<div dir="ltr">
<h1>Talán egy új hitéleti kultúra kibontakozásának vagyunk szemtanúi! – Kálmán Peregrin ferences szerzetes a Mandinernek</h1><p><a href="https://mandiner.hu/belfold/2023/12/tagra-nyitjuk-a-templom-kapujat-kalman-peregrin-ofm-a-mandinernek#google_vignette" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2023/12/tagra-nyitjuk-a-templom-kapujat-kalman-peregrin-ofm-a-mandinernek#google_vignette</a></p><p>Adventi
interjú a pesti ferences templom elöljárójával keresztény
állóképességről, kiszélesedő lelkipásztori szolgálatról és az alvó
Krisztus ébresztgetéséről.</p><div><div> 2023. december 07. 10:11</div></div><img alt="null" src="https://cdn.mandiner.hu/2023/12/QRJJ76KGmxrmT7JPWeYmlrlVpd4N6CVYlYpxIP_ZOFM/fill/850/478/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzFjYzE1ZmI0MzE1NzRkNDliYTFjN2NmMzMxMWRmNzg2.jpg" width="447" height="251" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"><span><div><a href="https://mandiner.hu/szerzo/vagvolgyi-gergely" target="_blank">Vágvölgyi Gergely</a></div></span><span><div></div><div></div></span><span><div></div><div><p><strong>Újdonsággal készülnek a betlehemállításra? Szent Ferenc újításának 800. évfordulója bizonyára kötelez egy ferences templomot.</strong><br>A
hagyományainkat követjük a betlehemállítás terén, és inkább a lelki
életünkben készülünk különleges módon. Az évforduló alkalmából azok a
katolikus hívek, akik elzarándokolnak valamely ferences templomban
felállított betlehemhez, teljes búcsút nyerhetnek az ott elvégzett
imádsággal. Ezzel is megvalljuk, hogy a bűnnél erősebb a kegyelmi hatás,
a bűn sebei pedig gyógyulhatnak.</p><span><div><p>A
neten misét nézni olyan, mint egy finom ebéd elfogyasztása helyett
megnézni egy főzőműsort: bizonyára kényelmes, de nem fogok jóllakni
tőle”</p></div></span><p><strong>Ilyesmi lehetett Assisi Szent Ferenc
célja is, amikor nyolc évszázaddal ezelőtt bemutatta a betlehemi
jelenetet a hívő közösségnek?</strong><br>A történészek rámutatnak, hogy
Ferenc idejében már létezett a betlehemes misztériumjátékok szokása, az
ő nagysága abban állt, hogy ezt a szokást bevitte a templomba, és a
Jézussal való élő kapcsolattal fogta egybe. A legenda, amely leírja az
általa szervezett karácsonyi misét, arról tudósít, hogy amikor Ferenc
kezébe vette a gyermek Jézust, sokan úgy látták, a gyermek
megelevenedik. S ez valóban így történt, mert sokak szívében új életre
támadt Krisztus. Ez a ferenci újdonság: a népszokást az Istennel való
kapcsolat szolgálatába állítani.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2023/12/-g77l5GEXF9eaCTwPyKTVQ6U1gY9fEZdSWGMfJYmzi0/fit/450/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE1N2RiMWU3MzRlYzRlNWY4NGYwMDUyMDkzZmM1MzIw.jpg" alt="" width="298" height="447" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></div></span><span>Fotó: Mandiner / Földházi Árpád<p><strong>Sokat
beszéltünk az utóbbi időben arról, hogy itthon is egyre kevesebben
vallják magukat kereszténynek, azon belül katolikusnak. Ez azt is
jelenti, hogy egyre több embernek kell elmagyarázni, mit jelent az
advent?</strong><br>Személyes tapasztalatom, hogy a vallásukat nem
gyakorlók körében a karácsony mostanra kiüresedett. Ahogy a kulturális
öntudatból is kezd kiveszni a kereszténység, úgy az ünnepek világából is
kikopik, ráadásul egyre terhesebbé válik sokaknak az is, hogy együtt
legyenek a családjukkal. Egészen más a társadalomban az ünneplés mércéje
és a hangsúlyai is, ez pedig nehézzé teszi, hogy a lényegig eljussanak
az emberek. Keresztény közösségekben jobb a helyzet, nem kell feltétlen
elmagyarázni az advent mibenlétét és jelentőségét, a templomba járók
életében mintegy sodrásszerűen benne van. Érdekes látni, a városainkban
milyen népszerűségre tettek szert a roráték: sok helyen tele vannak a
templomok az adventi hajnali miséken, még a meglehetősen nagy templomok
is! Talán egy új hitéleti kultúra kibontakozásának vagyunk szemtanúi.</p><p><strong>Miben ragadható meg ez az új kultúra?</strong><br>Egyrészt
a tudatosabban megélt hitéletben a lelkigyakorlatok, lelki napok új
formáiban, másrészt azt is látom, hogy sokan térnek be a templomokba
napközben csak úgy vagy éppen szentségimádásra. Ezekben a közösségekben
erősek az összetartozás, az egymásra hagyatkozás szálai, amelyeket – ha
jól ragadja meg a pap – a hitélet élénkítésére is lehet használni.</p><p><strong>Miközben tehát a számok terén csökkenés tapasztalható, egyfajta minőségi növekedés figyelhető meg?</strong><br>Sok
területen hanyatlásnak indultak az egyházi közösségek, párhuzamban a
társadalmi jelenségekkel. Hasonlót már sokszor megélt az egyház. Nekünk
szokatlan, mert mi magunk nem láttunk még ilyet, de a korábbi évszázadok
megannyi ilyesféle jelenséget eredményeztek, csodálkoznunk tehát nem
kell. A koronavírus-járvány egyértelműen visszavetette a
vallásgyakorlást, mérhető százalékban morzsolódtak le a hívek, amikor a
vallásosságot átváltották egyfajta online jelenlétre, ami aggasztó.
Hiszen a neten misét nézni olyan, mint egy finom ebéd elfogyasztása
helyett megnézni egy főzőműsort: bizonyára kényelmes, de nem fogok
jóllakni tőle. A Krisztussal való személyes találkozást a
szentáldozásban, a hívők közösségében, a pap szolgálata által élhetem
meg. Ugyanakkor megfigyelhető a közösségek átalakulása, amiben sok
pozitívum van.</p><p><strong>Mondana példát?</strong><br>Már gyerekként
is ide, a Ferenciek terére jártam misére, és túl sok fiatalt nem láttam
abban az időben hétköznap, bár tele voltak a padok. Most negyedannyian
vannak egy hétköznapi szentmisén, de észrevehetően jelen vannak a
fiatalok is, nem csak az idősek. Sokan fedezik fel a vasárnapi misén túl
is a miselátogatás örömét, pasaréti és pesti templomunkban a
liturgiákon vagy a szentgyónásokban szinte egyenlő a férfiak és a nők
aránya.</p><p><strong>Visszatérnék a Jézussal való találkozáshoz, hiszen adventben az ő születésére várakozunk. Hogyan készüljünk fel a találkozásra?</strong><br>Az
egyház számos jó gyakorlatot ad ezzel kapcsolatban. Ilyen a már
említett roráté mise, amely fizikai áldozatot kíván tőlünk, amit azért
hozunk, hogy ilyen módon is Krisztus elé siessünk. A hagyomány azért
ábrázolja a betlehemi jászol körül az ökröt és a szamarat, mert Izajás
próféta könyve ezzel kezdődik. Ha már ott van az ökör és a szamár a
jászolnál, vegyük elő ebben az adventben Izajás könyvét, és szépen
haladjunk az olvasásában, Krisztusra vonatkoztatva minden szavát. Az
advent a keresztény ember életében nem a kifelé fordulás, hanem a belső
készület ideje. Ahogy egy család is átalakítja az életét egy új
családtag befogadására, és átrendezi a környezetét, hogy az érkező új
életnek minél otthonosabb, jobb legyen, úgy mi is átalakítjuk most az
életünket, hogy a belső világunk ráhangolódjon az új életre, aki maga
Krisztus.</p><span><div><p>A keresztény névvel fellépni mindig nagy felelősséget kíván”</p></div></span><p><strong>Nyitott erre a külső világ is?</strong><br>Nem
tapasztalom, hogy a nem hívő közeg ilyenkor fogékonyabb lenne az egyház
üzenetére, legfeljebb akkor, ha az szociális témában fogalmazódik meg. A
Jézus Krisztussal való találkozás nem alakítható ki <i>„akciószerűen”</i>, sokkal inkább életszerűen, személyközeli módon.</p><p><strong>Tévedés lenne, hogy erre a városi kultúra már alkalmatlan?</strong><br>A
városi kultúra, a nagyváros zaja adottság, a kérdés az, hogy mit
kezdünk vele. Sokszor könnyebb bebújni mögé, mint szembenézni a
kihívással, és megvizsgálni, mit kell tennünk ebben a környezetben.</p><p><strong>Négy évvel ezelőtt azt mondta a Mandinernek: </strong><i><strong>„Nem lehetünk közönyösek a társadalmi kérdések alakulásában, bizony sokszor ellen kell állnunk egy-egy áramlatnak.”</strong></i><strong> Tartja?</strong><br>Teljes
mértékben! Mind jobban ki kell alakítanunk ezt az állóképességünket,
meg kell erősíteni, szükség van rá. Ahogy a társadalom egyre inkább
elveszíti azokat a forrásait, amelyek a kereszténységből táplálkoznak,
egyre inkább elveszíti az alapját annak a normarendszernek, amelyben
eddig élt. Minden megkérdőjelezhető lesz, minden eszmény összedönthető, a
teljes relativizmus lép fel, ha nincs legalább kulturális alapja
azoknak a koordinátáknak, amelyek mentén élünk.</p><img src="https://cdn.mandiner.hu/2023/12/yqpLGq8vxDvmLRjvtVkHZDLIhaq-ng93MFWl_ednLHg/fit/932/675/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzhlOTQ2NTQzMjA4ODRmMjVhOGI1NzE4NDgzM2MwYzQw.jpg" alt="Budapest,,Hungary,-,Oct,21,,2019:,Inner-city,Church,Of,The" width="447" height="324" style="margin-right: 0px;" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></span><span>Az Alkantarai Szent Péter-templom a pesti Ferenciek terén. Fotó: Shutterstock<p><strong>Arról
is beszélt, hogy katolikus ember nem vállalhat semmiféle közösséget
olyan szervezettel, amely támogatja az abortuszt és az eutanáziát, vagy
népszerűsíti a Szentírás-ellenes család- és személyiségmodellt. Ennek
legalább három mai aspektusát is érdemes megvizsgálni. Először is,
itthon fellángolt az eutanáziavita, amelyben azok hivatkoznak az emberi
méltóságra, akik lehetővé tennék az élet kioltását. Ez azért történhet,
mert már a kulturális alapok is megkérdőjeleződtek?</strong><br>Igen, és
azt hiszem, a keresztény embernek ebben a helyzetben tudatosítania
kell, hogy mindenféle szenvedés annak a Krisztusnak a követése, aki
ugyanezt bejárta értem, és előttem jár. Hozzá leszek hasonló. Így alakul
át a szenvedés, akár az élet utolsó szakasza egy olyan folyamattá,
amelyben én magam egyre inkább hasonlóvá válok Krisztushoz. A hívő ember
ezért nem léphet vagy léptethet mást egy <i>„érzéstelenített halálba”</i> azon a címen, hogy ne szenvedjen többet.</p><span><div><p>Ez a templom azáltal él, hogy ide sokszor csak úgy bejönnek az emberek”</p></div></span><p><strong>A
keresztények egyre nagyobb hányada támogat olyan politikai programokat,
amelyek relativizálják az élet szentségét, és megkérdőjelezik a bibliai
családmodellt.</strong><br>Ennek több oka is lehet. Fontos kérdés, hogy
mi, papok, a tanítás feladatát ellátó személyek vajon kifejtjük-e kellő
érthetőséggel, következetességgel és kedvességgel az egyház vonatkozó
tanítását, meg tudjuk-e nyerni a híveket az egyház tanításának
belátására, hiszen az ő életvitelük sokszor egészen más. Hozzájárulhat a
jelenséghez politikai csalódottság is, amikor a csalódás érzése
erősebbé válik számukra, mint ezeknek a kérdéseknek a jelentősége. Ezt
nem helyeslem, de látnunk kell, hogy a helyzet összetett, a keresztény
névvel fellépni mindig nagy felelősséget kíván tőlünk. Keresztényként
nem tehetjük meg, hogy az eszményeink és a cselekedeteink
köszönőviszonyban sincsenek egymással, mert az taszítással jár. Engem is
idegesítene, ha a kárhozattal riogatnának, amennyiben nem a jobboldalra
szavazok…</p><p><strong>A fentebb taglalt áramlatok mintha az egyházon
belül is erősödnének, ha tetszik, házon belül is megkérdőjeleződnek
például az antropológiai alapvetések. Csak a média nagyítja fel a
jelenséget, vagy valóban nagy vitákat él meg ma az egyház?</strong><br>A
megjelenő eretnekségek mindig azt eredményezték, hogy egy adott témában
tisztázódott, megerősödött, egyértelműbb megfogalmazást nyert a
tanítás. Tehát mindez akár áldássá is válhat. Isten élteti az egyházat!
Ezeket a folyamatokat – amelyek főként abból adódnak, hogy az
úgynevezett nyugat-európai gondolkodásmód Isten helyett egyre jobban az
Isten nélküli humanizmushoz méri magát – végső soron oda vezeti el az
Úristen, hogy általuk tisztázódik a tanítás. Bennem erőteljes ez a
remény!</p><p><strong>Ünneprontó felvetés, de mi lesz, ha az ellenkező irányba lesz elmozdulás?</strong><br>Ha
az üdvösség egész történetét vizsgáljuk, sajnos látunk benne olyan
korszakokat, amikor bizonyos területeken, akár az egyház vezetése
körében is sérült az igazsághoz való hűség, de ez csak ideig-óráig
tartott, mert a Lélek kibontakoztatta benne Isten Igazságát. Ez nem a mi
hajónk, hanem Krisztusé, ő pedig nem hagyja el az egyházát. Lehet, hogy
alszik a bárkában, de ott van, az egyház imája pedig éppen arra
irányul, hogy amikor szükséges, ébresztgesse az alvó Krisztust.</p><p><strong>Vannak,
akik azt szorgalmazzák, hogy új struktúrában, hovatovább cégszerűen
kellene működnie a katolikus egyháznak. Ezekben az értekezésekben ritkán
merül fel például a szolgálat kifejezés, de érdemes lehet magunkévá
tenni a gondolatot?</strong><br>Az eredmény-központúság megviselte az
egyházról való gondolkodásunkat is, és befeszülünk, ha nem úgy vagyunk
hatékonyak, mint egy cég. Ez a felfogás, a befeszülés mentalitása
rombolja a nyugati országok egyházait is:<i> „Csak el ne veszítsük az eladhatóságunkat!” </i>Márpedig
egy normális cégnél is ha krízist tapasztalnak, nem kapkodni kezdenek,
hanem a profilt tisztázzák, mi az, ami a sajátjuk. Mintha hiányozna ez a
tisztázás, helyette pedig egy kapkodó népszerűség-hajhászásba
kezdenének, aminek a kereszténység ad egyfajta ideológiai pántlikát.
Ugyanez volt az elvárásuk az egyházzal szemben hajdanán Hitleréknek és a
kommunistáknak. E felfogás kritikájaként azt szokták felhozni, hogy
ezekben a folyamatokban szociológiai, pszichológiai és gazdasági
fogalmak jelennek meg, alig találunk teológiai fogalmakat, a megváltás, a
kereszt, a bűnbocsánat, a feltámadás, az utolsó ítélet meghirdetését.
Épp az marad ki, amit ránk bíztak.</p><p><strong>Ha már profilról esik
szó: itt ülünk a város szívében, egy lüktető helyen, ahol valószínűleg
mások az adottságok és a lelkipásztori kihívások, mint a legtöbb templom
esetében. Hogyan lehet reagálni ezekre a szükségletekre?</strong><br>Augusztusban
vendégünk volt Bernard Bober kassai érsek, aki, miután látta a hat
gyóntatószéket és a miserendünket, úgy fogalmazott: <i>„Akkor ez a főváros gyóntatószéke!”</i>
Számomra ez jelentette a profiltisztítást, a mi feladatunk igazából az,
hogy ezt a szolgálatot minél nagyobb mértékben biztosítsuk a híveknek.
Ez egyszerre a templom és a rendünk sajátos karizmája, hiszen a bűnbánók
rendjének is hívnak minket. Ez a templom azáltal él, hogy ide sokszor
csak úgy bejönnek az emberek. Nekünk erre kell építeni, elmondva, hogy
Krisztus ma is pokolra száll, személyes poklodban lesz jelen a gyónás
által, és ennek lehetősége az utadba esik, amikor egyetemre mész,
hazaindulsz a munkahelyről, bejössz a városba ügyet intézni.</p><span><div><p>A megjelenő eretnekségek mindig azt eredményezték, hogy egyértelműbb megfogalmazást nyert a tanítás”</p></div></span><p><strong>Az adventi időszakban szélesítik a lelkipásztori rendet, egyre nagyobb szolgálatot vállalnak. Milyen vállalásokat tesznek?</strong><br>Tágra
nyitjuk a templom kapuját: advent első hétfőjétől folyamatosan
szeretnénk lehetővé tenni a gyónást a híveknek, hétköznapokon reggel 6
órától 12-ig, majd 16-tól egészen 22 óráig, közte egy idegen nyelvű
sávval, mindennap más nyelven megadva a lehetőséget. Szombaton a
reggeli-délelőtti sáv hasonlóan alakul, délután pedig 16 és 19 óra
között gyóntatunk, vasárnap 16 és 20.30 között várjuk a híveket. Sokszor
tapasztaljuk, hogy akár az ország legtávolabbi pontjairól is érkeznek
hozzánk, nem egy esetben több évtized után végeznek ismét szentgyónást, a
megújulás ugyanis mindig belülről, sosem kívülről fakad. Most erre még
több lehetőség nyílik. Szentmise is több lesz a templomban, hétfőtől
szombatig reggel 6-tól 12-ig minden órában, 9 órakor latinul. Emellett
minden hétköznap 20 és 22 óra között szentségimádást tartunk majd. A
városi élet rendje átalakult, igény mutatkozik arra, hogy
alkalmazkodjunk ehhez a szolgálatunkban is.</p><p><strong>Mit kell tennünk ahhoz, hogy advent idején hatékonyan ébresztgessük szívünkben az alvó Jézust?</strong><br>Az
első a szentségi élet, abban ugyanis személyesen találkozhatunk
Krisztussal, aki maga közeledik hozzánk a kenyérben és a borban. Ő maga
az, aki föloldoz, aki keresztel. Nem érzésektől függ, hogy ezek
megtörténnek-e, hanem objektív módon közli magát velünk. A hatása már
rajtunk múlik, de az elengedhetetlen, hogy teljes szívvel, teljes
nyitottsággal jelen legyünk. A második lépés, hogy megismerjük
Krisztust, ráhangolódjunk arra, hogyan érezhet az iránt a világ iránt,
amelyben vagyunk. A harmadik pedig a helyes erkölcsi rend kialakítása:
azaz egy családos ember alapesetben elsősorban a családjával, majd a
kisebb közösségeivel, munkahelyével, végül a társadalom szélesebb
rétegeivel szemben visel felelősséget. Ha helyesen alkalmazzuk ezt a
rendet, mi magunk is a helyünkön leszünk.</p><span><div><p><strong>Kálmán Peregrin</strong><br>1976-ban
született Budapesten, 1994-ben érettségizett az esztergomi Temesvári
Pelbárt Gimnáziumban, ugyanekkor lépett a ferences rendbe, és kezdte
teológiai tanulmányait. 2001-ben tett örökfogadalmat, 2003-ban pappá
szentelték. 2009-től 2017-ig a Mátraverebély-szentkúti Nemzeti Kegyhely
igazgatója, 2017 és 2023 között a pasaréti Páduai Szent Antal-templom
plébánosa, 2023-tól a belvárosi ferences templom igazgatója, a kolostor
házfőnöke. Lelkipásztor, teológiai doktor és történész, kutatási
területe az 1956 utáni egyháztörténet.</p></div></span></span>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>