<div dir="ltr">Továbbítom Dani levelét, aki folytatja az adománygyűjtést és osztást: R.<br><div class="gmail_quote"><br><br><div dir="ltr"><div>Kedves Ismerőseim!</div><div><br></div><div>Küldöm a 6 heti <b>helyzetjelentést </b>:). Január 31.-én 180.000 Ft-ot osztottam szét 12 beteg között. Ennek a hétnek a második felén megyek az intézetbe, 150.000 Ft értékben vettem utalványokat. </div><div>A várandós kismamával sikerült kapcsolatban maradni, ismerősömnek és nekem maradtak meg tápszerei. Sikerült egy hatalmas dobozt megtölteni és átadni neki. Másfél hete a fájdalmai miatt abba akarta hagyna a kezelést. Egy kis beszélgetés, bíztatás után hamar kiderült, hogy a pénzükből is kifogytak és az újonnan javasolt gyógyszereket már kiváltani sem tudta, már a kezelés abbahagyását fontolgatta. Bíztattam őt, hogy csinálja végig, van értelme. A fájdalmai rosszabbak ezen a ponton már nem lesznek, és akkor sem lenne jobban, ha abba hagyná a kezelést. Hónapokra lesz még szüksége lesz amíg teljesen felépül. Január 28.-án tudtam neki is utalni 60.000 Ft-ot. Mondta, hogy kiváltja a régi és az új recepteket, több fajta gyógyszert, öblögetőt javasoltak neki, próbálgassa őket, hátha valamelyik enyhíti a fájdalmait. Tesz egy próbát az új gyógyszerekkel, de mire a lenti üzenetét megírta,a bátorságát is teljesen összeszedte  :).</div><div><br></div><div>Az elmúlt időszakban nehézségek is jobban gyülekeztek, ebből csak kettő <b>történetet </b>emelnék ki. Egy kulturált hangvételű visszajelzést kaptam az egyik megszólított beteg lányától, hogy gondoljam át az üzenet tartalmát, kellemetlen érzés volt olvasni, hogy a Buddha szobrot , és egyéb dolgokat "kukára való ajándéktárgynak" tartom. (Egy spirituális érdeklődésű buddhista családtól érkezett a visszajelzés, aki a Tan Kapuja Egyháznál vett menedéket). Jó érzés volt olvasni, hogy a nézeteltérés ellenére, bíztat a tevékenység folytatására és minden elismerését is kifejezte.</div><div>A másik téma megvitatása "házon belül" történt. Bíztattam hívő, katolikus betegeket, hogy Jézus meggyógyíthatja őket. A többség a szép ének sem hisz, hogy a Mester itt van, ma is gyógyít. Gyógyító szertartásokról, Oltáriszentség erejéről meséltem barátaimnak, rokonaimnak, betegeknek. Többen úgy gondolják, aki elájul az Oltáriszentség előtt csak "szimulál". Egy jelenést is hitetlenkedve fogadnak, akár láthatjuk Jézus arcát vagy Jézus jelenlét is érezhetjük az Oltáriszentségben. Bíztattam sokakat, egy műtéten azóta már átesett rokonomat is, menjen el egy gyógyító szertartásra, kérjen egy áldást és az is elmeséltem, hogyan hangolódjon az Oltáriszentségre vagy mire figyeljen közben. Süket fülekre találtam, az Oltáriszentség erejében nem hisznek, Jézus jelenlétét képzelgésnek tartják, pedig házon belül próbálkoztam:).</div><div><br></div><div>A közösségi médiában is próbálkoztam egy jótékonysági licittel. Egy beteg felajánlásával sikerült egy jó sztorit összerakni, elindítani egy jótékonysági licitet. Elsősorban a figyelemfelkeltés, a tevékenység (a betegek látogatása és segítése) népszerűsítése lett volna a cél, miáltal a történetben résztvevő betegeknek is tudunk segíteni. A várandós kismama, akiről sokat meséltem, saját kézzel a saját történetét is megírta benne. Nem lett népszerű, sem felkapott. Lehet a téma komolysága miatt, vagy rossz időben rosszkor posztoltam és az algoritmus hátrébb sorolta.</div><div><br></div><div>Itt érhető el a poszt:<br></div><div><a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=2155761858091900&set=a.111804915820948" target="_blank">https://www.facebook.com/photo/?fbid=2155761858091900&set=a.111804915820948</a><br><br>A <b>jótékonysági licit</b> szövege:</div><div><i>"Kedves Ismerőseim!<br><br>Örömmel osztom meg veletek egy különleges jótékonysági licit részleteit. Januárban a cursillos barátaimmal olyan daganatos betegek részére nyújtottunk anyagi segítséget, akiknek most zajlott a kemoterápiás kezelésük. Személyesen adtam át minden támogatást egy bátorító üzenettel és pár jó szóval a kezükbe. Egy csodálatos gesztus részeként az egyik beteg, akit szintén meglátogattam, egy a saját kezével készített nemez faliképet ajánlott fel jótékonysági licitre betegtársai számára.<br><br>Ezt a képet most elhozhatod magadnak, és egyúttal segíthetsz is!<br><br>A licit 2024. február 29-ig tart, és a legmagasabb licitáló nyer. A kép villámáron is megvásárolható (Villámár: 300.000 Ft). A licit célja, hogy támogassuk három daganatos beteget, Zoltánt, Henriettát és a felajánlót.<br><br>Bemutatnám a betegek történeteit: (Olvasása szülői engedéllyel vagy 18 év felett javasolt):<br>Zoltán kezelése augusztusban indult. Már akkor régóta betegállományban volt, a betegszállító vitte őt minden nap egy vidéki kis városból a kezelésekre. A felesége otthon maradt a 4 éves gyermekükkel. A fizetése töredékéből éltek, amit táppénzen kapott. A kezelés kezdetén sem maga miatt aggódott, hanem amiatt, hogy mikor lesz már vége, mikor mehet majd vissza dolgozni. Januárban beszéltünk, szomorúan közölte, minden előjel, előzmény nélkül négy hét leforgása alatt meghalt a 49 éves nem dohányzó, alkoholt nem fogyasztó felesége daganatos megbetegedésben. A betegségről korábban tudomásuk sem volt. Egyedül maradt a kislányával. Az önkormányzat engedélyezte az ingyenes étkezést az oviban. A kislány az oviban eszik, a nagymama két naponta főz nekik, vagy, ha marad egy kis pénzük, akkor a pékségben hazafelé menet vesz neki valamit. A felesége számláját zárolták táppénzhez, családi pótlékhoz nem jutott hozzá. Őt le fogják részben százalékolni, nulla forintból éltek a kislányával. November óta így vannak, így telt a karácsony és a szilveszter is. Barátok, ismerősök mindenki ott segít, ahol tud. Az internetet, tévét kikapcsolták, mobiltelefonról a pénz lemerült, a gyomrában szonda van, a nyakán branül. Az eredményei jók lettek, reménykedik benne, hogy fel tudja nevelni a gyerekét és talán tavasszal vissza tud majd menni valahogyan dolgozni.<br><br>Henrietta saját kezűleg írta meg a történetét:<br>Üdvözlök mindenkit! Henrietta vagyok, 27 éves és két kisgyermek édesanyja, illetve 23 hetes várandós a harmadik gyermekemmel. Sajnos beteg vagyok és küzdök, harcolok. Az életem már születésem óta kegyetlenül fájdalmas volt, hála a bántalmazó, alkoholista édesapámnak, akinek köszönhető, hogy édesanyám 8 éves koromban elment tőlünk.<br>Öcsémmel ketten maradtunk, szenvedtünk. Egész életemben küzdöttem, hogy jobb életem lehessen. Keményen tanultam, jó eredményekkel. Stabil, jó munkahelyem lett, katona lettem. Az első házasságomból született egy gyermekem, de elváltunk az apukájával, mert bántalmazott engem és a gyermekkel sem törődött. Megismertem a jelenlegi férjem, lett stabil életünk, szép házzal, általa teljes családi életet élhettünk. Az első közös gyermekünk után szerettünk volna egy másodikat is, hogy összesen három gyermeket neveljünk szeretetben és boldogságban. 2023 augusztusában volt az esküvőnk és próbálkoztunk egy babával. Rövidesen sikerült, azt hittük, hogy tökéletes lesz most már minden. Pár napra rá jött a hideg zuhany, hogy az orvosok által hitt rejtett fogászati probléma, vagy gombás fertőzés helyett igazából rosszindulatú manduladaganatom van. Nem akartam elhinni. Végre tökéletes életem lehetne a családommal, de ezt kapom? Hát tényleg nem érdemlem meg a szép életet? Miért? Miért velem történik ez? Ezek és ehhez hasonló gondolatok, kérdések merültek fel bennem. Azt mondták az orvosok, hogy kezelés nélkül nem lenne 6-7 hónapom hàtra. A baba abortusza is szóba került, mivel a kezelések miatt nem maradhat meg a baba. El sem hittem, hogy ez a valóság. Sokat sírtam, nagyon sokat. Úgy éreztem, mindennek vége. De ez csak egy pillanat volt. Sosem adtam fel, gondoltam, hogy most sem fogom. Kutattam, kerestem a lehetőségeket, hogy a babát hogy tarthatnám meg biztonságosan. Sikerült. Két professzorral sikerült beszélnem, akik igazi szaktekintélynek számítanak. Nekik köszönhetem, hogy a baba megmaradhatott és én megkaphattam a szükséges kezeléseket. A baba szerencsére jól van, én is meg fogok gyógyulni. Ugyan a kezelések miatt még a víz ivása is fáj, szívószállal tudom a tápszert is elfogyasztani, de legalább életben maradunk a kisbabámmal. Minden egyes napom egy szenvedés, olyan elviselhetetlen a fájdalmam a szájüregemben, hogy még a lidocain sem hat. Sokszor a földön fekve kuporogva ordítanék a fájdalomtól és kaparnám a betont. Folyik a könnyem, de nem sírok. A fájdalom és a nehézségek ellenére harcolok, nem adom fel. Pedig legszívesebben azt tenném. De nem szabad! Tudom, hogy ez egy út, amit végig kell járnom. Csak így lehet teljes életem. Harcolok a kisbabámmal együtt, hogy a három gyermekemmel és a férjemmel végre teljes, boldog életet élhessünk. Sosem szabad feladni, akármilyen nehéz is! Soha ne add fel! Még, ha reménytelennek is tűnik a helyzet, muszáj küzdeni, harcolni! Ezekkel a szavakkal zárnám a gondolataim, a történetem. Kívánok mindenkinek jó egészséget és gyógyulást!<br><br>A felajánló üzenete: Szeretettel, imával gondolva minden betegre. A képről pedig annyit, hogy nem tudom, és szerencsére nem is szeretném a természetet Isten nélkül látni. Számomra a nyár, a pipacsok az életet, az örömöt és a harmóniát jelentik, és ezt kívánom mindenkinek.</i></div><div><i><br></i></div><div><i><img src="cid:ii_lsa6xjvk0" alt="image.png" width="562" height="479"><br><br>A licit szabályai:<br>- A licit tárgya: Nyár című falikép kéret nélkül 46x43 cm méretben<br>- A licit célja, hogy támogathassuk Zoltánt, Henriettát, a felajánlót. Az összeg három egyenlő részben kerül felhasználásra.<br>- A licit állapota folyamatosan frissül az első sorban: AKTÍV/ZÁRT, és a legmagasabb licit lesz látható.<br>- Licitálni kommentben, vagy privát üzenetben/e-mailben (<a href="mailto:adomany.proba2024@gmail.com" target="_blank">adomany.proba2024@gmail.com</a>) is lehet. 100.000 Ft felett privát üzenetben a telefonszám megadásával, részvétel 18 év felett.<br>- A betegek önként hozzájárultak a történetük megosztásához, a tartalmát megismerték és a liciten való részvételt is elfogadták.<br>- A nyertesnek személyesen adom át a képet vagy foxposttal is tudom küldeni.<br>- A nyertesnek lehetősége van közvetlen utalásra a betegek részére, ezáltal a szervezőt pénzügyi felelősség/kötelezettség nem terheli.<br>- A nyertesnek lehetősége van segítőszándékkal a betegekkel kapcsolatba lépni, a licit valóságtartalmát megismerni.<br>- Ha valaki célirányosan liciten kívül, kisebb összeggel szeretné segíteni valamelyik beteget, kérem jelezze nekem.<br>- Esetleges negatív kommentek figyelmen kívül hagyom, vitákat a liciten kívül rendezzék.<br><br>Köszönjük, hogy részesei vagytok ennek az emlékezetes kezdeményezésnek, és segítetek azoknak, akiknek szükségük van rá! Szeretettel várom az ajánlatokat!"</i><br></div><div><br></div><div>Szeretettel:</div><div>Dani</div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Dániel Balázs <<a href="mailto:adomany.proba2024@gmail.com" target="_blank">adomany.proba2024@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2024. jan. 25., Cs, 19:26):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr">Kedves Testvérek, Barátok, Adakozók!<br><br><b>A hírlevélről:</b><br>A cursillo imalistákra az elmúlt hetekben háromszor is írtam. Nem szeretnék túl sok lenni a többieknek (örülök, hogy az első három levelem kiengedték :) ), ezért úgy döntöttem, akik imában, bíztatásban vagy adományban szimpatizálnak a kezdeményezéssel és e-mailben kapcsolatba léptek velem vagy a postafiókomban megtaláltam az e-mail címük, nekik sűrűbben is tudok visszajelzést adni. (13-an vagytok összesen :) ) </div></blockquote><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div>Az imalistára majd ritkábban vagy nagyobb mérföldköveknél írok.<br><div><br></div><div>Ha bárki nem szeretné a leveleket kapni, kérem válaszban jelezze és törlöm a bcc címzettek közül.<br>Ha barátoknak, kiscsoportoknak vagy imalistára késztetést éreztek tovább küldeni, szabadon terjeszthető :).<br></div><div><br><b>Történtek január 4. hetében:</b><br>- A móri apukának, Zoltánnak érkezett egy értékes jelzés az imalistára, egyik cursillios társunk ismeri a móri polgármestert, akivel felveszi vele a kapcsolatot, hátha helyben is kaphat segítséget.</div><div>Zoltánnal többször beszéltem a héten, az imák is jól működnek :). Újságolta, hogy a polcon egy elemes mécses, ami mellett a feleség fényképe volt, magától elkezdett világítani. A hideg rázta ki, mert ilyet még sosem tapasztalt és olyan magasságban volt a mécses, amit a lánya nem érhet el. Megerősítettem benne, hogy a jó dolgok működnek. Arra is felhívtam a figyelmét, hogy a rosszat kerülje (azok is működnek). Annyi tragédia történt velük, javasoltam neki, menjen el egy életgyónásra vagy gyógyítómisére, lehet megátkozták a családját. Sajnos nem jár templomba, de az volt a  válasza, hogy az átokra már ő is gondolt, mert minden éjszak kígyókkal álmodik. Az egyik környékbeli lelkész is javasolt neki egy gyógyító szertartást a felesége halálakor, nem lehet, hogy ennyi rossz történjen egy családdal. <br>A lánya nevében lemondtak az "örökségről", duplája volt az adóság, mint a számláján lévő pár száz ezer forint táppénz. Hétfőn tudtunk nekik újra küldeni 100.000 Ft-ot. Tegnap felhívott hálálkodni, jeleztem, erre nincsen szükség, én csak a közvetítő vagyok, olyan, mint egy postás, a pénzt az érte imádkozó emberek küldték. Egy ismerősöm mondta, annyira jó látni hogy ezzel foglalkozom, csak egyetlen embert ismert, akire ilyen hatással volt a gyógyulás. </div><div>Jézus Krisztus akaratát valósítom meg és az Ő szeretetét közvetítem a kezeim által, Ő tevékenykedik bennem. Picit szebben fogalmazott, de annyira jó volt ezt hallani, hogy napokig csengett a fülemben.</div><div>- Találkoztam újra a terhes kismamával. 22. sugáron van már túl, most kapta a 2. kemoját. (A sugarat még folytatják, de a 3. kemot a várandóság miatt már nem kaphatja meg. Erős fájdalomcsillapítót sem szedhet, csak ibuprofent. Enni, nyelni már nem tud, csak a tápszert issza. Jó volt egy picit beszélgetni vele, bátorítani, hogy én is ugyanezeken mentem keresztül. Bátorítottam, próbálkozzon az evéssel, olykor hullámzó is lehet, lelkigyakorlat közben kezelések mellékhatásaként nem tudtam enni-beszélni. 12 fajta erős gyógyszert szedtem naponta, hogy sírva valahogy le tudjam nyelni a leturmixolt húslevest. Az életgyónásom után nem szedtem a gyógyszereket. Fájdalom nélkül tudtam újra enni szilárd ételeket (kenyér héját, rántott csirkemellet, virslit, sült krumplit). A kezelő orvosom tág szemekkel nézett rám, hogy nem kellenek a gyógyszerek? A kezelés alatt ezek a mellékhatások romolni szoktak, nem javulni. Tudom, hogy min megy keresztül.  Egy imát szeretnék érte és a gyermekeiért kérni :), végig tudja csinálni a kezelést és gyógyuljon ki a betegségből, majd egészséges gyermeket hozzon a világra.</div><div>- Megismerkedtem egy vallásos tekintetű fiatal lánnyal is a kezelőben. Nem akarta az utalványt elfogadni, csak az üzenetet kérte :). Beszélgetés közben elárulta, hogy 5 éve küzd a betegséggel, még 1 hónapig táppénzen kell, hogy legyen. Optimizmusa csodálandó: Egy hónap múlva újra dolgozok, két hónap múlva kapok fizetést érte, adjam másnak az utalványt, neki akkor lesz már bevétele. Örülök, hogy megosztotta velem, így újra jeleztem, most van nagy szükséged rá és fogadd el :). Félénken elfogadta és jelezte, hogy majd ő is szívesen csatlakozna ehhez a kezdeményezéshez, gyűjtést is szervezne vagy máshogy is segítkezne benne. Örülnék neki, ha az Úr megszólítja és, ha felvenné a kapcsolatot velem :). </div><div>- Egyik néni reakciója meglepő volt: "El sem hiszem, ezt komolyan én kapom? Amikor megszólított, azt hittem, nekem kell majd adnom valamit."<br>- A többi betegnek ugyanaz volt a reakciója, mint eddig. Az egyiknek hiányoztak az egyik oldalon a fogai és az álkapcsa, szomorú, reményvesztett tekintete volt. Erős harag, düh szomorúság sugárzott a szemeiből. Haragszom a világra, haragszom magamra, haragszom mindenkire, gondolatok kavaroghattak benne. Amilyen mélyen vannak ezek a betegek, egy mondat után, ahogy beszélgetni kezdünk, miközben átadom az adományotokat, hirtelen kitörnek. Annyira erős örömbe, boldogságba vált át a tekintetük, amilyen mélyről jöttek. Könnyes szemmel megölelnek vagy mosolyogva kezet ráznak/megpuszilnak. Hihetetlen érzés, amikor valakit pár szóval és az utalványokkal sikerül a nagyon mélyből a nagyon magasba repíteni.<br>- A gyűjtéssel kapcsolatban érkezett egy felajánlás, minden hónapban támogatnák a kezdeményezést, de rendszeresen szeretnének visszajelzést kapni (Ami teljesen érthető, hogy tart-e még a tevékenység, vagy véget ért). Így született meg bennem a hírlevél ötlete. Minden adakozót naprakész hírekkel szeretnék ellátni.<br>- Érdekesség: az elmúlt héten minden 5. felajánló orvos lehetett (a nevükben benne volt Dr.). Akik a gyógyításra tették fel az életük, hosszú éveken keresztül azért tanulnak, hogy a betegeket gyógyíthassák. Ők is beálltak a kezdeményezés mögé, amit hozzájárulásukkal fejeztek ki. Egy jóleső pozitív megerősítés volt számomra.<br><br><b>A számok:</b><br>- 01.17.-én szerdán írtam az imalistára egy összefoglalót, hogy addig 465.000 Ft gyűlt össze. Megköszöntem, hogy milyen sok pénzt gyűjtöttünk, amivel 31 betegnek segítettünk. Azt hittem, hogy ez csúcs, innen már nincs tovább :).  Káprázott a szemem, amikor megláttam, hogy az elmúlt héten 703.000 Ft utalás érkezett, amivel összesen 1.168.000 Ft-ot sikerült összegyűjteni.<br>- Zoltánnak 100.000 Ft-ot, a kemoterápiás kezelőben 150.000 Ft-ot osztottam szét. 12 beteget szólítottam meg személyesen, összesen 43 betegnek segítettünk eddig 745.000 Ft-ból. A rendelkezésre álló egyenleg 453.000. Legközelebb 01.31.-én megyek az intézetbe.<br><br>Köszönök szépen még egyszer minden hozzájárulást. Hatalmas könnyebbség, hogy a következő kettő-három hétre biztosított a betegeknek szánt adomány. Nem kell a gyűjtésre kell fókuszálnom, hanem a betegekkel való kapcsolattartásra fordíthatom az időt.<br><br><b>Visszajelzés egy betegtől:</b><br>Kedves Gyogyulttarsam!<br><br>Ma amikor atadtad az ajandekod hirtelen nem ertettem miert kapok en valamit egy ismeretlen embertol? De ez a szep es csodas kezdemenyezes annyira meghatott hogy sirva fakadtam. Nagyon orultem az utalvanynak hiszen a vitamindus taplalkozas a gyogyszerek sok sok penzt elvisznek. De ezen felul elolvastam a leveledet es nagyon nagyra tartalak a kitartasodert a hitedert biztatasodert. Jo volt olvasni e sorokat mikor a beteg ember lelke nem tud megnyugodni. En embertprobalo 12 oras muteten vagyok tul 2 honapja. Azt gondoltam tul vagyok a nehezen de ez nem ilyen egyszeru. Nem jarok templomba nem imadkozom de van hitem. Mindenki ugy hisz ahogy akar Istenben vagy masban. Nekem segitett tul elni a rettenetes hosszu mutetet eselyt adva a gyogyulasnak. En szivbol kivanok Neked nagyon jo egeszseget es most meg hosszu ut all elottem a teljes gyogyulasig de ha visszaterhetek a munka vilagaba szivesen tamogatnalak ebben a szep kezdemenyezesben mert ADNI JO! Udvozlettel es olelessel Erika <br><br><b>Utalási adatok:</b><br></div><div>Hírlevélnek szánom ezt az e-mailt, nem kéregetésnek. Ha mégis olyan emberhez jutna tovább, akit megérint és örömmel adna, arra az esetre hozzáfűzőm a számlaszámom és az elérhetőségem:<div>Februárban is folytatom. Célom, hogy minden héten egyszer el tudjak menni az Onkológiai Intézetbe a betegek közé.</div><div><br></div><div>Név: Balázs Dániel<br>Számlaszám: 11600006-00000000-80702377<br>IBAN: HU97 1160 0006 0000 0000 8070 2377<br>Közlemény: február (vagy az e-mail címed, ha szeretnél ilyen hírleveleket kapni :) )</div><div>Kapcsolat: <a href="mailto:adomany.proba2024@gmail.com" target="_blank">adomany.proba2024@gmail.com</a><br><br>Szeretettel:<br>Balázs Dani<br></div></div></div><div><br></div></div>
</blockquote></div></div>
</div></div>