<div dir="ltr">
<h1>Nem vagyunk mi elvtársak!</h1><p>Elképesztő teljesítményt nyújtott a nemzet ’56 őszén, és nem először a történelemben.</p><div>
2023. október 23. 07:19 <br></div><div><a href="https://pestisracok.hu/nem-vagyunk-mi-elvtarsak/?fbclid=IwAR3hyvmKnIVl7K2wgfVdnDVYzGI6BZgwAr2hWoz9hW1a_wsnth0dCYvmoDE" target="_blank">https://pestisracok.hu/nem-vagyunk-mi-elvtarsak/?fbclid=IwAR3hyvmKnIVl7K2wgfVdnDVYzGI6BZgwAr2hWoz9hW1a_wsnth0dCYvmoDE</a></div><div>
<h5 style="text-align:justify"><b><font size="2">67 évvel ezelőtt
néhány pillanatra helyreállt a kizökkent idő. Hatalmas szellemi, lelki
és fizikai erőfeszítést tett a nemzet, hogy visszaszerezze sorsának
irányítását, hogy újra rátaláljon az ezredéves rendre, amely
meghatározta életünket és megszabta feladatainkat itt, a Kárpátok
gyűrűjében. Mondhatnánk, hogy nem történt semmi különös, csak ami a
sorsunk évszázadok óta: megpróbáltuk lerázni immár a sokadik nagy
birodalom rabigáját – sikertelenül. De ez nem igaz. Nagyon is különleges
volt, ami akkor történt!</font></b></h5>
<p style="text-align:justify"><i>„Amikor a berlini
felkelésről hallottunk: főként az emberek elszántságát bámultam, hogy a
tankoknak – a mai hatalom pisszenést sem tűrő eszközeinek – neki
menjenek; Magyarországon ilyesmi nem fordulhatna elő, – mondtuk még a
poznańi események után is. Nem, mert a magyarok kevesebbet szenvedtek,
hanem mert gyávábbnak, vagy ha úgy tetszik, megfontoltabbnak tartottam
őket. S most mégiscsak nekimentek a falnak. Ez elképesztő volt és szívet
fagyasztó!”</i> – írta Németh László 1956 októberéről.</p><div style="margin:8px auto;text-align:center;display:block;clear:both">
<div id="m_-1030947942281684175gmail-pestisracok_cikk_roadblock_1" style="text-align:center"><div id="m_-1030947942281684175gmail-vs-fph"></div><div id="m_-1030947942281684175gmail-google_ads_iframe_/22652647,22830956650/pestisracok_cikk_roadblock_1_0__container__" style="border:0pt"></div></div></div>
<p style="text-align:justify">Valóban elképesztő
teljesítményt nyújtott a nemzet ’56 őszén, és nem először a
történelemben. Az igazán kilátástalan helyzetekben mindig rejtett
szellemi energiák törtek a felszínre, és adtak erőt ahhoz, hogy
visszatereljük a kizökkent időt a medrébe. Gondoljunk akár a Hunyadiak
emberfeletti küzdelmeire, vagy a trianoni katasztrófára. A bátorság
mindig is a magyar lélek sajátja volt, de inkább óvatos körültekintés,
vagy – ahogy Németh László fogalmazott – megfontoltság jellemezte ezt
legtöbbször és nem az izzó hevület. 1956 ősze azonban izzott, mint a
galagonya…</p>
<p style="text-align:justify">1944-től hazánk
megtapasztalta a huszadik század mindkét életellenes diktatúráját.
Önrendelkezését elveszítve sodródott egy kényszerpályára, amely
hagyományainktól és kultúránktól tökéletesen idegen létformát erőltetett
ránk, meg akart minket fosztani gyökereinktől és legfontosabb
értékeinktől, amelyek ezer éven át megtartottak magyarnak itt, Európa
közepén. Már-már úgy tűnt, sikerülhet betagolni Magyarországot egy
totális és zsarnoki birodalomba, de akkor jött egy új generáció és
kiderült, hogy a magyar lélek nem semmisíthető meg – legalábbis ezen a
módon semmiképp.</p><div style="margin:8px auto;text-align:center;display:block;clear:both">
</div>
<p style="text-align:justify">Nem volt magától
értetődő, ami azokban a napokban történt. Hiába állt itt egy megalázott,
kifosztott és meggyötört nemzet, hiába kovácsolódott az elnyomók ellen
egy sajátos, értékrendeken és származási különbségeken is átnyúló
társadalmi egység, kik lettek volna azok, akik vállukra veszik egy
ország sorsát? A korábbi felelős vezetők, a nemzet felemelésén
munkálkodók, a hagyományos értelemben vett írástudók többségét már
elűzték, kivégezték, vagy egyszerűen csak elhallgattatták,
megnyomorították, tönkretették, legrosszabb esetben megtörték és
megalkuvásra kényszerítették. Azt hihette a nemzetgyilkos kommunista
brigád, hogy végső győzelmet arattak, hogy nincs már senki, aki
ellenálljon – de akkor megtörtént a csoda.</p>
<p style="text-align:justify">Elfojthatatlan erő és
lelkesedés vitte utcára azt a generációt, amelyik háborús körülmények
között ismerkedett a világgal, amelyik a leginkább meghatározó iskolás
évei alatt már ideológiai kiképzésben, vagyis agymosásban részesült és
szisztematikusan vették el tőle az örök értékeket, a megtartó hitet, a
történelmi tudatot. Ez a korosztály volt a legfontosabb a megszállók és
hatalombitorlók számára, őket akarták mihamarább megfertőzni, belőlük
akartak biztos hátteret nevelni saját uralmuk biztosítására. 1956 őszén
kiderült, hogy elszámították magukat: nem olyan fából faragták a
magyart, hogy – akár a legbrutálisabb terrort elszenvedve is – néhány év
alatt megtagadja múltját és hitét. Az akkori fiatalságot még az a
nemzedék nevelte, akik számára a hazaszeretet alapvetés volt, akik már
egyszer átélték a kataklizmát és a nemzethalálból visszahozták
hazájukat: életképes, prosperáló országot építettek Trianon után. Ők
ismerték a túlélés receptjét és tudásukat átadták az utánuk
következőknek.</p>
<div id="m_-1030947942281684175gmail-attachment_969917" style="width:610px"><img aria-describedby="caption-attachment-969917" src="https://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2023/10/F__KF19561102080-600x596.jpeg" alt="" width="312" height="309" style="margin-right: 0px;"><p id="m_-1030947942281684175gmail-caption-attachment-969917">Budapest, 1956. november 2. Felirat egy üres kirakaton cirill betűkkel: Oroszok, menjetek haza! MTI Fotó: Kovács Ferenc</p></div>
<p style="text-align:justify">1956 őszén fiatalok ezrei
tüntettek öntudatosan az elnyomók és a megszállók ellen, gyerekek
harcoltak halálmegvető bátorsággal a pesti utcákon, ifjú munkások
szervezték meg saját önkormányzataikat a legeldugottabb településen is,
bizonyítva, hogy a magyar hagyományokban ott gyökerezik a demokratikus
gondolat. Pillanatok alatt építettek fel egy működő, erős társadalmi
szolidaritást mutató nemzeti közösséget, amelyből lehetett volna
kibontakozás, ha rajtunk múlik. De nem rajtunk múlt. A korabeli világ
legerősebb hadserege tiporta földünket újra, a szabad világ pedig ismét –
immár sokadszor – magunkra hagyott minket. Esélyünk sem volt véghezvinni azt, amibe belekezdtünk. De ezt a bátor pillanatot nem
feledhetjük, akkor sem, ha az, ami utána következett a megsemmisülés
szélére sodorta nemzetünket.</p>
<p style="text-align:justify">Amit a bolsevik terror
nem tudott elérni, Kádár beteljesítette. A kíméletlen megtorlás
levezénylése után valami más következett, valami emésztő üresség,
lélekölő szürkeség, lassan pergő egyhangú percek sorozata, ami ellen még
lázadni sem lehetett igazán. Úgy tűnt, a kizökkent idő normalitássá, a
hit avítt kacattá válik, a nemzeti érzelem pedig – mint egy kínos és
szétnyűtt gúnya – örökre lomtárba kerül. És maradt a vegytiszta
materializmus, a gulyásfoltos kommunizmus, az egyhangúság és a tettetett
egyenlőség, amelyben a legnagyobb bűnnek a kreativitás, az egyéni
teljesítmény és az autonómia számított. Ezek pont azok az értékek,
amelyekben mi magyarok kiemelkedően nagyok tudunk lenni. Sokan
próbálkoztak már azzal az évszázadok során, hogy megtörjenek,
beintegráljanak, elnémítsanak, jelentéktelenné tegyenek minket, de a
kádárizmus pribékjei voltak az elsők, akiknek ez majdnem sikerült is.</p>
<div id="m_-1030947942281684175gmail-attachment_969919" style="width:610px"><img aria-describedby="caption-attachment-969919" src="https://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2023/10/F__TO19561101005-600x392.jpeg" alt="" width="411" height="269" style="margin-right:0px"><p id="m_-1030947942281684175gmail-caption-attachment-969919">Budapest, 1956. november 1. Fegyverben a Corvin-közi szabadságharcosok az 1956-os forradalom idején. MTI Fotó: Tóth László</p></div>
<p style="text-align:justify">Az én nemzedékem ebbe a
szürkeségbe született bele, ebben a silány konzumszocializmusban
cseperedett fel, ahol nevetségessé tettek mindent, ami szép, lerántottak
a sárba mindent, ami tiszta, relatívvá tették az abszolút igazságokat
és hamis bálványokat emeltek a valódi értékek helyére. De hiába tűnt
úgy, hogy vesztésre áll a nemzet, ott volt 1956 izzó parazsa, amely
végül megtörte és legyőzte a szürkeséget. Ott voltak az egykori Pesti
Srácok, a lánglelkű forradalmárok, akik átörökítették számunkra a hitet,
a hazaszeretetet, a küzdeni akarást. Ők adták az erőt a kizökkent idő
helyreállításához, a keresztre feszített nemzet feltámadásához, nekik
köszönhetjük, hogy végül mégiscsak elfogyott a szürkén pergő végtelen
percek sora.</p>
<p style="text-align:justify">Az ő szellemük táplálja
bennünk a reményt ma is, tőlük kapjuk az erőt a küzdelmeinkhez, hogy
szembeszálljunk az újrahasznosított, hamis eszmékkel, amelyek ismét a
gyökereinket támadják. Hiszen a történelem soha nem csöndesedett el
körülöttünk, és a véráldozathoz, amellyel a Pesti Srácok adóztak mai
szabadságunkért, nem nőttünk még fel teljesen. Bár akik szolgaságban
éltek-haltak, ma szabad földben nyugodhatnak, de ez még kevés.
Szuverenitásunk védelmének csak egy szelete, hogy idegen megszállók
csizmái nem tapossák hazánk földjét többé: a valódi függetlenség
gazdasági és gondolati autonómiát is feltételez. Ahhoz, hogy hűek
legyünk ’56 szellemiségéhez és ne csak üres szólamokat puffogtassunk
minden év októberének utolsó napjaiban, meg kell vívnunk saját
harcainkat. Jelenleg nem tankokkal, hanem demagóg hiedelmekkel és
aberrált világszemlélettel támadnak ellenünk, amelyek veszedelmesebbek
az ágyúcsöveknél is, mert az értelmet, a lelket és ezeken keresztül az
önvédelmi reflexeket kezdik ki.</p>
<div id="m_-1030947942281684175gmail-attachment_969914" style="width:610px"><img aria-describedby="caption-attachment-969914" src="https://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2023/10/FHOPE19561023014-600x753.jpeg" alt="" width="310" height="388" style="margin-right: 0px;"><p id="m_-1030947942281684175gmail-caption-attachment-969914">Budapest,
1956. október 23. Nagy Imre beszédet mond a Parlament erkélyérõl a
forradalom elsõ estéjén. Másnap a politikust a felkelõk nyomására ismét
miniszterelnökké nevezték ki.<br>MTI Fotó: Hollós Tibor; Petrovits László</p></div>
<p style="text-align:justify">1956. október 23-án este a
parlament előtt elhangzott az útmutató, az a bátor hang, amelyet akkor
tíz- és százezrek követtek és amely irányt mutat számunkra ma is: nem
vagyunk mi elvtársak! Nem vagyunk mi elvtársai azoknak, akik a
degenerált és blaszfémiával fertőzött eszméiket ránk akarják
kényszeríteni. Nem vagyunk mi elvtársai azoknak, akik a globális
kapitalizmus kiteljesedéseként soha nem tapasztalt mértékű
totalitarizmust akarnak kiépíteni. Nem vagyunk mi elvtársai azoknak,
akik túl akarnak lépni az Isten képére teremtett ember transzcendens
értelmén és transzhumanizmusban gondolkodnak. Nem vagyunk mi elvtársai
azoknak sem, akik a digitális világ adta lehetőségeket nem a családok,
nemzetek és más, értékőrző közösségek javára, hanem a szolgaság olyan
szintjének megteremtésére akarják felhasználni, amely példa nélkül való
az emberi civilizáció történetében.</p>
<p style="text-align:justify">Jelenleg még nem
fegyverrel kell küzdenünk, hanem a gondolat, a szó, a példamutatás
erejével. Gyermekeinknek kell továbbadnunk ’56 parazsát, a tüzet, amely
lángra lobban bennünk és bennük abban a pillanatban, amikor szükség lesz
rá. Mert amikor eljön az ideje, akkor újra lobogni fog ez a tűz, tudom.
Lehet, hogy megfontoltak vagyunk, de gyávák semmiképp!</p>
</div><div id="m_-1030947942281684175DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_-1030947942281684175_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>