<div dir="ltr">
<p class="MsoNormal">
<span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">TOVÁBBÍTVA:</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><br></span>
</p><p class="MsoNormal"><b><u><span style="font-size:14pt;color:rgb(34,42,53)">Ferenc pápa válaszolt az öt bíboros által benyújtott „dubiára”</span></u></b></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A
Hittani dikasztérium október 2-án közzétette Ferenc pápa válaszát a
„dubiára” (kérdésekre; szó szerint „kétségekre, kételyekre”), amelyeket
öt bíboros terjesztett elő.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"> <b> Somogyi Viktória – Vatikán<u></u><u></u></b></span></p><p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><a href="https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2023-10/ferenc-papa-dubia-valasz-ot-biboros-kerdes-hittani-dikaszterium.html" target="_blank"><span style="color:rgb(34,42,53)">https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2023-10/ferenc-papa-dubia-valasz-ot-biboros-kerdes-hittani-dikaszterium.html</span></a><u></u><u></u></span></b></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ferenc
pápa válaszolt öt kérdésre [dubia, „kétségek”], amelyeket júliusban a
német Walter Brandmüller és az amerikai Raymond Leo Burke bíborosok
küldtek neki, három másik bíboros, a mexikói Juan Sandoval Íñiguez, a
guineai Robert Sarah és a Hong Kong-i Joseph Zen Ze-kiun támogatásával.
Az olasz nyelvű kérdéseket és a pápa spanyol nyelvű válaszait hétfőn
tették közzé a Hittani Dikasztérium honlapján.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Az
öt kérdés érinti az isteni kinyilatkoztatás értelmezését, az azonos
neműek együttélésének megáldását, a szinodalitást, mint az Egyház alkotó
részének dimenzióját, a nők pappá szentelését és a bűnbánatot, mint a
szentségi feloldozás szükséges feltételét.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A bíborosok kérdései</span></u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">:<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">1<b>. Kétely</b>
azzal az állítással kapcsolatban, hogy az isteni kinyilatkoztatást a
divatos kulturális és antropológiai változásoknak megfelelően újra kell
értelmezni.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Egyes
püspökök kijelentései után – melyeket nem korrigáltak és nem vontak
vissza – felmerül a kérdés, hogy újra kell-e értelmezni az isteni
kinyilatkoztatást az Egyházban korunk kulturális változásainak és az
ezen változások által előidézett új antropológiai látásmódnak
megfelelően; vagy az isteni kinyilatkoztatás örökre kötelező,
megváltoztathatatlan, s ezért nem lehet tagadni – a II. Vatikáni Zsinat
tanításának értelmében –, hogy a kinyilatkoztató Istennek „a hit
engedelmességével” (Dei Verbum, 5) tartozunk; hogy amit Isten
mindenkinek az üdvösségére kinyilatkoztatott, annak „minden időkre
csorbítatlannak” és elevennek kell maradnia, és azt „minden nemzedéknek
tovább kell adni” (7), és hogy a megértés fejlődése nem vonja maga után a
dolgok és szavak igazságának megváltozását, mert a hit „egyszer s
mindenkorra átadatott” (8), és a tanítóhivatal nem áll Isten szava
fölött, hanem csak azt tanítja, ami áthagyományoztatott (10).<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ferenc pápa válaszai:<u></u><u></u></span></u></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Kedves Testvéreim!<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Bár
nem tartom bölcs dolognak, hogy az egyenesen hozzám intézett kérdésekre
mindig válaszoljak, és lehetetlen is lenne mindegyikre válaszolni,
ebben az esetben a szinódus közelsége miatt helyénvalónak tűnt, hogy ezt
tegyem.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ferenc pápa válasza az első kérdésre</span></u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">:<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">a) A válasz attól függ, milyen értelmet adnak az „újraértelmezés” szónak. <b>Ha „jobb értelmezést” értünk rajta, akkor a kifejezés helyes</b>.
Ebben az értelemben állította a II. Vatikáni Zsinat: szükséges, hogy az
exegétáknak – én hozzáteszem: és a teológusoknak – a munkájával „az
Egyház belátása érettebbé váljon” (II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum
dogmatikai konstitúció, 12).<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">b)
Ezért, bár igaz, hogy az isteni kinyilatkoztatás megváltoztathatatlan
és mindig kötelező érvényű, az Egyháznak alázatosnak kell lennie, és el
kell ismernie, hogy soha nem meríti ki az isteni kinyilatkoztatás
mérhetetlen gazdagságát, és növekednie kell annak megértésében.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">c) Ezért annak megértésében is növekszik, amit tanítóhivatalában maga kijelentett.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">d) A kulturális változások és a történelem új kihívásai nem módosítják a kinyilatkoztatást, de <b>minket ösztönözhetnek arra, hogy jobban megfogalmazzuk</b> túláradó, mindig többet kínáló gazdagságának egyes aspektusait.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">e)
Ez elkerülhetetlenül a tanítóhivatal egyes múltbeli kijelentéseinek
jobb kifejezéséhez vezethet, és ténylegesen így is történt a történelem
során.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">f) Igaz, hogy a tanítóhivatal nem áll Isten igéje fölött, de az is igaz, hogy mind <b>a Szentírás szövegei, mind a hagyomány szövegtanúi olyan értelmezésre szorulnak,</b>
amely lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük örök érvényű lényegüket
kulturális feltételezettségüktől. Ez nyilvánvaló például a bibliai
szövegek esetében (pl. Kiv 21,20–21) és a rabszolgaságot eltűrő egyes
tanítóhivatali megnyilatkozások esetében (vö. V. Miklós: Dum diversas
bulla, 1452). Ez nem kis jelentőségű téma, tekintve, hogy szoros
kapcsolatban áll az emberi személy elidegeníthetetlen méltóságának örök
igazságával. Ezek a szövegek értelmezésre szorulnak. Ugyanez igaz a
nőkre vonatkozó néhány újszövetségi megállapításra (1Kor 11,3–10; 1Tim
2,11–14), valamint a Szentírás más szövegeire és a hagyomány
szövegtanúira, melyek ma már nem ismételhetők meg szó szerint.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">g) Fontos kiemelni, hogy <b>ami nem változhat, az az, amit Isten „mindenki üdvösségére nyilatkoztatott ki</b>”
(II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikai konstitúció, 7). Az
Egyháznak ezért állandóan különbséget kell tennie aközött, ami az
üdvösség szempontjából lényeges, és aközött, ami másodlagos vagy kevésbé
közvetlenül kapcsolódik ehhez a célhoz. Ezzel kapcsolatban szeretném
felidézni, amit Aquinói Szent Tamás mondott: „minél inkább leereszkedünk
a részleges dolgokhoz, annál inkább növekszik a meghatározatlanság”
(Summa Theologiae I-II, q. 94, art. 4).<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">h) Végül, <u>egy
igazság egyetlen megfogalmazása sosem érthető meg megfelelően, ha
önmagában áll, elszigetelve a kinyilatkoztatás egészének gazdag és
harmonikus összefüggésétől</u>. Az „igazságok hierarchiája” azt is
megköveteli, hogy minden egyes igazságot megfelelő kapcsolatba állítsunk
az Egyház központibb igazságaival és tanításának egészével. Ez végső
soron ugyanazon tanítás kifejtésének különböző módjaihoz vezethet, bár
„azoknak, akik egy monolitszerű és finom különbségtételek nélkül
mindenkitől megvédett tanításról álmodnak, mindez tökéletlen
szétforgácsolódásnak tűnhet. Ám a valóság az, hogy ez a változatosság
segít abban, hogy az evangélium kimeríthetetlen gazdagságának különböző
szempontjai jobban kinyilvánuljanak és alaposabb kifejtést nyerjenek”
(Evangelii gaudium, 40). Minden teológiai irányvonalnak megvannak a maga
kockázatai, de pozitív lehetőségei is.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">2. Kétely</span></b><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">
azzal az állítással kapcsolatban, hogy az azonos nemű személyek közötti
egybekelés megáldásának elterjedt gyakorlata összhangban van a
kinyilatkoztatással és a tanítóhivatallal (KEK 2357).<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">A
Szentírásban tanúsított isteni kinyilatkoztatás szerint, melyet az
Egyház „isteni parancs alapján és a Szentlélek vezetésével áhítatosan
hallgat, szentül őriz és hűségesen kifejt” (Dei Verbum, 10): „kezdetben”
Isten a maga képére teremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette
őket, és megáldotta őket, hogy legyenek termékenyek (vö. Ter 1,27–28), s
ezért Pál apostol azt tanítja, hogy a nemek közötti különbség tagadása a
Teremtő tagadásának a következménye (Róm 1, 24–32). Felmerül a kérdés:
érvénytelenítheti-e az Egyház ezt a „kezdeti elvet”, és tekintheti-e azt
– ellentétben azzal, amit a Veritatis splendor 103. pontja tanít –
pusztán eszménynek, és elfogadhat-e „lehetséges jónak” objektíve bűnös
helyzeteket, mint például azonos nemű személyek közötti egybekelést,
anélkül, hogy lemondana a kinyilatkoztatott tanításról?<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ferenc pápa válasza a második kérdésre:<u></u><u></u></span></u></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u><span style="text-decoration:none"> </span><u></u></span></u></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">a)
Az Egyháznak nagyon világos felfogása van a házasságról: a házasság egy
férfi és egy nő közötti kizárólagos, stabil és felbonthatatlan
életszövetség, mely természeténél fogva nyitott a gyermeknemzésre. Csak
egy ilyen egybekelés nevezhető „házasságnak”. Az egybekelés más formái
csak „részben és analóg módon” valósítják meg azt (Amoris laetitia,
292), és ezért a szó szoros értelmében nem nevezhetők „házasságnak”.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">b)
Nem pusztán elnevezési kérdésről van szó, hanem arról, hogy az általunk
házasságnak nevezett valóságnak olyan egyedi, lényegi felépítése van,
amely más valóságokra nem alkalmazható, kizárólagos nevet követel.
Kétségkívül sokkal több puszta „eszményképnél”.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">c)
Ezért az Egyház kerül mindenféle rítust vagy szentségi szertartást,
amely ellentmondhatna ennek a meggyőződésnek, és azt a benyomást
kelthetné, hogy házasságként ismer el olyasmit, ami nem az.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">d)
Az emberekkel való bánásmódunkban azonban nem veszíthetjük el a
lelkipásztori szeretetet, melynek minden döntésünket és
magatartásformánkat át kell hatnia. <b>Az objektív igazság védelme nem
az egyetlen kifejeződése ennek a szeretetnek, mely magában foglalja a
kedvességet, a türelmet, a megértést, a gyengédséget és a bátorítást is.
Tehát nem válhatunk olyan bírákká, akik csak megtagadnak, elutasítanak,
kizárnak</b>.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">e)
A lelkipásztori bölcsességnek ezért kellőképpen meg kell vizsgálnia,
vannak-e olyan, egy vagy több személy által kért áldási formák, amelyek
nem közvetítenek téves felfogást a házasságról. <u>Amikor ugyanis áldást
kér valaki, az Istentől való segítségkérést fejez ki, könyörgést, hogy
jobban tudjon élni, bizalmat abban az Atyában, aki segíthet, hogy jobban
éljünk.</u><u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">f)
Az is megfontolandó, hogy bár vannak objektív szempontból erkölcsileg
nem elfogadható helyzetek, maga a lelkipásztori szeretet megköveteli,
hogy ne kezeljünk egyszerűen „bűnösként” olyan embereket, akiknek
bűnösségét vagy felelősségét a szubjektív felróhatóságot befolyásoló
különböző tényezők enyhíthetik (vö. Szent II. János Pál: Reconciliatio
et paenitentia, 16).<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">g)
A döntéseknek, amelyek bizonyos körülmények között a lelkipásztori
bölcsesség részét képezhetik, nem feltétlenül kell szabállyá válniuk.
Vagyis nem helyénvaló, hogy egy egyházmegye, egy püspöki konferencia
vagy bármely más egyházi struktúra állandó és hivatalos jelleggel
engedélyezzen eljárásokat vagy szertartásokat mindenféle ügyekben, mivel
„ami egy konkrét helyzetben a gyakorlati megkülönböztetés részét
képezi, nem emelhető törvény szintjére”, mert ez „elviselhetetlen
kazuisztikának adna helyet” (Amoris laetitia, 304). A kánonjognak nem
kell felölnie és nem is ölelhet fel mindent, és a püspöki
konferenciáknak sem szabad erre törekedniük dokumentumaikkal és
előírásaikkal, mert az Egyház élete sok más, a szabályozott csatornákon
kívüli csatornán is folyik.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">3. <b>Kétely</b>
azzal az állítással kapcsolatban, hogy a szinodalitás „az Egyház
konstitutív dimenziója” (Episcopalis communio apostoli konstitúció, 6),
tehát az Egyház természeténél fogva szinodális.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Tekintettel
arra, hogy a püspöki szinódus nem képviseli a püspöki testületet, hanem
csupán tanácsadó testülete a pápának, mivel a püspökök mint a hit tanúi
nem delegálhatják az igazság megvallását, felmerül a kérdés, vajon a
szinodalitás lehet-e az Egyház állandó kormányzásának legfőbb szabályozó
kritériuma anélkül, hogy az Alapítója által akart alkotmányos
berendezkedése torzulna, mely szerint az Egyház legfőbb és teljes
hatalmát hivatalánál fogva a pápa vagy a püspöki testület a fejével, a
római pápával együtt gyakorolja (vö. Lumen gentium, 22).<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ferenc pápa válasza a harmadik kérdésre</span></u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">:<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">a)
Önök bár elismerik, hogy az Egyház legfőbb és teljes tekintélyét vagy a
pápa gyakorolja hivatalából kifolyólag, vagy a püspöki testület a
fejével, a római pápával együtt (vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium
dogmatikai konstitúció, 22), mégis ezekkel a kételyekkel Önök is
kinyilvánítják a részvétel, a szabad véleménynyilvánítás és az
együttműködés igényét, és így a „szinodalitás” valamilyen formáját
követelik hivatalom gyakorlásában.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">b) <b>Az Egyház a „missziós közösség misztériuma</b>”,
de ez a köztünk megvalósuló közösség nem csupán érzelmi vagy éteri,
hanem szükségszerűen valódi részvételt feltételez: megkívánja, hogy ne
csak a hierarchia, hanem különböző módokon és különböző szinteken Isten
egész népe hallathassa a hangját és az egyházi út részesének érezhesse
magát. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a szinodalitás mint
stílus és dinamizmus az Egyház életének lényegi dimenziója. Szent II.
János Pál nagyon szép dolgokat mondott erről a Novo millennio ineunte
kezdetű apostoli levelében.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">c) <u>Egészen
más dolog egy bizonyos, valamely csoportnak tetsző szinodális
módszertant szakralizálni vagy erővel érvényre juttatni, hogy az legyen a
szabály és a kötelező csatorna mindenki számára, mert ez csak a
szinodális út „befagyasztásához” vezetne</u>, figyelmen kívül hagyva a részegyházak sajátosságait és az egyetemes Egyház változatos gazdagságát.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">4. Kétely</span></b><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">
azzal kapcsolatban, hogy bizonyos pásztorok és teológusok támogatják
azt az elméletet, hogy „az Egyházra vonatkozó teológia megváltozott”, <u>és ezért nőket is pappá lehet szentelni</u>.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Egyes
főpapok – se nem korrigált, se nem visszavont – kijelentései után,
melyek szerint a II. Vatikáni Zsinattal megváltozott az Egyház
teológiája és a mise értelme, felmerül a kérdés, érvényes-e még a II.
Vatikáni Zsinatnak az a tanítása, hogy „a hívők általános papsága és a
szolgálati papság lényegileg és nem csak fokozatilag különböznek
egymástól” (Lumen gentium, 10), és hogy az áldozópapoknak
„felszentelésük folytán hatalmuk van áldozatot bemutatni és bűnöket
megbocsátani” (Presbyterorum ordinis, 2), a közvetítő Krisztus nevében
és személyében cselekszenek, aki által a hívők lelki áldozata
tökéletessé válik? Felmerül az a kérdés is, hogy érvényben van-e még
Szent II. János Pál Ordinatio sacerdotalis kezdetű apostoli levele, mely
végérvényesnek tartandó igazságként azt tanítja, hogy nőket nem lehet
pappá szentelni őket, tehát ez a tanítás már nem változtatható meg, s
nem lehet szabad vita tárgya a pásztorok és teológusok között.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ferenc pápa válasza a negyedik kérdésre</span></u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">:<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">a)
„A hívők általános papsága és a szolgálati papság lényegileg
különböznek egymástól” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus
konstitúció, 10). <u>Nem helyes fokozati különbségre gondolni, mely azt
jelentené, hogy a hívők általános papságát „másodosztályú” vagy kisebb
értékű („alacsonyabb fokú”) dolognak tekintjük. A papságnak ezek formái
megvilágítják és támogatják egymás</u>t.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">b) Amikor Szent II. János Pál azt tanította, hogy a nők pappá szentelésének lehetetlenségét „végérvényesnek” kell tartani, <b><u>semmiképpen sem becsmérelte a nőket, és nem adott nagyobb hatalmat a férfiaknak</u></b>. Szent II. János Pál más dolgokat is kijelentett. Például azt, hogy <u>amikor papi hatalomról beszélünk, akkor „a feladatok, nem pedig a méltóság vagy az életszentség területén mozgunk</u>”
(Szent II. János Pál: Christifideles laici, 51). Ezeket a szavakat nem
tettük még eléggé magunkévá. Arról is világosan beszélt, hogy bár az
eucharisztikus ünneplést egyedül a pap vezeti, a feladatok „nem adnak
okot arra, hogy az egyik a másik fölé kerekedjen” (Szent II. János Pál:
Christifideles laici, 190. lapalji jegyzet; vö. Hittani Kongregáció:
Inter insigniores nyilatkozat, VI). Hasonlóképpen kijelentette, hogy ha a
papi funkció „hierarchikus” is, azt <u>nem szabad az uralkodás egyik formájaként felfogni</u>,
hanem az „teljes egészében Krisztus tagjainak megszentelésére irányul”
(Szent II. János Pál: Mulieris dignitatem, 27). Ha ezt nem értjük meg,
és nem vonjuk le e különbségtételek gyakorlati következtetéseit, akkor
nehéz lesz elfogadni, hogy a papság csak férfiak számára van fenntartva,
és nem leszünk képesek <u>elismerni a nők jogait, illetve annak szükségességét, hogy különböző módokon részt vegyenek az Egyház vezetésében</u>.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">c)
Hogy egészen pontosak legyünk, azt is elismerjük, hogy még nem alakult
ki kimerítően világos és hiteles tanítás a „végérvényes megnyilatkozás”
pontos természetéről. <u>Nem dogmatikai meghatározásról van szó</u>,
mégis mindenkinek tiszteletben kell tartania. Senki sem mondhat
nyilvánosan ellent neki, mégis vizsgálódások tárgya lehet, ahogyan ez az
anglikán közösségben a felszentelések érvényességével kapcsolatban is
történik.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">5. Kétely</span></b><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">
azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy „megbocsátás emberi jog”, és a
Szentatyának azon buzdításával kapcsolatban, hogy a gyóntatónak
kötelessége mindenkit és mindig feloldozni, melynek következtében a
bűnbánat nem lenne szükséges feltétele a szentségi feloldozásnak.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Felmerül
a kérdés, hogy érvényben van-e még a Trentói Zsinatnak az a tanítása,
amely szerint a szentségi gyónás érvényességéhez szükséges a gyónó
bűnbánata, mely abban áll, hogy utálja az elkövetett bűnt azzal a
szándékkal, hogy többé nem vétkezik (XIV. ülésszak, 4. fejezet: DH
1676), így aztán a papnak el kell halasztania a feloldozást, ha
nyilvánvaló, hogy ez a feltétel nem teljesül.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">Ferenc pápa válasza az ötödik kérdésre</span></u><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">:<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">a)
A bűnbánat szükséges a szentségi feloldozás érvényességéhez, és magában
foglalja azt az elhatározást is, hogy többé nem vétkezünk. De itt nincs
számolgatás, és még egyszer emlékeztetnem kell arra, hogy <b>a gyóntatószék nem vámhivatal.</b> Nem gazdái, hanem alázatos kiszolgáltatói vagyunk a szentségeknek, melyek táplálják a hívőket, mert <b>az Úrnak ezek az ajándékai nem őrzendő ereklyék, hanem a Szentlélek segítségei az emberek élete számára</b>.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">b)
A bűnbánat kifejezésének sokféle módja van. Gyakran a súlyosan sérült
önbecsülésű embereknél a bűnösnek nyilvánítás kegyetlen kínzás, pedig <u>maga az a tény, hogy valaki gyónni megy, már a bűnbánat és az isteni segítség kérésének szimbolikus kifejezése</u>.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">c) Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy „néha nagyon nehezünkre esik, hogy teret adjunk a lelkipásztorkodásban <b>Isten feltétel nélküli szeretetének</b>”
(Amoris laetitia, 311), pedig meg kell ezt tanulnunk. Szent II. János
Pált követve azt mondom, hogy nem szabad túl pontos és biztos elégtételi
elhatározásokat megkívánnunk a hívőktől, melyek végül elvontak, sőt
önimádást szolgálók lesznek, hanem – ha előrelátható is egy újabb
elbukás – „ne kérdőjelezzük meg az elhatározás hitelességét” (Szent II.
János Pál: Levél William W. Baum bíborosnak és az Apostoli Penitenciária
által évente szervezett gyóntatói tanfolyam résztvevőinek, 1996.
március 22., 5).<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">d)
Végezetül, világosan kell látnunk, hogy a gyónáshoz rendszerint
kapcsolt valamennyi feltétel általában nem követelhető meg, ha valaki
már haldoklik, vagy nagyon korlátozott szellemi és pszichikai
képességekkel rendelkezik.<u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Arial",sans-serif;color:rgb(34,42,53)">(Fordította: Tőzsér Endre SP)</span></p>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>