<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div dir="ltr"><div></div><div><a href="https://www.csillagaszat.hu/hirek/pavlics-ferenc-1928-2024/" target="_blank">https://www.csillagaszat.hu/hirek/pavlics-ferenc-1928-2024/</a></div><div>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Életének 96. évében elhunyt Pavlics Ferenc, az Apollo-expedíciók<br>holdautójának (LRV) kifejlesztője, a Budapesti Műszaki Egyetem gyémántdiplomás gépészmérnöke.</b></span></p>

</div><div><img src="cid:ii_lt6yz99p1" alt="kép.png" width="532" height="299"><br><br></div><div><i>Linkek, videók és képek nélkül a cikk:</i><br></div><div>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"></span></p><p></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Pavlics Ferenc a Vas vármegyei Balozsameggyesen (ma Meggyeskovácsi) 
született 1928. február 3-án, tanító szülők kilenc gyermeke közül 
negyedikként. 1946-ban érettségizett a szombathelyi Faludi Ferenc 
Gimnáziumban, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben kapott 
gépészmérnöki diplomát. A budapesti Gépipari Tervező Intézet mérnökeként
 dolgozott, 1952-től Kazinczy László meghívására tanársegédként oktatott
 a Műegyetem Gépészmérnöki Karának Gépgyártás-technológia Tanszékén. 
Professzorával közösen több tankönyvet írt. Az 1956-os forradalom és 
szabadságharc leverése után, novemberben leendő feleségével menekült 
Ausztriába, és csak a diplomáját vitte magával.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">1957 tavaszán került az Amerikai Egyesült Államokba, a New Jersey-i 
menekülttáborba, de már öt nap múlva állást kapott: a General Motors 
(GM) frissen felállított detroiti kísérleti laboratóriumába vették fel. A
 járművek és a talaj kölcsönhatását vizsgálta, terepjárók, lánctalpas 
járművek kifejlesztésével foglalkozott, elsősorban a hadsereg számára, 
közben a Michigani Egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott. 
1961-ben áthelyezték Santa Barbarába, a GM villamos-meghajtású járművek 
kutatóközpontjába, 1967-től a GM elektronikai részlegének műszaki 
igazgatója volt. A GM az Apollo-program 1961-es meghirdetésétől kezdve 
együttműködött az amerikai űrkutatási hivatallal (NASA). Pavlics vezető 
mérnökként vett részt a bolygók felszínén közlekedő távirányítású és 
ember vezette terepjárók tervezésének, fejlesztésének kutatómunkájában.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">A világ első Földön kívül működő és ember által vezetett járművét 
Santa Barbarában 400 munkatárs 18 hónap alatt készítette el. A munka 
során figyelembe kellett venni a holdterep nehézségeit, a nagy 
hőingadozást, a minimális légnyomást, valamint azt, hogy miközben a 
gravitáció a földfelszíni érték egyhatoda, a járműre ugyanakkora 
tehetetlenségi erők hatnak. Hossza 3,1 méter, szélessége 2,3 méter, 
tömege 200 kg volt, és 490 kg terhet bírt el, de csak a Holdon, a Földön
 ekkora súly alatt összeroppant volna. Botkormánnyal lehetett 
irányítani, nagy nyomtávolsággal és alacsony súlyponttal tervezték.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">A titánacélból szőtt kétrétegű kerekek (Pavlics szabadalma) 
mindegyikét külön villanymotor hajtotta, az áramellátást ezüst-cink 
elemek szolgáltatták. Egyébként a 80 cm átmérőjű, 23 cm széles kerekek 
abroncsa cinkkel borított acélhuzalból szőtt sodronyból készült, amit 
keresztfonatosan elhelyezett titánszalagok merevítettek, amelyek a 
nyomaték jobb átadását tették lehetővé. Az LRV kerekei nagyobb 
sebességet és kellő rugalmasságot biztosítottak a kövekkel, kráterekkel 
és mélyedésekkel tarkított durva holdfelszínen, ami az űrhajósok számára
 kényelmessé tette a holdjáróval megtett egyre hosszabb felfedező 
utakat.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Pavlics Ferenc a holdautóval szemben támasztott követelményekről Both
 Elődnek, Magyar Űrkutatási Iroda igazgatójának adott interjúban 
elmondta (Természet Világa, 2008. augusztus), hogy a járműnek 25 fokos 
emelkedőn fel kellett tudnia kapaszkodni (pl. az Apollo–17 holdautója a 
North Massif aljára kapaszkodott fel a Taurus–Littrow-területen), 30 cm 
magas akadályra felmászni, vagy 70 cm széles kráteren, árkon áthajtani. 
Oldalirányú stabilitására jellemző, hogy még 45 fokos lejtőn sem 
borulhatott fel. Ráadásul ezeknek a műszaki elvárásoknak a Holdon 
várható –160 és +125 fok közötti hőmérséklet-tartományban kellett 
megfelelnie. Az LRV maximális sebességét 13-14 km/h-ra tervezték, de az 
Apollo–16 parancsnoka John W. Young, aki egyedül ült rajta, így 18 
km/h-ra állította be a holdautózás sebességrekordját 1972 áprilisában. 
Ezt a sebességrekordot ismételte meg Eugene Cernan, az Apollo–17 
parancsnoka is.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Az első LRV 1971-ben, az Apollo–15 expedícióval jutott a Holdra, és 27,8 kilométert tett meg.</span></p>



<div></div>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">1972-ben két űrhajó is magával vitt egy-egy példányt: az Apollo–16 
asztronautái 26,6 kilométert utaztak vele, az Apollo–17 roverével 35,9 
km-t tettek meg, és felállították a holdi sebességrekordot (18 km/óra). A
 három autó ma a Hold három különböző pontján parkol.</span></p>



<div></div>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Pavlicsot a GM áthelyezte 1978-ban Európába, Bécsbe költözött, hogy 
ipari kapcsolatokat építsen Magyarországgal és a kelet-európai 
országokkal. Ő érte el, hogy a győri Rába gyár hátsó hidakat 
szállíthasson teherautókhoz Angliába és Detroitba, részben ennek 
köszönhető, hogy a GM később Szentgotthárdra telepítette az Opel egyik 
gyárát. 1980-ban áthelyezték Németországba, a rüsselsheimi Opel gyárban 
minőség ellenőrzési igazgatóként vett részt az Opel Corsa 
kifejlesztésében. 1984-ben visszatért a GM Santa Barbara-i részlegéhez, 
ahol a távlati kutatás vezetője lett.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Pavlics Ferenc több alkalommal is Magyarországra látogatott.</span></p>



<div></div>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">2005-ben a magyar autógyártás 100. évfordulóján a Műegyetemen megtartott ünnepség díszvendége volt Pavlics Ferenc.</span></p>



<div></div>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 
kitüntetést a Holdjáró (Lunar Roving Vehicle) létrehozásának 
kezdeményezéséért, megalkotásáért, mérnöki életművéért, valamint a 
magyar–amerikai ipari, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok 
előmozdítása érdekében végzett munkásságáért. 2010-ben a Magyar Mérnöki 
Kamara tiszteletbeli tagjává választotta, a szervezet Gépészeti Tagozata
 pedig Botka Imre-díjjal tüntette ki.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">2000-ben aranydiplomát, 2010-ben gyémántdiplomát kapott a Műegyetemen Pavlics Ferenc.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Az alábbi videón az Apollo–16 parancsnoka, John W. Young kipróbálja 
az LRV holdautót. A felvételt a holdkomp pilótája, Charles M. Duke 
készítette.</span></p>



<div>

</div>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Egy valamivel hosszabb videón az Apollo–15 űrhajósai által használt 
első LRV holdautó egyik útját mutatjuk be a holdi Appeninek-hegység 
vidékén a Hadley-rianás közelében,</span></p>



<div>

</div>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Az Apollo-expedíciók holdautója (LRV) kifejlesztésében és 
elkészítésében, valamint működésükkor és használatuk során szerzett 
tapasztalatok a jövő holdexpedíciói új holdjárműveinek tervezésében és 
megépítésében is felhasználhatók lesznek.</span></p>



<p><span style="color:rgb(0,0,255)">Pavlics Ferenc 2024. február 13-án, a kaliforniai Santa Barbarában hunyt el. </span></p>





</div></div>
</div></div>