<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">Szilárd alapokon áll a konzervatív oktatás, de a részletekben flexibilis – az MCC-ben vitáztak a szakértők!</h1><p class="gmail-article-page-lead">Az
 oktatáspolitika jövőjéről vitatkoztak az MCC Tanuláskutató Intézetében,
 ahol Gyarmathy Éva klinikai és nevelés- lélektani szakpszichológus 
beszélgetett Setényi János intézetigazgatóval. A moderátor Gloviczki 
Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora volt.</p><span><div class="gmail-author-info-name"><a href="https://mandiner.hu/szerzo/veszpremy-laszlo-bernat">Veszprémy László Bernát</a></div><div class="gmail-author-info-name">
<p>Az első kérdésre, ami arra vonatkozott, hogy miért van egyre több 
tanulási nehézséggel küzdő gyermek, Gyarmathy a neurodiverzitásra hívta 
fel a figyelmet. Mint a szakértő kifejtette, a mai gyerekek mások, mint a
 régi gyerekek, számos szempontból másképp fejlődik az agyuk. <i>„Ez nem
 feltétlenül azt jelenti, hogy a gyerekekkel baj van, hanem azt, hogy 
mindig is különböznek egymástól a gyerekek. A fejlődésüket 
megváltoztatja a környezet, az oktatás nem mindig tud ezzel mit 
kezdeni.”</i><br>A kutató azt helyezte a fókuszba, hogy a korábbi 
gyerekekhez képest már megváltozott agyi fejlődésű vagy agyi működésű 
gyerekek igényeihez kellene szabni az oktatást. Elmondása szerint az agy
 működésének módosulását az ipari szennyezés, a városi szennyezés, a 
különböző vegyi anyagok okozzák, amelyek megváltoztatják az idegrendszer
 fejlődését. </p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>A
 veszélyes anyagok hiperaktivitást, autizmust, tanulási zavart okoznak, 
olyan neurotikus problémákat, melyekre az oktatásnak reagálni kell.</p></div></span><p>Setényi
 óvatosságra intett és hazai/nemzetközi statisztikákkal árnyalta a 
problémás gyerekek fogalmi keretét. Elmondta, hogy a valóban sérült 
gyerekek aránya alig változik és a <i>„figyelem, tanulás vagy magatartásproblémás”</i>
 tanulók csoportja növekszik gyorsan, ami elsősorban nem pszichikai 
hanem szociológiai jelenség. Józan feltételezés, hogy felnövés – 
elkerülhetetlen - problématömegének pszichikai tolmácsolásáról és 
medikalizációjéról van inkább szó. Utalt Frank Füredi ezirányú írásaira 
is (<i>például </i>Minél több a pszichológus, annál több a beteg ember<i> c. cikkére, melyet a Mandiner is szemlézett</i> – A szerk.). </p>


<div class="gmail-block-content"><p>A
 külső veszélyekkel kapcsolatban is történeti megközelítéssel szállt 
vitában Gyarmati elképzelésével: London példáját említette, ahol a XIX. 
században a gyerekek az utcán tengődtek, hatalmas volt a 
légszennyezettség, nem volt iható víz stb. Mint a szakértő kifejtette, a
 statisztikák alapján lehetséges egy szkeptikus álláspont is, hiszen a 
történelmi példák azt mutatják, hogy ezek a problémák nem feltétlenül 
most keletkeztek, korábbi példák is idézhetők ezekre a problémákra. </p><p>Setényi
 felhívta a figyelmet, hogy az okatókat lassan leváltják a 
pszichológusok: a pszichológia lett az oktatásról szóló diskurzus fő 
nyelve, aminek előnye, hogy érzékenyebb, gyerekközpontúbbak lettek a 
párbeszédek, hátránya viszont, hogy az egyénre koncentrálnak. Ha 
mindenkinek külön-külön akarunk segíteni, az atomizálja a közösséget és 
rombolja a társadalmat. Az ésszerűen, közpénzből működtetet gépezet nem 
is tud más lenni, mint ami: ez a közoktatás. Márpedig a társadalmi 
szempontokra is tekintettel kell lenni, hiszen ha a közműveltség egy 
minimális szintjét sikerül átadni az oktatás során, akkor ez összeköti 
az embereket. A közös tanulás egyben egy bizonyos szűrőt is jelent, 
amely mentén elválik, idővel ki, milyen szerepet tud ellátni a 
társadalomban.</p><p>Gyarmathy arra is utalt, hogy a rengeteg digitális 
eszköz, a sok információ megváltoztatja az agy működését. Régen kétféle 
kenyér volt, most pedig annyi fajta, hogy a gyerek felfogni sem tudja. 
Gyarmathy úgy véli, hogy az oktatásnak ehhez alkalmazkodnia kell. 
Setényi erre úgy felelt, hogy az oktatást nem lehet a gyerekek „<i>kedélye</i>” szerint alakítani. Mindig fel kell készülni arra, hogy lesz ütközés az iskolai kánon és a <i>„mindenkori külvilág impulzusai”</i>
 között, de ez a fajta ütközés nem feltétlenül rossz dolog. Setényi 
szerint a tradicionális értékrendszerben a figyelem és az elmélyülés 
központi érték, tehát ha kritikátlanul alkalmazkodunk a digitális 
környezethez, annak a végeredménye a „<i>multitasking</i>” lesz, „ami egy katasztrófa”, mivel <i>„a multitasking a túlélésért küzdő vadállatok létformája és nem a katedrálisépítő emberé.”</i> </p><p>Setényi
 úgy véli, hogy a fentiek elkerülésére már a családban jó lépéseket kell
 tenni. A jól működő család az, ahol van ebédlőasztal, és a család 
együtt ül étkezéskor. A figyelmet nem szabad szétszórni, ilyenkor arra 
van szükség, hogy mindenki egymásra figyeljen és koncentráltan legyen 
jelen. Ezt nem szabad elengedni, mert akkor az egész rendszer szétesik. 
Gyarmathy szerint viszont pont ez lenne a cél, hogy felrobbantsuk a 
teljes rendszert. Setényi ezzel szemben aggodalmát fejezte ki, ha a 
jelenlegi rendszert bárki megszüntetné, mi lenne helyette? Erre 
Gyarmathy nem tudott alternatívát mutatni. </p><p>Setényi szerint az 
óvodában, alsó tagozat szintjén lehet teret nyitni egyéni utaknak, lehet
 némi friss levegőt engedni a rendszerbe, ebben van észszerűség. De a 
közoktatásnak felső tagozaton a korosztálynak megfelelő 
követelményrendszer kell. Ha a szülők nem hisznek a versenyalapú 
életfelfogásban, elvihetik a gyereket Waldorf- vagy 
Montessori-rendszeren alapuló iskolákba, de a gyerekeknek ettől még meg 
kell felelniük a versenyalapú társadalomban, és kérdéses, hogy erre ezek
 az iskolák mennyire készítik fel őket. Gyarmathy egyetértett abban, 
hogy a kulcs az óvoda és az alsó tagozat.</p><p>A szakértők 
egyetértettek abban, hogy az integrációs-inklúziós gyakorlat egy 
ideológiai késztetésből született, és hogy a szegregáció tiltása és az 
integráció kiterjesztése nem hozta meg a várt eredményeket. De Gyarmathy
 továbbmenve megkérdőjelezte a pedagógus, mint a tudást átadó személy 
szerepét. Mint elmondta, a tudást manapság a gyerekek azonnal megszerzik
 az interneten, és egymástól is képesek tanulni, így a hagyományos 
oktatási keret felbontható.</p><p>Azzal azonban adós maradt, hogy a 
meglévő keret helyet újra tegyen javaslatot. Setényi a konzervatívabb 
álláspontot képviselve nem tartotta jó ötletnek, hogy a következő 
nemzedéket kitegyük a teljes keretrendszert és közszolgáltatást bedöntő <i>„társadalmi kísérletezésnek”.</i></p></div>

</div></span>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>