<div dir="ltr">
<div><div><div><div><div><h1>Mi is a felszabadítási teológia?</h1><div><a href="https://axioma.hu/mi-is-a-felszabaditasi-teologia/" target="_blank">https://axioma.hu/mi-is-a-felszabaditasi-teologia/</a></div> </div>
</div>
<div>
<div>
<div>
<span>
</span>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>


<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>

<div>
<a href="https://axioma.hu/author/szilvay-gergely/" target="_blank">
<span>
Szilvay Gergely </span>
</a>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div id="m_3116411557068315317gmail-copyURL">
<div>
<div>
<a role="button">
<span>
<span>
<i aria-hidden="true"></i> </span>
<span></span>
</span>
</a>
</div>
</div>
</div>
<div id="m_3116411557068315317gmail-copybutton">
<div>
 <div>
<div>
<div role="button" aria-label="Megosztás itt: facebook">
<span>
<i aria-hidden="true"></i> </span>
</div>
</div>
<div>
<div role="button" aria-label="Megosztás itt: twitter">
<span>
<i aria-hidden="true"></i> </span>
</div>
</div>
<div>
<div role="button" aria-label="Megosztás itt: email">
<span>
<i aria-hidden="true"></i> </span>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div>
 <img src="https://axioma.hu/wp-content/uploads/elementor/thumbs/maxresdefault-2-qivt9i46od1esstr151cdnewha0ofu9tnpy7ypzexk.jpg" title="felszabadítás_teológia_Szilvay" alt="felszabadítás_teológia_Szilvay" width="245" height="143" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></div></div></div></div></div><div><div> </div>
</div>
<div>
<div>
Nem fogadható el azon felszabadítási teológusok törekvése, akik 
progresszív ideológiai reformot szeretnének megvalósítani az egyházban a
 felszabadításra hivatkozva. </div>
</div>
<div>
<div>
<p>A felszabadítási teológia egy Dél-Amerikában a hatvanas években 
megjelent teológiai irányzat, melynek célja a szegénységben élő tömegek 
élethelyzetének javítását, az átfogó társadalmi reformot, akár 
forradalmat elősegítő teológia kidolgozása volt.</p>
<p>1968-ban a kolumbiai Medellínben latin-amerikai püspöki konferenciát 
tartottak, mely a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) elképzeléseinek helyi 
megvalósítását volt hivatott megvitatni. A püspökök egyetértettek abban,
 hogy előnyben kell részesíteniük a szegényeket („<em>preferential option for the poor”</em>)
 és áldásukat adták az úgynevezett bázisközösségekre is, melyek a 
szegények viszonylag autonóm keresztény közösségei voltak. A medellíni 
konferencia erős inspirációt jelentett a felszabadítási teológia 
kialakulásához.</p>
<p>A felszabadítási teológia legfontosabb alapító szerzője Gustavo 
Gutiérrez perui dominikánus szerzetespap, de további fontos szerzői 
között szerepel Frei Betto, Leonardo Boff, Hugo Assmann, Juan Luis 
Segundo és Jon Sobrino is. Van pár protestáns szerzője is, mint például 
Rubem Alvez és José Miguez Bonino. Ugyanakkor a felszabadítási teológia 
nem egységes.</p>
<p>Gutiérrez 1971-es, <em>A felszabadítás teológiája: perspektívák</em> 
című könyve alapozta meg az irányzatot. A perui szerzetes sokat tanult 
Európában és úgy érezte, hogy a klasszikus teológia nem reflektál 
Latin-Amerika sajátos viszonyaira, arra, hogy a lakosság 60 százaléka 
(akkor) szegénységben él, többségük ráadásul mélyszegénységben. 
Egyébiránt a szerzetes Európában beleásta magát a marxizmusba, a 
freudizmusba és az evolúciós pszichológiába is, és nagy hatással voltak 
rá kora modern (egyes esetekben progresszív) teológusai is (Henri de 
Lubac, Yves Congar, Marie Dominique Chenu, Christian Ducoq, Edward 
Schillebeeckx, Karl Rahner, Hans Küng, Johann Baptist Metz, stb.). A 
katolikus egyházban ez optimista kor volt: a hangsúly a modern világgal 
való párbeszédre helyeződött, folyt a katolikus-marxista párbeszéd.</p>
<p>Miközben elméleti szinten képzett akadémikusok fogalmazták meg a 
felszabadítás teológiáját, erősen, de nem egyformán befolyásolva a 
marxizmus által, aközben a latin-amerikai hétköznapokban az elmélet a 
szegények melletti kiállásban nyilvánult meg. </p>
<blockquote>
<p>A marxista hatást 1984-ben helyesen elítélte a Vatikán Hittani 
Kongregációja (melynek prefektusa ekkor Joseph Ratzinger, a későbbi XVI.
 Benedek pápa volt), az álláspontok valamelyest finomodtak az irányzatot
 1986-ban újra értékelő vatikáni dokumentumig. </p>
</blockquote>
<p>Érthető módon, az érintett tömegeket nem az elméleti viták érdekelték.</p>
<p>Gutiérrez teológiája ugyanakkor, habár hatással volt rá a marxizmus, 
inkább európai-latin-amerikai párbeszéd volt, melyet erősen áthatott a 
népi vallásosság tapasztalata és a szociális érzékenység. Később is 
„politiko-pasztorálisnak”, majd csak „pasztorálisnak” hívja saját 
álláspontját. Ez jól tükröz egy helyén való „felszabadítási teológiát”, 
mely a lelkipásztori gyakorlatra összpontosít, és a hívek lelki 
felszabadulását szolgálja.</p>
<p>A felszabadítási teológia segítette a strukturális bűn (társadalmi 
bűn, szociális bűn) fogalmának ötvenes évek óta zajló kikristályosodását
 is. A fogalmat végül II. János Pál emelte be végleg a katolikus 
teológiába, és a katekizmus is használja, mely olyan 
társadalmi-intézményi-állami struktúrákra, gyakorlatokra utal, melyek 
bűnösek, és az egyén aligha tud ellenállni nekik (ha például a 
drogkartellek olyan gazdagok, hogy mindenkit megfenyegetve korrumpálnak 
az államigazgatásban, a bíróságon és a rendőrségben, akkor nem csak 
egyéni bűn, ha egy rendőr nem áll ellen az „ólom vagy ezüst” közti 
választásnak, hanem bűnös struktúrákat takar). </p>
<blockquote>
<p>Ugyanakkor strukturális bűn nincs egyéni bűnök nélkül, ezért nem 
kezelhető valamiféle misztikus jelenségként, és azt is észben kell 
tartanunk, hogy mivel az ember bűnös lény a bűnbeesés óta, ezért 
valószínűleg véglegesen a strukturális bűnöktől sem tudunk megszabadulni
 a történelemben.</p>
</blockquote>
<p>Gutiérrez egyes feszültségek ellenére egységben cselekedett az 
egyházi elöljárókkal és Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani 
Kongregáció XVI. Benedek által kinevezett korábbi vezetője 2011-ben (még
 kinevezés előtt) úgy nyilatkozott, hogy Gutiérrez a barátja, akinek a 
teológiája ortodox. (Gutiérrezt sosem ítélte el az egyház, de teológiája
 egyes pontjainak módosítását viszont kérte tőle.)</p>
<p>Nem így történt Boffal, aki nem pusztán a szegények lelki-társadalmi 
és akár politikai felkarolását értette felszabadítás alatt, hanem meg 
akart szabadulni az egyházi hierarchiától is, amit ósdinak és elnyomónak
 tartott – csakhogy a katolikus egyház nem lenne katolikus, ha megszűnne
 hierarchikusnak lenni és radikálisan átalakítani az egyházszerkezetét. 
Úgyszintén nem fogadható el azon felszabadítási teológusok törekvése, 
akik progresszív ideológiai reformot szeretnének megvalósítani az 
egyházban a felszabadításra hivatkozva. Boff mindent átpolitizált és 
természetesen a legtöbb kérdésben baloldali álláspontot foglalt el.</p>
<p>Amennyiben a felszabadítási teológia az egyház és az egész társadalom
 szegényekhez való fordulását segíti elő és hozzájárul a szegények 
társadalmi helyzetének javításához is, addig üdvös teológiai iskoláról 
van szó, mely az egyetemes teológia egyes tanításaira helyezi a 
hangsúlyt, kibontja őket jobban, és figyelmeztet a pasztorális gyakorlat
 fontosságára.</p>
<p>Elgondolkodtató, hogy a felszabadítási teológia prominensei 
hangsúlyozni szokták annak helyi mivoltát, hogy mindig egy adott régió 
igényeire dolgozzák ki azokat, akár még Latin-Amerikán belül is, 
amelynek nyomán felmerül a kérdés, hogy akkor miért is tekintsük azt 
egyetemes igényűnek; ha az a latin-amerikai problémák kezelésére volt 
hivatott, miért adoptáljuk Európában?</p>
<p>Nem fogadhatóak el viszont azok a felszabadítási teológiai 
törekvések, melyek teljesen át kívánják alakítani az egyházat, mint 
intézményt, esetleg annak tanítását is valamiféle utópikus egyenlőség 
vagy szabadság nevében; vagy amelyek élesen csak a szegényekre, esetleg 
más elnyomottként meghatározott csoportokra koncentrálnak (pl. amerikai 
fekete teológia, LMBTQ-ideológia, stb), figyelmen kívül hagyván, hogy a 
krisztusi örömhír mindenkinek szól, beleértve a középosztályt, a 
gazdagokat és a többségi társadalmat is. Emellett érdemes észben 
tartani, hogy végső soron (a strukturális bűnre vonatkozó kitétellel 
együtt) nem a rossz társadalom rontja meg az embereket, hanem a bűnös 
emberek alkotnak tökéletlen társadalmat, végső felszabadulás tehát a 
keresztény tanítás szerint halálunk után, a boldogító istenlátásban 
várhat ránk.</p></div></div>

</div>