<div dir="ltr">

<h1>Van közünk egymáshoz? – Pécsi Rita az egyén és a közösség viszonyáról a KATTÁRS apropóján </h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/van-kozunk-egymashoz-pecsi-rita-az-egyen-es-kozosseg-viszonyarol-kattars-apropojan" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/van-kozunk-egymashoz-pecsi-rita-az-egyen-es-kozosseg-viszonyarol-kattars-apropojan</a></div>

<img src="cid:ii_ln0iw0x30" alt="img1.jpg" width="221" height="147" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" style="margin-right: 0px;"><br><h3></h3><h3>A szeptember 28. és október 1. között Veszprémben sorra

 kerülő Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) alaptémájához kapcsolódva 

az Egyház társadalmi tanításáról, egyén és közösség viszonyáról szól 

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató írása, amely alábbiakban olvasható.</h3><div><p>Nehéz

 időket élünk – és talán nem is a külső körülmények a legnehezebbek, 

hanem a belső feszültségeink. Hogyan lehetek önmagam, ugyanakkor a 

közösség része is? A kisebb közösség még hagyján, de hol a helyem a 

társadalomban? És egyáltalán: mi közöm az egészhez? Úgysem lehet 

beleszólni, nem látjuk át a kusza politikai játszmákat stb. Mindenki 

kaparja ki a saját gesztenyéjét és hagyjuk végre egymást békén? Törődj a

 saját üdvösségeddel!?</p>

<blockquote>

<p>De mit válaszolunk majd egykor a nagy kérdésre: <strong><em>hol van a te testvéred?</em></strong> Van erre a zavarba ejtő dilemmára válaszunk?</p>

</blockquote>

<p>A minap szóba került az „Egyház társadalmi tanítása”. (Perszonalitás,

 szolidaritás, szubszidiaritás.) Ne higgyük, hogy ez egy távoli, csak a 

filozófusok számára fontos – sajnos csupa idegen szóval megjelölt – 

kérdés! Hiszen mit is boncolgat? Pontosan az imént feltett kérdésünket! 

Vegyük hát egy kicsit közelebbről szemügyre!</p>

<p>A személyes szabadság és eredetiség méltóságát megőrizve <em>(perszonalitás)</em>

 lépjünk ki szűkös világunkból, vegyük észre, hogy rászorulunk egymásra,

 és a közösség nem kívülről, hanem belülről épül! Ez az élő és megtartó 

kapcsolatokból épülő hálózat mindaddig nem jön létre, amíg csak érdekközösségben gondolkodunk, nem pedig életközösségben élünk. Tehát személyes odaadottságunk és felelősségünk nélkül nem megy. Ez a szolidaritás.

 Azaz, csak a bizalom, a hála, az összetartozás, a kölcsönös szeretet és

 szolgálat közösségében válhatunk személyiséggé, csakis így boldogulunk 

és boldogíthatunk másokat. A közösségből való kiszakadás az ember 

testi-lelki lerongyolódásához vezet.</p>

<blockquote>

<p>József Attila újra és újra aktuális sorai ma is felszólító erejűek: <strong><em>Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.</em></strong></p>

</blockquote>

<p>Szabadnak meghagyni a személyt, ugyanakkor gyengéd hűséggel keresni a

 kölcsönös kötelességvállalás és segítségnyújtás lehetőségeit.</p>

<p>Ezt a közösségi viszonyulást alapjaiban rombolja szét individualista 

és fogyasztói szemléletű társadalmunk boldogságeszménye, amely a 

szabadságot a kötődésektől való szabadságban és a boldogulást a hatalom-

 és birtoklásvágyat erősítő teljesítményversenyben látja. Az ebben a 

légkörben felnövekedő személy örömforrása mindaz, amit birtokolhat: 

tárgyak, emberek teste-lelke, pozíció, feladatok. Mindent „megszakért”, 

kritizál, minősít, hiszen az igazságot is birtokolni véli. Jó 

hasonlattal és tűpontos következtetéssel él Kopp Mária: a vándor <em>része</em> a természetnek, a virágzó rétnek, a birtoklás szenvedélyének rabja azonban <em>elkeríti</em>

 a rétet. Ez a szerzésvágy az önmagába záródás állapotával jár, az 

élvezetek pedig arra szolgálnak, hogy ezt a kínzó ürességet feledtessék.</p>

<blockquote>

<p>Számomra megdöbbentő, hogy a társadalmi tanítás e területén még 

mennyi teendőnk van szülőként és nevelőként, de még az önnevelés terén 

is.</p>

</blockquote>

<p>És van még egy „csavar” ebben a dologban: ez a szintén kimondhatatlanul idegenül hangzó fogalom: a <em>szubszidiaritás</em>. Nézzünk mögéje, mit is jelent ez! <em>,,Amit

 az egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, 

azt a hatáskörükből kivonni és a közösségre bízni tilos.”</em> (XI. Pius)</p>

<p>Ejha! Lefordítva a mindennapok szintjére: ne tedd meg a gyermeked 

helyett azt, amit már ő is meg tud tenni. Ne kösd be a cipőjét, ne vágd 

össze a paradicsomot, nem kell felvinni a táskáját az emeletre, és 

felkínálni a mamahotelt a „te csak tanulj fiam” jelszó mögé bújva.</p>

<p>A növekedéshez szükséges önállóság szavatolása mintha hiánycikké vált

 volna kisebb-nagyobb közösségeinkben. A felelősség átadásáról és az 

ezzel járó bizalomról van itt tulajdonképpen szó. „A világon soha sehol 

senki sem javult meg a felelősségre <em>vonás</em> eredményeként”, írja Kopp Mária.</p>

<p>Tudunk-e jó szívvel bízni felnőtt gyermekeink önálló életvezetésében,

 családi életük saját megoldásaiban? Tudunk-e házastársunknak egyéni 

érdeklődésére saját időt, saját pénzt megszavazni? Bízunk-e öregjeinkre 

valós, nem túlságosan megterhelő, mégis hasznos tevékenységet? És az 

iskola világában? Nem ural-e mindent a számonkérés, a minősítés az 

önálló tevékenység, tapasztalatszerzés helyett?</p>

<p>Nagyobb léptékben pedig úgy fordíthatjuk le mindezt, hogy az oktatási

 intézményeknek legyen saját, széleskörű felelősséggel és döntési 

hatáskörrel rendelkező gazdája, vezetője. Az egyházi közösségekben 

bízzunk civilekre komoly feladatokat – pénz, paripa, fegyver 

biztosításával, a tevékenység megtűrése helyett a nagyra értékelés és a 

valós bizalom megadásával. (Ne csak az önkéntes sekrestyési és 

portörlési feladatokra gondoljunk!) Sok egyházi munkaadó napi 

gyakorlatát tekintve mintha nem találkoztak volna a szubszidiaritás 

elvével – nagy tisztelet a kivételnek.</p>

<blockquote>

<p>Még szélesebbre nyitva a látókört, elgondolkodhatunk azon is, hogy ez

 az elv hogyan valósul meg a nemzetek önrendelkezését biztosító, avagy 

az országok belügyeibe is beavatkozó úniós törekvések tekintetében.</p>

</blockquote>

<p>A hatalomgyakorlás egyik kézenfekvő formája: az alulról jövő 

kezdeményezések elnyomása, az irányított személyek mindenoldalú 

kontrollja.</p>

<p>Ugyanakkor természetesen minden szinttől elvárjuk az őt megillető 

felelősség gyakorlását, tehát azt a vezetést, amely megmutatja, merre 

nézz, de nem mondja meg, mit láss. Ennek egy apró gyöngyszemeként 

idézzük fel Kentenich atya életének egy momentumát. Fiatal férfiak 

nevelője volt, amikor növendékeit elvitték a frontra. Ma is őrizzük az 

egyik ifjú kétségbeesett levelét, amelyben a megalázásra, az 

agresszivitásra, az embertelen bánásmódra panaszkodik lelkiatyjának. 

Kentenich néhány apró széljegyzettel és az alábbi tömör utóirattal küldi

 vissza az írását: „<em>Tudnék részletesebb tanácsokat is adni, de nem teszem. Rágd át magad rajta! Képes vagy rá!”</em></p>

<p>Ezt jelenthetné ez a társadalmi tanítás!</p>

<blockquote>

<p>Tekintsük egymást „nagykorúnak” és ne csupán végrehajtó alkalmazottaknak a családban, az Egyházban és a közéletben!</p>

</blockquote>

<p>Felnőtt embereknek, akik a saját színterükön képesek felnőttként 

gondolkodni és cselekedni. Jó lenne ezt kinézni egymásból, illetve erre 

képessé tenni a gyermekeket és a fiatalokat is. Fölébreszteni a 

munkatársban, a hívekben, a diákokban a vágyat, hogy elhiggye: képes 

vagyok rá, meg tudom csinálni. Mi pedig készen állunk, ha segítséget 

kérne tőlünk. Értékesnek látlak, szeretem, hogy eredeti vagy, megbízom 

benned. Ily módon talán nem lenne ekkora körülöttünk az értékvesztett, 

depressziós tömeg. Valóban ez lehetne az a hajtóerő, mely  az Egyház és a

 társadalom megújulását szolgálná.</p>

<p><em>Van hozzá közöd,</em><br><em>mit csinálok?</em><br><em>És hogy mit gondolok?</em><br><em>Van hozzá közöm,</em><br><em>mit csinálsz?</em><br><em>És hogy mit gondolsz?</em><br><em>Van közünk egymáshoz?</em><br><em>Hozzám, hozzád, mindenkihez,</em><br><em>aki véletlenül épp itt él</em><br><em>épp most,</em><br><em>és akin múlik,</em><br><em>hogy mi lesz a világból?</em><br><em>Van közünk egymáshoz,</em><br><em><strong>talán, igen.</strong></em></p>

<p>(I. Sjöstrand)</p>

<p><strong>Fotó: Pixabay</strong></p></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>