<div dir="ltr">
<h1>Nagy Szent Gertrúd szűz</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2022. november 17., csütörtök | 6:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/nagy-szent-gertrud-szuz" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/nagy-szent-gertrud-szuz</a></div></div><div><a rel="lightbox['g73614']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73614&v=0&img=c_gertrud_nagyszt_szobor.jpg" style="margin-right:0px" width="306" height="461"></a></div><div><a rel="lightbox['g73614']"><span title="4 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3>November 17-én<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a középkori misztikus bencés apácára, Nagy Szent Gertrúdra emlékezünk.</span></h3><div><p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gertrúd
 </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1256. január 6-án született Türingiában</b></span>. Életét a világ számára 
egyetlen mondattal össze lehet foglalni: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy ötéves kislány</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a helftai 
kolostorba került, és ott élt negyven éven át, egészen haláláig.</b></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kislányt az apátság iskolájában nevelték. Huszonhat évesen tett 
fogadalmat. 1281-ban egy látomása hatására „megtért”. Fölhagyott <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az 
addig annyira kedvelt tudományos tevékenységgel</span>, hogy teljesen és 
fönntartások nélkül átadja magát Isten akaratának és szeretetének</b></span>. 
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>(Holott korábban eltökélte, „hogy egy férfi mögött sem akar elmaradni 
képzettség tekintetében”.)<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ettől kezdve csak a liturgia, a Szentírás és 
az egyházatyák írásai lettek lelki táplálékai. Egy újabb látomás után 
már szüntelenül misztikus szemlélődésben, látomások és elragadtatások 
között élt. Élete hátralévő két évtizede nem volt más, mint önátadás. És
 Krisztus válaszolt neki: egyre mélyebben bevonta őt misztériumába.</b></span></p>
<p><i></i></p></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gertrúd egyszerű szavakkal beszéli el a döntő pillanatot, a látomást,
 mely igazi megtérésre késztette, vagyis arra, hogy élete további 
részében egészen átadja magát Istennek. Maga előtt látta Krisztust és 
hallotta <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a szavát</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>: „Ne félj! Meg akarlak menteni és szabaddá akarlak 
tenni.”</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Úr és Gertrúd között azonban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egy sűrű tüskebokor állt.</span> </b><b>Az Úr 
félrehajtotta, és Gertrúd meglátta egészen közelről az Úr kezének 
sebeit, amelyek úgy ragyogtak, mint a drágakövek. És akkor az Úr kézen 
fogta őt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gertrúd írásaiból kirajzolódik előttünk a helftai kolostor élete. A 
</b></span>kolostor a türingiai Eisleben közelében, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy völgyben állt, falai nagy 
területet öleltek körül. A rétek között patak futott végig, a 
gyümölcsöskert közepén, s mindezeket erdő övezte a falakon belül.</b></span> Amikor
 Gertrúd a kolostorba került, a szerzetesi élet virágkorát élte<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Az 
apácák Szent Benedek regulája szerint éltek</b></span>, s anélkül, hogy Citeaux-hoz
 kifejezetten csatlakoztak volna, átvettek néhány ciszterci szokást is. 
Emellett, mint az akkoriban a női kolostoroknál általános volt, 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>lelkiségük nyitott volt a ferences és domonkos hatás irányába is. 
Gertrúd lelkivezetője is egy domonkos páter volt egy ideig.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az apátnő, Hackeborni Gertrúd, Szent Mechtild nővére, maga is gazdag 
lelki világú, szent életű apáca, a 13. század második felében úgy 
fölvirágoztatta Helftát, hogy két másik kolostort kellett alapítaniuk. </b></span>
Ez a külső terjeszkedés a kolostoron belül folyó élet mélységéből és 
erejéből fakadt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kolostornak az iskola mellett híres íróműhelye is 
volt. </b></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ez a sokféle külső tevékenység</span></b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>azonban teljesen alá volt rendelve a 
liturgiának</b></span>. Gertrúd írásaiból megtudhatjuk, hogy Helftában <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>törekedtek a
 szentmise és a zsolozsma lehető legtökéletesebb végzésére. Számára a 
liturgia olyan volt, mint a levegő, amely mindent áthatott. </b></span>Életének 
minden napja és órája a liturgia által kapott értelmet és tartalmat. 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Majdnem minden látomását és megvilágosodását egy ünnep váltotta ki, vagy
 arra irányultak ezek a misztikus tapasztalatok. A zsolozsmával való 
szoros kapcsolat következtében Szent Gertrúd egész jámborsága a 
liturgiára támaszkodik.</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gertrúd személyiségének vonásait a <i>Revelationes seu Legatus Divinae Pietatis</i> (magyarul <i>Az isteni szeretet követe</i>
 címmel jelent meg) című, Gertrúd összegyűjtött kinyilatkoztatásait és 
elmélkedéseit tartalmazó könyvből ismerjük</b></span>. E mű öt könyvből áll: négyet
 a nővértársak és más, Gertrúdhoz közel álló személyek állítottak össze 
Gertrúd halála után; a második könyv származik csak magától a szenttől. 
Ebből kitűnik, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> írója jól ismerte a klasszikus próza művészetét, 
világosan, plasztikusan, képekben gazdagon fejezi ki magát, miközben 
művészien alkalmazza az antik próza eszközeit</b></span>. Gertrúd stílusa belső 
világának kifejezője. Nagyon finom érzéke volt a szép iránt, erős 
művészi képzelő- és formálóereje volt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igazi gazdagsága azonban a szívében rejlett, amellyel Isten 
ajándékozta meg; képes és készséges volt a túláradó szeretetre. 
Hackeborni Mechtilddel és Magdeburgi Mechtilddel való lelki barátsága a 
szentek történetének leghíresebb barátságai közé tartozik. Ugyanakkor 
Gertrúd szíve akkor is tágas és erős volt, amikor arra kérték, hogy 
mások lelkiismereti <span style="background-color:rgb(217,234,211)">bajában vagy </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">tanácstalanságá</span>ban segítsen. Bátor volt
 és belsőleg teljesen szabad, s így alkalmas arra, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a földi élet 
</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nyomorúságát</span> és szépségét, saját és mások lelkének boldogságát és 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">kínjait </span>magára vegye és Isten elé vigye.</b></span></p>........<br><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Különleges jelentőségű volt számára a megtestesülés misztériuma, 
amely sok jelenésben és kinyilatkoztatásban megvilágosodott előtte: 
Jézust, a megtestesült Istent <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szenvedésben </span>látta, ugyanakkor 
megdicsőült Úrként is, aki az ég örök liturgiájában vagy az Egyház 
misztikus áldozatában mutatkozott meg neki. Ezek a látomások 
elmélyítették benne az Egyház misztériumának megértését, és szüntelenül 
erősítették a készséget, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„saját testében egészítse ki azt, ami 
Krisztus szenvedéséből még hiányzik<span style="background-color:rgb(255,242,204)">”</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. </span></b><b>Emiatt nem kímélte magát. </b></span>A 
szerzetesi élet látszólagos idillje, az ujjongás mögött kegyetlen 
vezeklés, testi nélkülözések, félreértettség, szenvedés és magány 
rejlett.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gertrúd 1301-ben vagy 1302-ben halt meg</b></span>. Anélkül, hogy hivatalosan 
szentté avatták volna, ünnepét 1738-ban fölvették a római naptárba. A 
világegyházban november 16-án, a német nyelvterületen és hazánkban is 
november 17-én emlékezünk rá. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Attribútumai: lángoló szív, feszület a 
szíven.</b></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><font size="4"><i>Istenünk, te szűz Szent Gertrúd szívében kedves lakóhelyet 
készítettél magadnak. Közbenjárására világosítsd meg kegyelmeddel 
szívünk sötétségét, hogy örömmel megtapasztaljuk jelenlétedet és 
működésedet lelkükben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki 
veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön 
örökké. Ámen.</i></font></b></span></p>
<p><b><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></b><br><b>Diós István: <i>A szentek élete</i></b><br><b><i>Magyar katolikus lexikon</i></b></p>

<div id="m_-480818510959383060DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_-480818510959383060_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>