<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Madách nyomában Alsósztregován </h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2023. október 7., szombat | 19:35<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/madach-nyomaban-alsosztregovan">https://www.magyarkurir.hu/hirek/madach-nyomaban-alsosztregovan</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g133806']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&img=c_ma.jpg" width="471" height="290" style="margin-right: 0px;"><span class="gmail-galcount" title="53 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Madách
Imre 1823. január 21-én született a felvidéki Alsósztregován. A
bicentenárium alkalmából idén január 19-én megnyílt az emlékév
szülőfalujában. Az alsósztregovai Madách Imre Kastély Múzeumban
ünnepélyes keretek között a község posztumusz díszpolgárává avatták Az
ember tragédiája szerzőjét. Márciusban pedig Madách Imre életét és
munkásságát bemutató vándorkiállítás nyílt ugyanott.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>A
Madách család 1430 óta élt Alsósztregován. Az eredeti Madách-kastély
1717-ben leégett, majd a felújított épület is a lángok martalékává vált
1758-ban. A 18. század végén a híres ügyvéddé lett Madách Sándor –
Madách Imre nagyapja – visszaszerezte a családnak a zálogban lévő
birtokokat, köztük a sztregovait is, és az úgynevezett „új kastélyt”, a
szép kéttornyú földszintes épületet már ő hozatta rendbe, melyet aztán
fia, Imre, a drámaköltő apja fejlesztettr tovább hangulatos, gyönyörű
parkkal körülvett rezidenciává.</p>
<p><a style="color:rgb(100,100,100)" title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_11-img_20230913_101504.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Költőnk ebben az épületben született, itt írta hatalmas művét, <em>Az ember tragédiáját</em>,
és itt is halt meg 1864. október 5-én. A sztregovai vidék szépsége és
hangulata gyakran szolgált ihlető forrásul a költő Madáchnak. Ő maga így
ír erről ifjúkori barátjának, Lónyai Menyhértnek: „A táj el van rejtve a
természettől is, mint a világ kíváncsi szemétől, eltakarva, de
áthaladva a csekély gátot, egy virágzóbb hon is fejlik a szem előtt.
Elevenebb itt minden, mint a külvilágon. Virító rét, melynek csermelyes
közepén egy falu emelkedik. Az ezernyi madár énekétől visszhangzó erdő
kellemesebb. Lakunk egy dombon vagyon, körülvéve egy ángol ízlésű,
majdnem igenis nagy körű kerttől, mely hegyen s a völgy ölén fekvén,
erdőt, rétet, szőlőt, aklot és tavat is foglal magában… E vad csendes
magány tehát, mely másnak nem tudom, de nekem kimondhatatlan bájt foglal
magában, hazám, kedves lakóhelyem.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_57-img_4830.jpg" alt="" border="0" width="471" height="385"></a></p>
<p>E hatalmas angolparkban felépült, ma múzeumként szolgáló kastély a
helyszíne az több panelből álló emlékkiállításnak. Ezek közül az egyik a
már elvált Madách Imre életterét mutatja be: az ebédlőt a
biliárdasztallal, a hálószobát, valamint a dolgozószobát az íróasztallal
– az „oroszlánbarlangot”. A falusiak „belejáró” szobának nevezték el
ezt, mert amikor mindenféle tanácsért jöttek, Madách Imre itt fogadta
őket, az íróasztalnál.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_10-img_4812.jpg" alt="" border="0" width="471" height="341"></a></p>
<p>Közvetlenül a kastély előtt haladt el falu útja, innen léphettek be a
falusiak a „belejáró” szobába. Mivel a költő kiskorától kezdve
szívbeteg volt, többnyire itthon tanult a kastélyban, vizsgáit pedig a
Váci Piarista Gimnáziumban tette le, jeles eredménnyel. Tizennégy és fél
éves korában Pesten kezdte meg jogi tanulmányait. Miután megszerezte
jurátusi diplomáját, visszajött Nógrádba, Balassagyarmaton lett
segédjegyző. Ekkortájt kötött életre szóló barátságot Szontágh Pállal,
illetve egy losonci megyei bálon későbbi feleségével, Fráter Erzsébettel
is. Madách édesanyja nem örült ennek. Majthényi Anna nagyon szigorú,
művelt személyiség volt, egészen másmilyen hölgyet képzelt el legidősebb
fiának. Erzsi elszegényedett nemesi családból származott, ráadásul
kálvinista vallású volt. Csak magyarul beszélt, Imre viszont hat nyelven
tudott, ráadásul tehetséges politikusként, filozofikus alkatként
tartották számon a megyében. Madách azonban az édesanyja és barátai
fenntartásai ellenére nőül vette Fráter Erzsébetet. Valószínű, hogy a
viszálykodások elkerülése érdekében költöztek Csesztvére, az ottani
Madách-kúriába. Itt nyolc évig viszonylag harmonikus házasságban éltek.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_37-img_20230913_104444.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p>A súlyos gondok az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése
után kezdődtek, hiszen Madách a csesztvei birtokán bújtatta Kossuth
Lajos titkárát, Rákóczy Jánost, ráadásul fegyvereket is találtak nála az
osztrák katonák. Miután feldúlták a kastélyt, Madách Imrét bilincsbe
verve hurcolták el. A majdnem egy évig tartó vizsgálati fogság alatt
Majthényi Anna Fráter Erzsébettől még a megélhetéshez szükséges pénzt is
megvonta, mert meggyőződése volt, hogy a menye nem tud bánni a pénzzel,
olyan dolgokra költ, amikre nem kellene, például új ruhákra. Erzsi ott
volt két gyerekkel, a harmadikkal várandósan, mindenféle támasz nélkül,
nem csoda, hogy a lelki betegség tünetei léptek fel nála. Miután Imre
egy év elteltével kiszabadult a fogságból, a házaspár a három
gyerekükkel együtt visszaköltözött Alsósztregovára. Egy év múlva azonban
elváltak. Erzsébet Nagyváradra költözött az apjához, elvihette magával a
középső gyermeküket, a kétéves Jolánkát, de csak tízéves koráig
nevelhette, utána Madách Imre magához vette a kislányt, Sztregovára.
Erzsébet soha többé nem látta a gyermekeit -- tett még egy utolsó
kísérletet, hogy láthassa őket, de az anyósa nem engedte be a kastélyba.
Erzsi akkor már mániákus depresszióban szenvedett, erősen ivott,
céltalanul kóborolt a nagyváradi utcákon, majd negyvennyolc éves korában
egy szegényeknek épített menhelyen halt meg.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_41-img_20230913_104859.jpg" alt="" border="0" width="471" height="331"></a></p>
<p>A Madách családot tragédiák sora sújtotta 1848/49-ben. Imre öccse,
Pál, mint Kossuth katonája, tüdőgyulladásban halt meg. A nővérüket,
Máriát a második férjével és az első házasságából származó tizenöt éves
fiával együtt román martalócok gyilkolták meg bestiális kegyetlenséggel.
Árván maradt közös gyermeküket, Balogh Károlyt Madách magához vette, és
felnevelte a saját gyermekeivel együtt. Ő írta a <em>Gyermekkorom emlékei</em>
című könyvet, amelyből pontos képet nyerhetünk arról, hogyan nézett ki
régen az Oroszlánbarlang. (Egyébként ennek alapján rendeztek be a
szobát.) Maga a kötet is megtekinthető a kiállításon.</p>
<p>A tárlaton látható bútorok egyike sem eredeti: abból a korból valók
ugyan, de később szerezték be őket. Az „oroszlánbarlangból” szintúgy nem
maradt meg semmi, mert miután 1936-ban az utolsó Madáchék is elmentek
innen, teljesen kifosztották. Egy darabig iskolaként működött a kastély,
de többnyire csak pusztult. 1964-ben nyílt meg a mostani múzeum elődje,
a Madách Imre Kastélymúzeum, amelyet 2012-ben EU-s pályázatból
rekonstruáltak. Korábban rendeztek itt más tárlatokat is, de a felújítás
óta kizárólag Madách Imre életére és legfőbb művére koncentrálnak.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_66-img_20230913_105426.jpg" alt="" border="0" width="471" height="317"></a></p>
<p>A mostani, tizenegy teremre felosztott kiállítás első részében azt
láthatják a látogatók, hogyan élte mindennapjait a Madách család a
kastélyban. Közelebb hozzák a környezetet, az írót körülvevő családi
vagy baráti társaságot. A kastély közepén találjuk nagy palotatermet,
amely manapság különböző kulturális rendezvények, sőt, akár esküvők
színhelye, illetve az évente megrendezésre kerülő Madách-napoké október
elején. E palotaterem falát Madách festményei díszítik, hiszen a költő
festett is. (Kivételes talentuma egyébként már korán megmutatkozott: öt
és fél évesen francia versikével köszöntötte az édesapját.) Látható a
teremben egy Szent Imrét ábrázoló kép is, amelyet sokáig a sztregovai
katolikus templomban őriztek. Az ábrázolt személy arcvonásai az
1848/49-es szabadságharcban meghalt öccsére, Pálra emlékeztetnek. Imre
ezzel a gesztussal tisztelgett előtte.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_49-img_20230913_103533.jpg" alt="" border="0" width="471" height="288"></a></p>
<p>1859 februárjában az „oroszlánbarlang” íróasztalánál kezdte el írni a <em>Tragédiát</em> a rengeteg viszontagságon keresztülment Madách Imre. Az asztalon és a földön is kézzel írt cédulák sokasága, <em>Tragédia</em>
vázlatai: Madách e cédulákra jegyezte fel gondolatait, és ha este nem
tetszettek neki, szétdobálta őket az íróasztal körül, amelyek most
százszámra hevernek szerteszét. Mellette egy kis kézikönyvtár, olyan
könyvekkel, melyeket Madách a <em>Tragédia</em> írása közben használt. Kiemelt helyen természetesen a Biblia, hiszen <em>Az ember tragédiájának</em> első három színe a <em>Szentíráshoz</em> kapcsolódik. A Biblia mellett feltűnik egy koponya, mivel a <em>Tragédiában</em>
Madách nagyon sokszor foglalkozik a frenológiával, vagyis a
koponyatannal. A tudósok akkortájt a koponyája alapján ítélték meg,
pásztor vagy orvos lesz-e majd a gyermekből. Vívófelszerelések is
láthatók a falon, Madách ugyanis rendszeresen vívott, táncolt, lovagolt.
És persze pipázott. A falusiak gyakran mondogatták: bementünk Imre
bácsihoz, a füstös szobába. Itt tekinthetők meg egyébként a gyermekkori
rajzai is: egy szakácsnő főzés közben, egy diák a matematikaórán, egy
katolikus pap. A levéltár-teremban pedig Madách leveleit, így az Arany
Jánossal folytatott levelezésének egyes darabjait láthatjuk.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_18-img_20230913_101611.jpg" alt="" border="0" width="471" height="290"></a></p>
<p>A férfiszalonban Madách Imre politikai pályafutását mutatják a
látogatóknak, hiszen sokáig elsősorban politikusként működött, Nógrád
vármegyét képviselve az Országgyűlésben. Az egyik kép azt ábrázolja,
amikor Balassagyarmaton 1861-ben Madách mint képviselőjelölt, a
vármegyeháza előtt magyarul és szlovákul is elmondta a beszédét.
Sztregovában ugyanis magyarok és szlovákok is éltek. Ugyanebben az évben
a magyar parlament egyik ülésén is tartott egy rendkívül sikeres
beszédet, amelyről egy édesanyjának írt leveléből értesülünk.</p>
<p>A terem falán látható a Szontágh Pálról készült festmény. Madách legjobb barátjaként, ő olvashatta elsőként a <em>Tragédiát</em>.
Madáchnak eladdig egyetlen műve sem aratott különösebb sikert. Szontágh
azonban ez alkalommal azt javasolta neki, vigye el a Kisfaludy
Társasághoz, mert valódi remekműről van szó. Madách kicsit félve vitte
el a kéziratát Arany Jánoshoz, a Kisfaludy Társaság igazgatójához. Ő,
bele-beleolvasva a műbe, csupán Faust-utánzatot látott benne. De három
hónap múlva ismételten a kezébe vette, és alaposan átolvasta az egészet,
és maga is remekműnek tekintette. Ez magyarázza, hogy Madách hamarosan
befogadást nyert a Kisfaludy Társaság tagjai közé.</p>
<p>Érdekességképp említjük meg, hogy vasárnaponként ebédre voltak
hivatalosak a település katolikus és evangélikus papja, majd ebéd után
együtt vonultak át a férfiszalonba politizálni, borozni és kártyázni.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_35-img_4823.jpg" alt="" border="0" width="471" height="313"></a></p>
<p>De berendeztek a tárlaton egy női szalont is, amelyben azt a két nőt
mutatják be a látogatóknak, akik körülvették és a legnagyobb hatással
voltak a költőre. Már öltözködésükből is kitűnik, mennyire különböző
világot képviseltek. A fekete ruhában látható édesanya, Majthényi Annára
volt rá a puritánság, a mély hit volt jellemző, aki fontosnak tartotta a
családi összetartozást, az etikettet és a műveltséget. Baloldalt Fráter
Erzsébetet láthatjuk, feltűnő, hófehér ruhában, aki nagyon szerette az
új ruhákat, szeretett mulatni, táncolni, pezsgő, dinamikus életet élni.
Nem értette a férje politikai és írói, művészeti elképzeléseit, világát.
Mégis szerették egymást, ha sokat veszekedtek is. Ezt tükrözi a <em>Tragédia</em>
következő mondata: „A nő, méregből s mézből összeszűrve,/ Mégis, miért
vonz?” Madách sokszor nevezte Erzsit Lidérckének. Megismerkedésük
idején ezt írta Szontágh Pálnak: „Öltözete szokás szerint igen ízléses
és egyszerű fehér, hajzata en-pretension kis taréjával, mint egy
lidércke, mely éjjel ég bolyong, örvény fölibe csal és megfoghatatlan.”
Fráter Erzsébet pedig Imréhez írt egyik korai levelében így fogalmaz:
„Szeretett Imrém! Bár eddig is igen gyenge volt tollam-keblem benső
érzelmeit neked tolmácsolni, annyival inkább magasztos tolladat,
legkisebb részben is viszonozni, látva kedvesemnek viszonozhatatlan
figyelmét irányomban, Istenemtől kérésem csak az, hogy őt egykor
boldogíthassam… neked forró szívemből jobbulást kívánva maradok téged
ezer öröm közt várva, szerető Erzsid. Jó Anyád kezeit csókolom,
testvéreidet igen szívesen köszöntöm.”</p>
<p>Ebben a teremben láthatjuk Madáchnak a feleségéről készített
festményét is. Csakúgy mint a csesztvei kúriáról kézült képet, amit a
Madách házaspár a boldogság otthonának nevezett el. Ezt igazolják azok a
versek is, amelyeket Madách írt Csesztvén Erzsébetnek.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_52-img_20230913_103655.jpg" alt="" border="0" width="471" height="332"></a></p>
<p>A kiállítás irodalmi részében idézetek olvashatók a <em>Tragédia</em>
színeiből, és videón mozgó részletek láthatók a különböző színpadi
feldolgozásokból. Nagyon érdekes a francia szín ábrázolása: a XX. század
különböző forradalmaiból látunk dokumentumokat. A londoni szín
felidézésénél pedig olyan fotókat, amelyek a globális világrendszer
elképesztő egyenlőtlenségét érzékeltetik: a dúsgazdagságot ábrázoló
márkás autók, villák, szemben velük az éhező, kolduló, perifériára
szoruló tömegek. A tizenharmadik, az űrben játszódó színnél pedig a
világűrben kétszer is járt Charles Simonyi <em>Tragédiából</em> vett
idézetét halljuk: „A célt, tudom, még százszor el nem érem./ mit sem
tesz. A cél voltaképp mi is?/ A cél, megszűnte a dicső csatának,/ A cél
halál, az élet küzdelem,/ S az ember célja e küzdés maga.” </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_28-img_20230913_102532.jpg" alt="" border="0" width="471" height="297"></a></p>
<p>A kiállítás folyosói részén azon képzőművészek alkotásai láthatók, akik illusztrációkat készítettek a <em>Tragédiához</em>. Kiemelkedik közülük Zichy Mihály és Kass János</p>
<p>Madách emberiségdrámáját eddig több mint ötven nyelvre fordították
le, és több mint kétszázszor mutatták be a világ különböző színpadain.
Mivel sok diák is ellátogat a múzeumba és a mostani kiállításra,
múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak nekik: minden színhez vannak
kosztümök, melyeket a tanulók magukra ölthetnek, és a szerepelni vágyók
fel is olvashatják az egyes színeket. </p>
<p>Madách Imrét 1864-ben a faluszéli kis temetőben temették el a Madách-család sírboltjában.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_73-img_4867.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Írásos feljegyzések alapján tudható, hogy már 1877-től foglalkoztak
azzal, hogy Madách Imre hamvait méltó módon megőrizzék. Telcs Ede
szobrászművész tanácsára Rigele Alajos Pozsonyban élő szobrászt bízták
meg a magyar irodalom legnagyobbjai között számon tartott Madách Imre
síremlékének elkészítésével. A régi sírboltból Madách hamvait 1934-ben
exhumálták és elhelyezték a kastély parkjában az új sírboltban, végleges
elhelyezést azonban csak az 1936-ban befejeződött síremléképítés
eredményezett. Ugyanabban az évben, december 19-én állították fel a
síremlékre a Rigele Alajos által megmintázott 3,6 m magas bronzszobrot,
amely kitárt karú, égbe emelkedő ifjút ábrázol, akinek szinte lebegő
alakja, behunyt szeme, arcának átszellemültsége vágyakozást tükröz.
Sokan Ádám alakját vélik felfedezni benne, az örök kereső, új utakra
törő embert, ám Rigele leveleiben egyszer sem történik utalás Ádámra.
Tehát tekinthetjük úgy, mint az Ádám sorsát viselő és vállaló, bizakodó,
vágyakozó, égbe törő Embert.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_63-img_20230913_105330.jpg" alt="" border="0" width="471" height="353"></a></p>
<p>Szlovákiában sajnos nem ismerik eléggé Madách <em>Tragédiájá</em>t.
Viszont mivel Sztregován kiváló gyógyfürdő működik, így sok odalátogató
eljön megnézni a múzeumot is. A kastélymúzeum évente több ezer látogatót
fogad. Továbbra is várják iskolák bejelentkezését, akik számára
múzeumpedagógiai tárlatvezetést szerveznek. A vándorkiállítás a
Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának szervezésében, a Szlovák Nemzeti
Múzeum és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás együttműködésével
jött létre. Társszervezői a pozsonyi Liszt Intézet, a Petőfi Irodalmi
Múzeum, a Magyar Vidéki Múzeumok Országos Szövetsége és a pozsonyi
Madách Egyesület. A 2024. június 24-ig látogatható tárlat a Magyar
Géniusz Program és a szlovák Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával
valósult meg.</p>
<p>A tárlat fő kurátora Koczka István, akinek munkáját többen
segítették. A kiállítást a szervezők a Petőfi- és Madách-kutató Kerényi
Ferenc és Balassa Géza történetíró emlékének ajánlották. Utóbbi nevéhez
fűződik az alsósztregovai Madách-emlékmúzeum létrehozása. </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g133806']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=133806&v=1&p=1&img=c_70-img_4842.jpg" alt="" border="0" width="188" height="118"></a></p>
<p>Külön köszönetet mondunk Sinka Évának, a múzeum munkatársának, aki
nagy szeretettel és hozzáértéssel vezetett végig bennünket a
kiállításon. </p>
<p><strong>Szerző: Kuzmányi István és Bodnár Dániel</strong></p>
<p><strong>Fotó: Thaler Tamás </strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p>
<p><em>Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. október 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.</em></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>