<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Krízishelyzetben lévő régió küzdelme a háború idején – Egy segélyszállítmány útja Kárpátalján</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai">Hazai</a> – 2024. március 2., szombat | 21:00<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/krizishelyzetben-levo-regio-kuzdelme-haboru-idejen-egy-segelyszallitmany-utja-karpataljan">https://www.magyarkurir.hu/hirek/krizishelyzetben-levo-regio-kuzdelme-haboru-idejen-egy-segelyszallitmany-utja-karpataljan</a><br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g137314']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137314&v=&img=c_k.jpg" width="451" height="334" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Két
évvel az ukrajnai háború kitörése után, 2024. február végén egy
négynapos kárpátaljai útról hazatérve számolt be Zagyva Richárd, a
Katolikus Karitász igazgatóhelyettese a jelenlegi helyzetről és útjaik
céljáról. A Katolikus Karitász oldalán február 29-én megjelent cikket
közöljük.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>Kárpátalján az elmúlt
évtizedekben is sok nehézséggel küzdöttek a lakosok, a háború kitörése
azonban tovább rontotta a helyzetet, súlyos humanitárius válságot
eredményezve.</p>
<blockquote>
<p>A Katolikus Karitász rendszeresen ellátogat a térségbe, hogy
humanitárius szállítmányokat vigyen és kifejezze a helyieknek, hogy a
magyarok nem hagyják magukra őket.</p>
</blockquote>
<p>A háború kitörése óta az Ukrajnában élő emberek számára – a háború
nyilvánvaló jelei mellett – a mindennapok kihívásokkal és nehézségekkel
vannak tele. Az áldozatok és az elmenekült férfiak hiánya, a sérültek
ápolása, az árak emelkedése, a szolgáltatások korlátozottsága, a
máshonnan elmenekülők magas száma, az alacsony bérek és nyugdíjak,
valamint a béke utáni vágy mind meghatározza az ott maradók életét. Az
alapvető szükségletek biztosítása, mint az élelmiszer, a fűtés, az
elektromos áramellátás, az egészségügyi ellátás mind komoly kihívást
okoz. Ennek meghatározó jeleit lehet látni Kárpátalján is.</p>
<p>Az elmúlt két évben a nemzetközi közösség összefogásának számtalan
példáját lehetett látni. A környező országokból jótékonysági
szervezetek, magánszemélyek, más települések önkormányzatai és
vállalkozások is segélyszállítmányokkal igyekeztek enyhíteni a helyi
lakosság szenvedését. A Katolikus Karitász is 2022. február óta heti
rendszerességgel küldi segélyszállítmányait, rendszeresen szervezi
orvos- és kórházmissziós útjait és igyekszik támogatni a helyi
karitászszervezeteket is munkájukban. Több mint 500 alkalommal indultak
el a Karitász kisteherautói, kisbuszai, hogy élelmet, takarót,
generátort, tisztítószereket vagy éppen műtétekhez szükséges orvosi
eszközöket vigyenek. Az egyik ilyen útról a napokban tértem haza és mély
nyomokat hagytak bennem az ott élőkkel való találkozások, amelyek közül
szeretnék néhányat kiemelni:</p>
<p>A ráti Szent Mihály Gyermekotthonban már nem először jártam, de először szembesültem annak a háború miatt immár országos <span>jelentőségével</span>.
A családi típusú gyermekotthonban családi házakban élnek a gyerekek a
nevelőszülőikkel, és ez az áldozatos munka ugyanúgy megy is tovább, mint
korábban, igaz ott is nagy szükség van az adományokra. Mi sem üres
kézzel érkeztünk, és <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/uton-karitasz-orvosmisszojaval-karpataljan-szivhez-szolo-talalkozas-gyermekotthon-lakoival" target="_blank">egy héttel azelőtt pont ott töltötte a hétvégét a Katolikus Karitász orvosmissziós csoportja</a>
is, hogy egészségügyi szűrésekkel és a szükséges gyógyászati
eszközökkel segítse a gyermekek egészségügyi fejlődését,
állapotjavulását. A gyermekotthon területén azonban működik egy
rehabilitációs központ is. A 75 ezer fős ungvári járásban ez az egyetlen
kifejezetten gyermekrehabilitációra szakosodott intézmény.</p>
<p>A központ elsődleges célja, hogy a Szent Mihály Gyermekotthonban élő
árva és elhagyott gyermekek fizikai és pszichés rehabilitációját
szolgálja. Ugyanakkor előfordult korábban is, hogy a szolgáltatásait
szélesebb körből is igénybe veszik, egész Kárpátaljáról érkeznek ide
kezelésre gyerekek 0-tól 18 éves korig.</p>
<blockquote>
<p>Az ottjártunkkor azonban éppen egy kijevi család érkezett
fejlesztésre váró gyermekével, mert közelebb nem talált ilyen szintű
ellátásra.</p>
</blockquote>
<p>Az intézményben dolgozó szakemberek szerint egyre több ilyen eset
van. Gondoljunk csak bele! Micsoda helyzet, hogy a fővárosból 815 km
távolságra, a magyar határ melletti, többségében magyarok lakta
településen működő rehabilitációs központba kell vinni a gyermeküket,
hogy a szükséges speciális fejlesztést megkaphassa. Lehet róla sokat
beszélni, de egy dolgot biztosan jelent, hogy a szolgáltatások elérése
egyre nehezebb az országban ilyen téren is.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g137314']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137314&v=&p=1&img=c_k2.jpg" alt="" border="0" width="451" height="338"></a></p>
<p>Köztudott, hogy Kárpátaljára több százezer menekült érkezett és
maradt ott a háború kezdete óta, arról azonban már kevesebbet lehet
tudni, hogy az ott élő családok mit élnek át; a jövőjük és az ellátásuk
bizonytalansága, az adományoktól való függésük, a háború következményei
miatti kilátástalanság egyfajta reménytelenségbe sodorja őket.</p>
<p>Miután begördültünk a Tiszaújlak mellett kialakított
menekültszállásra, az épület rendezett körülményei ellenére percről
percre egyre világosabbá vált, hogy itt is nagy a baj, a dolgozók egy
részét már el kellett bocsátani, mert nincs pénz a konyha fenntartására,
a többnyire férfiak nélküli családok felnőtt tagjai nem tudnak állást
találni a kisgyermekek mellett. Az intézmény működésének költségei
valószínűleg csak néhány hónapra lesznek még elegendőek.</p>
<blockquote>
<p>A gyermekes családok azonban ott vannak a szűkös szálláshelyen,
gyakran 4–5 fő egy szobában, ugyanúgy ahogy ott van velük a
reményvesztettség is.</p>
</blockquote>
<p>Az egyre inkább csak pislákoló reményt már szinte csak
segélyszervezetek és magánszemélyek adományai tartják életben. Szomorú
sorsok, elkeseredett arcok, boldogtalan kisgyermekek vésődtek
emlékezetünkbe, bennünk pedig ezek tartják életben az érzést, hogy ennyi
idő után is szükség van ránk, szükség van azokra, akik a távolság
biztonságából, békés körülmények között képesek adni a sajátjukból
azoknak, akik a békétlenség áldozataiként nélkülözni kényszerülnek.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g137314']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137314&v=&p=1&img=c_k3.jpg" alt="" border="0" width="451" height="338"></a></p>
<p>Mit lehet mondani egy katonának, akinek még friss lőtt seb van a
combján, vagy a másiknak, aki az egyik lábát elveszítette a harcok
következtében. Ezen gondolkoztam akkor, amikor közeledtünk a rahói
kórház bejáratához. Ide rendszeresen jönnek a karitászos kisbuszok, s
mindig nyílik is a főajtó, hogy a munkatársaink már régi ismerősként
köszöntsék a gyermekosztály főorvosát, és átadják a kért és szükséges
adományokat. Valami ilyesmit fogalmaztam meg magamban, hogy amikor majd
az adományok átadása után azt a részleget is meglátogattuk, ahol a
sérült katonákat ápolják, hogy tudjak valami értelmeset mondani, ami
erőt adhat nekik: „A szívünk és imáink veled vannak ebben a nehéz
időszakban. Reméljük, hogy a gyógyulásod folyamata gyors és
zökkenőmentes lesz, és hamarosan újra jó formában leszel.” Lehet, hogy
elsőre a kórháznak hozott orvosi eszközöket fertőtlenítőszereket
hasznosabbak gondoljuk, de ezeknek az elrebegett szavaknak is van
jelentősége és magának a látogatásnak is. Így ők is érzik, hogy van egy
támogató közeg, vannak, akik gondolnak rájuk is, azokra is, akik már
kiszolgáltatottá, gondozásra szorulóvá, „megsebzetté” váltak a háború
miatt.</p>
<p>Amikor beléptünk az egyik kórterembe, ahol egy 20 év körüli, vékony
testalkatú fiú feküdt, nem tudtam, hogy biztosan katona-e. De amikor
felemelte a lábáról a paplant, az átvérzett kötések pillanatok alatt
tisztázták bennem, hogy a repeszek okozta sebek gazdája bizony egy ukrán
katona, aki túlélte a harcokat, de a nyomait magán fogja viselni egy
életen át. És igen, ott már</p>
<blockquote>
<p>az átgondolt szép szavak helyett, már csak ennyire telt: „az imáink
veled vannak”. De ez a néhány szó is célt ért, az addig rezzenéstelen
arcán egy mosoly jelent meg, megköszönte és a kezét nyújtotta.</p>
</blockquote>
<p>Ekkor eszembe jutott az az orvosi eszköz, amit rendszeresen küldünk a
katonákat ellátó kórházak számára, amivel képesek kitisztítani a
szilánkokat a lövedékek által roncsolt testrészekből. Ez az adomány egy
kicsi eszköz, azonban lehetővé teszi, hogy az elfertőződést, gyulladást
megelőzzék, a sebet bezárhassák, és a katonák, ha a sérülések nyomait
magukon viselve is, de túléljék a sérülést.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g137314']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137314&v=&p=1&img=c_k4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A Kárpátok hegyei között megbújó, festői szépségű Körösmezőn egy
fűtetlen, megszolgált épületben önkéntesek varrják nap mint nap az
alsóneműket, hálózsákokat és mobil hordágyakat a fronton harcoló
sebesült katonák részére. Fiatal helyi és a háborús területekről ide
költözött lányok elkötelezetten, önkéntes munkában varrnak a hideg
helyiségekben, hogy szolidaritásukat kifejezzék, és enyhítsék a
szenvedésüket az áldozatoknak.</p>
<p>Milyen sokféle áldozata van ennek a háborúnak... Könnyű szemet hunyni
felette, és csak a „háború borzalmai” kifejezést használni, amely
azonban nem adja vissza, hogy a megfelelő ruházat és felszerelés
hiányától szenvedő sérült katonáktól, a férjüket elvesztő édesanyákon
át, a nélkülöző, szűkös helyen lakó menekültek és a szegény körülmények
között egyedül maradt idősekig mennyi szenvedést kell átélniük az
embereknek. Igen, a mi célunk is hasonló, mint a körösmezői önkénteseké,
hogy enyhítsük a szenvedésüket, hogy ne hagyjuk őket egyedül és ha
kicsivel is, de az általunk vitt adományokkal mi is hozzájáruljunk a
túlélésükhöz.</p>
<p><em>Összefogás</em> – sok jelentése lehet e szónak, számomra a
kárpátaljai útról hazafelé ez a szó a jövőt is jelenti. Az elkövetkező
hónapokban a nemzetközi közösség és a helyi szervezetek együttműködése
elengedhetetlen lesz a kárpátaljai helyzet javításában.</p>
<blockquote>
<p>A hosszú távú támogatásra irányuló kezdeményezések kulcsfontosságúak
ahhoz, hogy a régió lakossága újra talpra állhasson, vagy egyáltalán
túlélhessen és megmaradhasson a saját földjén.</p>
</blockquote>
<p>Ezért fontos, hogy úgy tekintsünk a háború következtében szükséget
szenvedőkre, hogy miként tudunk összefogni az érdekükben, és közösen
minél nagyobb segítséget adni.</p>
<p>Ennek egyik kiváló példája a Katolikus Karitász és a Lions Klubok
közötti együttműködés, melynek keretében rengeteg kamion érkezett már
Svédországból megrakva, élelmiszerrel, higiéniai csomagokkal,
generátorokkal és sok hasznos eszközzel. Ezen a négynapos úton velünk
tartott a Lions Kluboktól Patti Hill nemzetközi elnök vezetésével egy
magyar-svéd-norvég delegáció, hogy látogatást tegyen Kárpátalján, azokon
a helyszíneken ahová az együttműködés keretében eljutnak az adományaik.
A háromnapos program keretében óvodákat, kórházat, menekültszállást,
ingyenkonyhákat látogattunk meg, felkerestünk egy önkéntes központot,
valamint hivatalos megbeszéléseket folytattunk. A küldöttség látogatást
tett a beregszászi magyar konzulátuson, sőt a delegációt Ungváron Viktor
Mikita Kárpátalja kormányzója is fogadta. Ezek a találkozások is
fontosak az együttműködésekhez, amelyek gördülékenyebbé tehetik a
segítségnyújtást, az adományok határon történő átvitelét és célba
juttatását. Ne feledjük el, hogy továbbra is szükségük van ránk és az
összefogásra.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g137314']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137314&v=&p=1&img=c_k5.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A háború következményei Kárpátalján is jelen vannak; nem a harcok
nyomait lehet felfedezni, hanem annak súlyos, hosszú távra kiható
következményeit. A 20–30 kilométerenként felállított gépfegyveres
katonai ellenőrző pontokon mindenkit megállítanak.</p>
<blockquote>
<p>Nem haladtunk át olyan településen, ahol ne lettek volna kiállítva az
elhunyt helyi katonáknak emléket állító tablók tucatjai. Az utcákon
alig látni férfiakat, a nélkülözés szembetűnő, a helyi lakosok pedig
lépten-nyomon kifejezik a béke iránti vágyukat.</p>
</blockquote>
<p>Reméljük, hogy hamarosan eljön a béke ideje, imádkozunk érte, amit
viszont addig tehetünk még, hogy miként a helyiek sem adják fel a
küzdelmet és a reményt, mi sem adjuk fel a reményt tápláló jelenlétünket
és támogatásainkat.</p>
<div class="gmail-keretes">
<p><strong>Hogyan lehet segíteni a Katolikus Karitász kárpátaljai munkáját?</strong></p>
<p>Az 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent);</p>
<p>Online adományozással a Karitász honlapján – <a href="https://www.karitasz.hu/" target="_blank">karitasz.hu</a> – keresztül;</p>
<p>A Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel (Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008).</p>
</div>
<p><strong>Szerző: Zagyva Richárd</strong></p>
<p><strong>Forrás és fotó: <a href="https://www.karitasz.hu/hirek/egy-krizishelyzetben-levo-regio-kuzdelme-haboru-idejen-egy-segelyszallitmany-utja-karpataljan" target="_blank">Katolikus Karitász</a></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>