<div dir="ltr">
<h1>Minden idők emberéhez szól – Deák Hedvig OP a 750 évvel ezelőtt elhunyt Aquinói Szent Tamásról</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2024. február 27., kedd | 20:00<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/minden-idok-emberehez-szol-deak-hedvig-op-750-evvel-ezelott-elhunyt-aquinoi-szent-tamasrol" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/minden-idok-emberehez-szol-deak-hedvig-op-750-evvel-ezelott-elhunyt-aquinoi-szent-tamasrol</a></div></div><div><a rel="lightbox['g137139']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137139&v=1&img=c_ae6a4859.jpg" width="188" height="125" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></div><div><a rel="lightbox['g137139']"><span title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle" class="gmail-CToWUd"> <br></span></a></div><h3>Az
 idei esztendőben világszerte megemlékeznek arról, hogy hétszázötven 
évvel ezelőtt, 1274. március 7-én adta vissza lelkét a Teremtőnek 
Aquinói Szent Tamás domonkos szerzetes, pap, minden idők egyik 
legnagyobb filozófusa és teológusa. Az „angyali doktort” XIII. Leó pápa 
1880-ban minden katolikus tanítói tevékenység védőszentjévé tette. </h3><div><p><em>Deák Hedvig domonkos nővérrel, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanárával beszélgettünk.</em></p>
<p><strong>– Aquinói Szent Tamás a nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből 
származott. Egyes életrajzírói szerint a nyolc testvér közül ő volt a 
legfiatalabb, ezért szülei egyházi pályára szánták, bencés szerzetesnek.
 Végül mégis domonkos lett, annak ellenére, hogy a családja erőszakkal 
próbálta megakadályozni ebben.</strong></p>
<p>– A szülei minden bizonnyal az akkor hagyományos egyházi karriert 
szánták neki. Amennyire tudjuk, Tamás az Aquino közelében fekvő 
Roccasecca várában nőtt fel, ezért a szülei a közeli montecassinói 
bencés apátságba adták be, ott nevelkedett nagyjából öt és tizenöt éves 
kora között. Valószínűleg az volt a tervük, hogy egykor majd Tamás lesz 
Montecassino apátja. Időközben azonban úgy alakult, hogy – az ingatag 
politikai helyzet miatt – nem akarták a monostorban tartani, hanem 
elküldték tanulni a II. Frigyes császár által újonnan alapított nápolyi 
egyetemre. Tamás ekkor, tanulmányai révén találkozott először a 
domonkosokkal, egészen pontosan az akkoriban Nápolyban tartózkodó két 
domonkos szerzetessel, rajtuk keresztül pedig azzal az új szerzetesi 
ideállal, amelyet a domonkosok képviseltek:</p>
<blockquote>
<p>közösségben, önkéntes szegénységben élve tanulmányozni Isten 
igazságát, igéjét s hirdetni azt. Ez volt az az eszmény, amely Tamást 
életre szólóan magával ragadta.</p>
</blockquote>
<p>Ezért a családjával is dacolva belépett a Prédikátor Testvérek 
Rendjébe. Tudjuk, hogy hosszú ideig tartott a család ellenállása: a 
testvérei elrabolták, és a családja egy évig házi őrizetben tartotta, 
így akarták eltéríteni a szándékától, de végül, látva eltökéltségét, 
elengedték.</p>
<p><strong>– A családja tehát nem azt ellenezte, hogy szerzetes legyen, hanem hogy szegénységben élő, prédikáló barát.</strong> </p>
<p>– Igen, ez így volt. A benedeki regulát követő monostorok 
betagozódtak az akkori feudális társadalomba, hatalmas intézmények 
voltak, nem tűzték célul maguk elé a városi polgárság evangelizációját. A
 domonkosok ezzel szemben nem voltak helyhez kötve, a városokban éltek, 
szegénységben, és életük fontos része volt az intellektuális képzés. 
Talán Chesterton mondta egyszer: olyan volt ez, mintha egy arisztokrata 
család sarja hirtelen hippi akarna lenni. Ez persze erős megfogalmazás, 
de tény, hogy a domonkosok fellépése akkoriban nagyon újnak számított. 
Bár a pápaság kezdettől erőteljesen támogatta ezt az életformát, mégis</p>
<blockquote>
<p>rengeteg ellenállással találkoztak a kolduló szerzetesek. Nemcsak 
Tamás családja viszonyult hozzájuk ilyen ellenségesen, hanem például a 
párizsi egyetemen a világi klerikusok és a tanárok is, többek között 
azért, mert egyháztanilag nem tudták hová tenni a koldulókat.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g137139']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137139&v=&p=1&img=c_andrea_di_bonaiuto.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p></div>
<p style="text-align:center"><em>Andrea di Bonaiuto: Aquinói Szent Tamás, <br>a „Doctor Angelicus” szentekkel és angyalokkal (14. század)</em></p>
<p><strong>– Tamás tizenkilenc éves korára elvégezte az egyetemet. Ez 
általános volt a 13. században a jobb módú családok fiai körében? Vagy 
döntően közrejátszott ebben a kivételes tehetsége?</strong></p>
<p>– Valójában ekkorra még nem fejezte be az egyetemet. Tamás amúgy 
tényleg egészen különlegesen tehetséges volt, de egyébként is teljesen 
normálisnak számított, hogy ilyen korú fiatalok egyetemre járnak. Az 
egyetemnek először az úgynevezett artes fakultását végezték el, ami a 
mai bölcsész- és természettudományi karnak felel meg. Akkoriban a hét 
szabad művészet tanulmányozása volt a belépő a további egyetemi 
tanulmányokhoz, a teológiához, orvostudományhoz, joghoz.</p>
<p><strong>– Tamás húszévesen Párizsba került. Itt Albertus Magnusnál 
(Nagy Szent Albert) tanult, és hamarosan Kölnbe ment vele. Néhány év 
elteltével Albertus javaslatára visszaküldték Párizsba, ahol egyetemi 
tanár lett. Nagy Szent Albert óriási hatással volt Tamásra, elsősorban 
azzal, hogy ő ismertette meg vele Arisztotelész tanait.</strong></p>
<p>– Valóban, rajta keresztül ismerte meg például a <em>Nikomakhoszi etikát</em>
 és Arisztotelész más műveit, amelyek akkor viszonylag újdonságnak 
számítottak. Arisztotelész megítélése ekkor még nem volt egyértelmű 
egyházi körökben, írásait nem ajánlották olvasásra. Ennek oka az volt, 
hogy az Egyház által addig előnyben részesített platóni filozófiához 
képest egészen újszerű módon közelített kérdésekhez. Nem látszott, 
hogyan lehet Arisztotelész tanait összeegyeztetni a keresztény hittel, 
és akadályt jelentett ebben az is, hogy a gondolatait egyes filozófusok 
úgy használták fel, hogy a keresztény hittel ellentétes vélekedésekre 
jutottak. Nagy Szent Albert mutatott rá arra, hogyan lehet 
Arisztotelészt gyümölcsözően tanulmányozni az Egyházon belül. Szent 
Tamás pedig követte őt ezen az úton. Arisztotelésszel azonban nemcsak 
általa ismerkedett meg. A domonkosok rendjében több rendtársa is 
fordította a műveit görögből, vagy arab közvetítéssel görögből latinra.</p>
<p><strong>– Mi volt Arisztotelészben az, ami olyan erősen hatott Tamásra?</strong></p>
<p>– Több mindent is említhetünk. Egészen biztosan nagy hatást tett rá a
 megismerésre vonatkozó filozófiája, vagyis az a meggyőződése, hogy a 
megismerés az érzékekkel kezdődik, nem pedig az ideákra való 
visszaemlékezéssel. Ez az ismeretelméleti realizmus szorosan kapcsolódik
 az arisztotelészi antropológiához is. Ebből merítve tanítja Tamás  – 
amit később, a Vienne-i Zsinaton a Katolikus Egyház a sajátjának ismert 
el megfogalmazásában is –, hogy</p>
<blockquote>
<p>az ember a test és a lélek egysége, tamási szóhasználattal: a lélek a test formája.</p>
</blockquote>
<p>Nem arról van szó tehát, hogy az ember lelke úgymond a testében 
lakozik, mint valami börtönben. Ez a platóni nézőpont, amelyből az 
következik, hogy valójában az volna a legjobb, ha a test nem is lenne, 
mert a lélek akkor érezné magát a legjobban. Ezzel szemben Arisztotelész
 alapján Tamás azt tanítja: az ember test és  lélek egysége, s e kettő 
nem keveredő egyesülése az emberi személy. Ebbe a látásmódba szépen 
beleillik mindaz, amit az Egyház a megtestesülésről, a test 
feltámadásáról, egyáltalán az anyagi valóságról vall.</p><p>í– Nem is annyira szintézisbe hozásról van itt szó: Tamás szerint 
ugyanis a hit és az értelem nem mondhat ellent egymásnak, hiszen az 
igazság forrása egy, maga Isten. Ő adott értelmet az embernek, és ez az 
értelem az igazra van irányítva. A hit pedig az ember értelmét – amely 
képes megismerni az igazságot – megnyitja Isten igazságára: ez az 
értelem egyfajta felemelése. Éppen ezért a hit és az értelem igazsága 
között nem lehet ellentét. Ez a meggyőződése összefüggésben van azzal, 
ahogyan a természetes és a természetfeletti rend viszonyát látja. Isten,
 mindaz, ami természetfölötti nem versenytársa annak, ami a teremtés 
révén adott, ami természetes; a hit és az értelem nem versenyeznek. 
Isten nem fenyegeti az ember emberi mivoltát, hanem  felemeli, partnerré
 teszi az embert, és ebből az következik, hogy a természet, a 
teremtettségünk, illetve a kegyelem dimenziója között is egyfajta 
harmónia áll fenn. Az ember annak a lehetőségével van teremtve, hogy az 
Isten felemelje őt magához a természetfölötti rendbe. Ezt a harmóniát 
azonban nem úgy kell elgondolnunk, mintha a természetes és a 
természetfeletti egyenértékű lenne, s az ember jogot formálhatna a 
természetfeletti ajándékra, és nem is úgy, mintha a kettő között pusztán
 folytonosság volna, hanem úgy, hogy nem ellentét van köztük, hanem 
egyfajta nyitottság a teremtett voltunk részéről.</p>
<blockquote>
<p>Tamás egész teológiai látásmódját ez a harmónia jellemzi: a kegyelem a
 természetre épít. Érdekes módon a mai ember számára ez akadályozhatja 
is a befogadását: túlzottnak érezhetjük ezt a kiegyensúlyozottságot, ezt
 a harmóniát isteni és emberi között.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Szent Tamás szerint alapvetően a lelkiismeret által 
vezérelt értelem határozza meg, hogy mi az erkölcsös, mi a jó. De mi a 
helyzet a rosszal? Hol helyezkedik el Tamás teológiájában?</strong></p>
<p>– Ebben a kérdésben Tamás Szent Ágostonra hivatkozik: a rossz a jó 
hiánya. Ha erkölcsi jóról beszélünk, akkor meg kell jegyeznünk, Szent 
Tamás az erkölcsről szólva nem a lelkiismeretet helyezi a középpontba – 
ezt inkább az újkori teológia teszi –, hanem az okosság erényére épít. 
Az okosság segít megállapítani, hogyan juthatok el a célhoz, milyen 
eszközöket kell választanom ehhez. Tamás abból indul ki, hogy az ember 
akarata a jóra van irányítva. Az ember mindig a metafizikai értelemben 
vett jót akarja, mást nem is tud akarni. A rosszat is csak azért akarom,
 mert jónak látszik. Előfordulhat, hogy tévedek, és amit teszek, az csak
 látszólagos jó, vagy kisebb jó. Éppen ezért lehetséges az, hogy az 
ember szabad akarata eltorzul, elfordul a céltól, az Istentől. Ez az 
erkölcsi rossz origója. Tamás egyébként az erkölcstanát nem az isteni 
parancsok és a lehetséges bűnök szerint rendszerezi, ahogyan azt 
megszoktuk, hanem az erények szerint.</p>
<p><strong>– Az imént említette Szent Ágostont, aki óriási lelki 
küzdelmek, szenvedések után talált rá az isteni igazságra, amelyhez 
aztán élete végéig hű maradt. Szent Tamás sokkal harmonikusabb lélek 
volt. Nem tudunk arról, hogy hasonló vívódásai lettek volna Istennel.</strong></p>
<p>– Egyetértek, ez így igaz. Tamás életében és munkásságában nincsenek 
drámai kitérők, bár azt is érdemes hozzátennünk, hogy Ágoston élete több
 mint negyed évszázaddal hosszabb volt, ő hetvenhat évet élt, míg Tamás 
még az ötvenet sem érte meg. Ami az ő esetében hiányzik, az az a 
személyes hang, ami Ágostonnál jelen van. A személyesség Tamásnál csak a
 költészetében jelenik meg, búvópatakszerűen. Ágostonnál ezzel szemben 
hiányzik az a teológiai szintézis, amely Tamás erőssége. </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g137139']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=137139&v=1&p=1&img=c_ae6a4670.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p>
<p><strong>– Hogyan kell értelmeznünk azt a véleményt, hogy Szent Tamás tisztelte a hagyományt, de nyitott volt a másság felé?   </strong></p>
<p>– Ezt a megfogalmazást, ha szabad, némiképp anakronisztikusnak 
tartom, saját korunk kérdésfeltevésének visszavetítése. Én inkább úgy 
látom, hogy Tamás teológiai munkásságának természetes közege a Szentírás<em>,</em>
 ahogyan az egyházatyák olvasták és értelmezték azt. Kiemelkedik közülük
 Szent Ágoston, akit a legtöbbet idéz. Ugyanakkor Tamás Isten 
igazságának szenvedélyes keresője.</p>
<blockquote>
<p>Bárhol talált is az igazságra, mindig nyitott volt rá. Hangoztatta 
is: nincsen igazság, csak a Szentlélektől. Éppen ezért volt nyitott, 
mert nem számított neki, ki mondja, csak az érdekelte, hogy igaz-e.</p>
</blockquote>
<p>Továbbá Tamás nem félt kérdezni. Ha megnézzük a szisztematikus műveit, mindegyik kérdésekből áll.</p>
<p><strong>– Dante <em>Isteni színjáték</em> című emberiségkölteményének
 egyik legfőbb forrása Aquinói Szent Tamás teológiája; lényegében annak 
főbb gondolatait öltöztette költői képekbe. Fogalmazhatunk úgy, hogy 
Tamás az addigi teológiai tanításokat rendszerezte, mintegy szintézisbe 
hozta, míg Dante a költészet nyelvén tette ugyanezt?</strong></p>
<p>– Azt hiszem, igen. Tamás talán nem annyira eredeti, mint Ágoston, de
 ahogyan a hitigazságokat elrendezte, létrehozva ezzel egy teológiai 
szintézist, különösen a <em>Summa Theologiae-</em>ben, az valóban 
egyedülálló. Nála mindennek megvan a helye, egész munkásságából árad a 
béke, a nyugalom. A végső okokat akarta feltárni, és sikerült neki.</p>
<p><strong>– Úgy szoktuk mondani, hogy az ember Isten képmására van 
teremtve. Szent Tamás ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz: az ember 
rendkívüli helyét a teremtésben az biztosítja, hogy Isten tökéletlen 
képe. A tökéletes hasonlatosság állítása nem elfogadható, mert Isten 
egyedülálló és minden más létformával összehasonlíthatatlan. </strong></p>
<p>– Az ember istenképmásisága valóban a Szent Tamás-i teológia egyik 
alapköve. Hozzáteszem, az antropológiát nála megvilágítja mindaz, amit 
az angyalokról ír, akik Isten és az emberek között helyezkednek el mint 
véges szellemi lények.</p>
<p>Az ember képmásisága azért is alapvető, mert ez a hasonlóság jelenti 
azon analógia lehetőségét, amely alapján megpróbáljuk elgondolni magának
 a Szentháromságnak a belső életét. Az ember valóban tökéletlen képmás, 
testi valósága és végessége miatt is. Az Atyaisten egyedüli tökéletes 
képmása a Fiú. Az ember elsősorban értelme és akarata révén lesz Isten 
képmása: képes az igazat megismerni és a jót akarni, s e két képessége 
révén tud szabadon dönteni. Ez a képmás mivolt valósul meg tökéletesebb 
módon a kegyelmi hasonlóságban, amikor a megigazult ember a hite és a 
szeretete által magához Istenhez ér el, s végül ez teljesedik be a 
színről színre látásban.  <br></p><p><strong>– Szent Tamás tehát az emberi értelem képességeit igen nagyra tartja.</strong></p><div dir="ltr"><div>
<p>– Valóban, ezért beszélünk tamási intellektualizmusról. Ezzel együtt 
Tamás hangsúlyozza azt is, hogy nem egyszerű folytonosság van a mi 
megismerési képességünk és Isten világa között. Ő senkivel és semmivel 
nem hasonlítható össze, mert nem része ennek a világnak. Isten azonos a 
saját létével, és minden más, a teljes teremtés léte – amely tőle függ –
 részesedett lét. Isten  lényege megismerhetetlen az ember számára. </p>
<p>Az örök üdvösségben színről színre fogjuk látni Istent, de a lényegét
 ott sem tudjuk majd kimeríteni, felfogni. Ebből persze az is 
következik, hogy nem fogunk unatkozni.</p>
<p><strong>– Szent Tamás egy lelkes követője, Ferrarai Szilveszter „minden időnek való” embernek nevezte őt.</strong></p>
<p>– Sylvester Ferrariensis a 15. században élt, és Tamás egyik híres kommentátora volt, a <em>Summa contra gentiles</em>t magyarázta. Valóban „minden időnek valónak” mondja Tamást, és igaz, amit állít. Nem véletlen, hogy az Egyház pedig <em>doctor communis</em>nak, azaz mindenki közös mesterének nevezi Tamást, mert mindenki számára van mondanivalója.</p>
<blockquote>
<p>Szent Tamás különösen az Istennel és az emberrel kapcsolatosan meg 
tudja ragadni azt, ami örök, változatlan, éppen ezért mindig aktuális.</p>
</blockquote>
<p>Ugyanúgy igaz ez Szent Ágostonra is. Tamás bölcsessége szól minden kor minden emberéhez, aki keres. </p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita; Wikipedia</strong></p>
<p><strong><strong>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</strong></strong></p></div>

</div><div id="m_-6026331500390545377DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br></div>

</div>