<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Beültettem őket a kocsiba, azt mondtam, addig megyünk, amíg nem szerzünk támogatást</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2024. április 28., vasárnap | 16:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/beultettem-oket-kocsiba-azt-mondtam-addig-megyunk-amig-nem-szerzunk-tamogatast">https://www.magyarkurir.hu/hirek/beultettem-oket-kocsiba-azt-mondtam-addig-megyunk-amig-nem-szerzunk-tamogatast</a><div class="gmail-ikonok"><br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g138616']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=138616&v=&img=c_m1.jpg" width="471" height="265" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="3 kép a galériában, kattintson!"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Hámon Krisztina írása a Jelenlét díjjal kitüntetett Vörösné Bangó Melindáról.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><em>A
gyárban úgy megnevettette a dolgozókat, hogy a tévék hátlapján folyt a
könnyük. A tarnabodi tanodában a csekk kitöltését gyakorolta a
gyerekekkel, az egyetem első évében a telefonjába írta fel az ismeretlen
szavakat. Vendégelőadóként az Európa Parlamentben mondhatott néhány
gondolatot a romák helyzetéről, a hallgatóság soraiban ott ült Ursula
von der Leyen is. Epizódok a Jelenlét díjjal kitüntetett Vörösné Bangó
Melinda életéből.</em></p>
<p>Magas sarkú csizma, bézs szövetkabát, ropogós fehér blúz, derékig
érő, gondosan göndörített fekete hajzuhatag: Vörösné Bangó Melinda -
vagy ahogy születése pillanatától mindenki szólítja, Maca – igazán
elegáns. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, mellette egyetemre jár.
Neki és kollégáinak köszönhetően a Felzárkózó településeken kétszázötven
család vehette igénybe a családi otthonteremtési kedvezményt, és jutott
új, méltó otthonhoz. Aki csak most ismeri meg, el sem hinné, mekkora
utat járt be, amíg eljutott idáig.</p>
<p>Heves megye szívében, Tarnabodon nőtt fel. Iskolába alig járt: a szűk
épületben teremhiány miatt az ő osztályának csak 11.30-kor kezdődött a
tanítás, és 14.00 órakor már véget is ért. A nap jelentős részét
játékkal töltötték az utcán, délutánonként pedig a Máltai
Szeretetszolgálat által működtetett Tanodában gyűltek össze, ahol
lehetett kézműveskedni, újságot írni, énekelni és ünnepi műsorokat
készíteni, amivel aztán végigjárhatták a környező településeket. Egyszer
még az egri színházba is eljutottak. „Ott kezdett el kinyílni előttem a
világ. Láttam, hogy máshogy is lehet élni, nem csak úgy, mint
Tarnabodon. De nem tudtam, hogy juthatnék el oda” – emlékezik.</p>
<p>Úgy tűnt, Macának is ugyanazt az utat kell majd bejárnia, mint
körülötte mindenki másnak. Az általános iskolában fel sem merült az
érettségi lehetősége, szakácsnak, cukrásznak, péknek vagy eladónak
lehetett továbbtanulni az elérhető szakmunkásképzőben. Kenyér az mindig
kell, gondolta, amikor a pék szakmát választotta. Kemény munka volt, de
szívesen csinálta. „Kétezer kenyeret megvirgolni reggel 6-ra kemény
meló.” Amikor megszerezte a szakképesítést, örömmel várták volna a
pékségben, ahol gyakorlatot szerzett, de hiába. Tarnabodról nem volt
olyan buszjárat, amivel kora hajnalra beért volna.</p>
<p>„A tanulmányaim alatt kaptam egy kis ösztöndíjat, abból kitanultam az
eladó szakmát is. Akkor már nekem kellett megvennem az ennivalót, a
bérletet, a cipőt, a ruhát. Tizenéves koromtól önfenntartó vagyok”.
Eladóként Hevesen egy cipőboltban kapott állást. „Már ott éreztem, hogy
jól tudok bánni az emberekkel. Voltak, akik mindig beköszöntek hozzám,
ha arra jártak, vagy hoztak nekem egy csokit, a bolt tulajdonosa pedig a
legjobb barátnőm lett.” Az üzlet azonban bezárt, így Maca otthon
találta magát, Tarnabodon.</p>
<p>Akkoriban a lakosok 80 százaléka közmunkásként dolgozott, szemetet
szedett, kapált, gátat tisztított. „Nagyon fiatal voltam, mégis úgy
éreztem, az idősebbek odafigyelnek a szavamra, hallgatnak rám. Hamar én
lettem a közösség motorja. Munka után sokszor összegyűltünk, zenét
hallgattunk, bográcsoztunk. Arra is sikerült rávennem a többieket, hogy
osszuk fel egymás között a munkát. Csapatokra bomlottunk, mindenki
megcsinált egy utcát. Azt hiszem, a közösségszervezés, amiről most az
egyetemen tanulok, nekem a véremben van.”</p>
<p>A közmunkáért 54 ezer forint járt, ami épp csak a túléléshez volt
elég. Maca ennél többre vágyott. Egy Facebook-hirdetésben látta, hogy
Jászfényszarun gyári munkásokat keresnek. A megadott számon a hölgy
igyekezett lehűteni a lelkesedését, mondván, Tarnabodra rossz az út, és
egyetlen ember miatt különben sem küldenek gyári buszt. Maca azonban nem
hagyta magát. Bement Tarnabod polgármesteréhez, megkérte, hogy ő is
hívja fel a gyárat, és beszélje meg, hogy küldjenek buszt, mert ő a jövő
hétre összetoboroz egy egész csapat jelentkezőt. Így is történt,
Tarnabod és Jászfényszaru között 2015 óta jár a gyári busz, hozza-viszi a
munkásokat.</p>
<p>„LCD tévéket szereltünk össze, és ezzel nagyon jól lehetett keresni.
140 ezer forint volt az alapfizetés, a vasárnapokért dupla pénz járt, és
bónuszt kapott, aki nem hiányzott. De ami még ennél is fontosabb:
mindennap adtak ebédet. Sorvezető lettem, mindenki másnak olyan ütemben
kellett dolgoznia, ahogy én adtam a keze alá munkát. De azért sokat
nevettünk, ott is csináltam a hangulatot. Volt, hogy a tévé hátlapján
folyt a könnyünk!”</p>
<p>Az első három hónapban napi 16 órákat dolgozott a gyárban. A
megterhelő időszak akkor ért véget, amikor felhívták: 2016 őszén
újranyit Tarnabodon a máltaiak átmenetileg bezárt Tanodája, ahová egykor
ő is járt. Most azt szeretnék, ha ő lenne a gyerekek mentora. Akkora
hátizsákot kapott ezzel a vállára, hogy úgy érezte, majdnem összerogy
alatta: „Hogy taníthatnék én gyerekeket, ha semmit nem tudok?”</p>
<p>Az első év rengeteg kihívást hozott. Voltak gyerekek, aki verekedtek,
betörték az ablakot, széttépték a papírt, vagy egyszerűen megszöktek.
Maca jól ismerte a családi körülményeiket, és ösztönösen megérezte, hogy
a magatartási problémákkal küzdő gyerekek valójában kétségbeesetten
vágynak egy kis figyelemre.</p>
<p>„Kidolgoztam egy módszert, kecskére bíztam a káposztát. Külön
feladatokat adtam a rosszalkodóknak, például hogy osszák ki vagy szedjék
be a többiektől a feladatlapokat, vagy ellenőrizzék, mindenkinek
hegyes-e a ceruzája. Ettől különlegesnek, fontosnak és kitüntetettnek
érezhették magukat. Mindig cserélgettem, hogy kit kérek meg egy kis
segítségre, hogy ne unják meg, várják a lehetőséget. Nagyon figyeltem
rájuk, és mindig annak dobtam be ezt a labdát, akin láttam, hogy
ingerlékeny, feszült. Ez sokszor azon is múlott, hogy volt-e mit enniük
otthon aznap. Életem egyik legnagyobb sikerének tartom, hogy egyszer az
egyik gyerek, akit évekig nem sikerült szóra bírnom, magától odaült
mellém, és elmesélte nekem az életét. Elmondta, hogy az apukája gyakran
bántja az anyukáját, ami nagyon megviseli őt. Akkor bocsánatot kértem
tőle, ha valaha is felemeltem a hangomat a viselkedése miatt.”</p>
<p>Maca igyekezett olyan foglalkozásokat kitalálni, ami az ő
gyerekkorából kimaradt, pedig hasznos lett volna. Megtanította a
gyerekeknek, hogyan kell csekket kitölteni, borítékot címezni, és
levelet írtak egymásnak. Elhívott a Tanodába egy fodrászt, péket és
rendőrt, hogy meséljenek arról, mivel foglalkoznak. Összeírta, milyen
kérdések fordulhatnak elő egy állásinterjún, és jól begyakoroltatta a
gyerekekkel a válaszokat. Amikor pedig elhatározta, hogy megtanul
vezetni, a KRESZ táblákat a gyerekeknek is megtanította. „A végén már
jobban tudták, mint én magam. Amikor megkaptam a jogsit, jutalmul
mindenkit elvittem egy körre a kocsival.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g138616']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=138616&v=&p=1&img=c_m2.jpg" alt="" border="0" width="471" height="265"></a></p>
<p>A tanulás mellett persze a nevetésre is bőven jutott idő. Maca „Ki
mit tud?”-ot szervezett a gyerekeknek a környező tanodákkal összefogva,
magyar szöveget írtak a <em>Despacito</em> című világsláger dallamára,
és a Cigány himnuszhoz videóklipet forgattak. A férjével is így
ismerkedett össze: „Megkértem, hogy kísérje a gyerekeket cimbalommal.
Mondhatom, nagyon szépen szólt az a muzsika” – nevet Maca. Az évek során
30-40 gyerek ment át a keze alatt, de az általa szervezett nyári
táborokban volt, hogy 60 kisebb-nagyobb gyerek is ott volt a délelőtti
és délutáni turnusokban.</p>
<p>„Imádtam a Tanodát, ez volt az életem, de két év után úgy éreztem,
hogy kifogytam, már nem tudok többet adni nekik. Ide nagyobb tudás kell.
Akkor láttam meg a helyi boltban egy szórólapot: »Érettségi«. Fogalmam
sem volt, mi az, csak annyit tudtam, hogy ez a következő lépés.”</p>
<p>Két év alatt levelező tagozaton sikerült megszereznie az érettségit.
Amikor a vizsga után felhívta a Tanodát, a gyerekek is sikongattak
örömükben, pedig sokan azt sem tudták, mit jelent: addig még alig volt
érettségizett ember a faluban.</p>
<p>Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem csecsemő- és kisgyermekgondozó
szakos hallgatói terepgyakorlatra mentek Tarnabodra, és Maca feladata
volt körbevezetni őket. „Mondtam a főnökömnek: ne bízza rám ezt a
feladatot, én nem tudok beszélni! Iszonyú lámpalázas voltam, de aztán
csak belejöttem, mert arról kellett mesélnem, amiben élek. A nap végén
odajött hozzám a tanár, és megkérdezte, én melyik szakra járok. Alig
mertem bevallani, hogy még a kérdést sem értem. Ő javasolta, hogy
iratkozzak be szociálpedagógiára, az nagyon jól menne nekem.”</p>
<p>Az egyetemre való felkészülésben nagy segítséget jelentett, hogy Maca
a Mathias Corvinus Collegium hallgatója lett, miután meglátta a
Facebookon egy hirdetésüket. „Vonattal mentem fel a felvételi
beszélgetésre Pestre. A tömegközlekedést nem ismertem, ezért taxiba
ültem. 12 ezer forintomba került, hogy eljussak az MCC-be, majdnem
annyiba, mint egy havi ösztöndíjam, de megérte: személyesen
találkozhattam a példaképemmel, Rontó Renátával. Nagyra becsülöm a
cigány értelmiségi nőket, és olyan volt ő a szememben, mint egy igazi
sztár. Azóta a mentorom lett, már négy éve segít, támogat az utamon.”</p>
<p>Az MCC-n az első órán dugig volt a terem, Maca mégis egyedül érezte
magát. „Az előadásból semmit sem értettem, de azért nevettem, ha a
többiek nevettek. Amikor hazaértem, megkérdeztem: anyu, te tudod, mi az a
prezentáció? Persze ő sem tudta. Akkor magamra zártam a szoba ajtaját,
és elsírtam magam. Úgy éreztem, ezt nem tudom megcsinálni.”</p>
<p>Maca azonban nem adta fel. Szubkultúra, társadalmi mobilitás,
szocializáció – az ismeretlen szavakat óra alatt felírta a telefonjába,
és hazafelé menet megnézte a jelentésüket. A hosszú vonatútra mindig
vitt magával egy-egy könyvet, amit útközben megtanult. Az előadásokon az
első sorba ült, hogy a tanárok lássák őt. Egy idő után már kérdezni is
mert.</p>
<p>Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemre társadalomismeretből kellett
emelt szintű érettségit tenni, amire az MCC egyik oktatója online
készítette fel. „Vannak emberek az életemben, akik irányt mutattak, és
mindig bátorítottak, hittek bennem. Útjelző tábláknak hívom őket.
Konczné Varga Edit tanárnő is ilyen. Nagyon tisztelem őt, a második
anyukámnak tekintem, aki mindenben támogat engem.”</p>
<p>Maca életének egyik legszebb pillanata volt, amikor 2022. július
21-én 20 óra 18 perckor megérkezett az SMS: felvették a szociálpedagógia
szakra. Ma már a negyedik félévnél tart, 4,6 a tanulmányi átlaga, és
tagja az egyetem Roma Szakkollégiumának is, de még mindig előfordul,
hogy elsírja magát az örömtől odafelé menet. „Ahonnan én jöttem, ez kész
csoda. Tele van hálával a szívem.”</p>
<p>Maca az egyetemen és az MCC-n párhuzamosan folytatja a tanulmányait. A
tanárai nagyra értékelik a terepen szerzett tapasztalatait.
„Előfordult, hogy romaügyi szakértőként meghívtak egy konferenciára,
ahol olyan professzorral ültettek egy asztalhoz, akinek a könyvéből
később vizsgáznom kellett” – meséli. De volt már tanulmányi úton
Brüsszelben is dr. Járóka Lívia képviselő asszonnyal, ahol alkalma nyílt
rá, hogy előadja az Európai Parlamentben a romák felzárkóztatásával
kapcsolatos gondolatait. A hallgatóság soraiban ott ült Ursula von der
Leyen, az Európai Bizottság elnöke is.</p>
<p>2022-ben Király György, a Máltai Szeretetszolgálat otthonteremtési
programjának vezetője hívta, hogy legyen a térség regionális
koordinátora, segítse a nehéz sorsú családjait abban, hogy igénybe
tudják venni a Családi Otthonteremtési Kedvezményt, illetve más hasonló
állami támogatásokat. „Elsőre nemet mondtam: szívem-lelkem a Tanodáé,
végül azzal győzött meg, hogy ebben a munkakörben sokkal több gyereken
tudok majd segíteni, egész családok életét tehetem jobbá. Ezt nem
lehetett visszautasítani.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g138616']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=138616&v=&p=1&img=c_m3.jpg" alt="" border="0" width="471" height="265"></a></p>
<p>Így lett Macából családgondozó, képletesen pedig állásközvetítő,
statikus, földmérő, tervező, hitelügyintéző, építési vállalkozó és
adószakértő egy személyben. A CSOK és a többi állami támogatás
szabályait nem a nehéz sorsú romákra tekintettel alakították ki, így
Maca munkája sokszor azzal kezdődik, hogy beszerzi az ügyfelei hiányzó
okmányait, legalizálja az egykor kockás papírra írt ingatlan adásvételi
szerződéseket, vagy állást keres a családfőnek. Aztán a családdal
közösen elkészíti a ház felújítási tervét, költségvetést ír, és segíti
őket a banki ügyintézésben.</p>
<p>„Egyszer egy nagyon kedves fiatal pár volt az ügyfelem. Csak 18 és 20
évesek voltak, és hiába tartották a kezükben az összes szükséges
papírt, a bankban senki nem vette komolyan őket. Végül a karácsony
előtti utolsó munkanapon kora reggel értük mentem, beültettem őket a
kocsimba, és azt mondtam: addig nem állunk meg, amíg meg nem szerezzük
nektek a támogatást! Nekiindultunk, és minden bankba bementünk, ami útba
esett. Az asszonyka már sírt a sok elutasítás miatt. Végül
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Mezőkövesden találtunk egy kedves banki
ügyintézőt, aki hajlandó volt befogadni a hitelkérelmüket. Azóta már áll
a házuk, és megszületett a kisbabájuk is.”</p>
<p>Maca a családok sorsát később is figyelemmel kíséri, együtt örül
velük a kisebb sikereknek is, és időnként ellátogat hozzájuk, hogy
megdajkálja a gyerekeiket. Ha végigmegy az utcán, az a legnagyobb öröm
számára, hogy látja a fejlődést: tudja, hogy kinek van új konyhája vagy
fürdőszobája, hol lett felújítva a tető, vagy korszerűsítve a fűtés.
„Nagyon sokat számít, hogy meleg van-e a házban, tudnak-e rohangálni,
játszani bent a gyerekek, vagy naphosszat csak kucorognak összebújva a
kanapén.”</p>
<p>A családok továbbadják az ismerőseiknek Maca telefonszámát. Ennek is
köszönhető, hogy a Felzárkózó települések programban 250 családnak több
mint kétmilliárd forintnyi állami támogatást és hitelt sikerült igénybe
venni. Munkája elismeréseként Macát 2023-ban Jelenlét díjjal tüntették
ki.</p>
<p>Maca pártfogoltjai között van ötgyerekes anyuka, aki érettségizni
készül, jogosítványra vágyó fiú, és kiemelkedő kézügyességgel rendelkező
fiatal lány is. „Még a Tanodában dolgoztam, amikor észrevettem, hogy az
egyik gyerek nagyon szépen rajzol, meg is kértem rá, hogy fessen
mesefigurákat a falakra. Egy alapítványtól sikerült pénzt szereznem
neki, hogy továbbtanulhasson. Most Egerbe jár egy magániskolába. Minden
félév végén elküldjük a bizonyítványát az alapítványnak egy
köszönőlevéllel, és ha végez, személyesen is odamegyünk majd, hogy
köszönetet mondjunk a támogatásért, és viszonzásul mi is felajánljuk
nekik a segítségünket.”</p>
<p>És hogy bírja mindezt energiával? Azt mondja, ez nem munka neki:
akármennyit ad másoknak, azt mindig sokszorosan visszakapja. „Ha
megnyerném a lottó ötöst, akkor is ezt csinálnám. Senki nem állíthat
meg. Látom a problémák gyökerét, és vannak ötleteim, hogy milyen
eszközökkel lehetne megoldani őket.”</p>
<p><strong>Szerző: Hámon Krisztina</strong></p>
<p><strong>Forrás: <a href="https://maltai.hu/cikk/hir/4923" target="_blank">Magyar Máltai Szeretetszolgálat</a></strong></p>
<p><strong>Fotó: Vörösné Bangó Melinda/<strong><a href="https://maltai.hu/cikk/hir/4923" target="_blank">Magyar Máltai Szeretetszolgálat</a></strong></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>