<div dir="ltr">
<h1>
</h1><h2 class="gmail-hP" tabindex="-1">Etikai nevelés a bizánci Liturgia EMOTIV ETIKÁJA szerint</h2>
<h1><font size="4">Papp Miklós morálteológus székfoglaló előadást tartott a Szent István Tudományos Akadémián</font></h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai" target="_blank">Hazai</a> – 2024. február 8., csütörtök | 8:00<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/papp-miklos-moralteologus-szekfoglalo-eloadast-tartott-szent-istvan-tudomanyos-akademian" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/papp-miklos-moralteologus-szekfoglalo-eloadast-tartott-szent-istvan-tudomanyos-akademian</a></div></div><div><a rel="lightbox['g136705']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=136705&v=1&img=c_9m7a0250.jpg" width="188" height="125" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
Szent István Tudományos Akadémia február 5-én székfoglaló ülést tartott
Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Szent István
Társulat Társulati esték sorozatának keretében. A közgyűlésen tartotta
meg akadémiai székfoglaló előadását Papp Miklós egyetemi tanár, a
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológia Tanszékének és
Családteológiai, illetve Etikai Intézetének vezetője</span>.</h3><div><p><em>Az alábbiakban Papp Miklós, az akadémia rendes tagja</em><span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>A bizánci Liturgia emotív etikája Stanley Harakas nyomán</b></u></span></span><em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b> </b></u></span>című székfoglaló előadásának összefoglalóját adjuk közre. Az előadás visszanézhető az akadémia <a href="https://www.youtube.com/watch?v=9zhnvpEEaWY" target="_blank">YouTube-csatornáján</a>.</em></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az etikai nevelés minden korszakban fontos az egyén és a közösség
javára is, hiszen az egyén is jobban kibontakoztathatja igaz emberségét,
és a közösségi együttélés is barátságosabban, valamint hatékonyabban
történhet (</span></b>az erkölcsös embert nem kell annyit ellenőrizni, nem okoz
annyi kárt<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">). Az ókori görögöktől, a középkori természetjogi (lex
naturalis) gondolkodáson át az ENSZ emberjogi nyilatkozatáig tart az a
meggyőződés, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">minden emberre azonos alapjogok és azonos etikai
alapszabályok vonatkoznak</span></span></b>. Nincs keresztény szemetelés és ateista
szemetelés, hanem szemetelés van. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Létezik bizonyos kulturális legitim
pluralizmus (például családi szokások),<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">de csak a közös erkölcsi nevező <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
után</span></span></b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span>(a nők elleni erőszak nem kulturális sajátosság). A jó erkölcsi
nevelésért ezért sokat fáradnak a vallások, a kultúra, a művészetek, a
tudományok, a sport, a politika. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A kereszténység ettől a horizontális
szemléletű etikai neveléstől, a természetjogi gondolkodástól nem
zárkózik el, hanem beszáll</span></b>: hisszük a khalkedoni dogmák alapján, hogy</p></div>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">az emberség teljessége Krisztusban ragyogott fel.</b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A jó keresztény etika tehát </span></b>nem egy különleges „gettóegzisztenciát”
akar, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a mindenkire vonatkozó jobb emberséget hirdeti</span></b>. Ezért a
keresztény etika <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyszerre két irányba folytat dialógust: vertikálisan
Istennel, horizontálisan pedig <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minden jóakaratú emberrel, tudománnyal,
kultúráva</span>l. Jó morálteológiát űzni</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">ezért roppant nehéz.</span></b></p><p>Bár az erkölcsi nevelés minden korszakban fontos, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mára változnia kell
a nyelvezetnek és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nevelés</span> módjának</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A morálteológiának reflektálnia
kell az Egyházon belüli teológiai hangsúlyok alakulására és a mai idők
jeleire.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A mai, posztmodern ember</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">különösen érzékeny a szubjektivitásra,
a személyességre.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A régi morálban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> túl </span>hangsúlyos volt a „kell”, a
„kötelesség”, a „törvény”.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ma </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">már nem lehet </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ebben a hangnemben meghívóan
hatni.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Másrészt a teológián belül is eltolódás érezhető az egykori
„<span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>moráltól” és „kötelességetikától” a pozitív szemléletű etika felé:</span></b></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>az etika nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyszerűen</span> a parancsok megtartása, a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnök</span> kerülése, a
kötelességek teljesítése, hanem szeretetmorál, az élet pozitív építése,
az életpálya felelős vezetése</u>.</b></p>
</blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Kulcskifejezése lett az „elbűvöltség” (fascinosum): Isten előbb elbűvöl, vonz, szeret – s így hív meg jobb erkölcsre.</b></p><p>Ezekben a folyamatokban érdemes tekintetünket a keleti egyházak
teológiája felé fordítani. A keleti egyházakban minden teológiai
gondolkodás közepe a liturgia. A kortárs teológiai gondolkodók szoros
egységben látják a liturgiát és az etikai nevelést. Alexander Schmemann
„liturgikus teológiájában” hangsúlyozza, hogy a liturgia nem egyszerűen a
teológiák mellett van, hanem maga is forrás a teológia számára. Dawid
W. Fagerberg szerint a liturgia eleve etikai is, és fordítva, az etikai
életvezetés egyben mindenki liturgiája is. Az orvos és teológus Hugo T.
Engelhardt nagyon merészen hangsúlyozza: máshogy gondolkodik az emberi
testről, a szexualitásról és a főleg a bioetikáról, aki rendszeresen
Eucharisztiához járul. Ebbe a sorba illik Stanley S. Harakas kortárs
görög ortodox teológus is, aki a liturgia emotív etikáját hangsúlyozza.</p>
<p>Az emotív etika felveti a kérdést: etikára tényleg csak a túl direkt
„kell” vagy a túl erős „kötelesség” kifejezéseket lehet használni? Ez a
mód, nyelvezet valóban vonz? Az emotív etika más utat javasol:
igyekezzünk dicsérni a jót, igyekezzünk nem tolakodó, hanem vonzó
érzelmekkel hatni a hallgatóra. Persze itt egy fontos ismeretelméleti
szétválasztásnak meg kell történnie: a jó melletti érzelmi kiállás nem
lehet pusztán önkényes, nem pusztán a szubjektív-posztmodern egyéni
relativizmus töredezettségének megerősítése, hanem van mögötte
metafizikai abszolút jó, maga az Isten. Itt válik el Harakas liturgikus
emotív etikája A. Ayer üres emotivizmusától. Harakas igényeivel teljesen
párhuzamba vonható a nyugati kereszténységből Hans Urs von Balthasar
igénye, aki nem engedi a „szépet” elszakadni a metafizikai tartalmától, a
„jótól és az igazságtól”. A szép nem tolakodóan emel az igazság és a
jóság felé.</p><p>Ezek tükrében veszi szemügyre Harakas, hogy a liturgián voltaképpen
hogyan is jelenik meg az emotív etika, érzelmileg hogyan is akar a jó
felé felemelni. Kiemelhetők az ikonok, melyek nemcsak Isten felé
mutatnak, hanem az embert is ikonná, Isten jobb képmásává akarják
szépségük által változtatni. Kiemelhető a liturgia drámaisága,
látványossága, a teljes ember bevonása (tömjénillat, ének, látvány);</p>
<blockquote>
<p>a liturgia szinte szemléltető arzenált vonultat fel, hogy az embert a legigazabb embersége felé, Krisztus felé emelje.</p>
</blockquote>
<p>Harakas kitüntető figyelmet szentel a liturgikus himnuszoknak: ezek
nem használják a direkt „kell”, „kötelesség” nyelvezetét, hanem
emelkedett hangnemben megéneklik a jót, s ezáltal belső vonzalmat
ébresztenek a jó felé. Néhány szép példával lehetne szemléltetni:</p>
<p></p>
<p>Virágvasárnap a pálmaágak és a Krisztus elé terített leplek legyenek
az erkölcsünk: „Tapsoljunk, hívek, összhangzóan, vigyünk erényágakat mi
is, mint a gyermekek Krisztusnak, s lengessük neki az Istennek tetsző
cselekedetek kendőjét, s fogadjuk be magunkba őt titokzatosan.”</p>
<p>A terméketlen fügefa láttán így szólítja meg a himnusz az ember saját
lelkét: „Mit lustálkodsz, szerencsétlen lelkem? Miért jár még mindig
időszerűtlenül világi gondokon az eszed? Miért a mulandó dolgokkal
foglalkozol? Már itt van az utolsó óra, és el kell költöznöd innét!
Józanodj, amíg még időd van rá, és kiáltsd: Vétkeztem ellened,
Üdvözítőm, de azért ne vágj ki engem, mint terméketlen fügefát, hanem
könyörülj rajtunk, kegyelemes Krisztus, és mi félelemmel hangoztatjuk:
Bárcsak ki ne zárnának Krisztus menyegzős csarnokából!”</p><p>A himnuszokban gyakori a jó és a bűnös magatartás összevetése. A
Jézus lábát olajjal megkenő asszony és Júdás erkölcsi élete két irányba
tart: „Midőn a bűnös asszony kenetet hozott neked, épp akkor tanítványod
alkut kötött a törvényszegőkkel. Amaz örömmel öntötte rád a drága
kenetet, ez pedig már sietett elárulni a felbecsülhetetlent. Amaz
uralkodónak ismert el, ez pedig elszakadt az Uralkodótól. Az asszony
megszabadult, ám Júdás az ellenség rabja lett. Szörnyű volt a
kicsapongás, de erősebb a megtérés. Ezt add meg nekem is, érettünk
szenvedő Üdvözítő, és üdvözíts engem!”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g136705']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=136705&v=1&p=1&img=c_9m7a0919.jpg" alt="" border="0" width="188" height="125" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p><div dir="ltr">
<p>A bizánci liturgián megjelenő emotív etika mindenkinek fontos.
Egyrészt a liturgián részt vevő keresztényeket sem engedi üres
liturgizmusba, formalizmusba süllyedni:</p>
<blockquote>
<p>a liturgia és az etika nem két világ.</p>
</blockquote>
<p>Másrészt felmutat egy másik hangnemet, a „kell” és „kötelesség”
direkt szavai helyett legyen a hangsúly a meghíváson, az elbűvöltségen.</p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p>
<p><strong>Forrás: Szent István Tudományos Akadémia</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p><div class="gmail-yj6qo"></div><div class="gmail-adL">
</div></div><div id="m_2454180897595748905m_-3740997712544166760DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" class="gmail-adL"><br></div>
</div>