<div>...a híd mellett a vízben, mint sellők , három meztelen lány motettákat énekelt...<br></div><div><br></div><div>V.Károly császár bevonulása Brugge-be <br></div><div><i>Johan Huizinga</i><br></div><blockquote class="fm-read-more"><div data-ng="originalcontent">-------- Eredeti levél --------<br></div><div><br></div><div>Feladó: KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" rel="nofollow">kea@turul.banki.hu</a>><br></div><div>Dátum: 2024 február 9 18:30:33<br></div><div>Tárgy: [Grem] Meztelen vonaglás Vivaldira, szeméremszőrzet púderezése kiskorúak előtt, Conchita Wurst, transzneműek és jódli – megnyílt a kulturális év Ausztriában<br></div><div>Címzett: GREM <<a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" rel="nofollow">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>><br></div><div><br></div><div>Meztelen vonaglás Vivaldira, szeméremszőrzet púderezése kiskorúak előtt, <br></div><div>Conchita Wurst, transzneműek és jódli – megnyílt a kulturális év Ausztriában<br></div><div><br></div><div>Gmunden városában pedig háromemeletes molinó került ki a városháza homlokzatára, <br></div><div>rajta két, felül meztelennek ható kiskorú lányka profiljával – akik épp <br></div><div>egymással csókolóznak.<br></div><div><br></div><div>Mandiner, 2024.02.09. -- Francesca Rivafinoli<br></div><div>https://mandiner.hu/kulfold/2024/02/meztelen-vonaglas-vivaldira-szemeremszorzet-puderezese-kiskoruak-elott-conchita-wurst-transznemuek-es-jodli-megnyilt-a-kulturalis-ev-ausztriaban<br></div><div><br></div><div><br></div><div>Mindig csak a politika, túl keveset foglalkozunk a kultúrával. Az emberiség <br></div><div>által létrehozott szellemi értékekkel, művészi javakkal. A Széppel, a <br></div><div>Felemelővel, a Magasztossal. Azzal, ami összeköt, ami igazán emberré tesz <br></div><div>minket. Ugye. Oda se figyeltünk például Európa idei kulturális fővárosára sem, a <br></div><div>Császárvárosra, Anton Bruckner, Johann Strauss, Johannes Brahms és Lehár Ferenc <br></div><div>állandó nyaraló- és alkotóhelyére, Bad Ischlre, amikor január 20-án a kulturális <br></div><div>év megnyitásaként prezentálta nekünk,<br></div><div><br></div><div>mit is kell kultúra alatt értenünk 2024-ben Salzkammergut környékén, a <br></div><div>hallstatti kultúra forrásvidékén.<br></div><div><br></div><div>Szigorú tekintettel kiáll a színpadra a nő, magassarkúban és egy szál fekete <br></div><div>műbundában, amelyet azonban egyetlen határozott mozdulattal letép magáról, hogy <br></div><div>azután elkezdje hintőporral szórni mezítelen testét. Szórja, szórja gazdagon, <br></div><div>megfeszített izmokkal; közben combrezgetésbe kezd, majd melleit rázogatja <br></div><div>kezével néhány másodpercig, aztán áttér hasi hájának mozgatására.<br></div><div><br></div><div>Következik ezután a fenék közönség felé fordítása és újbóli hintőporozása <br></div><div>Vivaldi muzsikájára – de ezzel vége a szólónak, érkezik a társulat többi tagja, <br></div><div>meztelenül mind, nő, férfi, mozgássérült, színes bőrű, nyaktól felfelé nőnek <br></div><div>tűnni próbáló péniszes személy, mind-mind szórja magára a hintőport és vonaglik, <br></div><div>közben Vivaldiról átfordulunk a repetitív technóra.<br></div><div><br></div><div>Fenékriszálás, hintőporban négykézlábazás, combrázás, altestremegtetés, <br></div><div>tizenkettő percen keresztül, negyed hét körül, korhatár nélkül, számos kiskorú <br></div><div>jelenlétében.<br></div><div><br></div><div>Ebben a műsorszámban csúcsosodott ki és egyben ezzel is ért véget a 60 perces <br></div><div>program, amelynek így tehát egyötödét tette ki a pucér mászkálás-fetrengés. A <br></div><div>koreográfus – aki egyébként a szólóvonagló volt a performanszban (nem Sárosdi <br></div><div>Lillának hívják, hanem Doris Uhlichnak) – az azóta sem szűnő ex-post háborgásra <br></div><div>reagálva kifejtette: „művész vagyok, és a saját művészetemet viszem, amely a <br></div><div>testek sokféleségét és tiszteletét jeleníti meg”. Egyébként is rengeteg a <br></div><div>pozitív visszajelzés, tette hozzá, és nem is érthető, mi a baja egyeseknek, <br></div><div>hiszen „minden templomban” is találkozni lehet meztelenséggel.<br></div><div>Pillanatkép a megnyitóból<br></div><div><br></div><div>Gondolhatnánk, hogy erre a helyi plébános száját elhagyta egy mégoly szelíd <br></div><div>ácsi, de nem: ehelyett szinte szóról szóra ugyanígy érvelt, miután megkérdezték, <br></div><div>hogy jutott eszébe vetítővásznat tetetni az oltárkép elé, közvetlenül a <br></div><div>tabernákulum fölé, hogy a plébániatemplom szentélyében is élőben közvetítsék a <br></div><div>nyitóünnepséget. A lelkipásztor elmondta, fogalma nem volt a tervezett <br></div><div>műsorszámokról, de azok ismeretében is ugyanígy lehetővé tette volna a templomi <br></div><div>kivetítést, hiszen „a leggyakrabban meztelenül ábrázolt ember Jézus”.<br></div><div><br></div><div>Amitől azért felszalad a szemöldök: a feszületeken rendszerint eleve <br></div><div>ágyékkötővel ábrázolt Megváltót párhuzamba állítani a tömegek előtt a <br></div><div>szeméremszőrzetét púderező előadóművésszel, az olyan szintű (blaszfémiával <br></div><div>elegyített) műveletlenség és aránytévesztés, ami egy magára valamit adó ateista <br></div><div>számára is kínos lenne – de ráadásul a „megfosztották ruháitól” rész pont azért <br></div><div>olyan megrendítő a passiótörténetben, mert érezzük benne a teljes <br></div><div>kiszolgáltatottságot és a méltóság sárba tiprását.<br></div><div><br></div><div>Magától, direkte és demonstratíve, például Jeruzsálembe bevonulván, pont nem <br></div><div>dobta le magáról Isten fia a köntösét.<br></div><div><br></div><div>Persze amennyiben a másféle kultúrából érkezett egyedülálló huszonéves <br></div><div>bevándorlók némelyikében az fog egyszerre tiszteletet ébreszteni a női test és <br></div><div>az emberi méltóság iránt, ha valaki látványosan rezgeti előttük a csupasz <br></div><div>narancsbőrét, akkor ki vagyok én, hogy belekössek a koncepcióba.<br></div><div><br></div><div>És egyébként is, ez a műsorszám csupán a nyitóünnepség csúcspontja volt. Hátha a <br></div><div>megelőző 48 percbe annyi európai kulturális örökség és előremutató művészi <br></div><div>innováció sűrűsödött, hogy már szinte fájt volna, ha a program végére se <br></div><div>illesztettek volna be egy kis polgárpukkasztó levezetést.<br></div><div><br></div><div>Nos, nem tudom, mennyire spoilerezek azzal, ha elárulom, Conchita Wurst pont Bad <br></div><div>Ischl vidékén született.<br></div><div><br></div><div>De nem, a fennmaradó 48 percben nem végig ő koncertezett – csak mintegy 16 <br></div><div>percen keresztül énekelt (a színes európai kultúra jegyében angolul), egyfajta <br></div><div>transzvesztita Sissinek fazonírozva. Ráadásul közben rövid szünetet is tartott, <br></div><div>hogy emlékeztessen: idén választások lesznek, el kell menni, és a <br></div><div>szavazófülkében nem szabad megfeledkezni „az emberiességről”.<br></div><div><br></div><div>Az LMBTQ-ikon egy divattervező-tagozatos középiskola divatbemutatója végén <br></div><div>lépett színpadra: a „diák*lányok” elvileg a dirndlit újraértelmező (valójában <br></div><div>helyenként kimonót és sombrerót idéző) papíröltözékekben vonultak fel, hogy a <br></div><div>végén a két legártatlanabbnak kinéző, fonott copfos bakfis között megjelenjen <br></div><div>Conchita, a sztár.<br></div><div><br></div><div>De nem lenne helyénvaló eltagadni, hogy ezek előtt azért (nettó 3,5 percben) <br></div><div>némi jódli is felbukkant a programban:<br></div><div><br></div><div>a szedett-vedett, nem túl felkészült ezerfős kórust vezető művész egy tereminnel <br></div><div>tette modernné és újszerűvé az előadást. A teremin (ha valakinek nem ugrik be) <br></div><div>az az elektronikus hangszer, amelyet megérintés nélkül, kézmozdulatokkal lehet <br></div><div>megszólaltatni, mindenféle vicces hangeffektusokat előidézve. Ez a bizonyos <br></div><div>teremin annyira modern és európai, hogy bő száz évvel ezelőtt találta fel Lev <br></div><div>Szergejevics Tyermen, aki Lenin buzdítására európai körút keretében tette <br></div><div>ismertté a hangszert, hogy aztán Amerikában ipari kémkedést folytasson, később <br></div><div>pedig kegyvesztetté válva a Gulágon fejlesszen ki lehallgatókészüléket a KGB <br></div><div>számára, amely találmánynak köszönhetően a Sztálin-díj I. fokozatával a mellén <br></div><div>szabadulhatott a munkatáborból.<br></div><div><br></div><div>Ettől még persze jópofa zeneszerszám a teremin, de kérdés, nem rémisztően <br></div><div>szimbolikus-e, amikor 2024-ben Európa kulturális fővárosa egy Lenin révén <br></div><div>Európában elterjedt, a hátoldalán egyébként halálfejes matricával ellátott <br></div><div>százéves szovjet találmánnyal igyekszik menőbbé és fiatalosabbá tenni a produkciót.<br></div><div>Pillanatkép a megnyitóból<br></div><div><br></div><div>Miközben eggyel arrébb, Gmunden városában, szintén az európai kulturális év <br></div><div>tiszteletére háromemeletes molinó került ki a városháza homlokzatára,<br></div><div><br></div><div>rajta két, felül meztelennek ható kiskorú lányka profiljával – akik épp <br></div><div>egymással csókolóznak.<br></div><div><br></div><div>Az ORF szerint az „emberiességet” szimbolizálva; közben pedig nyilván <br></div><div>inspirációként szolgálva az iskolából hazafelé tartó gmundeni kisdiákoknak (és <br></div><div>még ki tudja, kiknek). De a városi színház homlokzatát is beborítja egy lengén <br></div><div>öltözött, vérrel összekent mosolygó szőke kislány, hogy „párbeszédre” <br></div><div>sarkalljon. Európai kultúra, ad nauseam.<br></div><div><br></div><div>Immár nemcsak Berlinben és Bécsben, a felvilágosult kozmopoliták természetes <br></div><div>közegében, hanem a messzi vidéken, havas hegyek között, a Traunsee partján is. <br></div><div>Mint kés a vajban – Conchita Wurst mára már méterekkel van az ingerküszöb alatt, <br></div><div>a Bad Ischl-i vonaglás közben semmiféle füttyögést vagy kiabálást nem hallunk a <br></div><div>háttérben, amellyel felháborodott szülők vagy decens nénik kifejeznék <br></div><div>nemtetszésüket, ahogy a gmundeni molinó is sértetlenül függ a város kellős <br></div><div>közepén, immár bő egy hete, a néppárti polgármester lelkes támogatásával <br></div><div>(világhírű művész méltatta figyelemre kisvárosunkat, fogjuk már fel, micsoda <br></div><div>megtiszteltetés ez!), és miután még az FPÖ képviselője is képes volt látatlanban,<br></div><div><br></div><div>fenntartások nélkül megszavazni, hogy Gottfried Helnwein (Marilyn Manson <br></div><div>alkotótársa) „kiállítson”. Most aztán megy az FPÖ részéről a visszakozás – <br></div><div>mennyivel egyszerűbb lett volna időben észnél lenni.<br></div><div><br></div><div>Ami egyben a sógoréknál zajló kulturális ámokfutás egyetlen, örök tanulsága: aki <br></div><div>ma a tolerancia ártatlan szimbólumaként legyint egy szivárványos ferencvárosi <br></div><div>padra, az idővel a somogyi művház matinéján is könnyen találhatja magát szembe <br></div><div>egy csupasz hájrengető queerrel. Márpedig a globális felmelegedésnek ez a része <br></div><div>pont a könnyebben kezelhető: havat nem tudunk varázsolni se az Alpokba, se <br></div><div>Belső-Somogyba, a 100 százalékig emberi eredetű elelembétékúsodás viszont <br></div><div>csírájában még emberi eszközökkel is simán megfékezhető.<br></div><div><br></div><div>*************************<br></div><div><br></div><div>Linek az eredeti szövegben. Szép, új világ...<br></div><div>-- <br></div><div><br></div><div>Üdvrivalgással:<br></div><div>KEA.<br></div><div>_______________________________________________<br></div><div>Grem mailing list<br></div><div>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br></div><div>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br></div></blockquote><div><br></div>