<div dir="ltr">
<h1>Bakhita Szent Jozefina</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2023. február 8., szerda | 6:00<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/bakhita-jozefina" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/bakhita-jozefina</a></div></div><div><a rel="lightbox['g75444']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75444&v=0&img=c_bakhita00.jpg" style="margin-right: 0px;" width="348" height="195" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></div><div><a rel="lightbox['g75444']"><span title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle" class="gmail-CToWUd"><br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Február
 8. a szudáni származású rabszolga, később szerzetesnő, Bakhita Jozefina
 liturgikus emléknapja</span>. E napot Ferenc pápa 2015-ben az 
emberkereskedelem elleni fellépés napjává nyilvánította, és imanapot 
hirdetett az emberkereskedelem és a modern kori rabszolgaság 
felszámolásáért.</h3><div><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bakhita Jozefina </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1869 
körül született Szudánban</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szörnyű élményei hatására elfelejtette</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nevét,
 melyet szülei adtak neki. Bakhitának, mely szerencsést jelent</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elrablói
 nevezték el. El-Obeid és Kartúm rabszolgapiacain egyik gazdától a 
másikhoz kerülve mind fizikai, mind erkölcsi értelemben megtapasztalta a
 rabszolgák megaláztatását és gyötrelmeit.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sok szenvedés </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>után került Callisto Legnani olasz konzulhoz</b></span>. 
Meglepetésére <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elrablása</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>óta most először nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">korbácsolta meg</span> senki, 
ehelyett szeretettel bántak vele. Ezután Bakhita a konzul egyik 
barátjának, Augusto Michielinek családjához került, és újszülött 
kislányuk dajkája és játszótársa lett. A kanossziánus nővéreknél 
szerezte első ismereteit Istenről, akit gyermekkora óta „ott érzett a 
szívében, anélkül hogy tudta volna, ki ő”. „Elnézve a Napot, a Holdat és
 a csillagokat, azt mondtam magamban: ki igazgathatja ezeket a gyönyörű 
dolgokat? És nagy öröm töltött el, hogy láthatom őt, ismerhetem őt, és 
hódolattal adózhatok neki...</b></span>” <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">– emlékezett vissza Bakhita.</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A katekumenátusban eltöltött néhány hónap után 1890-ben felvette a 
keresztény beavatás szentségeit. A keresztségben a Josephine nevet 
kapta. Öröme határtalan volt. Attól kezdve gyakran látták, hogy 
megcsókolja a keresztelőkutat, és azt mondja: „Itt lettem Isten leánya!”
 Minden nappal egyre többet tudott arról, ki az az Isten, akit most 
ismer és szeret, aki titokzatos módon, a kezét fogva vezette el őt 
magához.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A fiatal afrikai lány, aki akkortájt lett nagykorú, élvezte az olasz 
jog biztosította választási szabadságát, ezért ott maradhatott a 
katekumenátusban, ahol szerzetesi hivatását kapta, és a Canossai Szent 
Magdolna Intézetben az Úrnak szentelte magát.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g75444']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=75444&v=0&p=1&img=c_bakhita01.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1896. december 8-án tett örökfogadalmat Istennek, akit „Mester”-nek 
szólított. A következő ötven évben ez az egyszerű nővér Isten 
szeretetének igaz tanúja lett: a schiói közösségben főzött, varrt, 
kézimunkázott, kapusnővér volt. Hazája ritmusait és zenéjét hordozó 
kedves hangja örömet okozott a kicsiknek, jól esett a szegényeknek és a 
szenvedőknek, és bátorította azokat, akik bekopogtak az intézetbe. 
Alázatossága, egyszerűsége és örökös mosolya mindenkinek megnyerte a 
szívét. Nővértársai nagyra becsülték töretlen jókedvéért, jóságáért, és 
azért, mert mélységes vágy élt benne, hogy másokkal is megismertesse az 
Urat.</b></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>„Légy jó, szeresd az Urat, imádkozz azokért, akik nem ismerik őt. 
Milyen nagy kegyelem ismerni Istent!” – <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)">mondogatta.</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b> Idősebb korában 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">hosszú évekig betegeskedett</span>, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ekkor </span>is a hit, a jóság és a keresztény 
remény tanúja maradt. Azoknak, akik meglátogatták, és megkérdezték, hogy
 van, mosolyogva így válaszolt:</b></span><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> „Ahogy a Mester kívánja.”</span></b></span><span style="color:rgb(0,0,0)"><b> Halálos ágyán 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">újra átélte rabszolgaságának keserves napjait</span>, és nemegyszer könyörgött 
az őt ápoló nővérnek: „Kérlek, vedd le <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bilincseimet... olyan nehezek</span>!”
 1947. február 8-án halt meg. Halálának hírére nagy tömeg gyűlt össze a 
konventben, hogy utoljára lássák „Moretta anyát” („Fekete anyát”) és 
mennyei segítségét kérjék.</b></span></span></p>
<p>Szentségének híre elterjedt valamennyi földrészen, és közbenjárására 
sokan nyertek kegyelmeket. Boldoggáavatási perét 1959-ben 
kezdeményezték. 1978. december 1-jén az Egyház hivatalosan elismerte, 
hogy hősies fokon gyakorolta az erényeket. II. János Pál pápa avatta 
szentté 2000. október 1-jén.</p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4"><b><em>Urunk, Istenünk, te Bakhita Szent Jozefinát a megalázó 
szolgaságból gyermekeidnek és Krisztus jegyesének méltóságára emelted. 
Kérünk, add meg nekünk, hogy az ő példája nyomán hűséges szeretettel 
kövessük a keresztre feszített Úr Jézust, és az irgalmas szeretet 
gyakorlására mindig készek legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te 
Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten 
mindörökkön örökké. Ámen.</em></b></font></span></p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><p><strong><em>Magyar katolikus lexikon</em></strong><br><strong>XVI. Benedek: <em>Spe salvi</em></strong><br><strong><em>Szerzetesek.hu</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>