<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div><div><h3>
<a href="https://zarandok.ma/category/egyhaz/" target="_blank"><span></span></a></h3><h1>„Fiducia
 supplicans” – Sarah bíboros: „Felemeljük a hangunkat egy olyan 
eretnekség ellen, amely súlyosan aláássa az Egyház tekintélyét”</h1></div></div>

</div><div class="gmail_quote"><div><a href="https://zarandok.ma/fiducia-supplicans-sarah-biboros-felemeljuk-a-hangunkat-egy-olyan-eretnekseg-ellen-amely-sulyosan-alaassa-az-egyhaz-tekintelyet/" target="_blank">https://zarandok.ma/fiducia-supplicans-sarah-biboros-felemeljuk-a-hangunkat-egy-olyan-eretnekseg-ellen-amely-sulyosan-alaassa-az-egyhaz-tekintelyet/</a></div><div>
<p><b>Robert Sarah bíboros az olasz Settimo Cielo blogot bízta meg 
az alábbi elmélkedése közreadásával, mely az Egyházban jelenleg 
uralkodó, botrányoktól terhes, zűrzavaros állapotról szól, amelyet 
nemrég tovább súlyosbított a Hittani Dikasztérium által kiadott „Fiducia
 supplicans” nyilatkozat. Egy botrány, amelyből – Jézus szavaival – csak
 „az igazság tesz minket szabaddá” (Jn 8,32).</b></p><p><font size="1">A 78 éves 
Robert Sarah bíboros Guineában született és nőtt fel, Rómában tanult 
teológiát és Jeruzsálemben bibliai tanulmányokat, egy szavannai faluban 
volt plébános, majd Conakry-ban, a fővárosban püspök, ahol, akár életét 
is kockáztatva, fáradhatatlanul védelmezte a vallási és polgári 
szabadságjogokat egy kegyetlen diktatúrában.</font></p><p><font size="1">II. János Pál 
2001-ben hívta meg Rómába a Népek Evangelizációjának Kongregációja 
titkárának, majd XVI. Benedek 2010-ben bíborossá kreálta, és „Cor Unum” 
pápai tanács elnökévé nevezte ki, amely a szorongattatásban élő népek 
karitatív támogatására hivatott. Ferenc pápa 2014. november 23-án az 
Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusává nevezte ki, majd e
 tisztségből 2021. február 20-án felmentette.</font></p><p><font size="1">Robert Sarah egyike 
annak az öt bíborosnak, akik aláírták a pápának tavaly nyáron átadott 
„dubia” kérdéseket, és akik elsőként érezték úgy, hogy a jogosan feltett
 kérdéseikre megfoghatatlan, kitérő válaszokat kaptak.</font></p><p><font size="1">Számos, 
több nyelven megjelent, nagy hatású lelkiségi mű szerzője, egyik 
legjelentősebb személyisége az afrikai egyháznak, amelynek ebben a 
szövegben is szószólója.</font></p> <b><font size="4">Róma, 2024. január 6-án, Urunk megjelenése – Vízkereszt ünnepén</font></b><p>Karácsonykor
 a Béke Fejedelme emberré lett értünk. Minden jóakaratú embernek elhozza
 a mennyből jövő békét. „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom 
nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27). A 
békesség, amelyet Jézus hoz nekünk, nem üres frázis, nem a világ békéje,
 amely gyakran csupán kétértelmű kompromisszum, amelyet az egyik vagy a 
másik fél érdekei és hazugságai szerint lepaktálva döntenek el. Isten 
békéje az igazság. „Az igazság a béke ereje, mert feltárja és 
megvalósítja az ember egységét Istennel, önmagával és másokkal. Az 
igazság erősíti és építi a békét” – tanította Szent János Pál [1]. Az 
Igazság, mely testté lett, eljött, hogy közöttünk lakjon. Az ő fénye nem
 homályos. Az ő igéje nem okoz zavart és rendetlenséget, hanem feltárja 
mindennek a valóságát. Ő MAGA az igazság, következésképpen „jel lesz, 
amelynek ellene mondanak”, „hogy kiderüljenek sok szív titkos 
gondolatai” (Lk 2,34).</p><p>Az igazság az első irgalom, amelyet Jézus a
 bűnösnek kínál. Mi is képesek leszünk-e az igazságban gyakorolni az 
irgalmasságot? Nagy a veszélye annak, hogy, ha a világ békéjét, a világi
 népszerűséget hajszoljuk, azt hazugság, kétértelműség és cinkos 
hallgatás árán lehet megvásárolni.</p><p>A világnak ez a békéje hamis és
 felszínes. Mert a hazugság, a megalkuvás és a zűrzavar megosztottságot,
 gyanakvást és háborút szül a hívek között. Ferenc pápa is emlékeztetett
 erre nemrég: „A diabolos (ördög) szó jelentése: <i>szétdobáló, megosztó</i>.
 Az ördög mindig megosztottságot akar teremteni.” [2] Megosztottságot 
akar, hiszen „… nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. 
Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 
8,44).</p><p>Pontosan ez a zűrzavar, az egyértelműség és az igazság 
hiánya, ez a megosztottság zavarta meg és homályosította el karácsony 
ünnepét ebben az évben. Egyes médiaorgánumok azt állítják, hogy a 
katolikus egyház bátorítja az azonos neműek együttélésének megáldását. 
Hazudnak. Ők végzik <i>„a megosztó”</i> munkáját. Egyes püspökök 
ugyanezt az irányt követik, kétségeket hintenek és botrányt keltenek a 
hívő lelkekben, azt állítva, hogy úgy áldják meg a homoszexuális 
kapcsolatot, mintha az törvényes lenne, összhangban lenne az Isten által
 teremtett természettel, mintha ez ugyanúgy az életszentséghez és 
boldogsághoz vezethetne. De csak hibát, botrányt, kétségeket és 
csalódásokat okoznak. Ezek a püspökök figyelmen kívül hagyják vagy 
elfelejtik Jézus szigorú figyelmeztetését azokkal szemben, akik 
megbotránkoztatják a kicsinyeket: „De aki megbotránkoztat csak egyet is 
ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha 
malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.” (Mt 18,6). A
 Hittani Dikasztérium nemrégiben Ferenc pápa jóváhagyásával kiadott 
nyilatkozata nem igazította ki ezeket a hibákat, és nem tette helyre a 
dolgokat. Mi több, az egyértelműség hiánya csak felerősítette a 
szívekben uralkodó zűrzavart, és néhányan még sajátos manipulációikra is
 megpróbálták felhasználni.</p><p>Mit kezdjünk ezzel a zűrzavarral, amit <i>a megosztó</i>
 okozott az egyházon belül? „Az ördöggel sosem szabad leállni beszélni! 
-mondta Ferenc pápa. Nem tárgyalunk vele, nem folytatunk vele 
párbeszédet; úgysem tudjuk legyőzni, ha szóba állunk vele. Csak úgy 
tudjuk legyőzni, ha hittel az isteni Igét állítjuk vele szembe. Jézus 
így tanít minket arra, hogy megvédjük az Istennel és egymással való 
egységünket <i>a megosztó </i>támadásaival szemben. Isten Igéje Jézus 
válasza az ördög kísértéseire. [3] Ferenc pápa eme tanításának logikája 
szerint mi sem vitatkozunk <i>a megosztóval</i>. Nem szállunk vitába a
 „Fiducia supplicans” nyilatkozattal, sem a megsokasodott különböző 
értelmezéseivel. Egyszerűen Isten Igéjével, az Egyház Tanítóhivatalával 
és a hagyományos egyházi tanítással válaszolunk.</p>


<p>Az igazságban való béke és egység megőrzése érdekében merjük megtagadni a vitát <i>a megosztóval</i>,
 merjünk a zűrzavarra Isten szavával válaszolni. „Az Isten szava ugyanis
 eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és 
szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és 
érzéseit.” (Zsid 4,12).</p><p>Akárcsak Jézus a szamáriai asszonynak, 
merjük mi is kimondani az igazat. „Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert 
volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat 
mondtál.” (Jn 4,18) Mit mondjunk tehát a homoszexuális kapcsolatban 
élőknek? Jézushoz hasonlóan merjük a legelső, legfontosabb irgalmasságot
 kínálni nekik, és eléjük tárni tetteik objektív igazságát.</p><p>Ezt a 
Katolikus Egyház Katekizmusával (2357) is megerősíthetjük: „A 
homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik 
kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális 
vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő 
formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a
 Szentírásra támaszkodva – mely úgy mutatja be a homoszexuális 
kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket (Vö. Ter 19,1-29; Róm 
1,24-27; 1Kor 6,9-10; 1Tim 1,10.) – mindig vallotta, hogy “a 
homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. 
(Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 8. AAS 68 (1976) 85.) 
Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet 
továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból 
származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”</p><p>Minden
 olyan lelkipásztori megközelítés, amely nem erre az objektív igazságra 
alapoz, az elsődleges irgalmasságot mulasztja el, az igazság ajándékát. 
Az igazság objektivitása nem mond ellent az emberek szubjektív 
szándékára való odafigyelésnek. De itt fel kell idéznünk II. Szent János
 Pál pápa tévedhetetlen és végleges tanítását:</p><p>„Figyelmesen szemügyre kell venni az emberi természet és szabadság helyes viszonyát, s különösen azt, <i>milyen hely illeti meg az emberi</i> <i>testet a természetes törvény kérdéseiben</i>.(…)”</p><p>„A
 személy, testét is beleértve, teljesen magára bízatott, s a lélek és a 
test egységében alanya saját erkölcsi cselekedeteinek. A személy az 
értelem világosságánál és az erény segítségével fedezi fel testében – a 
teremtő bölcs tervének megfelelően – az önátadás előjeleit, ígéretét és 
kifejezését.(…)”</p>


<p>„Az a tanítás, mely elszakítja az erkölcsi cselekedetet testi 
föltételeitől, eltér a Szentírás parancsolataitól és ellentmond a 
hagyomány tanításának is. Az ilyen tanítás új formában éleszt föl néhány
 régi tévedést, melyeket az Egyház mindig elvetett, mert az emberi 
személyt tisztán formális, „spirituális” szabadságra redukálják. Ez a 
redukálás tagadja a test és a vele kapcsolatos cselekedetek erkölcsi 
tartalmát. (vö. 1Kor 6,19). Pál apostol kijelenti, hogy nem lesz része a
 mennyek országában „az erkölcsteleneknek, bálványimádóknak, 
házasságtörőknek, kéjenceknek, szodomitáknak, tolvajoknak, kapzsiknak, 
részegeseknek, átkozódóknak, rablóknak”  (vö. Uo. 6,9-10). Ez a 
kárhoztató ítélet – melyet a Trienti Zsinat megerősített – „halálos 
bűnnek és „becstelen cselekménynek” nevez néhány sajátos cselekvést, 
melyeknek szándékos végrehajtása kizárja a hívőket az ígért örökségből. <i>A</i> <i>test és a lélek ugyanis elválaszthatatlanok</i>: a személyben, a szándékos cselekvőben és a megfontolt cselekvésben <i>együtt</i> <i>állnak vagy buknak</i>.” („Veritatis splendor” 48-49)</p><p>De
 egy Jézus-tanítvány nem állhat meg itt. A házasságtörő asszonnyal 
szemben Jézus az igazságban megbocsájt: „Én sem ítéllek el. Menj, de 
többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11) Ő a megtérés, az igazságban való élet 
útját kínálja.</p><p>A „Fiducia supplicans” nyilatkozatban ehelyett azt 
találjuk, hogy az áldás azoknak szól, akik azt kérik, hogy „mindaz, ami 
igaz, jó és emberileg érvényes az életükben és a kapcsolataikban, a 
Szentlélek jelenléte által gazdagodjon, gyógyuljon és emelkedjen.” (31. 
szakasz). De mi a jó, igaz és emberileg érvényes egy homoszexuális 
kapcsolatban, amelyet a Szentírás és a Hagyomány súlyos eltévelyedésként
 és „belső természete szerint rendetlenként” határoz meg? Hogy 
egyeztethető össze ilyen írás a Bölcsesség könyvével, amely kijelenti: 
„De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett 
mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket. Gonosz szándékú lélekbe nem 
tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek 
szolgál. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól…” (Bölcs 
1,3-5). Egyetlen dolgot kell kérnünk a természetellenes kapcsolatban élő
 emberektől: hogy térjenek meg és igazodjanak Isten Igéjéhez.</p><p>A Katolikus Egyház Katekizmusának segítségével (2358-2359) még pontosabban megfogalmazhatjuk: <b>„</b>Nem
 elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama 
nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük 
számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel
 kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan 
megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy 
valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, 
egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges 
nehézségeket.<a></a>A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak 
meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, 
olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi 
kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is 
közeledniük a keresztény tökéletességhez.”</p><p>Ahogy XVI. Benedek 
rámutatott: „a homoszexuálisokat, mint személyeket nem szabad 
diszkriminálni (…); az egyén iránti tisztelet teljes mértékben alapvető 
és döntő. Ez azonban nem jelenti, hogy a homoszexualitás erkölcsileg 
helyes lenne. A homoszexualitás továbbra is valami olyasmi, ami 
radikálisan ellentétes annak lényegével, amit Isten eredetileg akart.”</p><p>Tehát
 Isten Igéje – amelyet a Szentírás és a Szenthagyomány is közvetít – 
jelenti azt az egyetlen szilárd alapot, az igazság egyetlen alapját, 
amelyre minden püspöki konferencia építhet a homoszexuális személyek 
iránti irgalmasság és igazság lelkipásztori szolgálatában. A Katolikus 
Egyház Katekizmusa egy erőteljes szintézist kínál, válaszolva a II. 
Vatikáni Zsinat azon kívánalmára, hogy „az evangéliumi igazság ragyogó 
fénye minden embert serkentsen Krisztus mindent felülmúló szeretetének 
keresésére és elfogadására.”[4
</p><p>Köszönetet kell mondanom azoknak a püspöki konferenciáknak, amelyek 
már elvégezték az igazságnak eme munkáját, különösen Kamerunban, 
Csádban, Nigériában stb. Döntéseiket és a „Fiducia supplicans” 
nyilatkozattal szembeni határozott ellenállásukat osztom és támogatom. 
Bátorítanunk kell a többi nemzeti vagy regionális püspöki konferenciát 
és minden püspököt, hogy ugyanezt tegyék. Ezzel nem Ferenc pápával 
szállunk szembe, hanem határozottan és radikálisan egy olyan 
eretnekséget ellenzünk, amely súlyosan aláássa az Egyház tekintélyét, 
Krisztus Testéét, mert ellentétes a katolikus hittel és 
Szenthagyománnyal.”</p><p>XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy „a 
’homoszexuális házasság’ fogalma ellentmondásban van az emberiség 
mindazon kultúráival, amelyek mind a mai napig követték egymást, ezért 
olyan kulturális forradalmat jelent, amely az emberiség egész eddigi 
hagyományával szemben áll.” Úgy vélem, hogy az afrikai egyház nagyon is 
tisztában van ezzel. Nem feledkezik meg alapvető küldetéséről, amelyet a
 legutóbbi pápák bíztak rá. VI. Pál pápa 1969-ben, Kampalában, az 
összegyűlt afrikai püspökökhöz szólva kijelentette: „Nova Patria Christi
 Africa: Krisztus új hazája Afrika.” XVI. Benedek pápa két alkalommal is
 hatalmas küldetést bízott az afrikai egyházra: az emberiség szellemi 
tüdejévé kell válnia, gyermekeinek és kultúráinak hihetetlen emberi és 
szellemi gazdagsága miatt. A 2009. október 4-i homíliájában ezt mondta: 
„Afrika az emberiség végtelenül nagy szellemi ’tüdejeként’ jelenik meg a
 hit és a remény válságának idején. Azonban ez a tüdő is megbetegedhet. 
Jelen pillanatban legalább két veszélyes betegség fenyegeti: elsősorban a
 nyugati világban már elterjedt kór, a gyakorlati materializmus, amely a
 relativista és a nihilista gondolkodásmóddal párosul. (…) Az 
úgynevezett ’első’ világ exportálta és exportálja ma is azt a mérgező 
szellemi szemetet, amely megfertőzi más kontinensek népeit, köztük 
különösen éppen az afrikai népeket.” [5].</p><p>II. János Pál pápa arra 
emlékeztette az afrikaiakat, hogy az emberiség üdvösségéért részt kell 
vállalniuk Krisztus szenvedésében és gyötrelmeiben, „mert minden afrikai
 neve fel van írva Krisztus szögekkel átszúrt tenyerére.” [6].</p><p>Afrika
 gondviselésszerű küldetése ma talán az, hogy emlékeztesse a Nyugatot, 
hogy a férfi semmi a nő nélkül, a nő semmi a férfi nélkül, és mindkettő 
semmi a harmadik alkotóelem, a gyermek nélkül. Szent VI. Pál pápa e 
kontinens hagyományos értékeinek pótolhatatlan hozzájárulását: „az élet 
spirituális látásmódját, az emberi méltóság tiszteletét, a család és a 
közösség érzését” hangsúlyozta („Africae terrarum” 8-12). Az afrikai 
egyház ebből az örökségből él. Krisztus miatt, valamint az ő tanításához
 és életének példájához fűződő hűsége miatt lehetetlen számára, hogy 
elfogadja a keresztényietlenné vált és dekadens Nyugat által hirdetett 
embertelen ideológiákat.</p><p>Az afrikaiak nagyon is tudatában vannak 
az Isten által teremtett természet szükséges tiszteletének. Ez nem 
nyitottság és társadalmi haladás kérdése, ahogy azt a nyugati média 
beállítja. Ez annak eldöntéséről szól, hogy a szexualitásunk a Teremtő 
bölcsességének ajándéka-e, vagy egy értelmetlen, sőt művi valóság. Ám 
itt is XVI. Benedek pápa egy figyelmeztetése jut eszünkbe: „Amikor 
lemondunk a teremtés eszméjéről, lemondunk az emberi nagyságról.” Az 
afrikai egyház a legutóbbi szinóduson is erőteljesen védelmezte az Isten
 által teremtett férfi és nő méltóságát. Hangját gyakran figyelmen kívül
 hagyják, lenézik vagy túlzónak tartják azok, akiknek egyetlen 
rögeszméjük a nyugati lobbiknak való megfelelés.</p><p>Az afrikai egyház
 a szegények, az egyszerűek és a kicsik hangja. Felelős azért, hogy 
Isten Igéjét hirdesse a nyugati keresztényekkel szemben, akik – mivel 
gazdagok és sokrétűen képzettek a filozófiai, teológiai, bibliai és 
kánoni tudományokban – azt képzelik, hogy fejlettek, modernek és bölcsek
 a világi bölcsességet tekintve. De „Istennek a ’balgasága’ bölcsebb az 
embereknél.” (1Kor 1,25). Ezért nem meglepő, hogy Afrika püspökei 
szegénységükben ma is ennek az isteni igazságnak a hírnökei egyes 
nyugati püspökségek hatalmával és gazdagságával szemben. „Isten azonban 
azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a 
bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy 
megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és 
lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy 
megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem 
dicsekedhet Isten előtt.” (1Kor 1,27-28). De vajon meg merik-e hallgatni
 őket a szinodalitásról szóló szinódus következő ülésén? Vagy gondoljuk 
azt, hogy a meghallgatásra és tiszteletadásra vonatkozó ígéreteik 
ellenére továbbra is figyelmen kívül hagyják figyelmeztetéseiket, 
ahogyan ezt ezidáig tapasztaltuk? „Az emberekkel szemben legyetek 
óvatosak.” (Mt 10,17) – mondta az Úr Jézus, mert mindaz a zűrzavar, amit
 a „Fiducia supplicans” nyilatkozat gerjesztett, más, finomabb és 
rejtettebb megfogalmazásokban ismét megjelenhet a szinodalitásról szóló 
szinódus 2024-es második ülésszakán, vagy azok szövegében, akik segítik a
 Szentatyát a szinódus utáni apostoli buzdítás megfogalmazásában. Nem 
kísértette-e meg a Sátán háromszor az Úr Jézust? Ébernek kell lennünk 
azokkal a manipulációkkal és tervekkel szemben, amelyeket már a szinódus
 következő ülésszakára készítenek elő egyesek.</p>


<p>Az apostolok utódainak legyen mindig elegendő bátorsága komolyan 
venni Jézus szavait: „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a
 nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,35). A
 Katolikus Egyház Katekizmusa ilyen példát mutat világos, éles és bátor 
tanításával. Minden más értelmezés elkerülhetetlenül csonka, kétértelmű 
és félrevezető lenne. Manapság annyi beszédet hallunk, mely olyan 
körmönfont és körülményes, hogy végül a Jézus által kimondott átok alá 
esik: „ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van”. Új jelentéseket 
adunk a szavaknak, ellentmondunk és meghamisítjuk a Szentírást, miközben
 azt állítjuk, hogy hűek vagyunk hozzá. Végül már nem az igazságot 
szolgáljuk.</p><p>Hadd ne bocsátkozzam tehát hiábavaló vitákba az áldás 
szó jelentésével kapcsolatban. Nyilván imádkozhatunk a bűnösért, 
természetesen kérhetjük Istentől a megtérését. Nyilvánvaló, hogy 
megáldhatjuk azt az embert, aki fokozatosan Istenhez fordul, hogy 
alázattal kérje az igazi és gyökeres változás kegyelmét az életében. Az 
Egyház imája senkitől sem tagadható meg. De soha nem lehet úgy 
kiforgatni, hogy legitimáljuk vele a bűnt, a bűn szerkezetét, vagy akár a
 bűn közelgő alkalmát. A töredelmes és bűnbánó szívet, még ha messze van
 is a szentségtől, meg kell áldani. De ne feledjük, hogy a megtérés 
megtagadását és a szív megkeményedését látva Szent Pál nem az áldás 
szavait ejti ki, hanem ez a figyelmeztetést: „Te azonban kemény szívvel 
és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor 
Isten kihirdeti igaz ítéletét. Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog 
megfizetni.” (Róm 2,5-6).</p><p>A mi feladatunk, hogy hűségesek legyünk 
ahhoz, aki ezt mondta nekünk: „Arra születtem, s azért jöttem a világba,
 hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat 
szavamra.” (Jn 18,37). Rajtunk, püspökökön, papokon, megkeresztelteken 
múlik, hogy a magunk részéről tanúságot tegyünk az igazságról. Ha nem 
merünk hűek lenni Isten szavához, akkor nemcsak Őt áruljuk el, hanem 
azokat is, akikhez szólunk. Az a szabadság, amelyet el kell vinnünk az 
azonos neműek párkapcsolatában élőknek, Isten szavának igazságában 
rejlik. Hogyan is mernénk azt elhitetni velük, hogy az a jó, és az felel
 meg Isten akaratának, ha bűnük börtönében maradnak? „Ha kitartotok 
tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, 
és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,31-32).</p><p>Ne féljünk 
hát attól, ha a világ nem ért meg és nem fogad el bennünket. Jézus azt 
mondta nekünk: „… engem gyűlöl [a világ], mert bizonyítom, hogy gonoszak
 a tetteik.” (Jn 7,7). Csak azok hallják meg a hangját, akik az 
igazsághoz tartoznak. Nem muszáj, hogy egyetértsenek velünk, és hogy az 
egyöntetű álláspontot támogassuk.</p><p>Emlékezzünk Ferenc pápa súlyos 
figyelmeztetésére pápaságának kezdetén: „Igyekezhetünk előre az úton, 
sok mindent építhetünk, de ha nem valljuk Jézus Krisztust, nem jutunk 
semmire. Humanitárius nem-kormányzati szervezet leszünk akkor, de nem 
leszünk az Egyház, Krisztus Menyasszonya.” Mi történik, ha nem a kövekre
 építünk? Az történik, ami a gyermekek által épített homokvárral a 
tengerparton: összeomlik, mert nincs tartása. Amikor nem valljuk meg 
Jézus Krisztust, Léon Bloy mondása jut eszembe: „Aki nem az Úrhoz 
imádkozik, az ördöghöz imádkozik.” Ha nem valljuk meg Jézus Krisztust, 
akkor megvalljuk az ördög világiasságát, a démonok világiasságát.” 
(2013. március 14.).</p><p>Krisztus szava fog majd megítélni minket: 
„Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok
 meg, mert nem vagytok az Istentől valók.” (Jn 8,47).</p>


<p>[1] II. János Pál, Üzenet a béke nemzetközi napjára, 1980. január 1.</p><p>[2] Ferenc pápa, 2023. február 26-i Úrangyala imádság.</p><p>[3] Úrangyala imádság, 2023. február 26.</p><p>[4] II. János Pál pápa „Fidei depositum” kezdetű apostoli konstitúciója.</p><p>[5]
 XVI. Benedek pápa homíliája, amely a püspöki szinódus második, 
Afrikával foglalkozó rendkívüli közgyűlésének megnyitóján, 2009. október
 4-én hangzott el. Ugyanezt a kifejezést: „Afrika, az emberiség szellemi
 tüdeje”, használta az „Africae munus” kezdetű buzdításában, 13. bek.</p>


<p>6] II. János Pál pápa, „Ecclesia in Africa”, 143. bek.</p><p><b>A bevezetőt írta: Sandro Magister, a L’Espresso Vatikán-szakértője<br>Fordította: Görgényi Adél</b><br>Forrás: <a href="https://www.diakonos.be/fiducia-supplicans-le-cardinal-sarah-on-soppose-a-une-heresie-qui-mine-gravement-leglise/" rel="noopener" target="_blank">Diakonos.be</a></p>

<p>]</p>

</div></div><div id="m_-3022289373558529266DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_-3022289373558529266_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>