogy kevesebbszer van szó róla! A valóságban mindig róla 
beszélünk. Az Atya és a Fiú ugyanis a Szentlelket árasztja ki. „Úgy 
szeretlek titeket, mint az Atya” – ez azt jelenti: abba haltam bele, 
hogy a Lelket, az isteni életet átadhassam nektek. És ha ezt megkaptuk, 
akkor nekünk is így kell szeretnünk egymást, nem csak a saját 
szeretetünkkel, hanem Isten szeretetével. A házasság, a férfi és a nő 
kapcsolata sajátos viszony, csakúgy, mint a gyerek és a szülő közötti 
kapcsolat. Ugyanígy a testvériség, a barátság is. Mindegyikben Isten 
szeretetével tudunk szeretni. Azt akarom, hogy létezz, élj, üdvözülj. 
Már a kisgyerek is erre van beállítva, négy-öt évesen is úgy érzi, apa 
és anya nem halhat meg, mert amit ő megtapasztalt, az nem szűnhet meg.</p>
<p>Szent Pál azt mondja, a szeretet örök, de minden más elmúlik: a Lélek
 ajándékai, a karizmák is. Szent Pál, te nagy gondolkodó vagy, de csak 
azért mondhattad, hogy a szeretet nem szűnik meg, mert kezdete sem volt.
 Aminek ugyanis kezdete van, az előbb-utóbb megszűnik. Amikor az Atya a 
Fiában teremtett minket, vagyis a képmására, aki a Názáreti Jézus, akkor
 megadta az istenfiúság kegyelmét. Ha ez így van, akkor fölvett 
bennünket a kezdet nélküli szeretetbe, abba a szeretetbe, amellyel szent
 Fiát szereti. Ritkán esketek, de egyik alkalommal a szertartás közben 
eszembe jutott: ha ennek a vőlegénynek a helyében lennék, azért 
fölmerülne bennem, csak négy éve ismer engem ez a lány, hogyan mert 
eddig nélkülem élni? Ez nem csupán önzés vagy féltékenység. A négy évvel
 ezelőtt kezdődött szeretetet be kell emelni a kezdet nélküli 
szeretetbe, a szentségbe. Ha ennek szellemében élnek, akkor a szentségi 
házasság nem tud felbomlani, nem cserélhető fel a másik személye. A 
kiteljesedett szeretet végső soron a személyt magát szereti, nem pedig a
 tulajdonságait kedveli.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g139292']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=139292&v=1&p=1&img=c_img_1034.jpg" alt="" border="0" width="451" height="300"></a></p>
<p><strong>– Vannak olyan szerelmek, baráti kapcsolatok, amelyekben azt 
érezzük: időtlen idők óta ismerjük és szeretjük egymást, és így volt ez 
már akkor is, amikor még nem találkoztunk személyesen…</strong></p>
<p>– Előfordulnak ilyen esetek. Nagyon elgondolkoztató, hogy a mi 
Üdvözítőnk utoljára azt mondja az apostoloknak: „Barátaim vagytok…”  De 
azért hozzáteszi: „Nem ti választottatok engem…”</p>
<blockquote>
<p>Tulajdonképpen ez az egyetlen erkölcsi programunk: minden emberi 
viszonyt, cselekedetet beemelni az Istennel való kapcsolatba. Az Egyház 
jövőjében nagyon fontos lesz az, hogy teljes értelemmel is szeretnünk 
kell Istent és az embereket.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Ez mit jelent?</strong></p>
<p>– Azt, hogy az értelem minden erejével igyekszem megérteni a 
szeretetet, és az embert a maga Istentől való elszakadottságában is. Azt
 is, hogy maradtak ott gyökerek, és hogy Krisztus ezeket érinti meg. 
Bocsánat, de egyetlen más vallásnak és filozófiának sem központi kérdése
 a szeretet. A buddhizmusban sok az érték, például az önmegtagadás; 
olyan áldozatokat hoznak, amiket mi már régen nem, pedig ismerjük a 
kinyilatkoztatást. Előfordul, hogy odajön hozzám egy hívő, és azt 
mondja: szeretne áldozni, de hisz a lélekvándorlásban. Ne haragudj, 
válaszolom neki, de ez a kettő nem mehet együtt. Krisztus dicsőséges 
testét veszed magadhoz, és ő örökké veled akar lenni. <em>Valaki</em> 
vár rád, nem a megsemmisülés, a nirvána. Az ember nem csak lélek, hanem 
test és lélek együtt, ezért valljuk: várom a holtak feltámadását…</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g139292']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=139292&v=1&p=1&img=c_img_1073.jpg" alt="" border="0" width="180" height="120"></a></p>
<p><strong>– Sokszor úgy érzem, mi, keresztények is elmegyünk a szinkretizmus irányába…</strong></p>
<p>– Nagyon is. Természetesen nem csapom agyon azt, aki tévtanokat 
hirdet, de világossá kell tenni, hogy mi az, ami nem egyeztethető össze 
Krisztus tanításával. A jövőben is nagyon fontos lesz Krisztus fönséges 
ismerete, amiről azt mondja Szent Pál: „Érte mindent elvetettem, sőt 
szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá 
tartozzam.” Ez az elkápráztatottság. Ám ha például egy szerelmespár úgy 
érzi, Krisztus közéjük áll, akkor valami rosszul működik a 
kapcsolatukban. Krisztus azért nem ront be erővel a mi mindennapi 
életünkbe, azért nem hoz létre úgynevezett szerelmi háromszöget, mert ő a
 szeretet forrása.</p>
<p><strong>– Mi az oka annak, hogy miközben nő az érdeklődés az 
ezoterikus tanok, az okkultizmus, a buddhizmus iránt, addig a 
kereszténységgel, az élő Istennel szemben közönyt és elutasítást 
tapasztalunk, Európában legalábbis mindenképpen?</strong></p>
<p>– Ezért mondtam, hogy hála Istennek, ugyanakkor valamiképpen 
sajnálnivaló is, hogy ma már nincs igazi ateista. Az ateista ugyanis a 
pályán kívül futkos, de még beállhat a pályára. Nyilván itt arra az 
ateistára gondolok, aki teljes szívvel és értelemmel, a saját közvetlen 
érdeke ellenére is keresi a végső igazságot. A legújabb kori ezoterikus 
vallások viszont hasonlóak a vallási svédasztalhoz: összecsipegetem, ami
 tetszik nekem. Hozzon egy kis megnyugvást a bűnös, megalkuvó életembe. 
Lényeges azonban, hogy ne rágalmazzunk olyanokat, akik tiszta szívvel 
csöppentek bele egy agyzavarba. Nagyon hiányzik ma a komoly filozófiai 
tanítás. Például ez: ha nem volna semmi, az érthető lenne. Arra nincs 
magyarázat. Ám ha valami létezik, akár csak egy porszem is, akkor nagy a
 probléma. Nincs megmagyarázva a létezése. Nyugat-Európa borzasztóan el 
van butítva – annál nagyobb tisztelet a kivételnek. A többség azonban 
sajnos nincs a hat elemit végzett öregapám filozófiai szintjén. Három 
doktorátussal rendelkező tudósok, ha szóba kerül a teremtés, azt 
mondják: ősrobbanás. Ilyenkor nekem kell visszafognom magam, hogy ne 
robbanjak. Mert ha felrobbant egy palack vagy a babos fazék a tűzön, azt
 meg lehet magyarázni. De miért van az, ami van? Napjainkban mintha már a
 kisgyermekekből is kiirtanánk a létre való rácsodálkozást. Ezt nem 
volna szabad!</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g139292']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=139292&v=1&p=1&img=c_img_1118.jpg" alt="" border="0" width="180" height="120"></a></p>
<p><strong>– Nagyon sok könyvet írt, fordított, folyamatosan olvas, 
képezi magát. A világ mára szinte a pusztulás szélére sodródott. Mi ad 
erőt Önnek ahhoz, hogy változatlan intenzitással közvetítse mások felé a
 hitet és a kultúrát?</strong></p>
<p>– Az, hogy vannak, akikben semmiféle roncsolást nem végzett ez a nagy
 zűrzavar, amiben élünk, hanem tisztábban látják a dolgokat. Kevesebben 
vagyunk a templomban, sajnos, viszont akik ott vannak, azok nem 
megszokásból jönnek. A legtöbben gyónnak, áldoznak, és szenvednek attól,
 ha valamiért nem tehetik ezt. Ez a réteg világszerte kitermelődik, 
össze kell fogni velük. Az emberiség megmentője az Anyaszentegyház. 
Akármilyen romlást mutat a felszínen, a mélyben mindig ott van az 
abszolút szentség, Krisztus és a szentek. A materialisták abban is 
tévedtek, hogy a mennyiség átcsap minőségbe. Gyerekkorunkban vittük a 
csarnokba a tejet, és én már gyerekfejjel is tudtam: ha sok romlott 
tejet hordtunk volna össze, a mennyiségük nem csapott volna át 
minőségbe. A fordítottja viszont igaz: a minőség átcsap mennyiségbe, 
kultúrát alakít. A félelmetes ebben az, hogy sokan válnak áldozataivá 
ilyen téves eszméknek. Ám az Isten nem hagyja el az emberiséget, mert 
megteremtette. Az Egyház pedig titokzatos, mert a mélyben ott van a 
mérhetetlen tisztaság, a szentség. Megint csak Szent John Henry Newmanra
 hivatkozom: sokat foglalkozott az ókori keresztény eretnekségekkel. Úgy
 látja, hogy a katolikusok mindig ugyanazt mondták, az eretnekek viszont
 mindig mást, és egymásnak is ellentmondtak. Ha elolvasok egy 1. századi
 keresztény írót, azt látom: ugyanaz a hite, mint az enyém. Ez szellemi 
csoda, mert egyetlen vallásban sincs így. A buddhizmus ma alig hasonlít 
az eredetijére.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g139292']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=139292&v=1&p=1&img=c_img_1116.jpg" alt="" border="0" width="180" height="120"></a></p>
<p><strong>– Rengeteg kitüntetést kapott, köztük a legnagyobb állami 
elismerést, a Széchenyi-díjat is átvehette. Mit jelent Önnek a 
Stephanus-díj?</strong></p>
<p>– Amikor megtudtam, hogy megajándékoztak ezzel a díjjal, 
megdöbbentem. Minden jót elmondtak rólam, amit talán nem is tettem. Mit 
válaszoljak erre? Azt fogom mondani, köszönöm! Amikor gyerekkoromban 
keresztanyám hozta azt az egy szem narancsot vagy játékot karácsonyra, 
édesanyám figyelmeztetett: kisfiam, mondd, hogy köszönöm! Ebben áll fenn
 a világ: ha a <em>köszönöm</em> szó kiveszik, akkor emberszabású lények lesznek ugyan, de ember egy sem lesz a földön. A <em>köszönöm</em> szóban ott rejtőzik a szeretet csírája. Pilinszky írja a <em>Mielőtt</em> című versében:</p>
<p style="text-align:left;margin-left:60px"><em>A jövőről nem sokat tudok,<br></em><em>de a végítéletet magam előtt látom.<br></em><em>Az a nap, az az óra,<br></em><em>mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.</em></p>
<p style="text-align:left;margin-left:60px"><em>A sokaságban senki se keresi egymást.<br></em><em>Az Atya, mint egy szálkát,<br></em><em>visszaveszi a keresztet,<br></em><em>s az angyalok, a mennyek állatai<br></em><em>fölütik a világ utolsó lapját.<br></em></p>
<p style="text-align:left;margin-left:60px"><em>Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:<br></em><em>nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben<br></em><em>sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,<br></em><em>mielőtt asztalhoz ülnénk.</em></p>
<p>A Stephanus-díj mellé a <em>köszönöm</em> szónak ezt a mélységes üzenetét is megkaptam.</p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila</strong></p>
<p><strong><strong>Bodnár Dániel/Magyar kurír</strong></strong></p></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>