<div dir="ltr"><b><font size="6"></font></b><div>
<h1 class="gmail-cim"><font size="6">Szent Orsolya szűz, vértanú</font></h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2023. október 21., szombat | 12:01<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-orsolya-szuz-vertanu">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-orsolya-szuz-vertanu</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g73020']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73020&v=&img=c_02_orsolya.jpg" width="355" height="269" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="2 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">A II. Vatikáni Zsinat előtti kalendárium szerint október 21-én emlékezünk Szent Orsolya vértanú szűzre és társnőire.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="text-align:justify">Szent
Orsolya tiszteletének első bizonyítékai a 8-9. századból valók.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Legendájának több változata ismert, de semmiféle történelmileg hiteles
adatot nem tudunk<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> róla,</span></span></b> ezért a II. Vatikáni Zsinat után törölték
emléknapját a Római Kalendáriumból. Egyes források még Orsolya nevét sem
említik, csupán szüzek egy csop</span><span style="text-align:justify">.
</span><span style="text-align:justify">ortjának vértanúságáról szólnak, azonban
sem a vértanúság helyét, sem idejét nem ismerjük biztosan.</span></p>
<p>Annyi azonban a régre nyúló tisztelet alapján<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> valószínű,</span></b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> hogy </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kölnben</span>
Istennek szentelt életet élő nők <span style="background-color:rgb(234,209,220)">haltak meg</span> hitükért</span></b>. Haláluk
időpontjaként a különböző írók más-más dátumot jegyeztek fel: <span style="background-color:rgb(255,255,255)">volt, aki
238-ra, más 640-re tette vértanú halálukat, de a </span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">legvalószínűbb, hogy
valamikor a 4. században<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> történt.</span></span></b></p>
<p>A kölni Szent Orsolya-templomban <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">olvasható egy 4. vagy 5. századból
származó felirat, mely szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy Clematius nevű ember ezen a helyen,
ahol szüzek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedtek</span> vértanúságot, templomot építtetett az ő
tiszteletükre </span>egy korábban már ott állt, de leégett szentély helyén.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73020']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73020&v=&p=1&img=c_01_orsolya_memling.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em><em>Hans Memling: Szent Orsolya mártírhalála (1489 körül)</em></em></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A legenda, amely </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Orsolyáról és társnőiről, Aureliáról, Corduláról,
Cumeráról és Kunigundáról hírt ad, elmondja, hogy Orsolya egy brit
király leánya volt. Szépsége, bölcsessége és jámborsága messze földön
híres volt. Szüzességet fogadott, ezért elutasította</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Aetherius pogány
herceg házassági ajánlatát, majd</span></b> <b>társnőivel<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> együtt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">menekülni kényszerült
</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Angliából.</span></b></p>
<p>Egy másik forrás szerint csupán három év haladékot kért kérőjétől,
mely idő alatt fiatal keresztény lányok – a legenda szerint tizenegyezer
– gyűltek köré, akikkel közösséget alapított. Társnőivel zarándokútra
indult Rómába. A kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Ott a hunok,
akik éppen a várost ostromolták, elfogták és megölték őket.</p>
<p>Orsolya legendájának elterjedésében és elfogadásában nagy szerepet
játszottak a német misztikus bencés apáca, Schönaui Szent Erzsébet
(1129–1164) látomásai. Orsolya tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész
Európában elterjedt. Bingeni Szent Hildegárd himnuszt írt a vértanú
szüzekről, <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/mai-nap-szentje-merici-szent-angela-szuz" target="_blank">Merici Szent Angéla</a> pedig
Szent Orsolya oltalma alá helyezte az általa alapított rendet a 16.
században, ezért később orsolyitáknak nevezték el őket.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Hazánkba német telepesek hozták el <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Orsolya és társai tiszteletét</span> – a <em>Képes Krónika</em> szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szüzek</span> Attila<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> parancsára szenvedtek </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">vértanúhalált</span></span></b>.</p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete<br>Magyar katolikus lexikon</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong><br><strong>(sza)</strong></p></div>
</div><div>
<h1><font size="6">Boldog IV. Károly király</font></h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2022. október 21., péntek | 6:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-iv-karoly-kiraly" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-iv-karoly-kiraly</a></div></div><div><a rel="lightbox['g73028']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&img=c_ivkarolykiraly.jpg" class="gmail-CToWUd" width="183" height="237" style="margin-right: 0px;"><span title="13 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle" class="gmail-CToWUd"> <br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Utolsó királyunkra, a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károlyra emlékezünk október 21-én. </span></h3><div><p>Károly
osztrák főherceg 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai
Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Ottó főherceg,
édesanyja Mária Jozefa szász királyi hercegnő volt. Anyja mély katolikus
hitben nevelte. Már kisgyermekként kialakult benne az érzékenység mások
szenvedései iránt.</p>
<p>Maria Vinzentia Faunland nővér, a soproni orsolyita zárda
stigmatizált apácája Károly nyolcéves korában megjövendölte, hogy sok
szenvedés lesz az osztályrésze. Azt kérte, „burkolják a fiatal
főherceget imádságba, mert császár-király lesz, aki sokat fog szenvedni,
és célpontja lesz a pokol támadásainak”. Károly halála után ebből az
imádkozó közösségből alakult ki a Károly Király Imaliga a népek
békéjéért.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_zita_eskuvos.jpg" alt="" width="451" height="302" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p></div>
<p>Károly szerelmi házasságot kötött Bourbon-Pármai Zita hercegnővel.
Mariazellben kérte meg Zita kezét – a Szűzanyára bízták magukat,
jegygyűrűjükbe ezt vésették: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent
Szülője”. Közös életcéljukat Károly így fogalmazta meg eljegyzésükkor:
„Mostantól egymást kell kölcsönösen az égbe vezetnünk!” 1911. október
21-én házasodtak össze. Nyolc gyermekük született. Halálos ágyán a
király ezt mondta hitvesének: „Végtelenül szeretlek téged.”</p>
<p>Gyermekeik nevelésében – a Habsburg családi szokásokkal szemben – a
szülők is aktívan részt vettek, a színvonalas oktatás mellett boldog,
szeretetteljes légkört biztosítottak számukra. A király egyik utolsó
kívánsága pedig az volt, hogy halála után gyermekeit öt magyar bencés
szerzetes nevelje.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_csaladjaval.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="451" height="321"></a></p>
<p>Károly 1914. június 28-án, Ferenc Ferdinánd halálát követően lett az
Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, majd Ferenc József halála után,
1916. november 21-én foglalta el a császári trónt.</p>
<p>1916. december 30-án koronázták Magyarország apostoli királyává a
Mátyás-templomban. Őszintén szerette és becsülte népünket, magyarul
éppen olyan jól beszélt, mint németül. Ezt mondta egyszer: „Ha a
magyarok a hazájukról beszélnek, annyi hűség árad a szemükből.”</p>
<p><em>„A királyt látom, térdel az oltár lépcsőjén.</em><br><em>Innen, a
nagy távolságból még ifjabbnak és szokatlanabbnak vélem őt.
Önkéntelenül Szent Imre herceg alakja tűnik fel a képzeletemben, akinek
üvegfestményét itt láttam valamikor e templomban. Csak azok érezhették
át a király áhítatos, szinte önfeláldozó magatartását az Úr szolgái
előtt térdepelvén, akik gyermek- és ifjúkorukban sokat jártak a
templomokba. Olyan volt e percben a fedetlen fejű, fürtös hajú, piros
kabátos ifjú, mintha most szállna el a mennyekbe a lelke, hogy Istentől
kérjen felhatalmazást ahhoz, hogy a szent magyar királyok koronáját
homlokára tehesse.</em><br><em>A legnyugodtabb lelkek is bizonyos
szokatlan borzongást érezhettek e percekben. A király lelke Istennél
van. Talán mint egy hófehér galamb repült fel az égbe, mindig magasabbra
emelkedvén fénylő szárnyain, túl a földön, túl a felhők borúján,
majdnem oly kicsiny már, mint egy fénylő csillagocska… És lendülő
megadással veti magát az Úr zsámolya elé.</em><br><em>Ekkor térdepelt másodszor IV. Károly az oltár lépcsőin, midőn is olajjal megkenték.</em><br><em>S
ez időtől kezdve úgy járt-kelt a király a ceremóniák előírása szerint, a
sekrestyébe, ülőhelyére, majd ismét vissza az oltárhoz, mintha valóban
távol, Istennél volna a lelke.</em><br><em>Csodálatos, emberfeletti
dolog ez, hitetlen olvasó az Úr 1916-ik esztendejében, midőn már csaknem
elfelejtettük, hogy van valaki felettünk.”</em></p>
<p style="text-align:right">(Részlet Krúdy Gyula <em>A koronázás</em> című írásából)</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_zitaval.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="451" height="290"></a></p>
<p>Károly huszonkilenc évesen, a világháború harmadik évében lett
császár és király. Fiatalon, kormányzati tapasztalatok nélkül indult el
földi értelemben sikertelen, de annyi jóakarattal teli keresztútján.
Uralkodói hivatására úgy tekintett mint Krisztus követésének áldozatos
útjára: minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet
vezérelte, életét értük szentelte. Vallotta, hogy egy uralkodó
legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Az első pillanattól
kezdve ki akarta vezetni népeit az értelmetlen háborúból. Ő volt az
egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek
pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. Béketörekvéseiben legnagyobb
támasza hitvese, Zita volt.</p>
<p>Már trónra lépésekor kiadott kiáltványában is a béke megteremtését nevezte meg fő feladatának: <em>„Mindent
meg akarok tenni, hogy a háború borzalmait és áldozatait a legrövidebb
határidővel megszüntessem, a béke súlyosan hiányolt áldásait népeim
számára visszanyerjem…”</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><em>„Károly király volt az egyetlen tisztességes ember, aki a háború
alatt vezető helyen állott, de nem hallgattak rá. […] Őszintén akarta a
békét, és éppen ezért gyűlölte őt az egész világ.” (Anatole France)</em></p>
<p><em>„Mindent inkább, mint csak egy igazságtalanságot. Ez a keresztény
lelkiismeret a trónon. A háborútól való iszonyodása és szenvedélyes
törekvése a béke helyreállítására szintén nem csupán a politikai
belátásból táplálkozott, hanem abból a forró emberszeretetből, melynek
forrása nála az istenszeretet volt.” (Apponyi Albert)</em></p>
<p><em>„Minden erejét a béke megteremtésére fordította, támadások és meg
nem értettség árán is. Ezért napjainkban is követendő példa számunkra,
kinek közbejárását kérhetjük az emberiség békéjének érdekében.” (XVI.
Benedek pápa)</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p>Károly célja egy demokratikusabb és szociálisan igazságosabb
birodalom létrehozása volt, ahol a trón valódi támasza a népek szeretete
és elégedettsége. A rendkívül súlyos helyzet ellenére széles körű és
példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett. A magyarországi koronázási
lakoma tizenkilenc fogását a budapesti hadikórházakban küldette a
koronázás estéjén, a magyar országgyűlés által neki és hitvesének
ajándékozott ötven-ötvenezer aranyat pedig szociális célokra,
hadiözvegyek és -árvák megsegítésére fordították. Szociális
érzékenységét mutatja, hogy ő hozott először létre a világon népjóléti
minisztériumot, először Ausztriában, majd Magyarországon, 1917-ben. Az
Egyház társadalmi igazságosságról szóló tanítása alapján gyakorolta
uralkodói hatalmát.</p>
<p>Egész életét a kötelességérzet és a felelősségtudat jellemezte. Az
önuralom rendkívül fontos volt számára, ahogy mondta, „ez a legnehezebb
uralkodás”. Gyermekkorától fogva különleges tisztelettel tekintett az
Oltáriszentségre. Akárhol élt, mindig volt a lakhelyén egy magánkápolna,
ahol az Eucharisztiát őrizték. Éjszakánként sokszor imádkozott csöndes
magányban az örökmécses fényénél.</p>
<p><em>„Egy dolgot lehetett benne, mint uralkodóban, kifogásolni: túl
nagy, általános emberi jóságát, ami nem az a fajta mindent elnéző jóság
volt, hanem igényes, bizalmas jóság.” (Egy munkatársa visszaemlékezése
Károly királyra)</em></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karolyherceg.png" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd"></a></p>
<p>A háború végén IV. Károly magatartása tette lehetővé, hogy
Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon
meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték
hazájából.</p>
<p>Hazánkba kétszer próbált visszatérni mint apostoli király, aki esküt
tett a szolgálatra, melyet Istentől kapott. XV. Benedek pápa is a
Magyarországra való hazatérésre biztatta őt, azt kérte, legyen az Egyház
védelmére, mert keletről veszedelem fenyegeti Európát, ami könnyen
katakombákba kényszerítheti ismét az Egyházat, és önkényuralomba
sodorhatja a népeket.</p>
<p><em>„Ha valaha visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem
uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig, és töviskorona
az, amit Magyarország visszaadhat nekem. A koronázási eskü mindig azt
jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban
egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék.”</em></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_biatorbagy.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0"></a></p>
<p>A második visszatérés alkalmával, 1921. október végén a vérontás
megelőzése érdekében végleg letette kardját. Zitával együtt Tihanyba
vitték, a bencés apátságban töltötték utolsó magyarországi napjaikat.</p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><em>„Legutoljára aggódva léptem be szobájába [Tihanyban]. Azt hittem,
megtört, a kegyetlen sors iszonyú csapásai alatt levert és vergődő
királyt találok, akinek vigasztalására alig lehet szavakat, annál
kevésbé helytálló érveket találni. […] A király fölött nem vonult el
nyomtalanul a nagy vihar. Haja megfehéredett. Arcán gondok mély vágásai.
Ünnepélyesen komoly a megjelenése, amilyen az önérzetes szenvedőké.
Helyzetével teljesen tisztában van. Nem vár magyarázatot vagy
vigasztalást. […] De azért rendületlenül bízik és hisz: »Bármit is kell
szenvednem, Krisztus Urunk többet szenvedett.« Ilyen léleknek fölösleges
a vigasztalás. Kikényszeríti csodás erejével a bámulatot. Áldozatos
élete végén egészen méltó volt az utolsó szó: »Fölajánlom életemet
váltságul népemért.«” (Csernoch János bíboros, hercegprímás
visszaemlékezése)</em></p>
<p><em>„Elkeserít, ami történt. Magyarország keservesen fog bűnhődni
azért, amiért felkent apostoli királyára lőtt, aki nemcsak koronás
király, de egy valódi szent!” (Batthyány-Strattmann László a második
hazatérési kísérlet után)</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p>Bajánál hagyta el a királyi pár örökre hazánk területét. Az antant
dunai hajója innen vitte őket száműzetésük helye, Madeira szigete felé.
Az Atlanti-óceán szigetén egy nyirkos házban, szegénységben élt a
királyi család. Károly azonban itt sem veszítette el hitét, derűjét.
Élete végleg állandó, folytonos imádsággá vált.</p>
<p></p>
<p>A mostoha körülmények között 1922 márciusában súlyosan megbetegedett a
király. A fájdalmakat és a szenvedést elfogadta, és engesztelésül
felajánlotta népeiért. Halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki
elárulta őt. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: <em>„Igyekezetem
mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése
és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”</em></p>
<p>1922. április 1-jén hunyt el. Temetésén Antonio Manuel Pereira Ribeiro püspök így beszélt: <em>„Madeirának a mai napig kellett várnia a maga szentjére és most megtalálta azt. Egy mártírt adunk vissza az anyaföldnek.”</em> Károly sírja azonnal zarándokhellyé vált, szent remeteként, családapaként, vezeklő uralkodóként tisztelték a madeiraiak.</p>
<p>Zita Károly halála napjától fogva csak gyászruhát viselt. Hitre és
emberségre nevelte nyolc gyermeküket. Élete 97. évében halt meg, 1989.
március 14-én. Halála után <a href="https://www.youtube.com/watch?v=smj4x4PaScQ" target="_blank">térhetett csak haza</a>, a Habsburgok temetkezési helyén, a bécsi kapucinus templom kriptájában nyugszik.</p>
<p>1972. április 1-jén, IV. Károly égi születésnapjának 50. évfordulóján
az illetékes egyházi bizottság és a család képviselőinek jelenlétében
Madeirán sor került a király koporsójának fölnyitására; testét romlatlan
állapotban találták.</p>
<p>2003. április 12-én II. János Pál pápa jelenlétében kihirdették a
dekrétumot, amely elismerte Károly király hősies erénygyakorlatát,
életszentségét. Ugyanebben az évben december 20-án pápai dekrétum
hitelesítette a Károly király közbenjárására Brazíliában, 1960-ban
történt csodás gyógyulást.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g73028']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=73028&v=0&p=1&img=c_karoly_kiraly_boldog.jpg" alt="" border="0" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="353" height="472"></a></p>
<p>Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá az utolsó
apostoli magyar királyt. Liturgikus emléknapját pedig október 21-ére
helyezte. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem
házasságkötésének évfordulóján üli meg az Egyház, ezzel is példás
házaséletére irányítva a figyelmet, valamint arra, hogy a házasság a
szentté válás egyik kitüntetett útja.</p>
<p><em><b><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="4">Istenünk, aki Boldog Károlyt viszontagságos úton a földi
királyságból a Te országodba vezetted, és mennyei koronával jutalmaztad,
az ő közbenjárására add meg nekünk, hogy Szent Fiadat és testvéreinket
szolgálva mi is eljussunk az örök életre. A mi Urunk Jézus Krisztus
által. Ámen.</font></span></b></em></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Katolikus.hu</strong><br><strong>Vatican.va</strong><br><strong>Mindszentyalapítvány.hu</strong></p>
</div></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>