<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-article-page-title">A magyar lelkem otthonra talált, szerelmes vagyok a magyar népi kultúrába – Holland Marcsi a Mandinernek</h1><p class="gmail-article-page-lead"><a href="https://mandiner.hu/kultura/2024/02/szerelmes-vagyok-a-magyar-nepi-kulturaba-holland-marcsi-a-mandinernek#google_vignette">https://mandiner.hu/kultura/2024/02/szerelmes-vagyok-a-magyar-nepi-kulturaba-holland-marcsi-a-mandinernek#google_vignette</a></p><p class="gmail-article-page-lead">Mariëlle
van Luijk elképesztően gazdag magyar viseletgyűjteményével hívta fel
magára a hazai közönség figyelmét. Mint mondja, felelősségének érzi,
hogy megőrizze ezeket a ruhákat, amelyek immár – régi álma
beteljesülésével – saját tisztaszobájában sorakoznak. Interjúnk.</p><div class="gmail-article-page-social"><div class="gmail-article-page-published"> 2024. február 06. 20:09 </div><span class="gmail-article-page-social-interactions"><div class="gmail-container-right"><div class="gmail-social-left"><div class="gmail-social-item"><img src="https://mandiner.hu/assets/images/icons/icon-mandiner-reading-time.svg" alt="Olvasási idő" class="gmail-social-icon gmail-icon-mandiner-reading-time"><div class="gmail-social-counter"> 26 <span class="gmail-social-text">p</span></div></div><div class="gmail-social-item"><img src="https://mandiner.hu/assets/images/icons/thumbs-up.svg" alt="Like" class="gmail-social-icon gmail-like"><div class="gmail-social-counter"> 7 </div></div><div class="gmail-social-item"><img src="https://mandiner.hu/assets/images/icons/thumbs-down.svg" alt="Dislike" class="gmail-social-icon gmail-dislike"><div class="gmail-social-counter"> 0 </div></div><div class="gmail-social-item"><img src="https://mandiner.hu/assets/images/icons/comments.svg" alt="Komment" class="gmail-social-icon gmail-comments"><div class="gmail-social-counter"> 5 </div></div><span class="gmail-social-divider"></span></div><div class="gmail-social-right"><div class="gmail-social-item"><img src="https://mandiner.hu/assets/images/icons/bookmark.svg" alt="Könyvjelző" class="gmail-social-icon gmail-bookmark"><span class="gmail-social-text">Mentés</span></div><span class="gmail-social-divider"></span><div class="gmail-social-item"><span><img src="https://mandiner.hu/assets/images/icons/share.svg" alt="Megosztás" class="gmail-social-icon gmail-share"></span></div></div></div></span></div><img class="gmail-article-page-thumbnail" alt="null" src="https://cdn.mandiner.hu/2024/01/92CZLt7eVWPKOJfsB11win5Hdfrg96d7aSQFYn7yuPU/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50Lzg5OWU0YWZmNzlmOTQwZDdiMzNkMjRkOWIwN2Q2Njlh.jpg"><span><img class="gmail-author-info-img" alt="Ádám Rebeka Nóra" src="https://cdn.mandiner.hu/2024/02/Ck7a5of9asOIS_z_J6y8_OGvnu11O9fV4aYvGwZgp0s/fill/100/100/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2Y4MmRiMzY2OGYxZjQ5YjRhM2ZmODBmYTI5NGE5ZTk4.jpg"><div class="gmail-author-info-name"><a href="https://mandiner.hu/szerzo/adam-rebeka-nora">Ádám Rebeka Nóra</a></div></span><span><div class="gmail-author-info-name"></div></span><span><div class="gmail-clearfix"></div><div class="gmail-block-content"><p><strong>Törvényszerűnek
tűnik, hogy aki holland–magyar házaspár gyermekeként Hollandiában
születik és cseperedik, annak a gyermekkorát az ottani kultúra
dominálja. Így volt?</strong><br>Nem dominált, fele-fele arányban volt
jelen a holland és a magyar. Ezt úgy tudtuk kivitelezni, hogy minden
évben többször, háromszor, akár négyszer is eljöttünk Magyarországra,
rendszerint hosszabb időre, két-három-négy hétre. Hollandiában édesanyám
mindig magyar könyvekből olvasott fel nekünk: magyar népmeséken, a
Futrinka utcán, a Mazsola és Tádén nőttem fel. Szóval azt lehet mondani,
hogy a neveltetésem abszolút vegyes volt, magyarul és hollandul is
beszéltünk otthon.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Rendkívül
barátságosak voltak a magyar iskolatársaim, ami jólesett, mert
Hollandiában sajnos sokat csúfoltak az általános iskolában”</p></div></span><p><strong>Mikor tudatosult először a kettős identitása?</strong><br>Azt
hiszem, már nagyon korán tudatosult, gyermekkorom óta éreztem, hogy
nekem Magyarország a valódi otthonom. Hétéves korom óta hegedülök, és
már akkor is előszeretettel játszottam olyan műveket 20. századi magyar
zeneszerzőktől, amelyekben ötvöződik a népzene és a klasszikus zene.
Ezek által is úgy éreztem, hogy közelebb kerülök a magyarságomhoz. Az
egyik legmaradandóbb emlékem, hogy egyszer Hollandiában egy
hegedű-mesterkurzuson – ahol Járdányi Pál Magyar táncát játszottam – a
mester megkérdezte:<i> „Te tulajdonképpen magyar vagy?”</i> Nagyon
meglepődtem; a mai napig nem tudom, miért kérdezte, hiszen a nevem
alapján egyáltalán nem lehet megmondani, hogy magyar vagyok. Szeretem
azt gondolni, hogy azért kérdezett rá, mert a zenémen keresztül átjött a
magyar virtus. (Nevet)</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/01/krSVLyKqHtkVQ-VWk8tUbfrvSbUk0D_yPYve66n_BFQ/fit/450/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzRiMzYzNzY1Yzg1YTQ1YzlhMTFiNWQ0NmQ3Yzk4ZTBh.jpg" alt="">Fotó: Mandiner / Ficsor Márton<p><strong>Milyen emlékei vannak Magyarországról kis korából?</strong><br>Csupa
jó emlékem van. Például sokat jártunk a Balatonra, volt egy nyaralónk
Alsóörsön. Felejthetetlenek azok a balatoni nyarak! Amikor pedig év
közben jöttünk Magyarországra, nem vakációztam, hanem iskolába is jártam
azokban a hetekben, egy ének-zenei általános iskolába Dunaújvárosban,
ahol nagy súlyt fektettek a Kodály-módszerre. Számtalan kellemes
élményem kötődik ehhez az időszakhoz, még arra is pontosan emlékszem,
ahogyan Kodály Zoltán Pünkösdölő című szerzeményét énekeltük. De talán
az maradt meg bennem a legjobban, hogy mindenki olyan kedves volt velem,
rendkívül barátságosak voltak a magyar iskolatársaim, ami jólesett,
mert Hollandiában sajnos sokat csúfoltak az általános iskolában.</p><p><strong>A magyar hagyományőrzéssel, népzenével, néptánccal vagy a viseletkultúrával mikor találkozott először?</strong><br>Az
iskolában találkoztam ezekkel is, mert volt kötelező néptáncóránk –
tulajdonképpen ennek köszönhetően szerettem bele a magyar néptáncba.
Nagyon megtetszett. Ezenkívül pedig volt hon- és népismeretóránk, ahol
kicsit jobban megismertem a magyar népi kultúrát.</p><p><strong>Jobban megfogta a magyar kultúra, mint a holland?</strong><br>Ez
nehéz kérdés, mert nem igazán lehet összehasonlítani a kettőt.
Magyarországon erősen jelen van a hagyományápolás, nagy hangsúlyt
helyeznek rá, a népi kultúra benne van a köztudatban. Hollandiában nem
volt alkalmam ezzel foglalkozni, egészen felnőttkoromig nem is tudtam,
hogyan néz ki egy holland népviselet. Egyszerűen nem lehetett vele
találkozni, mert nem tanítják az iskolában. Kicsit sajnálom, hogy nem
tanultunk például olyan híres holland festőkről sem, mind Vermeer,
Rembrandt és Van Gogh, pedig rájuk abszolút büszkének lehetne lenni. De a
multikulturális társadalmakban ez nyilván kissé másként működik.</p><p><strong>Mit gondol, mi adja a magyar kultúra varázsát, miért van ekkora vonzereje?</strong><br>Ez
szubjektív; talán ahhoz tudnám leginkább hasonlítani, mint amikor az
ember szerelmes. Azt az egyéni érzést is nehéz tényszerűen szavakba
önteni, hogy miért tetszik meg egy ember, vagy miért vagyunk szerelmesek
valakibe. Úgy érzem, a magyar lelkem otthonra talált. Szerelmes vagyok a
magyar népi kultúrába, főként a viseletekbe. Egyszerűen nem tudom
szavakkal kifejezni, és kicsit tartok is attól, hogy ha megpróbálom
racionalizálni magamnak, akkor elveszíti a varázsát. Egyszerűen csak
azt érzem: Úristen, de gyönyörű! Egy-egy rend ruha olyan esztétikai
élményt ad, mintha múzeumban néznék egy festményt.</p><p><strong>Mikor döntött végleg Magyarország mellett, és miért?</strong><br>Gyermekként
elhatároztam, hogy majd valamikor Budapestre jövök, és a Zeneakadémiára
fogok járni, de a sors úgy hozta, hogy végül Debrecen lett belőle. A
végleges döntést tulajdonképpen a párom miatt hoztam meg. Miután
befejeztem Hollandiában a konzervatóriumot, jöttem is Magyarországra –
az egész addigi gyűjteményemmel együtt. (Nevet)</p><p><strong>Már Hollandiában is gyűjtötte a viseleteket?</strong><br>Volt néhány rend viseletem, igen, illetve népi bútoraim – mindet magammal hoztam Magyarországra.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/01/mdFg9USQlvFN7IBynw4OfiegUShibrWu9nWzWIp7njI/fit/1013/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2Y2ZDVjMjI0NTQ5YTRhMjA4MGJkNTFjZDNmMjFmYzMz.jpg" alt="">Fotó: Mandiner / Ficsor Márton<p><strong>Mikor kezdett bele a viseletek gyűjtésébe, és miként kell elképzelni egy ilyen folyamatot?</strong><br>Tulajdonképpen
nem is csak viseletekkel kezdtem a gyűjtést, minden érdekelt, ami
magyar néprajzi tárgy. Az első nagy vásárlásom, amivel minden
elkezdődött, egy hagyatékból származó kollekció volt. Az egész
gyűjteményt megvettem, volt benne kerámia, tányérok, terítők és egy-két
viselet is, de utóbbiak inkább csak amolyan<i> „stilizált magyaros” </i>darabok.
Eleinte internetes felületeken kerestem a tárgyakat, Hollandiában már
volt egy festett tálasom és egy kelengyeládám. A viseleteket nehéz volt
beszerezni, nagy részüket csak Magyarországon tudtam megvásárolni. Ahogy
ide költöztem, exponenciálisan növekedni kezdett a gyűjteményem, mert
már helyben vagyok, nem kell azzal vesződni, hogy kijusson a ruha
Hollandiába.</p><p><strong>Honnan tudta, hogy minek van értéke?</strong><br>Eleinte
fogalmam sem volt. Ami megtetszett, azt megvettem – tulajdonképpen a
mai napig ez maradt a vezérfonal, de most már hatalmas tudás is van
mögötte. Ezért az én gyűjteményem nem olyan, hogy mindegyik faluból van
egy rend viselet, hanem kizárólag olyan darabokból áll, amelyek
tetszenek, amelyekben örömömet lelem. Előfordul például, hogy egy
faluból hét vagy nyolc rend viseletem is van, mert az éppen nagyon közel
áll a szívemhez.</p><p><strong>Emlékszik az első igazi viseletélményére?</strong><br>Persze!
Tizennyolc-tizenkilenc éves koromban többnyire már egyedül jártam
Magyarországra, és a Néptáncosok Kellékboltjában árultak régi
viseleteket is. Ott vettem az első igazi darabot, ami egy kalotaszegi
rékli volt – piros bársony, kis hímzéssel a mandzsettáján és a
gallérján. A mai napig megvan.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/01/bqKgBoYrR8dgbiHldM4WU74TImdXcuf_zOXfkhPtmGo/fit/1013/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzRiNGQ2ZGQ4YTFlNTQ5NGY5OGJiNTU1NDU4MzQzNGVm.jpg" alt="">Fotó: Mandiner / Ficsor Márton<p><strong>Melyik tájegység minta- és színvilágát szereti leginkább?</strong><br>Azt hiszem, a Sárköz a kedvencem.</p><p><strong>Határon túli területeken is megfordul, vagy bőven van mit találni a szűkebben vett Magyarország határain belül is?</strong><br>Volt
egy moldvai viseletem, de azt eladtam – valahogy nem tudtam vele
azonosulni. Erdélyből leginkább Kalotaszeggel szeretek foglalkozni, de
muszáj volt határt szabnom magamnak, így leginkább csak a
kis-magyarországi területekkel foglalkozom. Az erdélyi területeket amúgy
is sokat kutatták már, a szűken vett Magyarország pedig valamiért
háttérbe szorult. Táncházakban is azt veszem észre, hogy a
kis-magyarországi táncokat szinte nem is táncolják, csak az erdélyieket
– kalotaszegit, palatkait, székit, szilágyságit –, illetve moldvait.</p><p><strong>Volt olyan, hogy talált egy értékes darabot, és az eladó nem tudta, mit ad el?</strong><br>Igen,
de ritka az ilyen eset. Ahogy az évek során bővült a tudásom, egyre
inkább felismerek olyan darabokat, amikről talán nem mondanánk meg
egyből, hogy magyar népviselet. Volt, hogy a Vaterán hirdettek egy
kalocsai viziklit azzal a szöveggel, hogy<i> „régi polgári kabátka”</i>.
Én egyből tudtam, mi az, és lecsaptam rá. Azóta is különleges darabja a
gyűjteményemnek, mert amióta gyűjtök, nem is láttam még ilyenből
eladót. Egy kalocsai gyűjtő mondta is, hogy ha egyszer eladnom, ő
azonnal megveszi, mert nagyon-nagyon ritka. A köztudatban nem annyira
van jelen az, hogy a kalocsai viselet lehet teljesen fehér is, általában
a sokszínű <i>„cifra pamukos” </i>jut eszünkbe róla.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/01/68PPyZwfuQymFjb7_4PYdaU1Yw7OCEDdxQ52YYiR8Xk/fit/1013/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2YwM2E3ZmFkZDUyOTQyMjk4ZGIyZDRkOTYxOWI0NjU3.jpg" alt="">Fotó: Mandiner / Ficsor Márton<p><strong>Érzékelhető, hogy az évek során tényleg beletanult.</strong><br>Persze,
sokat olvastam, kérdezgettem hozzáértőket. Autodidakta módon sok tudást
összeszedtem, ma már nagyon is helytáll az én ismeretem és gyűjteményem
ezekben a körökben. Sajnos vannak, akik még most sem vesznek igazán
komolyan, s még mindig úgy tekintenek rám, mint egy holland lányra,
akinek sok pénze van, és ész nélkül megvesz mindent. Pedig nekem sem
hullik az ölembe a pénz; van egy saját vállalkozásom, egy
régiségkereskedés, román viseleteket vásárolok, újítok fel és adok el.
Ennek a bevételéből gyarapítom a saját gyűjteményemet és finanszírozom a
fotózásokat, projekteket.</p><p><strong>Milyen nagyságrendű a gyűjteménye?</strong><br>Sajnos
nem tudok számot mondani. Szégyen-gyalázat, de nem leltároztam még,
pedig nagyon kéne. (Nevet) Mindenesetre hatalmas, több száz darabos a
gyűjtemény.</p><p><strong>Hordja is ezeket a ruhákat?</strong><br>Nem
igazán. Azért is fényképezem le őket mindig, hogy bármikor rájuk tudjak
nézni. Úgy érzem, felelősségem, hogy meg is őrizzem ezeket a ruhákat.
Többnyire ünnepi viseleteim vannak, hiszen azok sokkal jobb állapotban
maradtak fenn, a hétköznapiak hamarabb tönkrementek, elkoptak. Az ünnepi
viseletet azért is ritkán vették fel a paraszti társadalomban, mert
kifejezetten kímélték, úgy voltak vele, majd jó lesz a gyerekeknek,
unokáknak is. Én is e szemléletmód felé hajlok. Viszont van néhány
darab, amit kiszemeltem magamnak, és ha van egy ünnepi alkalom, szívesen
felveszem.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/01/N9dr9pD7pCfjuuCx_1sHMdeSrxpp9W05vOPT9Dtxmuo/fit/1013/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzY1NGQ1YTM5MDg1MzQ4MjBiNjFjNjg3NjM0ODMzMjAx.jpg" alt="">Fotó: Mandiner / Ficsor Márton<p><strong>Mit szól annak a módjához, ahogyan a hazai divatipar próbálja beemelni a köztudatba a magyar motívumokat?</strong><br>Mivel
nagy híve és rajongója vagyok a kézzel készített dolgoknak, bevallom,
nekem nem igazán szimpatikus ez a sok műszálas anyagokból készült,
nyomtatott mintás ruha. Sajnos ez a törekvés inkább a fast fashion
irányába mutat, pedig a magyar népviselet <i>„slow fashion”</i>. Kézzel
hímezték a minőségi anyagokból készült ruhákat, és nem dobálták ki
egy-két év után, hanem megőrizték a következő generációnak. Szerintem
meg kellene tartani azt, hogy a magyar népviselet időigényes kézimunka,
és igen, annak van ára. A harmincas években volt egy divattervező, Tüdős
Klára, aki már akkor, amikor a népviselet még nagyon is élt,
kifejezetten ízlésesen ötvözte a népi motívumvilágot és
szimbólumkészletet a polgári divattal. A mai napig nem találkoztam olyan
divattervezővel, aki ezt a szintet hozta volna, de ez csak a személyes
véleményem.</p><p><strong>Említette, hogy a ruhák mellett vannak
autentikus bútorai, ágyneműi, tárgyai is: tulipános ládák, díszes lócák,
faragott fogasok, párnahuzatok, kerámiák. Hol fér el mindez?</strong><br>Van
egy tisztaszobám, ott tartok mindent. Régi vágyam volt, hogy legyen egy
saját tisztaszobám, és most, hogy nemrég házba költöztünk, ez meg is
valósult. Eddig lakásban laktunk, ott nagyon nehéz volt mindent tárolni.
Nagyon szép, festett népi bútoraim vannak – szekrény, sarokpad, vetett
ágy, tulipános ládák –, de ezután már nem fogok venni több bútort, mert
már nem fog elférni a házban. (Nevet)</p><p><strong>Szó volt róla, hogy
Hollandiában és Magyarországon is zeneművészeten végzett, ezt az oldalát
mégsem igazán domborítja ki a közösségi oldalain. Van ennek valami oka?</strong><br>Már
két éve ezen gondolkozom, és igazság szerint nem igazán tudom, hogyan
kellene. Amikor Hollandiában magyar zenével foglalkoztam – volt külön
egy magyar népzenei és egy magyar nótát játszó bandám is –, úgy
gondoltam, milyen szabad ez az egész, úgy játszhatom, ahogy én
szeretném. Aztán mikor Magyarországra kerültem, rájöttem, hogy
tulajdonképpen sokkal szigorúbb szabályokhoz van kötve a népzene, mint a
klasszikus zene, és azóta nem nagyon merem megmutatni ezt az
oldalamat. Akárhányszor játszottam népzenét Magyarországon, mindig
belekötöttek, hogy <i>„klasszikusan játszom”</i>. Szóval ezen a
területen – hogy így fogalmazzak – kissé identitászavarba kerültem
azóta, hogy itt élek. (Nevet) De mindenképpen szeretném visszahozni az
életembe a zenét.</p><p><strong>Mennyire fér meg napjainkban a
modernitás és a hagyományápolás? Kérdezem ezt annak fényében, hogy
azokat a kódrendszereket, amelyekről például egy-egy viselet is
árulkodik, egyre kevesebben ismerik, értik.</strong><br>Egyszer egy
prezentáción mutattam a hallgatóságnak egy fotót, amelyen Kylie Jenner
Louis Vuitton táskákkal pózol, és megkérdeztem, miről árulkodik a kép.
Mondták, hogy a gazdagságról, arról, hogy láttatni szeretné, ő ezt
megengedheti magának. Aztán kivetítettem egy gyönyörű sárközi viselet
fotóját is, arra pedig nem tudtak mit mondani. Pedig tulajdonképpen
ugyanazt csináljuk ma is, mint régen. A szóban forgó viselet szintén
erről árulkodott: a különleges borotvált selyem Franciaországból van, és
csak az tudta megvenni, akinek sok-sok hold földje van. A régiek
valóságát ilyen példákon keresztül át lehet ültetni a mostani
valóságunkba, és rögtön érteni fogják az emberek. Egyébként úgy látom,
hogy Kelet- és Közép-Európában, így Magyarországon is, az emberek egy
részének a mai napig fontos, hogy megmutassa, van miből költenie.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-quote gmail-quote-block gmail-quote-logo"><div class="gmail-quoteBlock-content"><p>Ameddig megvan valami, addig nem hiányoljuk, csak akkor kezd igazán fontossá válni, amikor már nincsen meg”</p></div></span><p><strong>A mai világban, amelyben egyre inkább elmosódnak a határok, hogyan lehet leginkább megőrizni a kultúránk hagyományvilágát?</strong><br>Mindenképpen
az edukációt tartom legfontosabbnak e téren. Valahol itt keresném a
megoldást, hiszen én is így találkoztam vele. A virtuális tér is
tökéletes erre, például az én Instagram-<br>oldalam pont ezt a célt
szolgálja. Ha más nem, akkor akár modern példákkal szemléltetve kell –
ahogyan én próbáltam –közelebb vinni a magyarokhoz a saját
hagyományaikat.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2024/01/HxN0fSKkla819nih73HefBSNI2Fwp1NJzBgZzKxll94/fit/1013/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2IwNDlhNGZmMzcxYjQ3NjNiYTMxNGU0MWRmMjJhZTY2.jpg" alt="">Fotó: Mandiner / Ficsor Márton<p><strong>Sokfelé
megforduló, értő szemmel figyelő emberként mit gondol, mennyire vannak
tudatában a magyarok annak, mekkora kulturális kincseik vannak, legyen
az zene, tánc, nyelv, viselet, gasztronómia, hagyományok vagy a</strong><i><strong> „régiek bölcsessége”</strong></i><strong>?</strong><br>Óvakodnék
attól, hogy általánosítsak, mert amit gondolok, az nemcsak a magyar
népre vonatkozik, hanem tulajdonképpen magára az emberiségre.
Általánosságban igaz, hogy nem tudjuk értékelni azt, amink van. Én talán
azért tudok másképp állni mindehhez, mert Hollandiában nőttem fel, és
amikor Magyarországra jöttem, azt láttam, hogy itt van olyan, hogy hon-
és népismeretóra, néptáncoktatás, sőt minden egyes településen működik
néptánccsoport. Magyarországon ezt szinte természetesnek veszik az
emberek, de nekem mint külföldi magyarnak hiányosság volt. Nagyon
sajnáltam, hogy nem tudok ebben részt venni, de talán azért is tudom
ennyire értékelni, mert nem ebben nőttem fel. Egyszer egy fesztiválon
megkérdeztem népviseletben sétáló lányokat, hogy honnan van nekik, azt
felelték: hagyaték. Úgy tűnt, én sokkal jobban örültem ennek, ők
látszólag természetesnek vették. Az egyébként jó dolog, hogy ennyire
természetes mindez, de óvatosnak is kell lenni, hiszen ameddig megvan
valami, addig nem hiányoljuk. Csak akkor kezd igazán fontossá válni,
amikor már nincsen meg.</p><p><strong>Akad még kiaknázatlan terület? Milyen tervei vannak?</strong><br>Folytatom
így tovább. Mindig új, váratlan dolgok kerülnek az utamba, ami eddig
csak előrevitt: meghívtak beszélgetésekre, sok interjút adtam, és még
egy, a Hagyományok Háza által kiadott könyvnek a borítójára is
rákerültem, ami pozitív visszajelzés volt számomra. Vannak terveim, de
picit babonás vagyok ilyen téren – félek, hogyha valamit előre elmondok,
akkor nem fog teljesülni. Szóval egyelőre csak azt tudom mondani, hogy
ez a jövő titka.</p><span class="gmail-custom-text-style gmail-border-text gmail-border-text-block"><div class="gmail-borderBlock-content"><p><strong>Mariëlle van Luijk</strong><br>1995-ben
született Hilversumban. Hegedűművész, hegedűtanár, régiségkereskedő és
népviseletgyűjtő. Az utrechti konzervatóriumban végzett klasszikus
hegedű szakon, majd a Debreceni Egyetemen hegedűtanári diplomát
szerzett. Mátészalkán él, házas, egy gyermek édesanyja.</p></div></span><p style="text-align:right"><i></i></p></div></span>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>